Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-22 / 268. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 22. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ DIE PRESSE Ausztria Koszovó függetlensége mellett van, de álláspontját nem kívánja kinyilvánítani - írta diplomáciai forrásokra hivatkozva a Die Presse. A lap emlékeztetett arra, hogy Bécs kezdettől támogatta Martti Ahtisaari koszovói ENSZ- megbízott rendezési tervét, amely nemzetközileg felügyelt önállóságot javasolt. Azt azonban hivatalosan nem tisztázta, miként cselekszik, ha Koszovó egyoldalúan bejelenti függetlenségét, amelyet feltehetően számos ország elismer. A lap tudomása szerint Pristinában arra számítanak, hogy Ausztria az első államok között lesz, amelyek elismerik a független Koszovót.- Szégyelld magad! Úgy viselkedsz, mint a kormánykoalíció. Hiába mondok bármit, az ellenkezőjét csinálod. (Peter Gossányi karikatúrája) Egyetlen kapcsolatuk a francia hatóságokkal az, hogy ütött-kopott lakókocsijuk francia rendszámú Lakókocsis cigánytelep Mintegy harminc ember, köztük több mint húsz óvodás és iskolás korú gyermek tengődik ütött-kopott lakókocsikban Strasbourgban, autóval néhány percre az Európai Parlamenttől (EP), az erdőszélen. MT1-HÁTTÉR Az ottani állapotok nagy mértékben hasonlítanak az Olaszországban a napokban felszámolt romániai cigánytelepekhez, a különbség mindössze annyi, hogy őket még nem zaklatják a hatóságok. Az egy famíliába tartozó romák Romániából vándoroltak Nyugatra a jobb megélhetés reményében, és megpróbálják túlélni a mindennapokat - mondták a villany nélküli lakókocsis táborban élő romániai cigányasszonyok. A férjek éppen a városban kukáznak, hogy valamilyen megélhetési forrást keressenek népes családjuknak. Minden lehetőséget megragadnak, hogy egy kis pénzhez jussanak. Vasat gyűjtenek, építkezéseken segédkeznek - mondta a harminc év körüli négygyermekes asszony. A francia vöröskereszt hetente kétszer hoz ruhát, élelmiszert. Ha megbetegszik valaki, a segélyszervezetek veszik pártfogásba. Tőlük kapnak gyógyszert, kötszert. Szociális segélyt nem kapnak, a strasbourgi hatóságokkal nincsenek kapcsolatban. A polgármesteri hivatal számára nem léteznek. Egyetlen kapcsolatuk a francia hatóságokkal az, hogy ütött-kopott lakókocsijuk francia rendszámú, csakúgy, mint azok a gépkocsik, amelyekkel a férfiak „munkába” járnak, és fizetik a gépkocsik kötelező fenntartási költségeit. A sötét lakókocsi alig öt négyzetméter. Ebben tengődik egy hattagú család. A „helyiségben” egyetlen fekhely van. Ezen húzódik meg az egész család. Berendezésük egy szekrény a ruháknak és az edényeknek. Esténként a kis fatüzelésű kályha világít, és ha szükséges, gyertya vagy mécses. A hat lakókocsiból álló telep egyetlen családja mer nyilatkozni, a többiek elzárkóznak. Szégyellik szegénységüket, és tudják, hogy ha a hatóságok figyelme rájuk irányul, úgy járnak, mint az Olaszországba kivándorolt honfitársaik: barakkjaikat felszámolják, és visszatoloncolják őket Romániába. Franciaországban több ezer romániai cigány élhet, kis részük szociális bérlakásban tengődik, de legtöbbjük városról városra vándorolva keres megélhetést. Stras- bourgban a lakókocsis cigányok szerint mintegy háromszáz roma élhet hozzájuk hasonló körülmények között. A magyar származású asszony, csakúgy, mint honfitársai, nem beszél se angolul, se franciául. Kommunikálni csak egymás között szoktak, cigányul. A lakókocsihoz bátorkodó két másik fiatalasszony némi hallgatózás után bekapcsolódik a beszélgetésbe, és amint szóba kerül az olaszországi ügy, határozottan kijelentik: nem mennek vissza Romániába. Ott ugyanis a szegénység nagymértékben nőtt. „Romániában cigánynak lenni egyenlő a megvetéssel, a folytonos megaláztatással. A mindennapi betevőt nem tudjuk megteremteni, s erről Európa nem akar tudomást venni” - mondták. A családok jó része Temesvárról másfél évtizeddel ezelőtt azért menekült el, mert a létük volt veszélyben, fizikailag is bántalmazták őket. A nyelvet nem ismerve nem kértek menedéket Franciaországban. Most, hogy már Románia is az EU tagállama, ennek nem is lenne értelme, a jogrendszer nem teszi lehetővé. Olaszország a hónap elején olyan jogszabályt fogadott el, amelynek értelmében az eddigieknél egyszerűbben toloncolhat- ják ki az országból egy másik uniós tagállam - adott esetben Románia - állampolgárait. Elsősorban azokat, akik „a közbiztonságra veszélyt jelentenek”. A francia kormány hasonló rendelet elfogadását tervezi. Az uniós tagállamok állampolgárai, a románok is, három hónapig tartózkodhatnak egy-egy országban, de ha ennek elteltével ném tudják bizonyítani, hogy megélhetésüket hivatalos munkával biztosítják, kitoloncolják őket. Az olasz kormány döntése nyomán olyan lavina indult el, aminek nem látni a végét, már nemcsak a romániai cigányok, hanem más országbeliek is nemkívánatos személynek minősülnek, és ez könnyen átterjedhet más uniós tagországra is - mondta Mohácsi Viktória, az Európai Parlament liberális képviselője. A roma származású SZDSZ-es képviselő szerint Európában főként a cigányok között nőtt meg a szegénység, ezért sürgető lépésekre van szükség. Szerinte az EP-nek még idén romaügyi biztost kell választania, emellett európai szintű romák integrációjára vonatkozó stratégiát és elkülönített integrációs pénzügyi alapot kell létrehozni. Hasonlóan látja a helyzetet Járóka Lívia, az EP másik roma képviselője. „Az európai bevándorláspolitikának meg kell változnia, az olaszországi események erre hívják fel a figyelmet” - jelentette ki. Véleménye szerint a politika rákényszerül, hogy javítsa a hátrányos helyzetű emberek, így a romák helyzetét, de a felelősség kettős: elengedhetetlen a társadalom befogadó magatartása. Ugyanis, ha a kormányzati intézkedéseket a többségi társadalom nem támogatja, akkor a programok továbbra is csak papíron léteznek. Konkrét megoldásokra van szükség a szegregáció, a diszkrimináció, a telepfelszámolás területén - mondta Járóka Lívia. A romániai magyaroknak nagyobb arányban kell elmenniük szavazni, mint a románoknak Hajszálon múlhat az EP-képviselet MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Hajszálon múlhat vasárnap, hogy a romániai magyarságnak lesz-e európai parlamenti képviselete, ugyanis akár az egyik, akár a másik, vagy esetleg mindkét fél a legjobb esetben is alig fogja elérni a bejutáshoz szükséges szavazat- számot —állítják megfigyelők. A november 25-ei EP-választá- son a Romániai Magyar Demokrata Szövetség listájára a szavazók legalább öt százalékának kell voksolnia ahhoz, hogy az érdekvédelmi szervezet átlépje a bejutási küszöböt. Ebben az esetben az RMDSZ- lista első két helyezettje, Frunda György és Sógor Csaba szenátor képviselheti a romániai magyarságot Brüsszelben. Tőkés László függetlenjelöltnek a voksok 2,85 százalékát kell megszereznie ahhoz, hogy EP-képviselőként folytathassa pályafutását. A magyar jelöltek esélyeit nagymértékben befolyásolja az országos részvételi arány. Megfigyelők szerint a felek akkor kerülnek szinte leheteden helyzetbe, ha a választójoggal rendelkező román állampolgárok több mint ötven százaléka járul az urnák elé. Ha a szavazók ennél alacsonyabb hányada él választási jogával, akkor akár mindkét magyar fél reménykedhet. Az erdélyi magyarok számára viszont az lenne a legkedvezőbb, ha például a legutóbbi magyarországi EP-választáshoz hasonló helyzet alakulna ki, amikor az állampolgárok mindössze 38 százaléka adta le szavazatát. A részvételi arány azért ilyen fontos, mert az RMDSZ-nek és Tőkésnek legalább a voksok 7,85 százalékát kellene megszereznie a sikerhez. A szövetség azonban a legutóbbi választáson a szavazatoknak mindössze 6,5 százalékát gyűjtötte be. Ezért a romániai magyaroknak nagyobb arányban kell elmenniük szavazni, mint a románoknak. A lakossági számarányokat figyelembe véve legalább 10 százalékos többletre lenne szükség „magyar oldalon”, de Erdélyben szociológusoktól elhangzottak olyan vélemények is, hogy a romániai magyaroknak legalább 15 százalékkal kell nagyobb arányban voksolniuk, mint a többségi lakosságnak. Ez utóbbi arány sokak szerint utópisztikusnak tűnik, mivel eddig a rendszerváltás óta a magyarok körében soha nem volt nagyobb a szavazási kedv, mint a románok között. Nem zárható ki azonban az a lehetőség, hogy az RMDSZ és Tőkés versengése miatt az eddigihez képest akár tíz százalékkal több magyart is sikerül mozgósítani. Országos választáson ugyanis 1989 óta nem fordult elő, hogy Tőkés az RMDSZ-szel szemben induljon. A kiélezett verseny pedig olyan szavazókat is rábírhat arra, hogy voksoljanak, akik eddig általában közömbösen viszonyultak a közélethez és a politikához. Az esélyekről keveset lehet tudni, mivel a felek támogatottságáról nem készült túl sok komoly közvélemény-kutatás, amelyet nyilvánosságra hoztak. A kolozsvári Szabadság című napilapban közölt felmérés kimutatta: ha a románok 50 százaléka megy el voksolni, és a magyarok 60 százaléka járul az urnákhoz, akkor az RMDSZ 0,4 százalékkal marad a bejutási küszöb alatt, míg Tőkésnek a szükséges szavazatok 0,2 százaléka fog hiányozni. A felmérés nem zárja ki, hogy mind az RMDSZ, mind Tőkés bejut az EP-be. Viszont ez esetben mindkét fél sikere hajszálon múlik. Például az RMDSZ csak 0,08 százalékkal haladná meg az 5 százalékos bejutási küszöböt. KOMMENTÁR Tele a padlás MAL1NÁK ISTVÁN Diplomáciai nagyüzem van a Közel-Keleten, minden a Bush által összehívott, a jövő kedden kezdődő annapolisi (Maryland Állam) nemzetközi konferencia jegyében történik. És a főszereplők közül mindenki kötelezően optimista, Óimért izraeli kormányfő a Mubarak egyiptomi elnökkel megtartott találkozója - ennek volt néhány pozitív eleme - után egyenesen arról beszélt, Annapolis olyan nyitány lehet, amelyre építve már jövőre - tehát Bush 2009-es januári távozása előtt - megszülethet az izraeli-palesztin békeegyezmény. A világ egyik legrégebbi válsággócával kapcsolatban már számtalan hasonló kezdeményezést megéltünk, s maradt az egy helyben topo- gás. Van-e rá esély, hogy most minden jóra fordul? Elméletben van. Egy amerikai szakértő a napokban arra figyelmeztetett, a történelemben a legtöbb áttörés váratlanul, gyakran egy-egy politikus húzása nyomán következett be. Adjunk tehát ennek fél százalék esélyt, hiszen az már most világos, hogy Annapolis nem lesz fenékig tejfel. Erre utal, hogy még mindig nem biztos a résztvevők köre, pl. Szíria jelenléte. Damaszkusz nélkül a közel-keleti válság nem oldható meg, az USA pár hete még nem is akarta meghívni, de közbelépett Barak volt izraeli kormányfő és jelenlegi védelmi miniszter, akinek az a véleménye, hogy Szíriával könnyebb lenne megegyezni, mint a palesztinokkal. Az utóbbi hetekben több hír is felröppent titkos alkudozásokról Izrael és Szíria között, pontosabban a Golán-fennsík visszaadásáról. Ezen elmélet szerint Aszad elnök azért is játszhatna pozitív szerepet, mert már szívesen lerázná a számára egyre kényelmetlenebb szövetséget Iránnal. Ez ellen szól egyrészt, hogy ennek egyelőre kevés gyakorlati jele van. Másrészt: miért tenne ekkora szolgálatot Aszad Bushnak, amikor pont ő sorolta Szíriát a gonosz tengelyének országai közé. És ez az egyik legnagyobb probléma: az arab világban túl sokan vannak azok, akiknek nem érdekük, hogy az erőteljesen leszállóágban levő Bush egyjelentős annapolisi sikerrel próbálja szépíteni az iraki és részben afganisztáni csorbát. A két legközvetlenebbül érintett fél pozíciója is siralmas. Az Olmert- kormány helyzete ingatag, Abbász palesztin elnöké még inkább, hiszen az egész Gázai övezetet a Hamász uralja, amely sosem fogja elismerni Izraelt és békét kötni vele, márpedig bárminemű békemegállapodásnak ez az egyik sarkköve. Az Arab Ligában befolyásos szaúdiak is kemény feltételeket támasztanak Izraellel szemben, s kétséges, hogy a gyenge Óimért ezeket teljesíteni tudja. Az érem másik oldala: a szaúdiaknak érdekük lenne egy arab siker a perzsa (és síita) Irán térségbeli befolyásának visszaszorítására. Ugyanakkor Washingtonnak is jól jönne bármiféle arab egység az iráni atomprogram elleni nagy nemzetközi játszmában. Mindezzel csak a problémák töredékét említettük. Ami Annapolis- tól elvárható: lesz egy szép, hangzatos dokumentum, amilyenekkel már tele van a padlás. Utána következik a nehezebb szakasz, a puding próbája. De bármilyen lesz is a konferencia, teljesen haszontalannak senki sem nevezheti majd. Ne feledjük a nagy közel-keleti igazságot: legalább addig nem lőnek, amíg tárgyalnak. JEGYZET Tisztességtelen úr Fülekről JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nemrég egy esszéíró pályázat zsűrijében vehettem részt, s huszonhárom pályamunkát volt szerencsém elolvasni. Mivel gyakorló pedagógus nem lévén, ritkán van rá alkalmam, nagy lelkesedéssel fogtam hozzá az olvasáshoz. Nem tudom, hogy a szervezők alakítottak-e ki elő- sorrendet, de bizony az első pályamunkák elolvasása után Irinyiit a zsebemben a bicska. Hanyag, összecsapott, összeollózott dolgozatok, tele helyesírási és stilisztikai hibával. Eszembe jutottak iskolás éveim, amikor legfeljebb iskolai dolgozatként s tanárpukkasztás céljából mertünk volna leadni ilyen minősíthetetlen, olvashatatlan kézírással elkövetett rémtettet, míg most szemrebbenés nélkül postázták a verseny szervezőinek. A tizenötödik dolgozatnál aztán elkezdtem feloldódni, eltettem a bicskát, s mire az utolsó dolgozatokhoz értem, már egészen fellelkesültem. A szervezők négy témát írtak elő, ebből kettő talált kedvező fogadtatásra, míg a másik kettőre, köztük a globalizáció káros hatásait firtató kérdésre nemigen akadt vállalkozó. Heten példaképükről írtak, a legtöbben pedig egy-egy műemléket mutattak be. Feltűnő volt, hogy a dolgozatok jelentős része egy-egy iskolából vagy vidékről érkezett, ahol a pedagógusok-vagy maga a közösség - valószínűleg fontosnak tartják a regionális hagyományok ápolását. A példaképek között akadt édesapa, nagyapa, lelkész, de egy adott község óvodájánaknévadójais. Ezeka dolgozatok sikerültek a legjobban, bár néhol a személyesség már átcsapott frivolitásba, s így egy ismert lelkészről - akit a dolgozat szerzője nemes egyszerűséggel csak Robinak nevez - megtudhattam, hogy kedvenc itala a sör, és a dolgozat ifjú írója nála issza a legfinomabb házi borokat is. Legtöbben helyi műemlékeket mutattak be, s itt adódtak a legnagyobb minőségi eltérések. Volt olyan szerző, aki csak úgy kutyafuttában mérte fel a dolgozata témájául szolgáló műemléket, mások összelopkodtak ezt-azt míves forrásmunkákból, de akadt egy-két olyan dolgozat is, melyben a szerző személyes viszonyát is beépítette. Ezeket a munkákat még komoly szaklapokban is érdemes lenne megjelentetni, szerzőik érdemleges jövő előtt állnak. Mégis a legnagyobb élményt egy igen személyes stílusjegyeket viselő munka jelentette, amelyből megtudjuk a nem éppen lovagias életviteléről el- híresült Falkos lovagról, hogy a tisztességtelen úr ma is Fülek egyik legismertebb történelmi alakja. Ez a mondat minimum különdíjat érdemelne.
