Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-29 / 297. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 29. www.ujszo.com Gus Van Sant legfrissebb mesterműve a pozsonyi nemzetközi filmfesztiválon A portlandi Raszkolnyikov RÖVIDEN Januárban jön a Plüssmaci Pozsony. Jan Hrebejk új filmje, a Plüssmaci (Medvídek) január­ban kerül a szlovákiai mozikba. A rendező három negyvenes férfi tör­ténetét meséli el, akiket diákkoruk óta barátság köt össze - az ő kap­csolatukról, házasságaikról és különböző titkaikról szól a film. A ki­váló cseh színészek -Tatiana Vühelmová, Anna Geislerová, Jin Macháček - mellett szlovák színészek is szerepet kaptak Hrebejk új mozijában, az egyikfőszerepetpéldául Roman Luknár alakítja, (ú) Saját fesztivált szervez Kusturica Saját nemzetközi filmfesztivált tart Emir Kusturica Szerbiában. Az 52 éves rendező a Kustendorf nevet adja fesztiváljának, ame­lyet a Mokra Gora hegység egy kis településén, Drvengradban tart 2008. január 14. és 21. között. A rendezvényre művészfilmeket és kezdő filmesek alkotásait hívta meg. A fővendég Nyikita Mihalkov lesz, az ő legújabb alkotásával, a Tizenkettő című filmmel nyitják meg a fesztivált. A meghívottak között van Fatih Akin német-török rendező, Cristian Mungiu román alkotó, az idei cannes-i fesztivál Arany Pálma-díjasa, valamint Eran Kolirin izraeli filmkészítő. A fesztiválon 12 ország filmes iskoláinak hallgatói, illetve alkotásaik versenyeznek az arany-, az ezüst- és a bronztojásért, amely Kustu­rica szerint a világmindenséget szimbolizálja, (mti) A kultúrák közti párbeszéd európai éve Prága.Az Európai Unió egyre inkább igyekszik hangsúlyozni a kultúra szerepét, annak hatását az egyénre és a társadalomra, s e gondolat jegyében 2008-at A kultúrák közti párbeszéd európai évé­nek hirdette meg, melynek mottója így hangzik: Együtt a sokszínűségben. A multikulturális dialógus kezdeményezője az Eu­rópai Unió és annak tagállamai, valamint az európai polgári társulá­sok. Az európai év költségvetése 10 millió euró - egyebek mellett tá­jékoztató kampányokat, felméréseket, valamint a kultúrák közti párbeszédet vizsgáló tanulmányokat finanszírozzák majd belőle. Az uniós projekt fő programjai a városi kultúrát, a populáris művészetet, a fiatalok bekapcsolódását a művészeti életbe, a migrációt, a külön­böző helyikezdeményezések„cseréjét”állítjákfókuszba. (čtk) Gus Van Sant (középen) a film két főszereplőjével, Taylor Momsennel és Gabe Nevinsszel (AP-felvétel) Kultikus művek rendezője és forgatókönyvírója volt Elhunyt Jerzy Kawalerowicz MTl-JELENTES Varsó. Nyolcvanöt éves korá­ban elhunyt Jerzy Kawalerowicz lengyel filmművész, olyan világhírű kultikus művek rende­zője és forgatókönyvírója, mint A fáraó. A rendező csütörtökön Varsó­ban bekövetkezett halálának hírét a lengyel filmunió jelentette be késő este. Kawalerowicz egyike volt a lengyel filmművészet megalapító­inak a második világháború után. 1956-tól a Kadr filmstúdiót vezet­te, amelyben olyan jeles művészek alkothattak, mint Andrzej Wajda, Andrzej Munk vagy Kazimierz Kutz. Összesen tizenhét játékfilmet rendezett, köztük a Mater Johan­nát, Az elnök halálát vagy Az éj­szakai vonatot. A fáraót, az 1965-ben forgatott monumentá­lis filmet Oscar-díjra is jelölték. Utolsó műve volt az első kereszté­nyekről szóló Quo Vadis (2001). (Képarchívum A rendező számos díjat nyert el olyan rangos fesztiválokon, mint a cannes-i, a velencei vagy a berli­ni. Idén a legjelentősebb lengyel- országi filmfesztiválon, Gdyniá- ban életműdíjjal ismerték el mun­kásságát. Kawalerowicz haláláig a len­gyel filmművészek szövetségének tiszteletbeli elnöke volt. (mti) Kamasz fiúk cimborája, pszichológusa, nyomozó- bírája lett Gus Van Sant. Apjuk helyett lelki defekt- jeik filmes orvoslója. Sze­retni őket nem okoz gon­dot számára, mondhat­nám, sőt! Keszekusza vilá­gukban rendet rakni, indu­lataikat csillapítani, magá­nyukat feloldani, logikáju­kat megfejteni s megérteni azonban neki sem könnyű. SZABÓ G. LÁSZLÓ Bár a columbiai középiskolai tö­meggyilkosságot felidéző Elefánt című, 2003-ban cannes-i győztes filmje után a rockidol Kurt Cobain viharos életének záróakkordjai alapján forgatta következő opusát (2005 vitathatatlanul egyik leg­jobb filmjét, ahogy azt a The New York Times kritikusa írta), a főhő­sök ott is húsz év körüliek voltak. Legfrissebb munkájával, a Parano­id Parkkal, amely az idei cannes-i mustrán A 60. évforduló díját kap­ta, ismét a kamaszok zűrös világá­ról készített elgondolkodtató látle­letet. Gus Van Sant sikeres hollywoodi vállalkozásai után önszántából hagyta el a nagy stúdiók biztonsá­gát, és a jeles sztároknak (Keanu Reeves, Matt Dillon, Nicole Kid­man) nem kis időre búcsút intve, „hétpróbás” rendezőként állt be a független filmesek sorába. Előbb egy lövöldözésektől hangos gim­názium folyosóin instruálta szaba­don választott ifjú színészeit, aztán a természet nem is olyan lágy ölén (magány egy amerikai erdő szé­lén), most pedig egy portlandi já­téktérre, egy híd alatti gördeszka­pályára lépett. A jégen csak elcsúszni lehet - a betonhullámok sokkal veszélye­sebbek. Egy operatőr számára vi­szont ez a terep sokkal izgalma­sabb. Christopher Doyle, aki Wong Kar-wai mellett vált híres operatőr­ré, szinte madárrá változik a káprá­zatos technikával „deszkázó” srá­cok között. Kézi kamerájával ő ma­ga is természetes könnyedséggel röpköd, forog, siklik a levegőben, így minden képsora azt az érzetet kelti, hogy a néző is aktív részese ezeknek a cirkuszba illő, bámulatos gördeszka-produkcióknak. És akárcsak Doyle, Gus Van Sant is minden erejével azt akarja elérni, és el is éri, hogy másfél órára a ban­da tagjai, amolyan alkalmi vagá­nyok legyünk. A forgatókönyvet Blake Nelson regénye alapján ó maga írta. Mint nyilatkozta: három oka is volt arra, hogy a könyvet filmre vigye. Az első: a cselekmény Portlandben játszódik, legkedve­sebb városainak egyikében. A tör­ténet főhőse egy tizenéves fiú, aki halálos kimenetelű balesetet okoz. Ez volt a második izgató tényező Gus Van Sant számára. S végül a harmadik: a gördeszkapálya sajá­tos füingje, vad és fülledt hangula­ta. Nem véletlenül hívják ezt a he­lyet Paranoid Parknak a portlandi tinédzserek. Üldözési tébolyuknak ez ad szabad teret, feloldhatatlan­nak tűnő belső magányukra itt ta­lálnak „intravénás löketet”. Még azok is ide menekülnek, akik nem tagjai ennek a furcsa kasztnak, in­kább csak néma szemlélői a tanítás utáni „magánolimpiának”. Alex a barátja révén jut el a nem éppen angyalokat csábító, pokoli betonparkba, kamaszkorának min­den nyűgével másutt nem is tudna mit kezdeni. Ő tizenhat, öccse 13 éves, sok lelki közük nincs egymás­hoz. Szüleik válófélben, s most mindkettőjük számára az a fonto­sabb, hogy velük mi lesz, gyerekeik kínja egyiküket sem foglalkoztatja. A kisebbik gyerek anyja mellett szenvedi a családi drámákat, a na­gyobbik kültelki vagányok között próbál felejteni, vagy éppen „re­pülni”. Új keletű haverja csábításá­ra ugrik fel a mozgó szerelvényre, és a bajt is ott követi el - anélkül, hogy szándékában állt volna. Deszkájával ugyanis rácsap a moz­gó vagonok után szaladó éjjeliőrre, aki az ütéstől megtántorodva a szomszédos sínekre, az éppen kö­zeledő vonat alá esik. A kerekek de­rékban kettészelik, s Alex látja is, amint a férfi belehal sérüléseibe. Gördeszkáját a folyóba veti, ruháit zsákba gyűri, a rendőrtiszt éppen hogy csak elbeszélget vele, anélkül, hogy a bűn árnyéka egy kicsit is rá­vetülne. Az eredetileg lineárisan elmesélt történetet Van Sant rész­letekre bontja, megkavarja, mi pe­dig, akár egy kirakójáték darabjait, az epizódok időrendi sorrendjében egymásba ülesztjük. A titok azon­ban titok marad. A bűn terhe má­zsás súlyokkal nyomja Alex lelkét, de mert a rendőrség sem tudta le­leplezni, hallgat. Csak a lelkiisme­Gabe Nevins a Paranoid Parkban ret-furdalás végzi pusztító-rombo­ló munkáját. Hogy meddig, a film­ből nem derül ki. Alex, a hamvas ar­cú, portlandi Raszkolnyikov magá­ban bűnhődik, hangtalan kálváriá­ja újabb tucat lakat akikére. Gabe Nevins játssza a deszkás fi­út. Olyan az arca, mint egy raffael- lói angyalnak. Meg sem kell szólal­nia, a néző mégis érzi, mit él át. Nincs mögötte szociológiai háttér- elemzés, társadalmi diagnózis vagy bűnügyi „élveboncolás”. Az egész történetet mégis ő viszi a vállán. Ki­lencven perc egy színészi babérok­ra törő, érzékeny fiúval. Erősebb startról nem is álmodozhatott vol­na a Kölyök. (Képarchívum) A rendező dzsessz iránti rajongása kamaszkorából ered, 17 éves kora óta klarinétozik, művésznevét a híres klarinétművésztől, Woody Hermantól kölcsönözte Woody Allen a Papp László Budapest Sportarénában lépett fel MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Sikerrel zárult Woody Allen és New Orleans Jazz Bandjének budapesti koncertje. A jegyeken feltüntetettnél valamivel később, az aréna honlapjához ké­pest valamivel korábban, már csü­törtökön este nyolc előtt megkezd­ték a játékot a csaknem nyolcezer főnyi közönség előtt. A szinte teljesen megtelt nézőtér tapssal fogadta a művészeket: Si­mon Wettenhallt (trombita), Jerry Zigmontot (harsona), Woody Al­lem (klarinét), Conal Fowkest (zongora), Greg Cohent (bőgő), John Gült (dob) és Eddy Davist (bendzsó). A négyszeres Oscar-díjas művész zenekarával a zenei szabadságról, a közkedvelt dallamok egyéni, va­Woody Allen fújta... (ČTK-felvétel) riált előadásáról, a kötetlen impro­vizációról ismert New Orleans-i dzsesszt játssza. Az első szám után Allen röviden tájékoztatta a közön­séget, hogy milyen ez a muzsika: a templomtól a piactérig bárhol megszólal, és örömmel tölti el hall­gatóját. A korábban a Michael's Pubban fellépő világhírű rendező-színész- író 1996 óta játszik jazzt New York Café Carlyle elnevezésű, 1955 óta üzemelő vendéglátó helyén. ANew Orleans Jazz Band szólistája Eddy Davis énekes-komponista-ben- dzsóművész, saját lemezkiadót működtet. Hozzá fűződik az est egyetlen „drámai” eseménye: a bendzsón húrt kellett cserélnie. A New Orleans Jazz Band har­madik kiemelkedő egyénisége Jerry Zigmont harsonás, akinek stí­lusa mélyen a New Orleans-i ha­gyományban gyökerezik, és már több mint egy évtizede dolgozik Woody Alléiméi, a koncerten éne­kesként is sok tapsot kapott. A műsoron olyan népszerű dal­lamok szerepeltek, mint az Ale­xander's Ragtime Band, és olyan örökzöld dzsessz standardek, mint a St. Louis Blues vagy a By The Light OfThe Silvery Moon. A koncerten Woody Allen nem kísérelte meggyőzni a közönséget, hogy a klarinét virtuóz hangszer lenne, inkább - ahogy azt meg is ígérték az együttessel - igazi öröm­zenélésre vállalkoztak, amely a két ráadásszámban egészen kiteljese­dett. Az együttes december 21-én kezdte európai körútját, a 11 ál­lomásból az ötödik a magyaror­szági fellépés. A művészek Párizs­ból érkeztek és Athénba utaznak tovább.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom