Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-21 / 17. szám, hétfő
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 21. H6Y1IÓ Készülnek az anarchisták Nemcsak a NATO készül gőzerővel az áprilisi bukaresti csúcstalálkozóra, hanem a román anarchisták is ki akarnak tenni magukért a csúcs idejére tervezett „NA- TO-ellenes héten” - derül ki a Le Soir című brüsszeli lap szombati beszámolójából. Eszerint már az interneten olvashatók azok a „forradalmi” tudnivalók, amelyek sikeressé tehetik a globalizációt ellenzők, alternatívok, anarchisták, mi- litáns pacifisták nagy tavaszi bukaresti találkozóját. A honlapon felsorolják azokat az országokat, amelyek polgárainak nem kell vízumot igényelniük a Romániába való belépéshez. Angol nyelvű tájékoztató ismerteti meg a nemzetközi elvbarátokat a román „elnyomó gépezet” intézményeivel, a rendőri, csendőri és katonai erőkkel. Külön kitérnek arra, hogy várható fegyvertárukhoz tartoznak a vízágyúk, a különlegesen kiképzett rohamjárművek, valamint a még különlegesebben kiképzett kutyák. Angol-román miniszótárból lehet előre megtanulni azokat a román kifejezéseket, amelyekre egy anarchistának bármikor szüksége lehet Bukarestben - így például „b..d meg”, „támadnak a rendőrök”, „segítség”, vagy éppen „hívni akarom az ügyvédemet”. Ez utóbbihoz kapcsolódóan a román büntető törvénykönyvből is szemelvények olvashatók az utcai rendbontás és a hivatalos személy elleni erőszak tárgykörében. Az internetes anarchista bédeker közli az olcsó szálláshelyek listáját, de megjegyzi: van elég elhagyottan álló ház Bukarestben, így voltaképpen egy hálózsák is megteszi. Végezetül a honlap felsorolja a „tematikus túra” fontosabb bukaresti „látnivalóit” - a NATO- hoz kapcsolódó intézmények székházait, amerikai létesítményeket, valamint, kissé talán meglepő módon, az ortodox egyház főbb épületeit, mondván, annak papjai és szerzetesei összejátszottak a Securitatéval. (MTI)- Muszáj többet innunk, komám, mert a kórházban már csak életveszélyes állapotban fognak ellátni . (Peter Gossányi karikatúrája) A büntető kódex legnagyobb hibája, hogy megfogalmazói nem elég kreatívak A bűnöző gyermek A populista konjuktúralo- vagoknakjól jött egy Blaha Lujza téri késelés, hogy újra a törvény szigoráért kiáltsanak, amikor egy 12 éves kölyök bicskájával akarta megerősíteni akaratérvényesítő szándékát. Vigyük le a büntethetőség korhatárát 12 évre, kiáltott a rendpárti társadalmi csoport, miközben egy ország egy rosszul feltett kérdésre keresi a válaszokat. LOVÁSZ ATTILA Ugyanúgy, mint tette Szlovákia néhány éve, s végül a büntethetőség korhatárát 14 évre csökkentette, a nemi élet büntethetőségi határát viszont 15 évnél hagyta meg, a honatyák bizonyára tudják, milyen megfontolásból. A probléma nem ott van, hány éves kortól büntethetünk valakit, hanem ott, hogy ha már gyermek vagy felnőtt valami társadalmilag nem elfogadhatót követett el, akkor annak legyen következménye. Princz Gábor, a Postabank egykori elnöke büntethető, s egy bank lenyúlásáért tíz év után le- perkál 3,5 millió forintot. Nem tudom, de lefogadnám, az ügyvédei tízszer annyiba kerültek, miközben a társadalmi kár a közel 40 milliárdon túl még néhány kisbetétes tönkremenetelében is megmutatkozott. Princzet megbüntették, de úgy, hogy a következmény számára olyan, mint amikor a 12 éves kissrácot hazazavarták. A bünető kódexek legnagyobb hibája, hogy nem eléggé kreatívak azok megfogalmazói. A pénzbüntetésen és a szabadság- vesztésen túl nem nagyon teljed a fantázia. A korhatárról úgy papoltak sokan, hogy nem vették észre: a gyermekbűnözésért általában az előző generáció okolható. Közvetlenül ugyan a szülő (akinek vannak jogai, de feltehetően kötelességei is), közvetve viszont az a társadalom, amelyik ugyan nem gyermekpárti, de farizeus módon úgy állította be az értékrendeket, hogy a rosszalkodó gyermek következmények nélkül szocializálódhat. Kedvenc pszichológiaprofesszorom szerint a szocializáció nem más, mint arra tanítani gyermekeinket, hol van az akaratérvényesítésüknek a határa. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor bizony süket duma a gyermekbűnözésről bármit mondani, írni. Pedig már az is elég lenne, ha a gyermek végigmenne a büntető eljáráson, s csak a végén, a bíróságon közölnék vele, hogy oké fiam, kicsi vagy, dutyiba nem mész, de ha nem élsz az eséllyel, akár mehetsz is. Eközben talán nem kellene szégyenkeznie a rendőrnek, ha megkérdezné, mit keres éjfélkor egy kiskölyök az utcán, vagy ha valóban az engedélyével játszana az a kocsmáros, aki gyerekeknek tölti ki a borovicskát. Meg talán okosabb lenne, ha következménye volna annak is, hogy egy kormányfő épp nagyjából 15 milliárdos közpénzcsomagot veszélyeztet nagy hangon. Mert, ugye, senki sem gondolja komolyan, hogy rossz kormányzati döntése miatt majd (a jelen fizetési viszonyait nézve) 12 500 év alatt visszafizeti az okozott kárt. Pedig ezt ígérte - következmények nélkül. És még nem is körözik. A kiváló sakkozó apja egy magyar tudós, Paul F. Nemenyi, vagyis Neményi Pál volt Bobby Fischer félig magyar származású volt Fischer és Szpasszkij az 1992-es visszavágón (SITA/AP-felvétel) MTI-F1GYELŐ Az életének 64. évében elhunyt Bobby Fischer egykori sakkvilágbajnok félig magyar származású volt - erősítette meg a szombati The New York Times, amely a sakktörténelem egyik legnagyobb alakjaként méltatta a legendás tehetségű különc sportolót. A tekintélyes lap több cikkben méltatta Fischert, aki „minden idők legerősebb, egyben legrejtélyesebb amerikai játékosa volt”. A dicsőség magaslatairól alászállva csaknem feladta a sakkozást, pénzét és barátait elveszítve maga választotta száműzetésben élt Budapesten, Japánban, továbbá valószínűleg a Fülöp-szigeteken és Svájcban, végül Izlandon, ahová 2005-ben költözött. A The New York Times azt írta, hogy a Chicagóban született és a New York-i Brooklynban nevelkedett Bobby Fischer apja egy kiváló magyar tudós, Paul F. Nemenyi (Neményi Pál) volt, nem pedig az a férfi, aki születési anyakönyvi kivonatában szerepelt. Az újság a Philadelphia Inquirer című lap egy korábbi közlésére hivatkozott: az úgynevezett információ szabadságáról szóló törvény alapján az ezt alátámasztó, „meggyőző adatokhoz” jutottak a Szövetségi Nyomozó Irodától (FBI). Azt is tudni lehet, hogy Neményi hosszú ideig anyagilag támogatta Bobby anyját. Egy ízben panaszlevelet is írt egy szociális munkásnak, amiért szerinte nem megfelelő módon nevelte Bobbyt. A The New York Times azt is megemlítette: Fischer visszautasította, hogy összeméije tudását Polgár Judittal, a világ első számú női játékosával. Az Egyesült Államokban és Magyarországon élő nagymester, Benkő Pál, több sakkkönyv szerzője három nappal Fischer halála előtt beszélt a volt sakkvilágbajnokkal, akihez szoros barátság fűzte. Benkőnek nagy szerepe volt abban, hogy Fischer 1972-ben elérhette pályafutása legnagyobb sikerét: az orosz Borisz Szpasszkijt legyőzve világbajnok lett az izlandi Reykjavíkban. A nemzetközi szaktekintély telefonon beszélt Fischerrel, akinek felvetette egy játszma lehetőségét Polgár Judittal. Fischer elhárította az ajánlatot, kevesellte az összecsapásra felajánlott másfél millió dolláros díjazást. A The New York Times szerint Bobby Fischer egyszer úgy nyilatkozott, hogy nőkből nem válhatnak nagy sakkozók. Azzal dicsekedett, hogy bármely nőt a világon akár egyetlen huszárral legyőzne. KOMMENTÁR Trükkös karrieristák BARAK LÁSZLÓ Ha valakinek még nem esett volna le, a politikusi karrierek szinte kizárólag a semmit-, vagy éppen a nagyotmondó sóderolásra épülnek. Közép-Európában kiváltképpen. Errefelé ugyanis a közismert előzmények miatt, értsd az intézményes butításon alapuló kommunista érát, általában az olyan idült munkakerülők kerülhetnek még most is helyzetbe, akik legalább dumálni hajlandók és tudnak is - főleg kocsmai szinten. Tökmindegy az is, mit és miről, hiszen a választók többségének ugyanúgy nem szakmája a politika, mint azoknak, akik saját karriervágyuktól vezérelve, avagy számító, haszonleső külsős „politikai befektetők” ösztönzésére állnak föl a hordókra. Ha a választók többsége tisztában lenne mindezekkel a közhelyekkel, valamicskével talán normálisabb emberek ülnének a parlamentekben. Legalább a kis egyszeregyet ismerő választót pedig nem kerülgetné naponta többször is szélütés egy-egy politikusi megnyüvánulás miatt... Például a szlovák kormány alelnöke, Dušan Čaplovič minapi szájmenése sem gerjesztett volna olyan érzelmi viharokat bizonyos szlovákiai magyarokban, mint amilyeneket gerjesztett. Čaplovič, ugye, arról beszélt, hogy a szlovákiai magyarok keményen asszimilálják, azaz magyarosítják a köztük élő romákat. Hogy ők maguk minél többen legyenek, mégpedig a szlovákok rovására... Az „elmagyarosítás” technológiájára természetesen nem tért ki szónokunk, mert vélhetően tudja, a szlovákiai magyarok- a szlováksággal ellentétben(!) - nem rendelkeznek olyan intézményrendszerrel, amely lehetővé tenné, hogy bármilyen nációt bekebelezzenek. Azt viszont Čaplovič biztosan tudja, hogy pártja, a Smer kirekesztő nacionalizmusra és összeesküvés-elméletekre fogékony, tehát hülye választóit karban kell tartania. Nem beszélve további hívek to- borozásának fölötte szükséges voltáról... A szlovákiai magyarok fölszívódásáért drukkoló szlovák nacionalistákon kívül a szlovák érzelmű, azaz a szlovákság által már asszimilált romák soraiból... Itt van aztán Robert Fico, aki naponta süketéi bele a vakvüágba. Egyszer a multinacionális üzletláncokkal acsarkodik, másszor a bankokat aprehendálja, aztán azokat az újságírókat szívatná, akik általában rajtakapják őt a semmitmondó hőbörgésen. Legújabban a magán-egészségbiztosítókat tessékelné ki az országból, mert azt merészelték fölróni neki, hogy az állam nevében meglopta őket. Az állami útonállás következményeként pedig a nemzetközi döntőbíróságok valószínűleg olyan, több tízmilliárdos pönálékat rónak majd a Juro Jánošík véreire bízott államkincstár, vagyis tulajdonképpen az adófizetők nyakába, hogy arról koldulhatnak. Bár a kizárólag a mának, a pillanatnyi politikai sikereknek élő politikai bűvészinasokat egyáltalán nem érdekli, milyen következményekkel járhatnak népbutító trükkjeik... Egyelőre igazuk is van. Amíg maga a lehetséges választók tömegei olyan könnyedén megvezet- hetők a lehető legprimitívebb hasbeszéléssel is, mint amennyire azt az aktuális közvélemény-kutatási eredmények tanúsítják... ________ JEGYZET Placido, a szórakoztató JUHÁSZ KATALIN Nagy nap ez a mai a spanyol nép történetében. Ma este, az olimpiai bizottság díszvacsoráján hangzik fel először a nemzeti himnusz szöveges verziója, Placido Domingo előadásában. A spanyolok harminc éven át kénytelenek voltak beletörődni abba a fura helyzetbe, hogyjeles napokon, ünnepeken, sportversenyeken nem énekelhetik, legfeljebb csak dúdolhatják himnuszukat. Annak ugyanis nincs szövege. Illetve van egy vers, amelyre a múlt század harmincas éveiben adta áldását Franco. Ezt a verziót azonban 1978 óta tüos énekelni, mert a demokratikus alkotmány csak a zenét hagyta jóvá, a szöveget nem. A spanyol olimpiai bizottság tavaly megelégelte az abszurd helyzetet, pályázatot írt ki a himnusz szövegére. Csaknem hétezer pályamű érkezett, „a zsűrinek nehéz dolga volt”, amíg végül kiválasztotta egy madridi amatőr költő alkotását. A sorok napvilágra kerülését követően azonban elszabadult a pokol, kritikusok, történészek, de főleg politikusok bizonygatták, hogy a mű inkább a Franco- diktatúrát idézi, mintsem a modem Spanyolország képét. A kezdősor-VivaEspana- azonos a Franco alatti változat nyitó sorával. Emiatt főleg a politikai baloldal háborog. Ajobbol- dal, a márciusban esedékes parlamenti választások kampányát „színesítendő”, aláírásgyűjtésbe kezdett a győztes vers érdekében, a belpolitikai feszültségek miatt azonban kétséges, hogy a „nemzeti dal” valóban egybeolvasztja-e a soknemzetiségű országot. A baszkoknak és a katalánoknak ugyanis saj át himnuszaik vannak, természetesen szöveggel együtt. A második strófa első sora (Szeresd a hazát) szerintük Francónak azt a rögeszméjét idézi, hogy Spanyolország egységes nemzetállam, amely kíméletlenül lép fel a függetlenségre vágyó baszkok és katalánok ellen. Ézt a versszakot a területi autonómiával rendelkező Andalúzia és a saját alkotmányért küzdő Galícia sem fogadta kitörő örömmel. A felmérésekből azonban kiderült, hogy Spanyolország legtöbb polgára mindenképpen szöveges himnuszt szeretne, a jelenlegi helyzet ugyanis tarthatatlan. Az ellenzők a múlt héten komoly sikert könyvelhettek el: ahhoz, hogy a győztes vers tényleg a himnusz szövegévé válhasson, első lépésben fél millió támogató aláírásra van szükség. Ha ez megvan, akkor kerülhet a szöveg a madridi parlament elé hivatalosjóváhagyásra. Placido Domingo tehát valószínűleg csak amolyan szórakoztató művész lesz ma este; azon a bizonyos vacsorán. Kérdés, vajon megéri-e neki munkahelyéről, a washingtoni operából Madridba repülni emiatt...
