Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-18 / 290. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 18. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ OSZTRÁK LAPOK A hétfői osztrák lapok részletesen számoltak be a hét végi hegyeshalmi incidensről, amelynek során az osztrák kalauz biztonsági okokra hivatkozva leszállította az álló utasokat a Budapest-Bécs között közlekedő EuroCity vonatról. , ,Az, hogy a magyarok nálunk vásároljanak be, nagyon is a mi érdekünk. Vagyis az Osztrák Vasúti Társaság (ÓBB) akkor cselekedne okosan, ha a csúcsidő- szakban pótkocsik indításáról gondoskodna” - írja a Die Presse, hozzátéve hogy az ÖBB számára láthatólag nem fontos az utasok elégedettsége. „Egyszer majd ezt az ágazatot is privatizálják az EU- ban. És akkor az ÖBB-nek súlyos gondjai támadhatnak a hozzáállásával.”- Drága szüleim, remélem, legális úton jutottatok az ajándékjaimhoz! Nem szeretnék karácsony után úgy járni, mint a pénzügyi szolgáltatók tulajdonosai! (Peter Gossónyi karikatúrája) Az éghajlat a Föld létezése óta változik, ez ellen küzdeni kétes vállalkozás Szélmalomharc a klíma ellen A klímaváltozás ellen küzdők harsány kampánya komoly látszólagos előrelépést hozott az indonéziai Báli szigetén tartott megakonferencián. GÁLZSOLT A világ minden tájáról összese- reglett mintegy 15 ezer résztvevőnek sikerült megegyeznie abban, hogy Földünk 190 országának képviselői lehetőleg 2009-ig összehoznak egy, a 2012-ig érvényes Kiotói Egyezményt felváltó nemzetközi szerződést. Várhatóan ennek középpontjában is az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését előíró formula áll, amelyben a világ országai vállalják, hogy (a fejlettebb államok nagyobb, a fejlődők kisebb mértékben) visszafogják kibocsátásukat. És várhatóan az új megegyezés is ugyanúgy működésképtelen lesz, mint elődje volt. Földünkön jelenleg olyan országból van a legkevesebb, amely aláírta és ratifikálta a szén-dioxid- kibocsátás korlátozását előíró Kiotói Egyezményt, és hatásos környezetvédelmi politikáinak köszönhetően be is tartotta azt. A fejlődő államok eleve nem csatlakoztak hozzá, a volt szocialisták energiaéhes nehézipara összeomlott, C02-kibocsátásuk meredeken csökkent, és ezért könnyen teljesítem tudták vállalásaikat. Az Egyesült Államok, Ausztrália vagy Kanada nem hagyták jóvá, a nyugat-európai államok zöme meg aláírta ugyan, csak éppen megszegik vállalásaikat (miközben képmutatóan az amerikai kormányzatot bírálják Kiotó elutasításáért). Bár az új egyezményt valószínűleg a nagy nemzetközi nyomás miatt a vüág országainak többsége aláírja, semmi garancia nincs arra, hogy be is tartják a vállaltakat. Ennek fő oka, hogy az ilyen megegyezések kötelezik ugyan a tagokat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, csak azt nem mondják meg, hogyan érjék el ezt. A klímaváltozás elleni globális harc féligazságokkal és csúsztatásokkal teli ingatag alapokon álló ideológiára épül, aminek kevés köze van a tudományhoz. Jellemző rá a katasztrófa-forgatókönyvek gyártása, a bűnbakkeresés és a leegyszerűsítő megoldásjavaslatokkal való népámítás. Eközben szinte teljesen nélkülözi a környezeti és gazdasági megvalósíthatóságról szóló elemzéseket, és inkább mellőzi a leghatékonyabb gazdasági ösztönzőt, az árpolitikát. A katasztrófával riogatok a klímaváltozás ellen harcolnak. Csakhogy az éghajlat a Föld létezése óta mindig változott, ezért ez ellen harcolni erősen emlékeztet az esőcsinálásra vagy a folyók irányának megfordítására. Le kellene szűkíteni tehát a kört a globális felmelegedés ember által okozott részére, mert ez az, amit elvileg befolyásolni tudunk. Azt azonban senki sem tudja, hogy a jelenlegi klímaváltozásból mennyi írható az ember számlájára. Tételezzük fel, hogy az egész. A bűnbak a szén-dioxid, amelynek koncentrációja 0,028%-ról 0,038 %-ra nőtt a légkörben. Tételezzük fel, hogy tényleg jórészt ez okozza a melegedést. Mivel több milliárd tonnájával eregetjük évente a légkörbe, ezért radikálisan kellene csökkenteni a kibocsátását. Ez azonban szinte lehetetlennek tűnik, hiszen a világgazdaság túlnyomó részét képletesen szólva a C02-kibocsátást eredményező fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) hajtják. A klímaváltozás ellen harcolók azzal ámítják a közvéleményt, hogy ezek helyettesíthetők alternatív, megújuló energiaforrásokkal. Ez azonban a tudomány mai állása szerint egyszerűen nem igaz. Ráadásul a megújuló források nagy részének (biomassza, biodízel, bioetanol) elégetésekor is tekintélyes mennyiségű szén-dioxid keletkezik. Ezért kizárólag a víz, a nap, a szél, az árapály és a geotermális energiák hasznosítása tekinthető igazán tiszta módszernek, ezek azonban együtt is csak az energia- igény töredékét adják, és nagyon drágák. Az igazság tehát az, hogy rövidtávon semmi esély a fosszilis tüzelőanyagok kiváltására, hosz- szabb távon pedig óriási beruházásokat igényel a tiszta vagy kör- nyezetbarátabb megújuló erőforrásokra való átállás. Az erre való leghatékonyabb ösztönzés az energiaforrásoknak a szén-dio- xid-kibocsátás szerinti beárazása, magyarul a kőolaj, a szén és a gáz árának drasztikus emelése lenne. Azonban pontosan ezek azok az alapdolgok, amelyekkel a klíma- változás ellen küzdők túlnyomó többsége nem meri szembesíteni a világ közvéleményét. A flamand-vallon konfliktus ellenére a többség nem támogatja a szakadást A belgák megtartanák országukat MTI-HÁTTÉR Nem változtak a belga lakosság politikai preferenciái és várakozásai annak ellenére sem, hogy a júniusi választások után több mint fél évvel még mindig nem alakult kormány. A belgák többsége továbbra is a közös ország fennmaradását szeretné. A mérsékelten konzervatív La Libre Belgique című napilapban tegnap közzétett közvéleménykutatásból kiderült, a nyár eleji választások eredményeihez nagyon hasonló eredmények születnének, ha most tartanák a voksolást. Győztesként továbbra is a flamand kereszténydemokraták kerülnének ki, míg Vallonjában a liberálisok végeznének az élen a konzervatívok előtt. A flamandok egyötöde még mindig a szélső- jobboldali nézeteket is hirdető Flamand Érdek (Vlaams Belang) pártot támogatja. A két nagy országrész közötti egyre élesebb marakodás ellenére a francia ajkú Vallonjában a lakosság 87 százaléka, a holland nyelvű Flandriában 72 százalék azt szeretné, ha Belgium egyben maradna. A lakosság egyharmada ugyanakkor nem hiszi, további egyötöde pedig nem tudja, hogy 20 év múlva egy országban fog- nak-e még élni. A kormányalakítás fő kerékkötője, hogy a választási győztes flamand kereszténydemokraták mindenképpen napirendre kívánnak tűzni egy olyan államreformot, amely a jelenleginél nagyobb jogköröket biztosít a nemzeti közösségeknek a szövetségi kormányzattal szemben, egyebek között az adóbevételek és a társadalombiztosítási pénzek kezelésében, valamint a foglalkoztatás alakításában. Reformot a közvélemény-kutatás szerint ma a flamand lakosság 65 százaléka, a vallonok 35 százaléka és a brüsszeliek 38 százaléka lát szükségesnek, ám míg a holland ajkúak háromnegyede az említett anyagi vonatkozásokat teszi az első helyre a változtatandó területek közül, a francia anyanyelvűek esetében ezek aránya csak 20 százalék körüli. A rendkívüli jogkörökkel felruházott átmeneti kormány alakításával megbízott, liberális Guy Verhofstadt ügyvivő miniszterelnök a felmérés során a legnépszerűbb politikusnak bizonyult mindkét nagy országrészben és a főváros önálló régiójában is. Flandriában őt továbbra is Yves Leterme kereszténydemokrata vezető követi, akinek nem sikerült kormányt alakítania, de akit továbbra is legesélyesebbnek tartanak arra, hogy a végleges kabinet feje lesz. Vallóniában Verhofstadtot holtversenyben követi a három legnagyobb párt, a keresztény- demokraták, a liberálisok és a szocialisták első embere, rendre Joelle Müquet, Didier Reynders és Elio Di Rupo. Kommentárjában a francia nyelvű napilap mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a közvélemény szempontjából a legjobb megoldás az lenne, ha továbbra is a kereszténydemokrata-liberális négypárti koalíció alakításának útját keresnék. A hét végén mindazonáltal szakszervezeti szervezésben mintegy 20-25 ezer tüntető vonult fel Brüsszelben, egyebek között a szocialisták bevonását kérve a tárgyalásokba. Az átmeneti kormány létrehozásával megbízott Verhofstadt a legfrissebb értesülések szerint a két országrész liberális pártja mellett flamand részről Leterme kereszténydemokrata pártját, míg vallon oldalról a szocialistákat vonta be az újrakezdett koalíciós tárgyalásokba. A belga történelemben azonban kevés példa található arra, hogy bármelyik országrész olyan politikai ereje is kormányra került, amelynek testvérpártja a másik országrészből kimaradt a koalícióból. KOMMENTÁR Hajrá Putyin JARÁB1K BALÁZS Különös látványt nyújt a mai Moszkva. Szépen megférnek itt egymás mellett az orosz történelem viharverte épületei (sok eseteben tetejükön még a szovjet vörös csillaggal), a szovjet építészet szoc- reál remekeivel, valamint az orosz oligarcha neogiccs csillógó-vil- logó szerkezeteivel. Ugyanilyen bizarr módon fémek meg egymás mellett az európai és ázsiai típusú emberek és eszmeáramlatok - a biznisz elit liberalizmusa és európaisága érdekes kontrasztot képez a szovjet típusú bürokráciával és szolgáltatásokkal, illetve a szinte totális titkosszolgálati kontrollal. Vagy megszoksz, vagy megszöksz. Nem könnyű megérteni ezt az országot, amely láthatóan nem Európa, nem Ázsia, hanem valami a kettő között. Mentalitásban még mindig inkább szovjet, mint európai. Fontos érvek ezek, amelyek Moszkvából nézve súlyosabbnak tűnnek, mint a Nyugat perspektívájából. Mindezt természetesen nem a Putyin elnök fémjelezte ún. irányított demokrácia védelmében írom, hanem puszta ténymegállapításként. Amit mi sem támaszt alá jobban, mint az a tény, hogy a múlt héten Putyin „kijelölte” a következő elnököt, legbizalmasabb embere, Dmitrij Medvegyev személyében. A mindössze 42 éves elnökjelölt azóta hihetetlen médiahátszelet kapott, azóta a csapból is ő folyik, de szinte kizárólag a nemzet vezetőjével, Pu- tyinnal egyetemben. Bár a szovjet matuzsálemekhez szokott oroszok nagy része túl fiatalnak ítéli őt Oroszország leghatalmasabb pozíciójába, valószínűleg szépen megválasztják elnöknek márciusban. Ennek ellenére vagy pont ezért, semmi sem változik Moszkvában. Putyint csak egyvalaki követheti az általa emelt trónon: saját maga. Minden más csupán kreml-beli ködösítés játék az orosz és a nemzetközi közvélemény felé. A múlt héten ugyanis Putyin azért Minszkbe is ellátogatott, ahol a kiszivárogtatott hírek szerint ismét napirendre tűzték az orosz-belarusz integrációt, ami formálisan a legmagasabb pozíciót hozná létre a számára. Az ominózus találkozón azonban erről szó sem esett, hiszen sem Lukasenkónak, sem a belaruszoknak nem fűlik a foga az efféle integrációhoz. Ám mind a két félnekjól jött az ügy szellőztetése - Putyinnak a ködösítéshez kellett, Lukasenkónak pedig további nyomásgyakorlásra a Nyugat felé. Ebben az esetben azonban fontos kiemelni, hogy Putyin választása jelzésértékű az orosz elit felé. Egyrészt teljesen vüágos az azonalli médiakampányból, hogy nem Medvegyevről szól a történet, hanem a Putyin-Medvegyev duóról. Nagy csapás ez az Igor Szecsin fémjelezte „szilovikok” csoportjának, és egyértelműen jelzi, hogy Putyin Oroszország jövőjét nem a volt KGB apparatcsikok kezébe szeretné adni, hanem a liberális, remek üzleti kapcsolatokkal és semmilyen katonai vagy titkosszolgálati hátérrel nem rendelkező Medvegyevé a jövő. Bármi lesz is a végső taktika - mert aligha képzelhető el, hogy a Kreml most már abbahagyja a ködösítési játékot - erre a politikára csak egyetlen reakció lehet: hajrá, Vlagyimir Vlagyimirovics. _____________TALLÓZÓ NÉMET S AJTÓ Bírálta Nicolas Sarkozy francia elnök nukleáris politikáját tegnap Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) című konzervatív napilapnak adott nyilatkozatában a német diplomácia vezetője nem értett egyet azzal a francia javaslattal, hogy segíteni kellene az arab országokat az atomenergia polgári célú hasznosításának útján. Külügyminiszterként semmi esetre sem tanácsolná, hogy a nukleáris energiát tekintsék világszerte az energiaproblémák megoldási eszközének - hangoztatta Steinmeier, utalva arra, hogy ez nem segíti a politikai stabilitást. A német külügyminiszter közvetve bírálta, hogy Párizs atomerőművek szállításáról kötött megállapodást Líbiával, s Nicolas Sarkozy francia elnök Algériával is hasonló egyezményt írt alá. A politikai stabilitás ellen hat, ha a világ különböző régióiban atomerőműveket „szórnak szét”, ráadásul olyan országokban, amelyek nincsenek felkészülve a szóban forgó technológia megfelelő alkalmazására - jelentette ki az intetjúban Frank-Wal- ter Steinmeier. A német kül- ügyek irányítója, aki a legutóbbi népszerűségi listán először előzte meg a több mint két éve vezető Angela Merkel kancellárt, megkönnyebbülten nyilatkozott az Iránra vonatkozó, legutóbbi amerikai hírszerzői jelentés kapcsán. Steinmeier annak a nézetnek adott hangot, hogy a beszámolóban foglaltak nyomán immár kisebb az időkényszer az iráni atomválság politikai megoldására. A külügyminiszter úgy értékelte, hogy erre az Egyesült Államok részéről is nagyobb a készség, mint korábban. Oroszországgal kapcsolatban a külügyminiszter kijelentette: nézete szerint Vlagyimir Putyin elnöksége az ország számára nagyfokú stabilitást teremtett. Az oroszországi belpolitikai viszonyokat azonban szavai szerint nem szabad megszépíteni. „Putyin- nal szemben is egyértelmű szavakat kell használnunk, nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy ezzel egy csapásra változásokat tudunk elémi”- hangoztatta Steinmeier, aki egyúttal az Európai Unió és Oroszország viszonyát, továbbá a német-orosz kapcsolatokat rendkívüli jelentőségűnek nevezte. A német külügyminiszter üdvözölte, hogy Vlagyimir Putyin Dmitrij Med- vegyevet javasolta az államfői székbe. Steinmeier úgy vélte: más jelöltekhez képest Medvegyev biztosíthatja leginkább Oroszország nyugati orientációját, illetve a gazdaság korszerűsítését. Szavai szerint Medvegyev jelölésével Putyin az orosz politika stabilitását kívánta jelezni.
