Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-08 / 6. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 8. www.ujszo.com Dagmar Havlová újra színészi feladatokat vállal. Színpadon három, filmben két új szerepe lesz Színpadi ajándék a férjtől Egyszer már visszatért. 2006 tavaszán Israel Horo- vitz darabjával, Az igazság pillanatával. Csaknem tíz évvel azután, hogy Krisztina királynőként és Csehország first ladyjeként elbúcsúzott a Vinohrady Színháztól, Dáša Veškmová, de már mint Havlová ismét színpadra állt. Dušan Hanák (SITA-felvétel SZABÓ G. LÁSZLÓ Karlovy Vary a csehszlovák film előtt tiszteleg Díj szlovák rendezőknek ÚJ SZÓ-HÍR Karlovy Vary. Az idén, július 4. és 12. között megrendezésre kerülő 43. Karlovy Vary-i filmfesztivál Kristály Glóbusz-díjjal tiszteleg a csehszlovák filmtörténet két legendás alakja, Dušan Hanák és Juraj Jakubisko előtt. A legnagyobb filmes hatalmak között is számon tartott mustra ezzel kívánja elismerni a két rendező kiemelkedő hozzájárulását a világ filmművészetéhez. A díj szól annak is, hogy mind a ketten erős kézzel alakították és alakítják - a hatvanas évektől kezdve napjainkig - a csehszlovák filmkultúra profilját. Dušan Hanák legsikeresebb játékfilmjével, a Szeress, szeredek című tragikomikus történettel a cseh új hullámhoz áll meglehetősen közel. Egyrészt azzal, hogy a társadalom perifériáján tengődő, kilátástalan sorsú kisemberekre figyel, másrészt azzal, hogy az elvágyódást, a jobb akarásának a szimbólumát kifejező „remény síJuraj Jakubisko neit fektette le” vasutasokról szóló mozgóképével. Másik ütős darabja, az Egy régi világ képei című fekete-fehér dokumentumfilm, amely a mai napig aktuálisan üzen a kőkemény kitartásról, a tiszta emberi morálról. Juraj Jakubisko a legkiemelkedőbb filmjének tartott Ezeréves méh című opussal a Pichanda család két nemzedékének 1887 és 1917 között nyomon követett életútját feltárva kalandozik a történelemben, sajátos eszközökkel építve fel filmje képi világát s a kor auráját. Hasonlóan, mint az Ezeréves méh esetében, a szabadság és a boldogság keresése áll a középpontjában következő, ugyancsak erősen a művészeti tudatban élő filmtablójának, az Ülök az ágon, és jól érzem magam címűnek is. Legújabb, régen várt opusának, a Bathorynak erre az évre tervezik a bemutatóját. Mindkét művész jelentős díjakat gyűjtött be rangos külföldi fesztiválokon, (tb) (Pavol Funtál felvétele) „Visszajövök” - mondta akkor is, és most úgy tűnik, az exélnök feleségéből újra előbújik a színésznő. Végül is nem tett könnyelmű kijelentéseket. Soha nem nyilatkozta, hogy „ez volt az utolsó szerepem”, vagy hogy „befejeztem”. Dagmar Havlová nem akarta elnyomni magában Dáša Veškmovát. Jó színésznő volt, és bizonyára az is maradt. Főleg bohózatokban, vígjátékokban, ahol kettős énjét építhette a szerepbe. A sírni és nevetni egyformán tudó clown figuráját, akinek nem kell sok ahhoz, hogy összetörjön, de egy jó szó is elég neki, hogy újra talpra álljon. Porcelánlányok, Bulldog és cseresznye, Vámpír négy keréken. Három film Juraj Herz rendezésében, amelyekben nagyot alakított. Érdekességként említem csak meg: utóbbiba Tarján Györgyi helyett került be. Herz ugyanis először az akkortájt Kaposváron játszó, külföldön is jól ismert színésznőnek kínálta fel a szerepet, aki éppen akkor kötelezte el magát egy német filmbe. „Ne búslakodjon, majd írok magának egy másik filmet” - vigasztalta szeretett színésznőjét a magyarul is beszélő cseh rendező. Tarján Györgyi be is került aztán Juraj Herz következő filmjébe, A szarkába, Dáša Veškrnová pedig az ő helyébe lépett be a vámpírautós történetbe. Egy moszkvai fesztiválon, valamikor a nyolcvanas évek második felében aztán gyors barátságba került a két színésznő. „Emlékszem, még hajókázni is voltunk - idézi fel régi élményeit Tatján Györgyi. - Vannak pillantok az ember életében, amikor elég egy cinkos összenézés, és azonnal tudja, hogy a másik is pontosan arra gondol, mint ő. Nino Manfredivel és Alberto Sordival, az olasz komédiák két nagy bohócával szórakoztunk a hajón, anélkül, hogy versengtünk volna egymással. Dáša végig kedves volt, rokonszenves. Nagyon kevés hozzá hasonló emberrel találkoztam az életben. Ránéztem, és tudtam, hogy istenadta tehetség, ezt azonnal megéreztem. Minden rezzenése erre utalt, áradt belőle a báj, a szokaüan szépség. Nyitottvolt ésközvetlen, azolaszok is imádták őt.” (Zuzana Mináčova felvétele) gül a Bárkában (Divadlo Archa) kikötött Távozásban, Václav Havel friss színpadi művében alakítja a női főszerepet. S bár játékfilmben több mint tíz éve nem játszott, 2005-ben a trencsénteplici fesztiválon a kamera előtt végzett színészi munkáját díjazták A színész missziója kategóriában, tavaly ősszel pedig a filmvígjátékok Nové Mésto nad Metujiban évről évre megrendezett mustráján tüntették ki korábbi alakításaiért. És tizenkét évvel azután, hogy az Élet a kastélyban című nagy sikerű tévéfilmsorozatban szerepet vállalt, előbb Zdenék Zelen- kával, aztán a New York-i Film- akadémián végzett fiatal rendezővel, Julius Sevčíkkel dolgozik. Zdenka tévéfilmjében - Viktor Preiss feleségeként - egy drámai helyzetbe került anyát formál meg, aki Kanadában veszíti el tizenhat éves fiát. Julius Ševčík cseh-finn koprodukcióban készülő, a múlt században játszódó, sötét thrillerében pedig ugyancsak szokatlan feladata lesz, de ennél több információval nem szolgálnak az alkotók. A legnagyobb érdeklődés természetesen félje darabját, a Távozást kíséri. „Minden eddigi színpadi művét figyelembe véve ez a legjobb alkotása” - vélekedik Dagmar Havlová. Csak azt nem állíthatjuk, hogy elfogultság nélkül, hiszen még emlékszünk rá, mit ígért neki az exelnök, amikor a boldogító igen után hátat fordított a színészi pályának. „A következő darabomban ő is szerephez jut, csak ki kell várnia.” És most ennek is eljött az ideje. Színpadi ajándék a férjtől. Évadvégi „most mutasd meg!” Nem biztos, hogy ezt nevezik hálás szerepnek. Moszkvában, hajókázás közben Tatján Györgyivel Három évvel azután, hogy mint Dagmar Havlová már egészen másfajta „szerepkört” töltött be, Juraj Herz volt az első, aki vissza akarta csalogatni a színészi pályára. Stuart Mária szerepét kínálta fel neki az éppen akkor Jin Menzel vezette Vinohrady Színházban. Mindent beígért a politikai pikantériától sem mentes lehetőséghez Juraj Herz: drága díszletet, parádés kosztümöket, hogy az előadás méltó legyen a first lady egyéniségéhez. Dagmar Havlová boldogan ugrott a hívó szóra. Annál nagyobb sokként érte aztán Jin Menzel döntése, aki tíz nappal a próbák elkezdése előtt, amikor már a díszlet- és jelmeztervek is készen voltak, lefújta az egészet. Kiderült ugyanis, hogy a színpadkép és a kosztümök, valamint a népes statisztagárda olyan magas kiadások elé állítaná a színházat, hogy abban az évadban már nem is tarthatnának újabb bemutatót. Herz a maga rendezői tiszteletdíját is felajánlotta a produkció kivitelezéséhez, Menzel azonban így sem tudott változtatni a döntésén. Herz dühe egészen a tettlegessé- gig fajult, Dagmar Havlová pedig fájó szívvel beletörődött a meg- változtathatatlanba. De most újra színésznőként hallat majd magáról. Három színpadi szerep mellett két filmszerepet is vállalt erre az évre. Előbb a Vinohrady Színház közönsége láthatja, méghozzá e hónap végén a Cseresznyéskert Ranyevszkajaként, aztán az Ungeltben A félkegyelmű Nasztaszja Filipovnáját játssza, majd a kínos hercehurca után véFérjével, az exelnök Václav Ravellel (ČTK-felvétel) A Gömörország folyóirat téli száma Árpád fejedelmet és a honfoglalás korát idézi fel, s a palócok eredetét is kutatja, elméletek egész sorát ismerteti „Vannak-e latrok az erdőben, Dimén uram?” LAPAJÁNLÓ Árpád nagyfejedelem és népe a témája a negyedévenként megjelenő Gömörország folyóirat legutóbbi, 2007-es téli számának. ,Árpád, a VIII-IX. század fordulójának legjelentősebb magyarja volt az, aki népünket ide, a Kárpátok medencéjébe vezette, aki itt »nagyúriként a hét »úr«, azaz fejedelem »uruság«-ának, azaz törzsi hatalmának szövetségét megszüárdította, és megszervezte az új haza határainak a gyepűrendszeren alapuló védelmét” - olvashatjuk a főszerkesztő, B. Kovács István vezércikkében, aki a témaválasztást pontosan megindokolja: „Napjainkban a hivatalos magyar művelődéspolitika nem tartotta fontosnak, hogy a honfoglalást irányító, a későbbi ország alapjait lerakó, 1100 éve elhunyt Áipád nagyfejedelemről hivatalosan megemlékezzen. Jelen számunkkal az ő emléke előtt tisztelgünk.” A honfoglaló magyarság régészeti kutatásának időszerű problémái a mai Szlovákia területén - ez a címe Nevizánszky Gábor tanulmányának. „Olyan gazdag és sokrétű leletanyaggal rendelkezünk, amely jellegét és dokumentációs színvonalát tekintve teljesen egyenrangú a Kárpát-medence más térségeivel” - írja a szerző, aki pontos leltárt nyújt a mai Szloválda területén található, 114 honfoglalás kori lelőhelyről: ezek túlnyomó része az ország nyugati részén van, de keleten (Kassa, Bodrogszerdahely, Nagy- kövesd) sem hiányoznak a lelőhelyek. Az érdekes tanulmányt a sírleletekről készített rajzok sokasága illusztrálja. „Sunt latrones in silvis, Domine Dimén?”, azaz „Vannak-e latrok az erdőben, Dimén uram?” - B. Kovács István Mikszáth Kálmántól vette kölcsön tanulmánya címét, s írásával a palócok nyomába ered, illetve arra próbál meg választ keresni, honnan is erednek a palócok, s mit is takar a nevük, felvonultatva és megvizsgálva mindazokat az elméleteket, amelyek a századok során születtek. A fő téma mellett természetesen a további, megszokott rovatok is helyet kaptak a folyóiratban. A Futárszalonban a 100 éve született Szabó Gyula festőművész alakját idézi fel Sz. Halten- berger Kinga, s a művész hátrahagyott verseiből is közread a Gömörország néhányat. A Gömör természeti öröksége sorozatban Gaál Lajos ezúttal a Dobsinai-jégbarlangba kalauzolja el az olvasókat. Az Emlékezetes írások rovat Fábry János (1830-1907) tanár emlékiratait adja közre. Tanítványai közé tartozott Mikszáth Kálmán is, aki nagy tisztelettel és elismeréssel írt róla. (m)
