Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-03 / 277. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 3. Vélemény és háttér 5 Ez volt az egyetlen állás, ahol nem számított, hogy már elmúltam 50. (Peter Gossányi karikatúrája) A venezuelai elnök mérsékelt támogatói is sokallanák új jogköreit Népszavazás Chávezról FIGYELŐ Merkel Moszkvát bírálja Bírálta a véleménynyilvánítás korlátozását Oroszor- szágban tegnapi nyilatkozatában Angela Merkel kancellár. A Deutschlandfunk rádióállomásnak adott interjúban a kancellár sajnálkozásának adott hangot-amiatt, hogy az oroszországi parlamenti választások előtt az ellenzék nem fejthette ki szabadon véleményét. Kívánatosnak nevezte, hogy az ország egy olyan úton induljon el, amely lehetővé teszi az egymással ellentétes vélemények szabad kinyilvánítását is. Angela Merkel nehezményezte azt is, hogy nem engedték be Oroszországba az EBESZ választási ellenőreit. A kancellár O- roszország figyelmébe ajánlotta a németországi demokratikus választási tapasztalatok tanulmányozását. Nem szükséges „egy az egyben” átvenni a német választási mechanizmust, de mindenképp a demokratikus eszközök, a nyitottság útján kell haladni - üzente Merkel. A német kancellár reményét fejezte ki, hogy a jövő márciusi oroszországi elnökválasztásig javulni fog a helyzet. Hangoztatta, hogy a maga részéről ezt közvetve az Oroszországgal való állandó párbeszéd folytatásával kívánja befolyásolni. Németország érdekelt a párbeszédben, de természetes, hogy a tárgyalásokon azokat a kérdéseket is felveti, amelyekkel kapcsolatban kritikus az álláspontja az orosz magatartást illetően. Bevezetik az arab „eurót” Közös pénzt akarnak az Arab (Perzsa) öböl menti arab országok is: az Öböl menti Együttműködési Tanács (GCC) hat tagországának pénzügyminiszterei tegnap a katari fővárosban, Dohában tanácskoztak a helyi pénzügyi unió létrehozásának meggyorsításáról. Az ügyet sürgősebbé tette számukra a dollár folyamatos értékvesztése: az Egyesült Arab Emírségek kormánya a héten követelte, hogy a térség olajexportőr országai hagyjanak fel valutáik dollárhoz kötésével, mert az rontja az olajexportból származó bevétel vásárlóerejét a világpiacon. Kuvait már májusban önállóan „levált” a dollárról annak gyengülése miatt. Most vasárnap az értekezlet után a miniszterek azt mondták, hogy nem tárgyaltak az emírségi javaslatról, és a tervezett valutauniójuk kialakításáig mindenképpen a dollárhoz kötik továbbra is valutáik árfolyamát. A GCC főtitkára, Ab- dul-Rahman al-Attija azt mondta, hogy 2010-re meg akarják teremteni a tagországok pénzügyi és vámunióját és egységes belső piacát. A közös valutát „kalí- dzsi”-nek („Öböl menti”) fogják hívni; ez egyszersmind a partvidéki arab tájszólás neve is. Az 1981-ben alakult GCC-nek Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaud- Arábia és az Egyesült Arab Emírségek a tagja. (MTI) Népszavazáson döntöttek tegnap Venezuelában Hugo Chávez baloldali elnök korlátlan újraválaszthatóságá- ról. Az Egyesült Államok-el- lenes lázító beszédeiről ismert politikus, aki a szétforgácsolt ellenzékkel szemben könnyedén nyerte meg egyik választást a másik után, élete legnehezebb kampányát tudhatja maga mögött. MT1-HÁTTÉR Chávez 10 százalékos győzelemre számít, a közvélemény-kutatások többsége azonban fej-fej melletti küzdelmet jósolt az - elnök megfogalmazása szerint a „XXL századi szocializmust bevezető” - alkotmányreform támogatói és ellenzői között. Utóbbiak a demokrácia elleni támadást látják az újításokban. Az egykori ejtőernyősből lett politikus 1999 óta áll Venezuela élén, és először fenyegeti az a veszély, hogy elveszíthet egy szavazást. A muzulmán böjthónap, a rama- dán elteltével adott ünnepi fogadáson mind az osztrák elnöknél, mind a kormányfőnél szerepelt a vendéglistán egy olyan személy, aki ellen a helyi hatóságok terrorista tevékenység gyanújával már jó ideje nyomoznak. Az illető kezet is rázott Heinz Fischer államfővel. Az osztrák lapok beszámolói szerint a két fogadást október közepén tartották a Hofburgban, illetve a kancellári hivatalban. Az elnöknél 170 Miután már a kampányt is erőszakcselekmények kísérték, sok venezuelai politikai zavargásoktól tart a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetéhez (OPEC) tartozó országban, ha a vesztes fél nem fogadja el a voksolás eredményét. A kongresszusban már most az elnökhöz hű erők vannak többségben, és bírálói szerint Chávez a legfelsőbb bíróságot és az országos választási bizottságot is híveivel töltötte meg. Ellenfelei attól tartanak, hogy új jogköreivel élve diktatúrát fog bevezetni a délamerikai országban. A reformok az elnök táborában sem találtak osztatlan támogatásra: a munka- nélküliség, a bűnözés, a lakásgondok és az alapvető élelmiszerek hiánya sokkal inkább foglalkoztatja az átlagembereket. Mivel mérsékelt támogatói is aggályosnak tartják, hogy az alkotmánymódosítással túl sok hatalom összpontosulna az államfő kezében, Chávez a kormányzásáról szóló véleménynyilvánításnak igyekezett beállítani a népszavazást, miközben a washingtoni személy járt, Alfred Gusenbauer kormányfőnél 330. A Die Presse úgy tudja, a libanoni származású férfi ellen már évekkel ezelőtt megindult a nyomozás azzal a gyanúval, hogy az általa vezetett Ausztriai Palesztin Egyesület (PVÖ) nem humanitárius célokra gyűjtött adományokat, hanem terrortevékenység támogatására. Az eljárást 2005-ben felfüggesztették, az idén újraindították, mert új bizonyítékok merültek fel. A két vendéglistát az ausztriai muzulmán hitközösség állította össze. Azzal menkormányzat és a hazai bírálói elleni kirohanásokkal fűszerezte kampányát. „Aki igent mond, az Chávezre szavaz, aki nemet, az George W. Bushra, az Egyesült Államok elnökére” - jelentette ki hívei előtt Kuba és Irán szoros szövetségese egy tömeggyűlésen. A reformok nem csak azt biztosítanák számára, hogy mindaddig hatalmon maradhat, amíg megnyeri a választásokat, hanem ellenőrzést a központi bank és az olajexportból származó magas jövedelmeknek köszönhetően felhalmozódott valuta- és devizatartalékok felett. Az alkotmánymódosítás rendelkezik a napi munkaidő hat órára csökkentéséről és a társadalombiztosítás előnyeinek kiterjesztéséről a be nem jelentett munkavállalókra is, többek között az utcai árusokra. Chávez egyre növekvő Egyesült Államok-ellenes tömböt vezet Dél-Amerikában, ecuadori és bolíviai szövetségesei szintén alkotmánymódosításokkal igyekeznek kiszélesíteni elnöki jogköreiket és az energiaforrások feletti állami ellenőrzést. tegőzik, hogy sem bírósági, sem titkosszolgálati akták nem állnak a rendelkezésére, a meghívottakat büntetőjogi kritériumok alapján nem tudták volna ellenőrizni. Gusenbauer hivatala ugyan elküldte a listát a belügyminisztériumnak rutinellenőrzésre, de a vizsgálat nem történt meg. A tárcánál azt mondják, azért nem, mert nincs rá jogalapjuk, a kancellári iroda pedig külön nem kérvényezte azt. A Hofburgban, az elnöknél rendezett fogadásról a minisztérium még csak értesítést sem kapott. Államosítáná a spanyol cégeket Hugo Chávez államosítással, illetve kiutasítással fenyegette a spanyol cégeket a népszavazás előtt. Azt mondta, ha a jövő márciusi spanyolországi választásokat az ellenzéki konzervatív Néppárt nyerné, és nem a most kormányon lévő Spanyol Szocialista Munkáspárt, akkor a spanyol Repsol olajtársaságnak távoznia kell az OPEC-tag Venezuelából, a spanyol bankokat pedig államosítják. A spanyol Santander és a BBVA bankcsoport méretre a harmadik és a negyedik Venezuelában, övék a piac több mint 20 százaléka. A spanyol cégek „imádkozzanak”, hogy Spanyol- országban a szocialista párt maradjon hatalmon, mert ha a műiket támadó jobboldal győz, akkor leszámolás lesz, idézte Chávezt az El Mundo spanyol lap. Venezuela és Spanyolország kapcsolatai igen megromlottak azóta, hogy november elején Chilében, az iberoamerikai csúcstalálkozón I. János Károly spanyol király „miért nem hallgatsz el?” felkiáltással szakította félbe Chávez ismétlődő kirohanásait Jósé Maria Aznar volt spanyol kormányfő ellen. Aznart a jelenlegi, szocialista spanyol miniszterelnök, Zapate- ro is védelmébe vette Chávezzel szemben. „Ötszáz év gyarmatosítói pökhendisége tört ki” a királyból, mondta később Chávez, és a múlt héten „befagyasztotta” Spanyolországgal a kapcsolatokat, amíg I. János Károly bocsánatot nem kér tőle. Terrortevékenység támogatására gyűjtött pénzt Ausztriai Palesztin Egyesület Terrorista járt a Hofburgban? MT1-F1GYEELO KOMMENTÁR Egyik kutya, másik eb BARAK LÁSZLÓ Nincsen abban semmi meglepő, hogy egy kormányon lévő politikus a maga, valamikori ellenzékiként elkövetett kormányellenes viselt dolgait, beszólásait csupán úri huncutságnak tartja. Aztán ha vele huncutkodik ugyanúgy aktuális ellenzéke, akkor rögvest a fejéhez kap és méltatlan hazudozással, mocskolódással, sőt ugatással és köpködéssel vádolja meg bírálóit. A szlovák politika víkendje ennek a tipikus - más szemében a szálkát is, a magaméban a gerendát sem veszem észre - huncutkodásban telt el - szokás szerint. A szóban forgó köpködés még pénteken kezdődött, amikor Mikuláš Dzurinda, a legkomolyabb ellenzéki párt, az SDKÚ elnöke rendkívüli sajtóértekezleten mártotta be Robert Fico kormányfőt. Azt állítván, hogy Fico évekkel ezelőtt, azért vásárolt meg bagóért egy 800 négyzetméternyi szőlőültetvényt a főváros kataszterében, mert tudván tudta, hogy annak ára - lévén, építkezési telekké lesz átminősítve - jóval több, mint az ezerszeresére emelkedik majd. Első látásra nem is volt rossz ötlet Dzurinda részéről, hogy afférá tupírozza a szóban forgó tranzakciót. Különös tekintettel arra az akut kormányválságot okozó telekspekulációra, amelybe egy miniszter egy az egyben belebukott, a kormány meg majdnem. Csakhogy a kormányválságot okozó telekvásárlási aktusról nyüvánvalóan bűzlött, hogy a kormány közelében ólálkodó magánzók az állam rovására spekuláltak. Hiszen egy restitúcióként magánkézre juttatott, Magas-Tátra alatti hatalmas állami földterület volt az alku tárgya, amely alku eredményeképpen az állami vagyon helyett egy magáncég vagyona hízott meg müliár- dokkal. A balhé annak rendje-módja szerint aztán a közismert módon le is csengett, s egy miniszter vitte el azt. A miniszteri bársonyszékből közvetlenül egy tehénszaros istállóban landolva... Evés közben jön meg az étvágy alapon eztán rukkolt elő Fico állítólagos telekspekulációjával Dzurinda. Ami, ha tényleg ugyanolyan kaliberű biznisz lett volna, műit a milliárdos tátrai földterületek lenyúlá- sa, legalább akkorát durran a közélet porondján, mint a kormány- válságot előidéző ügy. Csakhogy tulajdonképpen vaklárma volt Dzu- rinda leleplező manővere. Hiszen, amint azt Fico ugyancsak egy rendkívüli sajtóértekezleten bejelentette, ő még ellenzéki politikusként jutott az inkriminált szőlőültetvényhez. Vagyis szülte teljességgel kizárható, hogy hatalmi hátszéllel, spekulatív szándékból üzletelt volna. Mármost, ettől a pillanattól kezdődött el a mosdatlan szájú kiszólásokkal tarkított ingyenrirkusz... Fico ahelyett, hogy elegánsan megmosolyogta volna Dzurinda meglehetősen vérszegény próbálkozását, azzal traktálta a közvéleményt, hogy az a hatalomért akármire kapható, vagyis egy alávaló hazug gazember, aki mindennek tetejébe folyamatosan le is köpködi őt... És mivel képtelen az elegáns ellenzéki viselkedésre, úgy fel lesz jelentve hitelrontásért és rágalmazásért, hogybelefeketedik... No, és akkor mi van, kérdezhetné az efféle politikai ripacskodások kulisszatitkaiba csak egy kicsit is belelátó halandó? Nincsen egyáltalán semmi. Hiszen Ficóval most semmi mást nem csinál az ellenzék, mint amit ő maga csinált a kormánypártokkal, amíg ellenzékben volt. Hogy eközben helyenként akár a csúsztatásoktól, hazudozásoktól sem riadnak vissza az ellenzéki politikusok? Ugyan már, hiszen egyik kutya, másik eb... JEGYZET Olvasóterem a marketben JUHÁSZ KATALIN „Apukám, én átfutom a horoszkópot, te meg menj a kenyérért, aztán találkozunk a hentespultnál!” Ez az első hallásra teljesen értelmetlen és logikátlan mondat bizony gyakran elhangzik „bizonyos helyzetekben”. Manapság már magára valamit is adó bevásárlóközpontban találunk újságospolcot. Bármely napszakban tolja arrafelé bevásárlókocsiját az ember, legalább öten-hatan olvasgatnak békésen a polc előtt. A legkisebb lelkifurdalás nélkül böngészik át a sportrovatot, lapozgatják a divatlapokat, magazinokat, sőt politikai kommentárokba is belemélyednek. Az elárusítók eleinte harcoltak a potyázok ellen, szabályos időközönként megjelentek a színen, figyelmez- tetőleg rendezgetni kezdték az újságokat, szúrós pülantásokat lövellve. Erre páran ijedten kosarukba dobták az épp tanulmányozás alatt álló sajtóterméket, vagy visszahelyezték a lapot a polcra, mintha csak tévedésből emelték volna le. De mivel a magazinok drágák, a bulvárlapok pedig gyorsan átfutha- tóak, legtöbben azért visszasompolyogtak, hogy befejezzék a megkezdett cikket. Egy idő után az eladók feladták. Legalábbis törzshelyemen, a lakótelepi hipermarketben ma már fütyülnek rá, ki mit olvas, csak ne lopjon a kedves vevő. Az sem érdekelné őket, ha hozzáfognék a keresztrejtvényhez a szomszéd részlegből kölcsönvett filctollal. Az emberek hosszú percekig olvasnak, fel sem emelik szemüket, mintha orvosi váróteremben, vagy pályaudvaron lennének. Háziasszonyok a divatlapokat, fiatalok a sztárhíreket, gazdik a kutyamagazint, férfiak általában napilapot. Egész kis olvasókör alakul ki. Hiába, igazi piacgazdaság van, az árut vásárlás előtt ki lehet próbálni. Sőt az is lehet, hogy az illetékesek alkalmazzák ötletemet, melyet vagy két éve fejtettem ki e hasábokon. Lényege, hogy a hipermarketek „ol- vasasótermeinek” megfigyelésével könnyen kiderül, melyek a legvonzóbb sajtótermékek. Elég kilesni, ki mit vesz kézbe, milyen sokáig nézegeti, és végül beteszi-e kosarába. Ráadásul a bevásárlóközpontok közönsége igazi reprezentatív minta, méghozzá teljesen ingyen, a lapkiadóknak nem kell drága pénzért megbízniuk egy marketing-ügynökséget, hogy derítse ki az említett dolgokat. Záráskor az eladók szomorúan összeszedik a szó szerint ronggyá olvasott, szamárfüles példányokat. Ezek a nap győztesei. Mennek a kukába.
