Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-16 / 13. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 16. Vélemény És háttér 7- Nem a második pillért kell megszüntetni, hanem maguktól, nyugdíjasoktól kell megszabadulni! (Peter Gossányi karikatúrája) A szerbiai elnökválasztás fő témája Koszovó Függetlenség, punktum! TALLÓZÓ KORAN TEMPO Jáva egyik városában prosti­tuáltak százai imádkoztak a 86 éves Suharto volt indonéz diktátor gyógyulásáért, akit válságos állapotban szállítot­tak kórházba - jelentette a Koran Tempo. Madiun pros­tituáltjai szerint Suharto 1966-tól 1998-ig tartó ural­ma alatt biztonságuk és munkakörülményeik jobbak voltak, mint most. A Taman Wanital Harapan Grudéban (A remény asszonyainak kertje) dolgozó örömlá­nyoknak nem kellett meg­tömniük a helyi vezetők zse­bét - erősítette meg egy biz­tonsági őr, aki a napilapnak elmondta, „akkor nem létez­tek funkcionáriusok, kato­nák és mások, akik törvény­telen adókat vetettek volna ki az örömlányokra”. Suhar­to diktatúrája alatt tilos volt a prostitúció, de tolerálták, miután a kormány ellenőrzé­se alá vonta. THESUN A fiatalok körében járvány- szerűen terjedő, gyakran ha­lálos végű késelések miatt „drasztikus” szigorítást tervez a késsel elkövetett bűncse­lekmények büntethetőségé­ben a brit kormány, amely egyes késfajták árusítását be is tiltaná - közölte a brit minisz­terelnök. Gordon Brown a The Sunnak adott interjúban kije­lentette: „elfogadhatatlan”, hogy bárki az utcán kést vagy lőfegyvert tartson magánál. Azok ellen, akik eddig „meg­úszták rendőrségi figyelmez­tetéssel”, bűnvádi eljárást kell indítani. A tervek közt szere­pel a támadó jellegű, „prak­tikus” célokra nem használha­tó késfajták árusításának be­tiltása. A kormány tizenéve­sekkel végeztet „próbavásár­lásokat”, kiderítendő, nem árulnak-e illegális késfajtákat. A kormány emellett tárgyalni kíván a számítógépes játékok tervezőivel is, hogy a játékok­ból iktassák ki a késeléses je­leneteket. Aggasztanak ezek a videó- és számítógépes játé­kok ... Senki nem akar cenzú­rát vagy állami beavatkozást, de a számítógépes játékokat terjesztő iparágnak társadal­mi felelőssége van, és ezzel él­nie is kell” - idézte a The Sun a kormányfőt. Brown kijelen­tette: vannak határok, ame­lyeket nem lehet átíépni, és ezek egyike az „(utcai) kés­hordással szembeni zéró tolerancia”. Tavaly a fiatalko­rúak körében minden koráb­binál súlyosabb mértéket öl­tött a késes bűnözés London­ban és a brit nagyvárosokban. A karácsonyi és újévi ünnepek idején három halálos végű ké­selés történt Londonban, ta­valy pedig az egész országban 37 iskoláskorú fiatal halt meg késsel - jórészt szintén isko­láskorúak által - elkövetett bűncselekményekben. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk tegnapi számában megjelent Soviniszta deliri­um, avagy nagyüzemi mítosz­gyártás Szlovákiában című cikkünk alól lemaradt, hogy Papp László Tamás cikke a hirszerzo.hu honlapon jelent meg. A szerző és olvasóink el1 nézését kérjük. Aszerk. Finiséhez érkezett a szer­biai elnökválasztási küzde­lem: a szavazók vasárnap döntenek arról, ki legyen a következő öt évben az or­szág első közjogi méltósá­ga. Ám ha saját minden­napjaik, személyes sorsuk, életkörülményeik további alakulását végiggondolva akarnak dönteni, ahhoz igen kevés a muníciójuk. MTl-ELEMZÉS Az államfő két fordulóban - ja­nuár 20-án és február 3-án - való megválasztását bevezető kampá­nyon ugyanis eluralkodott egy ma már csak elvben belpolitikai, a 6,7 millió szavazásra jogosult szerbiai lakos és családja életéhez legföl­jebb áttételesen kapcsolódó téma: Koszovó. Természetesen a kilenc elnökje­lölt - akik közül egynek sincs reális esélye az első körben győzni - minden szépet és jót ígér a szava­zóknak. Tejjel-mézzel folyó Kána­ánt vizionál mindegyik, de csak tessék-lássék, és ezekre az ígére­tekre nagyon kevesen figyelnek. Végül is az egy évvel korábbi - ta­valy január 21-i - parlamenti vá­lasztás előtt is hasonló ígéretek hangzottak el, s megvalósításukért a kormány felel, amely még egy éve sincs hatalmon. Az államfőjelölteknek emelke- dettebb témákról kellene beszél­niük, távlatosabb, akár prófétai hevülettől sem mentes elképzelé­seket felvázolni, ám szerb belpoli­tikai megfontolások és vüágha- talmi játszmák egyetlen lózungra zsugorították az összes elnökjelölt kampányát: Koszovót nem adjuk! Hogy a szerb radikálisok alve- zére, Tomiszlav Nikolics ezt tűzte zászlajára, az természetes. Igazá­ból az az érdekes, hogy legfőbb el­lenfele - nagy valószínűséggel kettőjük között dől el a küzdelem -, Borisz Tadics jelenlegi államfő, a Demokrata Párt elnöke sem sza­badulhat a témától, kénytelen gúzsba kötve táncolni. Köszönhető ez elsősorban szö­vetségesének, a sokáig demokra­taként elkönyvelt, ma már csak „nacionalista, nemzetieskedő” jelzővel emlegetett miniszterel­nöknek. Vojiszlav Kostunica a kampányban többször is odáig ment, hogy határozottan kijelen­tette: az EU-nak választania kell a koszovói szerepvállalás (az ENSZ-közigazgatás feladatainak átvétele) és Szerbia között. Kos­tunica ezzel párhuzamosan bel­földre is üzent: az elnökválasztás első fordulójában az alpári mo­dorával, közönségességével, kor­rupciógyanús üzleteivel elhíre- sült koalíciós társa, Velimir Ilics mögé állt. Nem azért, mert azt hiszi, hogy az tovább juthat, ha­nem hogy Tadicsnak jelzést küld­jön: ne vegye eleve adottnak a segítségét, amely nélkül - min­den közvélemény-kutató egyet­ért ebben - nem nyerhet. Az egyfelől a nacionalista radi­kálisok és Milosevics-utód szocia­listák, másfelől a valamilyen mó­don európai integrációban gon­dolkodók között lavírozó „né­piesek” csak 13-15 százalékos tá­mogatottságot élveznek, de nélkü­lük egyik tábor sem alakíthat kor­mányt, és nem adhat államfőt. Hogy ne így legyen, s a brüssze­A szerb választó naponta azt olvassa az összes mér­tékadó újságban, hogy Koszovó rövid idő múlva függetlenné válik. li és washingtoni politikusok által demokratikusnak, Európa-barát- nak nevezett szerb politikusok szi­lárdabban állhassanak a lábukon, ahhoz nemzetközi segítség is kel­lett volna. De az nem érkezett meg, sőt az utóbbi időben min­den, Szerbiát érő nemzetközi ha­tás ellenkező előjelű. A szerb választó naponta azt ol­vassa az összes mértékadó újság­ban - a bulvárlapokról nem is be­szélve -, hogy Koszovó néhány hét, hónap múlva függetlenné vá­lik. Az egyébként általános érvényűnek mondott elv - az álla­mok szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartása - erre az esetre nem érvényes, és történik mindez azért, mert Szer­bia s a szerbek bűnösök, népirtást követtek el az albánok körében. Ezért keményen megbüntették őket: hónapokon keresztül bom­bázták országukat. Értették is: a belgrádi parlamentet is lángba borító népi tiltakozással zavarták el az albánokat irtó, megalománi­ás Szlobodan Müosevicset és rendszerét. Az akkori tüntetések első vona­laiban menetelők azonban ma ér­tetlenül kérdezik: miért most, nyolc évvel később büntetnek bennünket, vágják le országunk egy részét. A válasz: a Koszovó la­kosságának 90 százalékát adó al­bánok függetlenséget akarnak, ezt Washington és Nyugat-Európa helyesli és punktum! Hogy egy nagyobb (Milosevics vezérelte) népirtás nem ad fel­mentést egy kisebbre (2004-ben több mint ezer szerb templomot gyújtottak fel, házakat égettek porig, és százezernyi szerbet űztek el véres pogromokkal a nemzetközi rendfenntartók tehe­tetlen asszisztálása mellett Ko- szovóból), az ma már nemzetközi értelemben nem érv, de a szerb át­lagember gondol rá. Ennél talán nagyobb zavart okoz a január 20-án választani indulók fejében az, hogy pár nap­ja a háborús bűnökkel vádolt, máig nemzetközi körözés alatt ál­ló, egyesek szerint terroristave­zér, mások szerint szabadsághar­cos Hasim Thaqi - egyszer Feri­hegyen feltartóztatták, de né­hány külföldről érkezett telefon- hívás nyomán gyorsan el is en­gedték - lett Koszovó miniszter- elnöke. Az egyetlen, Hágában háborús bűnökért perbe fogott koszovói „nagy hal” Ramus Ha- radinaj volt kormányfő, akitől Joachim Rücker, az ENSZ-köz- igazgatás jelenlegi vezetője egy demonstratív, a szerbek számára arculcsapást jelentő búcsúvacso­ra után könnyek között vált el. Haradinaj a múlt évvégén haza is térhetett - a karácsonyi szünet jár a tömeggyilkosságokkal vá- doltaknak, ha albánok! -, hogy utána visszavonuljon kényelmes, pártja koszovói választási kam­pányának levezényléséhez szük­séges eszközökkel is felszerelt scheveningeni cellájába. A szerb átlagpolgárok pedig, akik úgy érzik, hogy Európától és az Egyesült Államoktól folyama­tosan csak pofonokat kapnak, nem biztos, hogy elegendő szám­ban lesznek olyan felvilágosodot- tak, hogy egy „fényes európai jövőd’ ígérő jelöltre adják szava­zatukat az elnökválasztáson. Olyanra, aki közben Koszovó megtartására esküszik, mert ma Szerbiában mást nem tehet. KOMMENTÁR Álproblémák CZAJL1K KATALIN Robert Fico kormányfő újévi üzenete szerint a kabinet 2008-as évi prioritása a szlovák nép nemzeti tudatának eme­lése lesz. Remek - mondhatnánk erre -, igazán jól állhat az az ország, melynek kormánya ezt megengedheti magának. Ezek szerint zakatol a gazdaság, sínen van a szociális rendszer, tökéletesen működik az egészségügy, egyetemeink világelsők, leszámol­tunk a korrupcióval, a bűnözések száma a nullához közeledik. Szóval ez az ország maga lenne a Kánaán, ha a szlovákok egy kicsivel büszkébbek lennének őseikre; hogy pontosan kikre, azt a kormányfő megmondja. * A helyzet ugyanis úgy fest, hogy Robert Fico, akinek lételeme a konfliktus és az általa kreált problémákkal való küzdelem (gazdasági monopóliumok, üzletláncok, magán-egészségbiz­tosítók, médiák), legújabban a szlovákság „elnemze- tietlenedése” ellen indított harcot. Ezzel három alapvető prob­léma van. Az első, hogy maga a probléma nem létező: nem lehet tudni, honnan vette Robert Fico, hogy a szlovákságnak elégtelen a nemzettudata. A miniszterelnök ösztönei nyilván csalhatatlanok, ám ha kormányprioritásnak kiáltanak ki va­lamit, az ember elvárná, hogy azt legalább minimális helyzet- felmérés előzi meg. A második gond, hogy a nem létező prob­lémával teljesen alkalmatlan megoldási eszközökkel akarunk harcolni. A 21. század eleji „modem” Európában igazán komolyan gondolhatja valaki, hogy néhány szobor felállításával növelhe­tő bármi is, a jóízlésű állampolgárok megrökönyödésén kívül? A szlovákok annál jobban fogják szeretni Svätoplukot, minél több szobrot állíttat neki a kormány? Ezt nyilvánvalóan csak azok a politikusok gondolhatják komolyan, akiknek be kell bi­zonyítaniuk a nyilvánosság és önmaguk előtt saját létjogosult­ságukat. Mert könnyebb szoborparkot létesíteni, mint rendbe hozni az állam szociális rendszerét. Könnyebb szoboravatókra járni, mint véghezvinni az egészségügy reformját, vagy olyan rende­leteket hozni, amelyek tovább serkentik a vállalkozó kedvet. S ez a harmadik, a legnagyabb probléma - a reális problémák ignorálása. Pedig az állampolgárok viszonyát az államhoz pont az hatá­rozza meg, milyen az adott országban élni, hogy az állam képviselői alattvalókként vagy autonóm, önrendelkező egyé­nekként kezelik-e polgáraikat, hogy külföldön elismeréssel vagy gyanúval vegyes szánalommal tekintenek-e az adott or­szágra. Attól azonban, hogy a kormány ignorálja őket, a valódi prob­lémák nem szűnnek meg, sőt. Jó dolog, hogy a jelen pillanat­ban dübörög a gazdaság, aránylag rendben van az államház­tartás, közeledünk az euró felé. Ám ha valaki azt hiszi, ez ezentúl mindig így lesz, anélkül, hogy bármit tennénk is érte, téved. Nagyon fájdalmas lesz, ha ezt a saját bőrünkön kell ta­pasztalnunk. FIGYELŐ Szaporák a franciák Tavaly 361 ezer fővel (0,6 százalék) nőtt Franciaország lakossága, s először született több gyermek házasságon kí­vül, mint házasságban - de­rül ki a francia statisztikai hi­vatal (INSEE) adataiból. Az INSEE demográfiai becslései szerint 2008. január 1-jén 63,8 millió volt Franciaor­szág lakosainak száma, amely a 82,3 milliós Német­ország után a második leg­népesebb ország Európában. A 2007-ben született 816 ezer gyermek 1,7 százalékos csökkenést jelent az előző évi 831 ezerhez képest, de mivel a halálozások száma is csök­kent (526 ezer), az ország lakossága 361 ezer fővel, az­az 0,6 százalékkal nőtt. Ez a tavalyi év után a legjelentő­sebb növekedés az utóbbi harminc évben. Ehhez idén már csak kisebb mértékben járult hozzá a migráció, ugyanis a 2006-os 91 ezerhez képest tavaly már csak 71 ezer külföldi telepedett le Franciaországban. Tavaly fordult elő először, hogy há­zasságon kívül több gyermek született (50,5 százalék), mint házasságban, s egy hó­nappal tovább emelkedett az első gyermekét szülő francia nők átlagéletkora, 29,8 évre. Az első gyermek születése nem változtatja meg jelentő­sen a francia nők életét, ugyanis az egygyermekes francia anyák 90 százaléka dolgozik. Emellett az Európai Unióban Írország mellett to­vábbra is a francia nők vállal­ják a legtöbb gyermeket (át­lagosan 1,9-et). A francia fér­fiak átlagosan 31,3, míg a nők 29,3 éves korukban há­zasodnak. Míg a házasságok száma az elmúlt években las­san csökkenő tendenciát mu­tat, a hetero- és homoszexuá­lis pároknak a házasokéhoz közelítő jogi státust biztosító, 1999-ben életbe lépett Polgá­ri Szolidaritási Paktum (PACS) évről évre egyre népszerűbb, elsősorban hete­roszexuális párok körében. Míg 2004-ben negyvenezer, 2005-ben 60 ezer, 2006-ban 70 ezer, tavaly pedig már 90 ezer PACS köttetett. A lakos­ság növekedésével párhuza­mosan tovább folytatódik az ország elöregedése, mivel a születéskor várható élettar­tam itt a legmagasabb az EU- ban. A 65 év felettiek teszik ki a francia népesség 16,3 százalékát (10,3 millió em­ber), s a tavaly született fran­cia fiúk várhatóan 77,5 évet, a lányok pedig 84,4 évet fog­nak élni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom