Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-31 / 26. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 31. Vélemény És háttér 7 GLOSSZA Meghalni is tudni kell KOCUR LÁSZLÓ A napokban sokat cikkeztek arról, hogy a február 1-jén vi- lágrajövő csecsemő a nagy örömön túl lOezerkoronával magasabb állami támogatást isjelentszüleinek, mígajanu- ári szülőknekmarad az öröm és a régi támogatás. Az érzé­kenyebb lelkű olvasók rémál­maiban bizonyáramegisje- lentek az előbukkanó fejecs­két erővel visszagyömöszölni akaró kigyúrt bábák és szülé­szek... Hiába, születni tudni kell! Az egyikfővárosi temető kapuján található feliratot látva e sorok írója számára nyilvánvaló vált: nem elég születni tudni. „Kérjük, csaka fő útvonalakon közlekedj e- nek! Amellékutakigénybevé- tele csak saját felelősségre! ” ■- emígyafelirat.Akinekahoz- zátartozójanem fő útvonal mellett fekszik, megszívta. Mertmeghalniistudnikell. TALLÓZÓ ERDÉLYI LAPOK A romániai magyarságon be­lüli versenyhelyzet ldalaku- lásáról írtak tegnap a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzé­si kérelmének elfogadásával kapcsolatban a romániai ma­gyar lapok. A bukaresti Új Magyar Szóban (ÚMSZ) Si­mon Judit megjegyzi: a párt beiktatása előtti nyilatkoza­tokból úgy tűnik, az MPP be­jegyzése megosztja a Romá­niai Magyar Demokrata Szö­vetség (RMDSZ) ellenzékét. Korábban nyilatkozatháború folyt Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke és Gazda Zoltán, a szövetség sepsiszéki szerve­zetének elnöke között arról, ki legyen az alakuló politikai párt vezetője. Gazda szerint Tőkés László a legalkalma­sabb. Az erdélyi Krónikában Csinta Samu főszerkesztő úgy fogalmaz: az új párt szá­mára a neheze csak most kezdődik. Az MPP megkapta a törvényi legitimitást, s ezzel nagy felelősséget vett magá­ra. Támogatói azt várják tőle, segítse a romániai magyar közélet átrendezését. „Ez az elvárás egyelőre alakítható massza, lehet belőle remek­mű, de mély csalódást okozó torzó is” - véli Csinta, aki sze­rint az MPP-nek keretet kell adnia az új közéleti-politikai elit kialakulásához. A kolozs­vári Szabadságban Székely Kriszta félőnek tartja, hogy az új alakulat megjelenésével nem alternatív értékrendek versenye, hanem két, a poli­tikai pártlogika mentén szer­veződő alakulat kíméletlen harca várható. Sokan úgy ér­zik: ezentúl két párt miatt ha­talmasodik el az erdélyi ma­gyarok egy részén a méla un­dor - írja. A sepsiszentgyör­gyi Háromszék kommentár­jában Farkas Réka kifejti, hogy a helyhatósági választá­sokon két tábor verseng a szavazatokért: az RMDSZ, amely több pénzzel, jól működő hálózattal, többéves tapasztalattal rendelkezik, és az MPP, melynek nagy elő­nye, hogy nem vált még hi­teltelenné. (mti)- Miniszter úr, hetek óta nem állt elő semmiféle bugyuta javaslattal. Az emberek lassan elfelejtik, hogy ön a tárcavezető. (Peter Gossányi karikatúrája) A Zöldek az új évezredben minden tartományban kikoptak a hatalomból Balra át Németországban Negyedszázaddal a Zöldek parlamenti térnyerésének el­ső állomása után újabb párt kér magának helyet az orszá­gosan elfogadott német poli­tikai alakzatoksorában. MT1-ELEMZÉS A vasárnapi tartományi választá­sokon a Baloldal pártja mind Hes- senben, mind Alsó-Szászországban bejutott ahelyi törvényhozásba. 1982-ben az akkori NSZK tarto­mányai közül éppen Hessenben si­került bekerülnie a Landtagba a fia­tal környezetvédő pártnak. A Zöl­dek nem csak optikailag jelentettek új színfoltot a nyugatnémet pártpa­lettán: elveik, céljaik (békepolitika, leszerelés, atomenergia feladása, az élő környezet védelme) meg­hökkentően újak voltak a három évtizeden át megszokott politikai programokhoz és hangokhoz ké­pest. Ilyeneket addig nem hallott­olvasott a német választópolgár a szövetségi és a tartományi parla­menteket uraló három párttól: a konzervatív CDU/CSU-tól, a szoci­áldemokrata SPD-től és a liberális FDP-től. Negyedszázada idegenkedés és megütközés fogadta a wiesbadeni Landtag padsoraiba beülő „zöld” képviselőket: egyik hagyományos párt sem akart velük szóba állni. A választás nyomán létrejött patt­helyzetet kisebbségi SPD-kor- mánnyaloldották meg. Holger Bör­ner miniszterelnök csaknem egy éven át kisebbségben kormányozta Hessent, majd az előre hozott vá­lasztások nyomán, 1983 őszén megalakult az NSZK történetének első SPD-Zöldek koalíciója tarto­mányi szinten. A hesseni kabinet­ben a 35 éves Joschka Fischer, az új párt alapító tagja kapta a környe­zetvédelmi tárcát. Volt olyan időszak, hogy öt né­met tartományt is szociáldemok­rata-környezetvédő koalíció irá­nyított. 1998 őszén országos szin­ten is kormányra jutottak a Zöldek: a Schröder-Fischer tandem hét évig állt a szövetségi koalíció élén. Ma a Zöldek a német politikai táj­kép elengedhetetlen szereplői, bár az új évezredben minden tarto­mányban kikoptak a hatalomból. Németország ma új kihívással néz szembe, a globalizációval és negatív következményeivel: a tő­ke és a termelő kapacitások mobi­litásával, munkahelyek váratlan és tömeges megszűnésével, a sze­génységgel, a társadalmi egyen­lőtlenség mélyülésével. Erre a Baloldal pártja kínál hitelesnek tűnő gyógymódot. A Baloldal elő­retörése és bejutása két nagy tar­tomány parlamentjébe annak tu­lajdonítható, hogy ez a párt for­dult azon rétegek felé, amelyek eddig nem részesültek a két éve tartó németországi fellendülés hozamából. A munkanélküliekről (3,5 millió!), a részmunkaidőben foglalkoztatottakról, a kisnyugdí­jasokról, a nagycsaládosokról van szó. Őket a Schröder által „új középpárttá” felturbózott SPD magukra hagyta, a 2005 január­jában életbe lépett új segélyezési rendszer a szegénységi küszöbre szorította. A gazdag, jóléti Né­metországban minden negyedik gyermek szegénységben nő fel. KÉZ,IRAT Politbrutál MIKLÓSI PÉTER Mai szurkapiszkámban a napi politikától való viszolygás, hova­tovább undorodás szimptómáira szeretném felhívni a figyelmet. Soraim olvasói négy ponton ad­hatnak hangot orrhuzigálásuk- nak: a politikai iszapbirkózás unalmas; a politikusok kölcsönös utálkozásban megfürdetett em­berek; a hatalmi erőszak politi­kai válságot szít; a kormánybuk­tató ambíciójú ellenzék ne csak a parlamentben legyen az igaz­mondás bajnoka, hanem főként a hétköznapokban, mert a nép póztalanul azt kívánja, őhozzá szóljanak, s úgy, hogy ő is meg­értse! Mindez annakapropójánjut eszembe, hogy a szlovák minisz­terelnök a Lisszaboni Szerződés­ről szóló országházi vitában unióellenes kekeckedőnek és túszejtő zsarolónak mondta par­lamenti ellenzékét, amiért az oppozíció a készülő, a szólássza­badságot korlátozó sajtótörvény visszavonásához kötötte a szó­ban forgó dokumentum azonnali ratifikációját. Magyarán és kor­mányzati tálalásban: kifelé, Brüsszelnek demokrácia és tuti európaiság; befelé sajtószabad­ság helyett ajtószabadság! Be­tegségeim tudatában ép elmével kijelenthetem: a kabinet részéről remek árukapcsolás. Nívójátte- kintve körülbelül olyan, mintha én este tízkor azt mondanám a kutyámnak: Gyere, Romy, kiug- runk a faluszéli benzinkúthoz ólommentes végbélkúpért... De mert épp ép elmémre hivatkoz­tam, nem folytatom a párhu­zamkeresést, pusztán szerényen megjegyzem: politikusi rangot, kormányzati tekintélyt, normális társadalmi légkört bölcs elvek, pozitív eszmények, jó progra­mok adhatnak és nem a heveny uszulás, a verbális agresszió. Mindezt tudatosan ignorálni maga az igazi gyávaság. Mert bi­zony gyáva, aki meghallgatni sem búja az ellenzék kritikáját, aki képtelen tárgyszerűen és a demokratikus normáknak meg­felelően méltányos parlamenti küzdelmet vívni. Képtelen, hi­szen ő érzi, tudja csak igazán, hogy miután pártja lassacskán két esztendeje sorra megtagadta az európai szociáldemokrácia minden értékét, ma már csak az indulat gerjesztésére számíthat. Aki nem vak láthatja, aki nem sü­ket hallhatja, hogy a kormányza­ti celebrációk szervezői és rétorai ismerik az alantasan álszent vá­daskodás eszköztárát. Pedig már ők is egy oly politikai garnitúra vezéralakjai, akik az elmúlt más­fél évtizedben szépen gyarapod­tak. Odafönn az uborkafán mégis kizárólag a politikai ellentábor kiváltságairól s javairól harsog­nak rendületlenül; mintha gyor­san szerzeményezett vagyonuk meg egyéb javaik alapján ők ma­guk nem tartoznának legalábbis a felső tízezer köreibe. Nos, „talajközeiből” üzenem: Uraim, a szociális demagógia a vagyon­talanok bocsánatos fegyvere - de amikor az újgazdag föld-, válla­lat-, szőlőtulajdonosok és kacsa­lábon forgó haciendabárók szá­ján dőlnek a „kisemmizett emberek” sérelmei, az már gyo­morforgató farizeusság. Jóllehet, azt is tudom, hogy a mezei polgárnak nehéz eliga­zodni e politbrutálban, kiókum- lálni az igazat az ügyes manipu­lációk, nagyotmondásokmind szövevényesebb hálójából -nekünk mégse legyen mindegy minden! Kiváltképp, ha az állam­főnek smafuazegész... Óbizony, a tévéhíradók egyik képsorában - az ellenzéket dorgálva -, az ominózus Lisszaboni Szerződést lazán, az elvétés non plus ultrá­jaként libanonira cserélte. A pozsonyi elnöki palotából nézve így legalább kerek a vüág. KOMMENTÁR Irgum-burgum! AAALINÁK ISTVÁN Európában most minden Koszovóról és Szerbiáról szól, s már csak hármat-négyet kell aludni ahhoz, hogy nagy valószínűséggel megjósolható legyen, jobbra fordulnak-e a dolgok vagy rosszabb­ra. Vasárnap tartják a szerb elnökválasztás 2. fordulóját, hétfőn a hozzávetőleg pontos eredményt is ismerni fogjuk. Addig még lá­zas tevékenység folyik a színfalak mögött, Koszovó függetlensé­gének támogatói - EU, USA - azon munkálkodnak, hogy ez minél kisebb megrázkódtatásokat okozzon a nemzetközi politikában. Az ellentábor pedig, és nemcsak a szerbek meg az oroszok, hanem több ismert és ismeretlen nyugat-európai szakértő is irgum-bur- gummal meg bu-bu-buval fenyeget, szinte óránként jelennek meg a különböző vészforgatókönyvek. A hivatalos Moszkva sejtelme­sen - és szerencsére semmire sem kötelezően - „megfelelő” vá­laszt helyezett kilátásba a nyugatiak ellen. A boszniai szerbek sze­rint az EU harakirit követ el, amikor engedi, hogy Európában létre­jöjjön egy iszlám állam Nagy-Albánia képében. Egy francia polito­lógus úgy véli, az EU és az USA az orosz medve karjaiba löki Szer­biát, a Balkán legfontosabb államát, további életképtelen kis sza- kadár államocskák létrejöttét is elősegítve. Alegrosszabb az egészben: még a legvadabb jóslatokról sem mond­ható el teljes bizonyossággal, nincs valóságalapjuk. Amijelzi, mennyire törékeny-képlékeny a helyzet, és a Balkánon minden meg­történhet. Az uniós külügyminiszterek hétfőn Hollandia elvszerű és szimpatikus makacssága miatt - ragaszkodik Karadzsics meg Mla­dics elfogásához - arról sem tudtak dönteni, hogy aláírják Szerbiával a társulási szerződést. Ehelyett egy ideiglenes politikai egyezményt ajánlottakSzerbiánaka szorosabb gazdasági kapcsolatokról meg a vízumszabályozás könnyítéséről, azzal az elsődleges céllal, hogy megtámogassákTadicsot. Ahogyfogalmaztak: Szerbiánakeurópai jövőt kínálnak a nacionalista múlt helyett. Vagyis az ultranacionalis- taNikolics helyett, aki Koszovó elszakadása esetén felrúgná a kap­csolatokat az EU-val és a Koszovót elismerő államokkal. Mert Tadicsot - aki az első fordulóban 4,6 százalékkal lemaradt Nikolics mögött úgy tűnik, Szerbiában magára hagyták. Séma kormánykoalíciós partner, Kostunica miniszterelnök pártja nem támogatta meg eddig, sem az első fordulóban eléggé jól szereplő Magyar Koalíció, illetve ez utóbbi csak feltételekkel. Márpedig minden voks számítani fog. Ha Kostunica ezt az elkövetkező órák­ban megteszi is, az csak tessék-lássék támogatás lesz, hiszen az ő demokrata pártja közelebb áll a nacionalistákhoz, mint a demok­ratákhoz. Másfél hete még mindenki abban bízott, hogy az egyet­len európai rangú politikusnak tekinthető Tadics megismétli a négy évvel ezelőtti bravúrt, amikor az első fordulóban éppen Ni- koliccsal szemben alulmaradt, de a másodikban győzni tudott az­zal, hogy európai perspektívát kínált. Pillanatnyilag ez már nem olyan biztos. Es Tadics veresége nem csak azt jelentené, hogy Szerbiának egy szalonképtelen, nacionalista elnöke lenne. Nagy valószínűséggel felbomlana a mostani kormánykoalíció, előreho­zott választásokat kellene kiírni, szóval: teljes bizonytalanság és zűrzavar jönne. Meg a koszovói függetlenség kinyilvánítása ilyen körülmények között. Három napjuk van a szerb választóknak arra, hogy eldöntsék, mindent megér-e nekik Koszovó, amely már amúgy sem az övék. FIGYELŐ Tom Lantos nyolcvanéves Holnap lesz nyolcvanéves Tom Lantos magyar származá­sú, az egyik legbefolyásosabb amerikai politikus. Budapesti értelmiségi csa­ládban született. Zsidó szárma­zása miatt üldözték, a munka­táborból másodjára sikerült megszöknie. A háború után beiratkozott az egyetemre, 1947-ben egy, Roosevelt elnökről írt esszéjé­vel elnyerte a Hillel Alapítvány amerikai ösztöndíját. Seattle- ben megdöbbentő hatással volt rá az amerikai gazdagság. „A szegénység, éhezés és az embe­riség legszömyűbb rémülete után barátságos emberek kö­zött találtam magam, volt mit ennem. Nem hittem a szemem­nek” - emlékezett vissza. Köz- gazdasági diplomát, majd a Berkeley Egyetemen doktori címet szerzett, 1950-ben fele­ségül vette gyerekkori szerel­mét, Gábor Zsa Zsa unokatest­vérét, Anette Tillemannt. Egye­temi tanárként saját külpoliti­kai témájú tévéműsora volt, nagyvállalatok, politikusok kérték ki tanácsait. A politikai ringbe 1980-ban szállt be. Bár a republikánusok földcsuszam­lásszerű országos győzelmet arattak, a demokrata párti Lan­tos megverte hivatalban levő vetélytársát, ő lett az első (és egyetien) holokauszttúlélő a Kongresszusban. A Reagan-érában keresztül­vitte indítványát, a Kongresszus tiszteletbeli amerikai állampol­gárságot adományozott Raoul Wallenbergnek (erre addig egy példa volt, Winston Churchill). A kétpárti együttműködés támo­gatójaként 1983-ban John Ed­ward Porter republikánus kollé­gájával megalapította a Kong­resszus emberi jogi csoportját, amelynek ma is társelnöke. A kelet-európai rendszervál­tást is figyelemmel kísérő, kül­politikai téren megkerülhetet­len Lantos a boszniai háború idején elsők közt sürgetett ko­moly amerikai fellépést. A világ minden fontos emberi jogi kér­désében állást foglalt, vezető szerepet töltött be a képviselő­ház egyik legbefolyásosabb bi­zottságában, a külügyiben, 2007 óta elnöke. „Még csak karrierem felénél járok” - nyilatkozta egy éve. Az idei választásokon azonban nyelőcsőrákja miatt nem indul. „Az utolsó nagy oroszlánok” egyike, 57 éve nős, két lánya, tizenhét unokája és két déd­unokája van. Tom Lantos szá­mos kitüntetés birtokosa, öt nyelven beszél, (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom