Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-19 / 16. szám, szombat

12 Szalon ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 19. www.ujszo.com Nemcsak Dylan nincs benne a filmben, dalait is más előadók szolgáltatják, kivéve egyet, amelynek címe I'm not there (Nem vagyok ott)... Pm Not There - Hat Dylan egy filmben Ha az idei Oscar-díjak egyikét nem Cate Blan­che« kapja az I’m Not There című filmben nyúj­tott alakításáért, akkor nincs igazság a földön. MOLNÁR MIRIAM De mivel tudjuk jól, hogy a világ igazságtalan, előfordulhat, hogy mégsem Cate Blanchett kapja az Oscart, ráadásul az sem eldönthető, vajon a legjobb férfi- vagy a legjobb női főszerepért kapná-e a díjat, mi­vel a filmben Bob Dylant alakítja. Bevallom, csak azért mentem el megnézni a Dylan életéről szóló al­kotást, mert a kritika azt írta, hogy filmművészetileg érdekes próbálko­zás, és sikeres. Dylan zenéjét és fő­leg szövegeit csodálom, természe­tét, személyiségét viszont nem áll­hatom. Gőgös, kiállhatatlan ember­nek gondolom, és ebben a film is megerősít. Blanchett elképesztő alakításáért azonban érdemes volt elszenvedni az igazi Dylant is. Todd Haynes rendező Bob Dylan nélkül csinált filmet Bob Dylan éle­téről. Dylan hatalmas személyisé­gét, életútját hét darabra szedte, és hat színésszel játszatta el. A figurák egyikét sem hívják Dylannek vagy Bobnak, mint ahogy Bob Dylant sem hívták így, mert Robert Allen Zimmermanként született 1941 májusában Minnesotában. A Bob a Robert becézése, a Dylant pedig Dylan Thomas költő tiszteletére vette fel a fiatal Zimmerman a hat­vanas évek elején. Marcus Carl Franklin, a 14 éves fekete bőrű fiatal ember játssza a ti­zenegy éves Dylant, amikor az éne­kes gitátjával magányosan utazga­tott tehervonatokban Amerika- szerte, majd felnőttként megláto­gatta egyik eszményképét, Woody Guthrie folkénekest a halálos ágyán egy New Jersey-i kórházban. Ben Whishaw fiatal költőt alakít, aki a költészettel kapcsolatos kérdé­sekre válaszol. Christian Bale két Dylan-válto- zatot testesít meg. Az egyik egy fia­tal folkpoéta, aki a mezőkön egy szál gitárral énekel az igazságról, leginkább fekete bőrű és szegény közönségének. A másik egy egyházi próféta, mert Dylan egy evangéli­kus szakaszon is átesett élete során, az úgynevezett újra született ke­resztények egyik szektájához sze­gődött egy időre. Heath Ledger Robbie-t alakítja, az ismert színészt, aki egy Dylan- féle alakot játszik egy nagy sikerű filmben, és akinek a fejébe szállt a hírnév. Robbie feleségül vesz egy francia származású festőművészt (Charlotte Gainsbourg), hogy ké­sőbb elváljon tőle. Első felségével négy gyereke volt Dylannek, illetve öt, mert felesége első gyermekét örökbe fogadta. Második feleségével egy gyermeke volt. Robbie hímsoviniszta meg­jegyzéseinek és sztárallűijeinek áb­rázolása a hozzáértők szerint nagy­ban megfelel a valóságnak. Richard Gere szerepe a legbizar- rabb. A magányos, az erdő közepén lovával és kutyájával elő Billy the Kidet alakítja, aki a motorbalesete után a világtól elzárkózó Dylant próbálja a vászonra varázsolni. Ez a film talán legsikertelenebb mozza­nata. Cate Blanchett zoknit húzott az egyébként szoros nadrágszárába („Segített úgy menni, mint ahogy egy férfi megy.”), és pontosan leko- pírozta nemcsak Dylan korai hajko­ronáját, gesztikulációját, testtartá­sát, a napszemüveg mögötti bujká­lását, vagy a producerek egyre na­gyobb nyomása alatt meghajtó ze­nészt, hanem Dylan vékony, andro- gün lényét is. Blanchett hangja és hanghordozása is megdöbbentően hasonlít Dylanére, akit a film e ré­szében fekete-fehérben látunk Lon­donban, egy koncertturné alatt. Az egyik fellépés alatt Dylant Jú- dásnak titulálja az egyik rajongó, je­lezve, mennyire fel voltak háborod­va a hallgatók, amikor a zenész egy szál gitárról elektromos hangzásra váltott. A szállodai szobájában kés­sel támadja meg egy másik csaló­dott rajongó. Egy brit újságíró egy fekete londoni taxiban provokáló és kellemetlen kérdéseket tesz fel Dylannek, melyekre ő félvállról, ag­resszívan válaszol, illetve nem vála­szol. Mindenki úgy érzi, joga van szólni, beleszólni Dylan életébe, és számon kérni tőle művészetét. Közben Dylan a Beatles tagjaival hempereg a londoni park füvében, és a hajnal magányában dalszöve­geket ír. Napokig nem alszik, állan­dóan emberekkel van körülvéve. Egy másik jelentben Allen Ginsberg költővel felmászik egy hegy tetejé­re, ahol egy Krisztus-szobortól Dy­lan azt kérdezi: „Miért nem a régi számaidat játszod?” Blanchett Dylanje az a Dylan, akit mi is ismerünk - a zenész, aki­től nehezen érteni, amit mond/éne- kel, a sztár, akit bárki felismer New Yorkban vagy Londonban. A többi Dylan leginkább ismeretlen a töme­gek számára. Haynes igyekezett pontosan rekonstruálni egyes kulcseseményeket - ezek a jelene­tek, mmt a film más, elképzelt ré­szei is, nagyon „igaziknak” tűnnek, mintha egy dokumentumfilmet néznénk, nem pedig játékfilmet. Ennek ellenére attól tartok, a ze­nész rajongói számára ez a film na­gyon kevés újat nyújt, azok számára viszont, akik nem ismernek minden Dylan-számot és nincsenek tisztá­ban életének minden mozzanatá­val, kicsit rébusszerű a film, mert az életrajzi adatok ismerete nélkül ért­hetetlen. Egyébként nemcsak Dylan nincs benne a filmben (az angol cím for­dítása „Nem vagyok ott”), dalait is más előadók szolgáltatják, kivéve egyet, amelynek címe I’m not there (Nem vagyok ott). Haynes rendező­nek jó a humorérzéke. Jelenet a filmből: Dylan (Cate Blanchett) Londonban (REUTERS/Jonathan Wenlc) Dylan, az igazi, 1963-ban, huszonkét évesen (ČTK/AP) 1 i i c . Cate Blanchett és Richard Gere tavaly ősszel a New York-i Filmfesztiválon beszéltek az I'm not there-beli szerepükről (AP Photo/Stuart Ramson) ACTRES me. TE BLANC Bob Dylan a New Orleans-i Dzsesszfesztiválon, 2006-ban (REUTERS/Lee Celano) Egy 1986-os Dylan-lemez gyári (fehér címkés) példánya a szerző kézírásos javítá­saival a Christie's egyik aukcióján (AP Photo/Jason DeCrow) 2008. január 74., Beverly Hills, a Golden Globe-díjak kiosztása: a leg­jobb női mellékszereplő Cate Blanchett lett az I'm not there-ben nyújtott alakításáért (REUTERS/Mario Anzuoni)

Next

/
Oldalképek
Tartalom