Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-21 / 17. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 21. www.ujszo.com RÖVIDEN Punkopera Kusturica filmjéből Belgrád. Emir Kusturica operát készített A cigányok ideje című filmjéből, s május 15. és 30. között 12 előadás lesz belőle a belgrá­di Száva központban - jelentette be sajtótájékoztatón a rendező Kustendorfban (nevéből és a német falu szóból), az általa elneve­zett és alapított magánfilmfesztiválon. A közép-szerbiai Mokra Gora hegységben levő Drvengrad faluban a világhírű, bosnyák születésű filmrendező elmondta újságíróknak, hogy az opera elké­szítésének ödetét saját alkotása, az 1988-ban forgatott A cigányok ideje című filmje adta. Az operának sikeres premierje volt tavaly májusban Párizsban, ahol idén márciusban néhányszor ismét elő­adják. A következő helyszín Athén lesz, majd Belgrád és más kül­földi városok. A Kustendorfi Fesztiválon Ä cigányok ideje című Kusturica-operából részleteket vetítettek videóról. Kiderült, hogy grandiózus díszletek között 120 színész, énekes és statiszta s több mint 50 muzsikus van a színen, valamint 120 technikus segíti az előadást. (mti) Hullámtörés- színházi bemutató Budapest. Lars von Trier nagy vihart kavart, kultikus filmje nyomán készült a Hullámtörés című darab magyar színházi válto­zata, amelyet január 26-án, szombaton mutatnak be a Magyar Színházban, a Sinkovits Imre Színpadon, Guelmino Sándor ren­dezésében. A csak felnőtteknek szóló előadás két főszerepét Sol­tész Bözse (Bess) és Fillár István (Jan) játssza. Színpadra lép to­vábbá Benkő Nóra, Béres Ilona, Sipos Imre, Szélyes Imre, Mihály Pál, Jegercsik Csaba színművész, valamint Gémes Antos egyetemi hallgató. A teátrum összegzése szerint a történet az egyszerű fiatal lányról, Bessről szól, aki a falu gyülekezetének rosszallása ellenére feleségül megy Janhoz, egy olajmunkáshoz, s ettől kezdve nem is evilági szeretetet és ragaszkodást tanúsít férje iránt. Létezésének egyetlen értelme a férje iránti szerelme, (mti) OTTHONUNK A NYELV A megszerzett tudás minősége a fontos SZABÓM1HÁLY GIZELLA Woody Allennel Bécsben, Szabó Istvánnal Budapesten - Jirí Menzel két ajándékot is kapott nemrég Nagypapa, klarinéttal a színpadon KA Oscar-díjas Bécsben, a Stadthalle folyosóján (Olga Kelymanová felvétele Egyesek számára esedeg unal­masnak tűnhet, hogy az iskolai beiratkozások idején a sajtóban évről évre előkerül a tannyelvvá­lasztás témája. Ne feledjük azon­ban: országosan még mindig 18% körüli, egyes járásokban még ma­gasabb a szlovák iskolába járó magyar gyermekek aránya. A szülőknek természetesen jo­guk van olyan óvodába, illetve olyan iskolába íratni a gyermekü­ket, amilyenbe jónak látják, nem lenne szabad azonban elfelejt­kezniük arról, hogy döntésükkel nemcsak gyermekük, hanem unokáik és egész családjuk jövőjét befolyásolják. A tannyelvválasz­tást meghatározó tényezőkkel foglalkozó kutatásokból kiderült, hogy a gyermeküket szlovák isko­lába írató magyar szülők nem aszerint döntenek, milyen egy- egy iskola színvonala, számukra az a fontos, hogy gyermekük jól megtanuljon szlovákul, így várha­tóan könnyebben érvényesül a középiskolában, illetve az egye­temen, főiskolán, és jobb munka­helyet talál magának. A megfelelő szintű szlovák- nyelv-tudás természetesen fon­tos, de lehet-e csak erre alapozni gyermekünk jövőjét? Hiszen ma már Szlovákia nem zárt ország, európai uniós állampolgárként lehetőségünk van más országban is tanulni és állást vállalni, s már most is sokan választják ezt az utat. A külföldi tanuláshoz és munkavállaláshoz pedig elsősor­ban megfelelő szakmai felkészült­ségre és idegennyelv-ismeretre van szükség, e tekintetben tehát az iskola színvonala a meghatáro­zó. Az utóbbi években Szlovákia is bekapcsolódott a nemzetközi ok­tatási kutatásokba, így objektív képet kaphatunk arról, hol he­lyezkedik el a szlovákiai oktatási rendszer a nemzetközi mezőny­ben. Az ún. PISA-felmérések e te­kintetben nem túl hízelgő képet mutatnak, viszont számunkra van egy nagyon fontos eredményük: a szlovák és a magyar iskolába járó tanulók teljesítménye között nincs statisztikailag mérhető kü­lönbség, sőt a legutóbbi felmérés szerint az iskolai eredményesség szempontjából kiemelten fontos szövegértésben a magyar iskolák diákjai valamivel jobban teljesí­tettek, mint a szlovák iskolát láto­gató tanulók. Amint említettük, a szülők első­sorban azért adják szlovák iskolá­ba a gyermeküket, hogyjól megta­nuljanak szlovákul (mondván: magyarul úgy is beszélnek). A gyermekek viszont olyan korban kerülnek szlovák tannyelvű isko­lába, amikor még nem fejeződött be anyanyelvi fejlődésük. A továb­biakban az iskola a gyermek anya­nyelvi kompetenciáját nem fejlesz­ti, tehát az megreked egy adott szinten. Számos kutatás igazolja azonban: ha akkor iktatjuk be a második nyelv intenzív tanulását, amikor az első nyelvben a nyelv- ismeret még alacsony, ez károsítja az első nyelv későbbi fejlődését, ami viszont a másodnyelvben való haladást is korlátozza. Azaz nehe­zebben és lassabban alakul ki ná­luk az ún. kognitív nyelvi kompe­tencia, a másodnyelven való gon­dolkodás, a tanult tananyag meg­értésének a képessége. Az viszont igaz, hogy a többségi nyelven való tanulás megkönnyíti a többségi közösségbe való integ­rálódást, annál is inkább, hiszen a fiatalok baráti és partnerkapcso­latai köztudottan elsősorban az iskolában alakulnak ki. A szlovák iskolába járó fiatalok tehát inkább szlovák házastársat választanak maguknak, így az ő családjuk nyelve elsősorban a szlovák lesz. A gyermeküket szlovák iskolába írató magyar szülők tehát a társa­dalmi érvényesülést megcélozva az identitás- és nyelvváltás útján indítják el gyermeküket. Számos nemzetközi kutatás és hazai ta­pasztalat is bizonyítja, hogy az ilyen esetekben már két generáci­ón belül lezajlik a nyelvváltás: az­az a leszármazottak többségi nyelven lesznek egynyelvűek. Mindez számukra azt jelenti, hogy kétnyelvű kortársaikkal szemben kisebb munkaerő-pia­con tudnak majd érvényesülni. Karácsonyi ajándékként Woody Allen-koncertet, közeledő születésnapja al­kalmából Signum laudist, a Monarchia vitézségi érmét kapta Jirí Menzel, az Oscar- díjas prágai filmrendező. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ez utóbbit, egy készülő közös portréfilmjük forgatása során, a Citadellán ugyancsak Oscar-díjas pályatársa, Szabó István vette és tűzte fel neki a minap, Woody Al­len bécsi koncertjén pedig fiatal feleségének, Olinkának köszön­hetően tudott részt venni. Jirí Menzel most tehát úgy érzi: szebb záróakkordja nem is lehetett vol­na az elmúlt évnek, mint ahogy kellemesebb nyitányt sem várha­tott volna 2008-tól. Örömzenélés. Azt mondta, egyeden szóval így tudná jelle­mezni Woody Allen és a New Or- leans-i Jazz Band muzsikáját. Valóban az volt. Igazi örömze­nélés. A filmjeiből is valami hason­lót érez? Felszabadultságot, könnyedséget? A filmeknek más a tartalma. Még akkor is, ha szépen, könnye­dén forgatja le a történeteket. Woody Allen okos rendező. Nem akar meggyőzni bennünket sem­miről, nem akar a fejünkbe verni, ránk erőltetni valamit, nem akar érdekesnek látszani, attraktívnak tűnni, nem bizonygatja, hogy ő milyen ügyes és szellemes... egyszerűen van és filmeket készít. Ez a varázsa. Rendezhet bármit, vígjátékot vagy krimit, nála min­den olyan természetes, mint ahogy levegőt vesz. A zenélése is ilyen. Az együttese is ugyanígy játszik. Összeállt hat nagypapa, mindegyiküknek volt valamilyen hangszere, és a saját örömükre játszani kezdtek. Nincs ebben semmi látványosság, egyszerűen kijönnek a színpadra, Woody Al­len ingben és pulóverben, leülnek és zenélnek. Semmi bevezető, ne­tán sztorizgatás, épp csak a végén valami. Feláll, odalép a mikro­fonhoz, mindenkit bemutat és kész, vége. Illetve jön a ráadás, hi­szen a nézők nem akarják leen­gedni őket a színpadról. De az­után is csak annyit mondott, hogy: „Nekünk is kell aludnunk, menjenek maguk is. Jó éjszakát!” Képes lenne követni a példá­ját? Volt már egyáltalán klarinét a kezében? Egyszer. Gimnazista korom­ban. Kölcsönkértem egy barátom­tól, aki ma profi muzsikus. Nekem nem ment. Két hónapig nyűglőd­tem a hangszerrel, aztán vissza­adtam. Nem volt hozzá sem tü­relmem, sem szorgalmam. Még nyomkodni sem tudtam. Akár­hogy fújtam is, szörnyű hangokat adott ki. Más hangszerhez volt köze? Két évig zongoráztam. Gyerek­ként. De ha egy mód adódott, el­blicceltem. Ma ez fáj a legjobban. Nem játszom semmilyen hangsze­ren. Woody Allent, mint filmren­dezőt, a legnagyobb kedvence­ként emlegeti mindig. Hol és mikor fedezte fel? Amikor Németországban szín­házban dolgoztam, a hetvenes évek második felében. A tévében ment valamelyik filmje. Németül adták, nem értettem, valami még­is megfogott benne. Később az­tán, amikor már jobban tudtam németül is, angolul is, még inkább megszerettem. A Bűnök és vétsé­gek nagyon tetszett. Mintha Cse­hov forgatta volna. Nyilatkozta is gyakran: Woody Allen korunk Csehoyja. Látja a rosszat, de humorral tá­lalja. Nem nevet ki senkit, csak megmosolyogtat. Amerikai ren­dezőknél ez ritkaság. Az ő humo­ruk ugyanis nem együttérző, mint Woody Allené, hanem olyan gör­csös. Chaplin és Buster Keaton humorát szeretem még, mert az is olyan emberi. A mai vígjátékok erőszakkal facsarják ki a nézőből a nevetést. Woody Allennél rá­adásul gondolkodnia is kell a né­zőnek, ha szórakozni vágyik. Nagyon sok amerikai rende­zővel találkozott az elmúlt években, évtizedekben. Woody Allennel most fogott kezet elő­ször. Én nem vagyok az a típus, aki megüzeni valakinek, hogy látni szeretné. Amikor a Szigorúan el­lenőrzött vonatokért Oscar-díjat kaptam, kíváncsiak voltak, ki a kedvenc filmrendezőm. Renoir, mondtam. „Itt lakik Los Angeles­ben, nem akar találkozni vele?” - kérdezték. Nem, feleltem. Hogy jövök én ahhoz, hogy zavarjam? Biztosan hülye helyzet lett volna. Ő nem is ismert engem. Bemutat­tak viszont Hitchcocknak, aki lát­ta a Szigorúan ellenőrzött vona­tokat, és feltételezte, hogy én is ismerem a munkáit. Ami nem volt igaz. Én csak egyetlen filmjét lát­tam akkoriban, hiszen a hatvanas években több el sem jutott hoz­zánk. Ami viszont nagyon meg­maradt bennem: hosszasan pa­naszkodott a kritikusokra, hogy mindig belemarnak, de ha Po­lanski forgat, akkor mindig azzal dicsérik, hogy Hitchcock szelle­mét viszi tovább. Az Őfelsége pin­cére voltam kapcsán most én is va­lami hasonlót éltem meg. A cseh kritikusok között egyedenegy sem akadt, akinek maradéktalanul tet­szett volna a film, de ha másvala­kit bírálnak, akkor én vagyok a hasonlítási alap. „Messze van a menzeli humortól” - írják. Woody Allen kedvéért több mint négy órán át vonatozott Prágából Bécsbe. Ez az egész Olinka ödete volt. Tudja, hogy szeretem a Woody Allen-filmeket, interneten meg­rendelte a jegyeket, méghozzá az első sor közepére. Háromezer ember a Stadthalléban, én meg ott ülök vele szemben. Én sze­rény fiú vagyok, Olinka már egy másik generációhoz tartozik, ő nem ismer lehetetlent, nem nyugszik bele bizonyos dolgokba. Addig intézkedett, hogy már szünetben tudtuk, az előadás után Woody Allen fogad ben­nünket. Azt füllentette ugyanis a rendezőknek, hogy ez a találko­zás meg van beszélve, vigyék őt Mr. Allenhez. Én meg voltam győződve róla, hogy hiába intéz­kedik, el fognak zavarni bennün­ket, de nem ez történt. A koncert után valóban várt bennünket Woody, s mint kiderült: a Szigo­rúan ellenőrzött vonatokat több­ször is látta, hiszen még mindig vetítik New Yorkban. Olinka erre meg is jegyezte, hogy nemsokára megyünk New Yorkba, mire Woody csak annyit mondott: „Akkor gyertek el hozzám!” Ked­ves volt. Közveden. És olyan nagypapás. Angelina Jolié körül testőrök sorakoztak Prágában, Woody Allen mellett csak az ügynöke és a húga, aki, mint megtudtam, a chicagói fesztivá­lon látta a Pincéremet. Mondta is Woodynak, hogy tetszett neki. Házi videotékájában nagyon sok Woody Allen-filmet láttam. Majdnem minden munkáját si­került megvennem, vagy felját­szanom már. Azokhoz, amelyeket a tévéből vettem fel, még borítót is készítettem. Melyik a legkedvesebb Woody Allen-filmje? A Hollywoodi történet. Olinkával azt nézzük a leggyakrabban. Mond­tam is a rendező úrnak, hogy az egy kicsit rólam szól. De az Annie Hallt, a Hanna és nővéreit és az Agyament Harryt is nagyon szerepük. Képes lenne követni a tempó­ját? Egyik filmet a másik után for­gatni? Biztos, hogy nem. Én na­gyon lusta ember vagyok. Maga a forgatás egyébként nem olyan hosszadalmas. Négy-öt hét. Az előkészületek tartanak sokáig. Woody Allen szerintem a fejében hordozza a filmeket. És abban is szerencsés, hogy olcsó filmeket forgat, a színészek boldogan dol­goznak vele, s még a legnagyobb sztárok sem igénylik, hogy millió­kat fizessen nekik. Ha pedig úgy érzi, hogy valami nem sikerült, akár a fél filmet is újraforgathatja. Persze, ha Csehországban élne, ő is megkapná, hogy „már sokat for­gat, és mindig ugyanazt, ugyanaz­zal a humorral”. Jan Hfebejknek vetik most ezt a szemére. Aki évekkel ezelőtt, egy New York-i sétája során egyszer csak arra lett figyelmes, hogy Woody Allent látja, amint legújabb filmjét forgatja. Irigylem őt, hogy ott lehetett. Én is szívesen megnézném, ho­gyan dolgozik. Tisztelem benne, hogy mindig, minden filmjével széles tömegekhez szól. Hogy okosan és érthetően fogalmaz. Kérdeztem tőle, mikor jön Prágá­ba. Azt mondta, Bécs és Párizs mel­lett koncertsorozatának ez lett volna a következő állomása. De mert Budapesten már járt, Prága helyett végül azt választotta. De megígérte, hogy ha legközelebb Európábajön, nálunk is fellép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom