Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-12 / 10. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 12. Szalon 13 mely miatt kétmillió darfúri menekült Szudán más területeire, több mint kétszázezer pedig Csádba. A kormány támogatásával a milíciák a kb. 1400 kilométer hosszú határt nem tisztelve fegyveres akciókat hajtanak végre a csádi oldalon, amelyeknek az oda menekült darfüriak és a helyi csádi lakosság egyaránt áldozatai. Ez azonban még műidig nem elég, hiszen csádi katonákat is kiképeznek a szudáni oldalon, hogy az Iszlám Nemzeti Front nevében riogassák a menekülteket. Állítják legalábbis bizonyos megfigyelők, akik politikai hovatartozása nem mindig világos. Amerika-Afrika... Ugyanakkor jól jön a konfliktus a csádi kormánynak is, amely így legalább életben tudja tartani a keserű területvitákat. Afrikában bármi történjék is, az az egy biztos, hogy a konfliktus valamilyen módon érinti a szomszédos országokat is. Hogy az ENSZ-nek és rajta keresztül az Egyesült Államoknak ebből mi a haszna, az szintén egy izgalmas, ámde bonyolult kérdés. Mert valóban érthetetlen az összes békekedvelő és a háborúban eleget feláldozó szudáni ember számára, vajon mit akar még Amerika. Hiszen Omar el-Besir szudáni elnök, aki évekig védelmezte és vendégül látta Oszama bin Ladent itt, Karúimban, a hosszan tartó politikai nyomásnak engedve végül mégiscsak engedélyezte, hogy az ENSZ az Afrikai Unióval közösen felügyelje Darfúrt. Ám az Egyesült Államok mégis szankciókkal sújtja Szudán lakosságát. Mindamellett a szudáni kisember éli napjait, olvassa a napi sajtót, megnézi a televízióban a híreket, csóválja a fejét, és nap nap után felteszi magának a kérdést: Vajon mit akar még Amerika? De nem érti, mert Afrikában nagyon nehéz megérteni, mi történik. Ahogy korábban, most sem az afrikaiak döntenek a saját sorsukról, a nagyhatalmak most is mindenbe beleszólnak. Más afrikai országoknak is vannak és voltak is darfúri méretű problémái. Nem is kell messzire menni a történelemben, hogy néhány példát találjunk. Voltak, amelyekre a vüág odafigyelt, voltak, amelyekre nem. Most Szudánon Amerika szeme, és Szudánon a világ szeme, mert Amerikát jelen pü- lanatban nagyon érdekelni kezdte Szudán. Mégis a sok fenyegetés és kritika ellenére a szudániak bámulatos nyugalmának és türelmének köszönhetően az élet zökkenőmentesen folyik az országban. Az embereket Karúimban nem a politika érdekű és egyáltalán nem az öldöklés, hanem sokkal inkább a szociális élet, a családi összejövetelek, esküvők, ünnepek. Az emberek hisznek abban, hogy a problémák előbb vagy utóbb maguktól megoldódnak. Hogy ez mennyire alkalmazható a darfúri jelenségre, az nem teljesen világos, de abban biztosak lehetünk, hogy az Egyesült Államoknak köszönhetően még sokat és sokáig hallani fogunk róla. Időnként azért, ha módunkban áll, nézzük meg az érem másik oldalát is. Nagy ország, nagy remények - nagy mecset (A szerző felvételei) Afrikai folklór - egy szudáni kirakatban Pénteki pecások a kikötőben "*■ >■*-. _____■ 11 m Piac („Éhem, Anna, Anna, / kapj szamaradra.")
