Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-19 / 16. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 19. Szalon 13 ZENE A SZALONBAN Klarinét, faunok, örvény CSEHY ZOLTÁN Kétségtelen, hogy jelenleg Finnország komolyzenei világhata- lom: Einojuhani Rautavaara, Kaija Saariaho és Magnus Lindberg ma már Finnország és a kortárs zene valóságos élő névjegyeinek számítanak. Magnus Lindberg sikere nemcsak abban rejlik, hogy zenéje rendkívül változatos, egyszerre drámai és harmonikus karaktéi] e- gyeket hordoz, hanem hogy nyitott a populáris kultúra hasznosítható elemei előtt is. 1970-es években komponált munkáin például erősen érződik a Clash nevű angol punk- zenekar hatása. Lindberg élénk fantáziájának egyik legjobb példája a híres Related Rocks című remekmű (1997), mely hangokból varázsolja elénk egy geológiai kiállítás csillogó-villogó tereit, vagy a Lutoslawski emlékére komponált hipnotikus Aura (1994), melynek bemutatója Tokióban zajlott le. Ezen a cd-n szintén a kiapadhatatlan zenei fantázia dominál. A Clarinet Concerto 2002-ben keletkezett, kifejezetten alkalmi darab: Lindberg a Finn Rádió fennállásának 75. évfordulójára komponálta. A klarinétszólamot már a bemutatón is Kari Kriikku játszotta, aki Lindberg számos egyéb darabjában is kiemelkedő szerephez jutott. Lindberg zenéje rendkívül sűrű szövésű, egyszerre sziporkázó- an játékos és intellektuálisan elmélyült. Nála nem az ábrázoláson van a hangsúly, hanem a drámán. Egyes hangszereket vagy hangszercsoportokat hergel egymás ellen, mintha a lét hol meghökkentő, hol mulattató sokféleségének terében zajló nagyon is emberi eseményekről számolna be. A klarinétkoncert osztatlan egész, folyamatos előadású, mégis elkülöníthető egységekre bomlik: Bartók és Debussy hangjának rokonságát érzékeljük a nyitó szakaszban, a kibomlás intenzitását, azt a szépséget, ahogy egy számítógépes szimuláció során gyorsítva bomlik ki egy virág, hogy aztán hosszan lebegtesse, cirógassa szirmait a szél. Az idülből indulunk, a mallarméi mélységből, a faunok világából: „nem csobban víz egyéb, csak amit fuvolám ont/a dallal öntözött ligetben, s szél egyéb / nincs sípomén kívül, mely szét se hinti még / száraz hang-permetét, és máris semmivé lesz” (Rónay György ford.). A folyamatos, mindent elárasztó lüktetés az emlékezés terébe lép, és intenzitása egyre radikálisabb. A drámai történés a második és harmadik egység lá- gyabb tónusaiban játszódik le, a lágy és kemény hangok küzdelme, az átváltozások szüntelen varázsa, a nyitó szakaszban megjelölt nyolc témalehetőség vagy motívum itt egyszerre „cselekedni” kezd. Az idilli mellé felsorakozik a drámai, a humoros és az agresszív minőség is, s a negyedik szekcióban jut a legerősebben szóhoz a vezérhangszer, melynek emlékeit a többi ez ideig is kommentálta. Itt tombol a pulzáló dzsesszes ritmus, a divatos glissandik és elektronikus elemek csatlakoznak a nyitótémák fel-felsejlő mozzanataihoz. A zárlat bravúrja abban rejlik, hogy beteljesíti az utazást, valódi célt kínál, fenséges küátást a megtett múltra. Más perspektívából látjuk ugyanazt, s talán racionálisabban. Ez a cd legkitűnőbb zenéje. A Gran Duó 13 vonós és 11 fúvós hangszerre íródott alkotás még hatványozottabban dramatizáló karakterű. A két hangszercsoport megosztja a zenekart, s hirtelen egy férfi-nő párbeszédbe csöppenünk bele. A zene fordulatos, a tömbhangzás mellett Lindberg a kamarazenei aspektusokra is figyel. A motívumok itt nem lineárisan újramondva, hanem örvény- szerűen kavarogva jelennek meg. Antti Häyrynen megfigyelése, mely szerint a mű zárlata Sibelius Tapiola című művének egy motívumát idézi, csak alátámasztja Lindberg törekvését, mely a nemzeti hagyomány és a legmodernebb zenei megoldások ötvözésére irányul, s melyre tanára, korunk egyik legjelentősebb komponistája, Einojuhani Rautavaara oktatta. A harmadik darab a Chorale címet viseli, 2001 és 2002 között keletkezett, a szintén finn világklaszMagnus Lindberg (Eénykép: Sigurd Gartmann)szis, Esa-Pekka Salonen vezényelte először Leicestreben Alban Berg hegedűversenyével együtt. A párosítás nem véletlen: mindkét mű Bach Es ist genug... kezdetű korálján alapszik. A speciális kommentár a barokk zenei szemléletmód modern tükre is egyben, s korszerű tiszteletadás a mindenkori mesterségbeli tudásnak. A cd-n a Finn Rádió Zenekarát Sakari Oramo vezényli. (Magnus Lindberg: Clarinet Concerto - Gran Duo - Chorale, Ondine, Helsinki 2005.) DVD A SZALONBAN Rejtélyes féregjáratok H. NAGY PÉTER Kerülj szinkronba! Ezzel a címmel indult útjára az a DVD-sorozat, melynek célja olyan filmek újrakiadása, melyek eddig nem voltak hozzáférhetőek szinkronizált változatban. Márpedig ezen a téren - mint tudjuk - a szakma számos remeket alkotott, egy-egy klasszikushoz szinte már hozzánőtt a magyar nyelvű hangsáv, az ismerős - több karakter vagy sztár esetében állandósult - színészek által produkált tolmácsolás. A sorozat tehát akár hiánypótlónak is nevezhető, a „valamit valamiért” elve azonban itt is érvényesül, hiszen az ide tartozó kiadványok kilencven százaléka extrák nélkül jelent meg. A film, amelyről a továbbiakban szó lesz, a Kapcsolat című sci-fi (DVD-je) részben megtöri ezt a „hagyományú’, a szinkronizált verzió mellett ugyanis szerepel még a korongon néhány érdekesség. Mielőtt tulajdonképpeni témánkra rátérnék, felhívnám a figyelmet ezek egyikére. A speciális effektusokat tárgyaló hatperces rövidfilm bepillantást nyújt a jelenetek digitális összeü- lesztésének munkálataiba. Az úgynevezett kompozitálás lényege, hogy a blue screen („kék háttéri’) előtt felvett snittekre újabb és újabb rétegeket visznek fel, s így állítják elő a végleges látványelemeket. Nemcsak a háttér cserélhető ily módon ki, hanem akár 50 réteg is egymásra montírozható, s mindebből - a digitális technikának köszönhetően - a néző szinte semmit nem vesz észre. Jó példa erre Clinton sajtótájékoztatója, mely ezzel az eljárással készült: a jelentben a színészek „bekerülnek” az elnök közvetlen közelébe, de az utóbbinak még a nyakkendőjét is kicserélték a film készítői. Robert Zemeckis produkcióiban ez egyébként bevett stratégia lesz, gondoljunk például a Forrest Gump hasonló megoldásaira. De természetesen ez az eljárás tette lehetővé azt is, hogy a Kapcsolatban belülről láthassunk egy féregjáratot. S ezzel el is jutottunk központi témánkhoz, melynél érdemes kicsit elidőznünk. Mindenekelőtt Carl Saganról kell itt megemlékeznünk, akinek regényéből a forgatókönyv készült. A néhai kiváló tudós által írt történet felvonultat jó pár olyan ödetet, melyek a kozmológiai indíttatású sci-fik hivatkozási pontjait képezik: pl. a világűrbe szándéktalamú vagy szándékosan küldött jel, információátadás galaxisok között, a földönkívüli intelligencia kutatása és persze tudomány és hit vitája (melyre még visszatérünk). A film legnagyobb attrakciója azonban kétségtelenül az, hogy bemutat egy féregjáratban tett utazást. A Kapcsolat főhősnője jeleket fog a Vegáról, melyek műszaki leírásokat tartalmaznak egy gép megépítéséhez. (Aliié Arrowayt a nemküthe /*cademy A»wrrí-Wínreng Director of “Forrest Gumpf* and Püßaer Prtte-VAwing Author of 'Contact* JODIE FOSTER MATTHEW McCONAUGHEY lönben kiváló Jodie Foster alakítja, aki mellesleg Os- car-díjas, és nem mellesleg a Yale Egyetemen diplomázott.) Némi huzavona után a szerkezetből kettő is készül, az egyik kormánypénzen, a nyilvánosság előtt, a másik titokban, a főszereplő kutatásait támogató cég megbízásából. Az előbbit egy terroristának sikerül felrobbantania, az utóbbival viszont kezdetét veheti az említett utazás. A szerkezet lényege, hogy megnyit egy féregjáratot, melyen keresztül a kabin és annak utasa átjuthat az egyik „szomszédos” csillagrendszerbe. Kétségtelen, hogy a féregjáratok létezésére vonatkozó hipotézis felvetése - a fekete lyukak leírhatósá- gának kontextusában - a kozmológia talán „leglátványosabb” és legizgalmasabb eredménye. Miről is van szó? Az úgynevezett Ein- stein-Rosen-híd a téridő két tartományát összekötő alagút - ezt nev e - zik féregjáratnak. Ha az univerzum ilyen féregjáratokkal összekötött terekből áll, elvileg lehetőség nyílik arra, hogy a két pont közötti utazás ideje kardinálisán csökkenjen, illetve .járművünk” átiépje a fénysebességet (ennek minden következményével - pl. időbeli vonzataival - egyetemben). Azt a szerkezetet, amely ezt lehetővé tenné, Warp-hajtóműnek hívják. A Warp (m: hajlí- tás) elméleti elképzelés a téridő meghajlíthatósá- gáról, arról, hogy egy erre képes hajtómű féregjáratokon keresztül felgyorsítaná a világegyetem távoli régióinak összekapcsolását. A Warp-hajtómű feltalálása (vagy megtalálása) valóra váltaná tehát a sci-fi-írók és a tudósok „legvadabb” elképzeléseit, és valószínűleg az emberiség történetének egyik legfontosabb állomása lenne. Annak ellenére, hogy nem létező megoldásokkal nem igazán tudunk számolni a gyakorlatban, a Kapcsolat - s itt éppen ez a fikció lényege - felteszi a kérdést, hogy mi lenne, ha egy üyen hajtómű tervét megkapnánk egy idegen civilizációtól. A „mi nem lehetséges” típusú kérdésekkel ugyanis rendkívüli módon vigyázni kell, hiszen ezekre lépten-nyomon rácáfol a tudomány. (A fűmben van is egy jelenet, melyben Ellie ezt fejtegeti leendő támogatóinak.) A Kapcsolat tehát létező hipotézisből indul ki, s ennek továbbgondolása során veti fel a már említett „vitát”, tudományos gondolkodás és hit ellentétét. A film mindezt két síkon viszi színre. Koncepciójában, semleges nézőpontból a tudomány mellett teszi le a voksot: Elbe féregjáratban tett utazására bizonyíték, hogy kamerája 18 órán keresztül működött, miközben a kabin zuhanását a szemlélők egy-két másodperces történésként érzékelték. Másrészt viszont - mivel Ellie maga az utazását nem tudja kézzelfogható bizonyítékkal alátámasztani (a felvétel hosszúságáról nincs tudomása) -, személyes nézőpontból a két szemlélet közeledik egymáshoz, a szereplők számára ugyanis az utazás megtörténte részben hitkérdéssé válik. S ezen a ponton a szóban forgó két álláspont szinkronba kerül: Palmer Joss (Matthew McConaughey alakítja) így fogalmaz a tárgyalás utáni jelenetben: „Hívő ember lévén, én másfelé kötelezem el magam. De a célunk ugyanaz, tudni az igazságot. Én hiszek neki.” Félreértenénk azonban a történet kimenetelét, ha ezt a két síkot összekevernénk vagy felcserélnénk egymással. Tudomány és hit különbsége annak ellenére megmarad, hogy a két főszereplő azonos álláspontra helyezkedik. S valószínűleg ez Sagan végső válasza a sokakat foglalkoztató dilemmára is: tudományos kétely és hitbéli meggyőződés személyes síkon kapcsolatba léphet egymással, az univerzum megismerését azonban az előbbi viszi előre, az utóbbi hátráltatja. Még akkor is, ha a féregjáratok fizikai létezése - egyelőre - nem bizonyítható.
