Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-31 / 26. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 31. Vélemény És háttér 7 GLOSSZA Meghalni is tudni kell KOCUR LÁSZLÓ A napokban sokat cikkeztek arról, hogy a február 1-jén vi- lágrajövő csecsemő a nagy örömön túl lOezerkoronával magasabb állami támogatást isjelentszüleinek, mígajanu- ári szülőknekmarad az öröm és a régi támogatás. Az érzékenyebb lelkű olvasók rémálmaiban bizonyáramegisje- lentek az előbukkanó fejecskét erővel visszagyömöszölni akaró kigyúrt bábák és szülészek... Hiába, születni tudni kell! Az egyikfővárosi temető kapuján található feliratot látva e sorok írója számára nyilvánvaló vált: nem elég születni tudni. „Kérjük, csaka fő útvonalakon közlekedj e- nek! Amellékutakigénybevé- tele csak saját felelősségre! ” ■- emígyafelirat.Akinekahoz- zátartozójanem fő útvonal mellett fekszik, megszívta. Mertmeghalniistudnikell. TALLÓZÓ ERDÉLYI LAPOK A romániai magyarságon belüli versenyhelyzet ldalaku- lásáról írtak tegnap a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzési kérelmének elfogadásával kapcsolatban a romániai magyar lapok. A bukaresti Új Magyar Szóban (ÚMSZ) Simon Judit megjegyzi: a párt beiktatása előtti nyilatkozatokból úgy tűnik, az MPP bejegyzése megosztja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenzékét. Korábban nyilatkozatháború folyt Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke és Gazda Zoltán, a szövetség sepsiszéki szervezetének elnöke között arról, ki legyen az alakuló politikai párt vezetője. Gazda szerint Tőkés László a legalkalmasabb. Az erdélyi Krónikában Csinta Samu főszerkesztő úgy fogalmaz: az új párt számára a neheze csak most kezdődik. Az MPP megkapta a törvényi legitimitást, s ezzel nagy felelősséget vett magára. Támogatói azt várják tőle, segítse a romániai magyar közélet átrendezését. „Ez az elvárás egyelőre alakítható massza, lehet belőle remekmű, de mély csalódást okozó torzó is” - véli Csinta, aki szerint az MPP-nek keretet kell adnia az új közéleti-politikai elit kialakulásához. A kolozsvári Szabadságban Székely Kriszta félőnek tartja, hogy az új alakulat megjelenésével nem alternatív értékrendek versenye, hanem két, a politikai pártlogika mentén szerveződő alakulat kíméletlen harca várható. Sokan úgy érzik: ezentúl két párt miatt hatalmasodik el az erdélyi magyarok egy részén a méla undor - írja. A sepsiszentgyörgyi Háromszék kommentárjában Farkas Réka kifejti, hogy a helyhatósági választásokon két tábor verseng a szavazatokért: az RMDSZ, amely több pénzzel, jól működő hálózattal, többéves tapasztalattal rendelkezik, és az MPP, melynek nagy előnye, hogy nem vált még hiteltelenné. (mti)- Miniszter úr, hetek óta nem állt elő semmiféle bugyuta javaslattal. Az emberek lassan elfelejtik, hogy ön a tárcavezető. (Peter Gossányi karikatúrája) A Zöldek az új évezredben minden tartományban kikoptak a hatalomból Balra át Németországban Negyedszázaddal a Zöldek parlamenti térnyerésének első állomása után újabb párt kér magának helyet az országosan elfogadott német politikai alakzatoksorában. MT1-ELEMZÉS A vasárnapi tartományi választásokon a Baloldal pártja mind Hes- senben, mind Alsó-Szászországban bejutott ahelyi törvényhozásba. 1982-ben az akkori NSZK tartományai közül éppen Hessenben sikerült bekerülnie a Landtagba a fiatal környezetvédő pártnak. A Zöldek nem csak optikailag jelentettek új színfoltot a nyugatnémet pártpalettán: elveik, céljaik (békepolitika, leszerelés, atomenergia feladása, az élő környezet védelme) meghökkentően újak voltak a három évtizeden át megszokott politikai programokhoz és hangokhoz képest. Ilyeneket addig nem hallottolvasott a német választópolgár a szövetségi és a tartományi parlamenteket uraló három párttól: a konzervatív CDU/CSU-tól, a szociáldemokrata SPD-től és a liberális FDP-től. Negyedszázada idegenkedés és megütközés fogadta a wiesbadeni Landtag padsoraiba beülő „zöld” képviselőket: egyik hagyományos párt sem akart velük szóba állni. A választás nyomán létrejött patthelyzetet kisebbségi SPD-kor- mánnyaloldották meg. Holger Börner miniszterelnök csaknem egy éven át kisebbségben kormányozta Hessent, majd az előre hozott választások nyomán, 1983 őszén megalakult az NSZK történetének első SPD-Zöldek koalíciója tartományi szinten. A hesseni kabinetben a 35 éves Joschka Fischer, az új párt alapító tagja kapta a környezetvédelmi tárcát. Volt olyan időszak, hogy öt német tartományt is szociáldemokrata-környezetvédő koalíció irányított. 1998 őszén országos szinten is kormányra jutottak a Zöldek: a Schröder-Fischer tandem hét évig állt a szövetségi koalíció élén. Ma a Zöldek a német politikai tájkép elengedhetetlen szereplői, bár az új évezredben minden tartományban kikoptak a hatalomból. Németország ma új kihívással néz szembe, a globalizációval és negatív következményeivel: a tőke és a termelő kapacitások mobilitásával, munkahelyek váratlan és tömeges megszűnésével, a szegénységgel, a társadalmi egyenlőtlenség mélyülésével. Erre a Baloldal pártja kínál hitelesnek tűnő gyógymódot. A Baloldal előretörése és bejutása két nagy tartomány parlamentjébe annak tulajdonítható, hogy ez a párt fordult azon rétegek felé, amelyek eddig nem részesültek a két éve tartó németországi fellendülés hozamából. A munkanélküliekről (3,5 millió!), a részmunkaidőben foglalkoztatottakról, a kisnyugdíjasokról, a nagycsaládosokról van szó. Őket a Schröder által „új középpárttá” felturbózott SPD magukra hagyta, a 2005 januárjában életbe lépett új segélyezési rendszer a szegénységi küszöbre szorította. A gazdag, jóléti Németországban minden negyedik gyermek szegénységben nő fel. KÉZ,IRAT Politbrutál MIKLÓSI PÉTER Mai szurkapiszkámban a napi politikától való viszolygás, hovatovább undorodás szimptómáira szeretném felhívni a figyelmet. Soraim olvasói négy ponton adhatnak hangot orrhuzigálásuk- nak: a politikai iszapbirkózás unalmas; a politikusok kölcsönös utálkozásban megfürdetett emberek; a hatalmi erőszak politikai válságot szít; a kormánybuktató ambíciójú ellenzék ne csak a parlamentben legyen az igazmondás bajnoka, hanem főként a hétköznapokban, mert a nép póztalanul azt kívánja, őhozzá szóljanak, s úgy, hogy ő is megértse! Mindez annakapropójánjut eszembe, hogy a szlovák miniszterelnök a Lisszaboni Szerződésről szóló országházi vitában unióellenes kekeckedőnek és túszejtő zsarolónak mondta parlamenti ellenzékét, amiért az oppozíció a készülő, a szólásszabadságot korlátozó sajtótörvény visszavonásához kötötte a szóban forgó dokumentum azonnali ratifikációját. Magyarán és kormányzati tálalásban: kifelé, Brüsszelnek demokrácia és tuti európaiság; befelé sajtószabadság helyett ajtószabadság! Betegségeim tudatában ép elmével kijelenthetem: a kabinet részéről remek árukapcsolás. Nívójátte- kintve körülbelül olyan, mintha én este tízkor azt mondanám a kutyámnak: Gyere, Romy, kiug- runk a faluszéli benzinkúthoz ólommentes végbélkúpért... De mert épp ép elmémre hivatkoztam, nem folytatom a párhuzamkeresést, pusztán szerényen megjegyzem: politikusi rangot, kormányzati tekintélyt, normális társadalmi légkört bölcs elvek, pozitív eszmények, jó programok adhatnak és nem a heveny uszulás, a verbális agresszió. Mindezt tudatosan ignorálni maga az igazi gyávaság. Mert bizony gyáva, aki meghallgatni sem búja az ellenzék kritikáját, aki képtelen tárgyszerűen és a demokratikus normáknak megfelelően méltányos parlamenti küzdelmet vívni. Képtelen, hiszen ő érzi, tudja csak igazán, hogy miután pártja lassacskán két esztendeje sorra megtagadta az európai szociáldemokrácia minden értékét, ma már csak az indulat gerjesztésére számíthat. Aki nem vak láthatja, aki nem süket hallhatja, hogy a kormányzati celebrációk szervezői és rétorai ismerik az alantasan álszent vádaskodás eszköztárát. Pedig már ők is egy oly politikai garnitúra vezéralakjai, akik az elmúlt másfél évtizedben szépen gyarapodtak. Odafönn az uborkafán mégis kizárólag a politikai ellentábor kiváltságairól s javairól harsognak rendületlenül; mintha gyorsan szerzeményezett vagyonuk meg egyéb javaik alapján ők maguk nem tartoznának legalábbis a felső tízezer köreibe. Nos, „talajközeiből” üzenem: Uraim, a szociális demagógia a vagyontalanok bocsánatos fegyvere - de amikor az újgazdag föld-, vállalat-, szőlőtulajdonosok és kacsalábon forgó haciendabárók száján dőlnek a „kisemmizett emberek” sérelmei, az már gyomorforgató farizeusság. Jóllehet, azt is tudom, hogy a mezei polgárnak nehéz eligazodni e politbrutálban, kiókum- lálni az igazat az ügyes manipulációk, nagyotmondásokmind szövevényesebb hálójából -nekünk mégse legyen mindegy minden! Kiváltképp, ha az államfőnek smafuazegész... Óbizony, a tévéhíradók egyik képsorában - az ellenzéket dorgálva -, az ominózus Lisszaboni Szerződést lazán, az elvétés non plus ultrájaként libanonira cserélte. A pozsonyi elnöki palotából nézve így legalább kerek a vüág. KOMMENTÁR Irgum-burgum! AAALINÁK ISTVÁN Európában most minden Koszovóról és Szerbiáról szól, s már csak hármat-négyet kell aludni ahhoz, hogy nagy valószínűséggel megjósolható legyen, jobbra fordulnak-e a dolgok vagy rosszabbra. Vasárnap tartják a szerb elnökválasztás 2. fordulóját, hétfőn a hozzávetőleg pontos eredményt is ismerni fogjuk. Addig még lázas tevékenység folyik a színfalak mögött, Koszovó függetlenségének támogatói - EU, USA - azon munkálkodnak, hogy ez minél kisebb megrázkódtatásokat okozzon a nemzetközi politikában. Az ellentábor pedig, és nemcsak a szerbek meg az oroszok, hanem több ismert és ismeretlen nyugat-európai szakértő is irgum-bur- gummal meg bu-bu-buval fenyeget, szinte óránként jelennek meg a különböző vészforgatókönyvek. A hivatalos Moszkva sejtelmesen - és szerencsére semmire sem kötelezően - „megfelelő” választ helyezett kilátásba a nyugatiak ellen. A boszniai szerbek szerint az EU harakirit követ el, amikor engedi, hogy Európában létrejöjjön egy iszlám állam Nagy-Albánia képében. Egy francia politológus úgy véli, az EU és az USA az orosz medve karjaiba löki Szerbiát, a Balkán legfontosabb államát, további életképtelen kis sza- kadár államocskák létrejöttét is elősegítve. Alegrosszabb az egészben: még a legvadabb jóslatokról sem mondható el teljes bizonyossággal, nincs valóságalapjuk. Amijelzi, mennyire törékeny-képlékeny a helyzet, és a Balkánon minden megtörténhet. Az uniós külügyminiszterek hétfőn Hollandia elvszerű és szimpatikus makacssága miatt - ragaszkodik Karadzsics meg Mladics elfogásához - arról sem tudtak dönteni, hogy aláírják Szerbiával a társulási szerződést. Ehelyett egy ideiglenes politikai egyezményt ajánlottakSzerbiánaka szorosabb gazdasági kapcsolatokról meg a vízumszabályozás könnyítéséről, azzal az elsődleges céllal, hogy megtámogassákTadicsot. Ahogyfogalmaztak: Szerbiánakeurópai jövőt kínálnak a nacionalista múlt helyett. Vagyis az ultranacionalis- taNikolics helyett, aki Koszovó elszakadása esetén felrúgná a kapcsolatokat az EU-val és a Koszovót elismerő államokkal. Mert Tadicsot - aki az első fordulóban 4,6 százalékkal lemaradt Nikolics mögött úgy tűnik, Szerbiában magára hagyták. Séma kormánykoalíciós partner, Kostunica miniszterelnök pártja nem támogatta meg eddig, sem az első fordulóban eléggé jól szereplő Magyar Koalíció, illetve ez utóbbi csak feltételekkel. Márpedig minden voks számítani fog. Ha Kostunica ezt az elkövetkező órákban megteszi is, az csak tessék-lássék támogatás lesz, hiszen az ő demokrata pártja közelebb áll a nacionalistákhoz, mint a demokratákhoz. Másfél hete még mindenki abban bízott, hogy az egyetlen európai rangú politikusnak tekinthető Tadics megismétli a négy évvel ezelőtti bravúrt, amikor az első fordulóban éppen Ni- koliccsal szemben alulmaradt, de a másodikban győzni tudott azzal, hogy európai perspektívát kínált. Pillanatnyilag ez már nem olyan biztos. Es Tadics veresége nem csak azt jelentené, hogy Szerbiának egy szalonképtelen, nacionalista elnöke lenne. Nagy valószínűséggel felbomlana a mostani kormánykoalíció, előrehozott választásokat kellene kiírni, szóval: teljes bizonytalanság és zűrzavar jönne. Meg a koszovói függetlenség kinyilvánítása ilyen körülmények között. Három napjuk van a szerb választóknak arra, hogy eldöntsék, mindent megér-e nekik Koszovó, amely már amúgy sem az övék. FIGYELŐ Tom Lantos nyolcvanéves Holnap lesz nyolcvanéves Tom Lantos magyar származású, az egyik legbefolyásosabb amerikai politikus. Budapesti értelmiségi családban született. Zsidó származása miatt üldözték, a munkatáborból másodjára sikerült megszöknie. A háború után beiratkozott az egyetemre, 1947-ben egy, Roosevelt elnökről írt esszéjével elnyerte a Hillel Alapítvány amerikai ösztöndíját. Seattle- ben megdöbbentő hatással volt rá az amerikai gazdagság. „A szegénység, éhezés és az emberiség legszömyűbb rémülete után barátságos emberek között találtam magam, volt mit ennem. Nem hittem a szememnek” - emlékezett vissza. Köz- gazdasági diplomát, majd a Berkeley Egyetemen doktori címet szerzett, 1950-ben feleségül vette gyerekkori szerelmét, Gábor Zsa Zsa unokatestvérét, Anette Tillemannt. Egyetemi tanárként saját külpolitikai témájú tévéműsora volt, nagyvállalatok, politikusok kérték ki tanácsait. A politikai ringbe 1980-ban szállt be. Bár a republikánusok földcsuszamlásszerű országos győzelmet arattak, a demokrata párti Lantos megverte hivatalban levő vetélytársát, ő lett az első (és egyetien) holokauszttúlélő a Kongresszusban. A Reagan-érában keresztülvitte indítványát, a Kongresszus tiszteletbeli amerikai állampolgárságot adományozott Raoul Wallenbergnek (erre addig egy példa volt, Winston Churchill). A kétpárti együttműködés támogatójaként 1983-ban John Edward Porter republikánus kollégájával megalapította a Kongresszus emberi jogi csoportját, amelynek ma is társelnöke. A kelet-európai rendszerváltást is figyelemmel kísérő, külpolitikai téren megkerülhetetlen Lantos a boszniai háború idején elsők közt sürgetett komoly amerikai fellépést. A világ minden fontos emberi jogi kérdésében állást foglalt, vezető szerepet töltött be a képviselőház egyik legbefolyásosabb bizottságában, a külügyiben, 2007 óta elnöke. „Még csak karrierem felénél járok” - nyilatkozta egy éve. Az idei választásokon azonban nyelőcsőrákja miatt nem indul. „Az utolsó nagy oroszlánok” egyike, 57 éve nős, két lánya, tizenhét unokája és két dédunokája van. Tom Lantos számos kitüntetés birtokosa, öt nyelven beszél, (mti)
