Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-21 / 267. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 21. www.ujszo.com RÖVIDEN Liszka József könyvének bemutatója Dunaszerdahely. Holnap 18 órától tartják a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Liszka József Tündérrózsa című könyvének bemutató estjét. A kötetet Tóth László költő mutatja be. Az estet Hodossy Gyula, a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó igazgatója vezeti. A Csallóköz hagyományos monda- és anekdotaanyagát meglehetősen hézagosán ismeijük. Elődeink figyelmét valahogyan elkerülték annak idején ezek a folklórműfajok, így aztán manapság különféle régi, eldugott publikációkból, adattárak mélyéből lehet valamit összesöprögetni belőlük. No és persze (mert ezt sosem késő!) megkísérelni a még ma élő szájhagyományt felgyűjteni. A kötet a térség monda- és anekdotakincséből kínál egy szerény válogatást. (ú) Szőke József a Múzeumi Szalonban Pozsony. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma társalgóműsora, a Múzeumi Szalon vendégszékében ma délután fél ötkor Szőke József foglal helyet. A hetvenkilenc éves írót, publicistát, bibliográfust a rendezvénysorozat házigazdája, Miklósi Péter faggatja életéről, pályájáról és a szlovákiai magyar valóságról a Brämer-kúriában (Zižkau. 18.). (m) Holnaptól: Orosz filmszezon Pozsony. Holnap a Tatra moziban orosz filmek szemléje kezdődik. Az Orosz filmszezon elnevezésű mustra hat különböző műfajú és stílusú mozgóképet kínál, az animációs filmtől kezdve a romantikus vígjátékon keresztül a thrillerig. A kínálatban szerepel az idei moszkvai filmfesztivál egyik újdonsága, Valerij Ahadov A nőket nem ajánlatos megsérteni című munkája, amelynek tanárnő főhőse (Vera Glagoleva alakítja) egy hajózási társaságot örököl, s ahelyett, hogy megijedne a váratlan helyzettől, s megfutamodna az új feladat elől, újdonsült igazgatóként sínre rakja a gyár ügyeit. Vera Glagolevával a pozsonyi közönség is találkozhat, pénteken, 18.30-tól részt vesz a film bemutatóján. A szemle egyik érdekessége az orosz uralkodóról, Szent Vlagyimir fejedelemről készült egész estét animációs film, amelyet szombaton vetítenek, (tb) Kiosztották a televíziós Nemzetközi Emmy-díjakät AI Gore és sok brit nyertes MTl-JELENTÉS New York. Túlnyomórészt brit műsorok és alkotók vitték el a pálmát az Amerikán kívüli tévéprodukciókat honoráló Nemzetközi Emmy-díjak hétfőn New Yorkban megrendezett 35. gálaestjén. A díjakat évente tíz kategóriában osztják ki, emellett a televíziózással kapcsolatos rendkívüli teljesítményeket is értékelik a versenyen kívüli különdíjakkal. Idén A1 Gore kapott tiszteletbeli elismerést egy fiataloknak szánt hír- és információs tévécsatorna, a Current TV elindításáért, valamint a globális felmelegedés elleni küzdelemben elért eredményeiért. A díjat Robert De Niro adta át a volt amerikai alelnöknek. A versenykategóriák egyik legfontosabb díját a Death of President (Az elnök halála) című vitatott angol tévéfilm kapta, amely arról szól, mi lett volna, ha 2007 októberében Chicagóban meggyilkolják George W. Bush amerikai elnököt. A New York-i Hilton szállodában még hatszor szólítottak a színpadra brit alkotókat. A legjobb színész díját megosztva Jim Broadbent, a The Street (Az utca) brit sorozat főszereplője és Pierre Bokma, a The Chosen One (A kiválasztott) holland tévéfilmszéria vezető színésze vette át. A legjobb színésznő a francia Muriéi Robin lett, aki egy méregkeverő sorozatgyilkost alakított a Marie Bes- nard - The Poisoner című filmben. A televíziós vezetői díjat Patric Le Lay, a francia TF1 csoport elnöke nyerte el, aki a csatornát a digitális televíziózás követelményeinek megfelelő multimédiás szervezetté változtatta. Nagy meglepetésre a nemzetközi díj 35 éves történetében először lengyel győzelem is született: Andrjez Maleszka The Magic Tree című gyermekműsora utasította maga mögé a többi jelöltet. A legjobb vígjátéksorozat a BBC műhelyében készülő Little Britain Abroad lett. A legjobb dokumentumfilmet pedig Stephen Fry forgatta. A The Secret Life of a Manic Depressive (Egy mániákus depressziós titkos élete) című doku- drámában a betegségben szenvedő rendező saját életén keresztül mutatja be, hogyan éli mindennapjait a gyógyszeres kezelésnek köszönhetően. Murid Robin lett a legjobb színésznő, a legjobb dokumentumfilmet pedig Stephen Fry forgatta (Reuters-felvételek) A 90 évesen elhunyt Szabó Magda minden könyvének ott a helye a magyar irodalom remekei között Végleg bezárult az ajtó GRENDEL ÁGOTA Mondják meg Zsófikának - ez volt az első. A meghatározó. Tizenévesen kaptam, kis híján végigbőgtem, bánatomban és örömömben. Mert szívszorító volt, mert csodaszép, emberi vége lett. Mert nem kellett megmondani Zsófikának, hogy ne féljen, ne keseregjen, nem marad egyedül, soha nincs egyedül, de keservesen megküzdött érte. Más volt ez a regény, mint a pöttyös vagy a csíkos könyvek, nem jellegzetes lányregény. Lélekrajz. Mélylélekrajz. Minden kínszenvedésével, megvilágosodásával, az ember önmagával folytatott kínkeserves harcával. Mint Szabó Magda annyi könyve, drámája. Persze, voltak, amelyekre ráhúzták a pöttyös mundért, az Álarcosbálra, a Születésnapra, de meglehet, volt benne jó szándék, a sok mindenféle közt jusson el az érték is a kamaszlányokhoz. Valószínűleg kevés fiú, sőt „felnőtt” irodalmát kevés férfi olvasta, jellemző, hogy Magyarországon kevésbé becsülték meg, mint külföldön (lásd például a Femina Díj, melyet Franciaországban kapott), az is jellemző, hogy kilencvenedik születésnapján rajongják körül, holott amit korábban letett az asztalra, mindennek ott a helye a 20-21. századi magy ar irodalom kimagasló kötethalmazai közt. Igaz, nem könnyű, nem realista, sőt semmiféle -istába nem sorolhatók regényei, de nem is posztmodemek, hogy kiérdemelhették volna az úgynevezett elit kritikusok elismerését, bókjait. Bár erre ő, a büszke debreceni reformátusivadék, aki olyan fantasztikus műveltséget kapott otthon, amilyen keveseknek jut, aki latinul társalgón apjával, nyilván nem is vágyott. Fölötte állt az ilyesféle beskatulyázásoknak, kegyekért kuncsorgásoknak. (És hát arról se feledkezzünk meg, hogy az irodalomoktatásnak is van mit pótolnia Szabó Magda-ügyben. Bár lehet, hogy most, miután már csak a szellemi hagyatéka maradt, egyszer csak fölbukkan a neve az érettségi tételek közt.) Minden könyve másért csodálatos, de mindegyik mélyén, pontosabban, mindegyikben, a sorok között ott lappang az az önmarcangolás, melyhez a Für Elise és Az ajtó a kulcs. Ez a két regény olyasfajta kitárulkozás, a lélek olyan lemez- telenítése, kiterítése, amire kevés példát találunk a regényirodalomban. Inkább a költészetben. Biztosan az sem véletlen, hogy verseket is írt. Egyike volt azon keveseknek, akik úgy lopták be a lírát a prózába, hogy egyik sem sérült általa, gazdagították egymást. Ez nem az a lirizált próza volt, amelyről ajkbiggyesztve tanultunk talán már az alapiskolában (lásd: Margita Figuli: Három pej ló). Majd minden műve a líra és a próza csodás ötvözete volt. Igazi mestermunka. Nehéz kiemelni bármely művét, de ha mégis, talán az Okút volt nagyregényei közt az első csoda. Aztán a Pilátus, most, az elmúlt években Für Elise és Az ajtó volt a legmegrázóbb élményem. Kilencvenedik születésnapján azt ígérte, kará(Kaiser Ottó felvétele) csonykor már olvashatjuk Für Elise folytatását. Szép kort ért meg, olvasás közben hunyt el, mégis attól félek, ha a legutolsó könyvét a kezembe veszem, összeszorul a szívem. A kassai Thália Színház új bemutatójának apropóját Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója adta „Tanmese” a szeretetről Šafafík Katalin mély átéléssel formálja meg Árpád-házi Szent Erzsébetet (Gabriel Bodnár felvétele Évfordulóra készült a darab, mint egy bronzszobor vagy emléktábla. Kassán szerencsére nincs szükség ez utóbbiakra, hiszen hazánk legszebb székesegyháza Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viseli. A névadóról viszont igen keveset tudunk. Nos, aki megnézi az Angyalkövet című előadást, szépen képbe kerül. JUHÁSZ KATALIN A Bánk Bánból ismert II. András magyar király és merániai Gertrúd lánya, a szegényeket, betegeket segítő, koldusruhában járó Erzsébet története hálás alapanyag. Be- ke Sándor rendező észre is vette benne a shakespear-i méretű drámai hősnőt, és már csak egy vállalkozó kedvű színműírót kellett találnia a feladatra, aki ábrázolni tudja Erzsébet légvonzóbb vonását, a tökéletes összhangot az Isten iránt és férje iránt érzett szeretet között. A bemutató apropóját Erzsébet születésének 800. évfordulója adta, Kassa város vezetése is beszállt egy komoly összeggel, hálából a Tháliában az esetleges szlovák érdeklődők kedvéért feliratozzák Egressy Zoltán, a legsikeresebb kortárs magyar drámaíró művét. Statisztákkal és gyerekekkel együtt huszonhat szereplőt számoltam meg a színlapon, ezért monumentalitást vártam, ehelyett egy meglepően kamarajellegű darabot kaptam. Soha sincs tömeg a színen, a jelenetezés inkább filmszerű, mint színházias. Néhány figura bejön, előadják a jelentet, majd sietve el. A „snitteket” a nonfiguratív kulissza-elemek intenzív tologatása előzi meg, néhány csuhás rendezgeti a sötétben az elemeket, mint gigantikus építőkockákat. A két felvonás során ötvenvalahányszor teszik ezt, figyelemre méltó teljesítmény megjegyezni a sorrendet. Ez egyébként az előadás leginnovatívabb „húzása”, amit ugyanis a színpadon látunk, abban több a klasszikus, mint a modem. Széles gesztusok, fennköltség, ünnepélyes hanghordozás, túlcsorduló érzelmek. Egressy Zoltán „shakespeare-i” történetté kerekítette a hiteles források alapján íródott, alapanyagként szolgáló regényt. Beke Sándor pedig egy zeffirellis előadást rendezett, sőt a Kenneth Branagh- féle felfogás is megjelenik itt-ott, ami nem feltétlenül rossz, sőt az oktató-nevelő célhoz talán ezek a legadekvátabb eszközök. Bár gyanítom, hogy ha a Tháliának lenne dramaturgja, sokat húzott volna a szövegből, kihagyott volna néhány jelenetet, például nem hagyta volna, hogy a hősnő ötvenszer ecsetelje a szegények iránti szeretetét. Erzsébet szerepére igazi kincset lelt Beke Sándor. Šafarík Katalinnak hívják, negyedéves pozsonyi főiskolás, ráadásul híres kassai magyar színészcsaládból származik. Isteni áldás lenne, ha a Tháliá- hoz szerződne, erős, karakteres fiatal színésznőkből ugyanis akut hiány mutatkozik a jelenlegi társulatban. Az erős, karakteres fiatal férfiszínészekkel ugyanez a helyzet, ezt bizonyítja a tény, hogy Lajos herceg szerepére ,jobb híján” azt a Culka Ottót választotta a rendező, akinek ez a legelső színházi jelenése. Culka ehhez képest korrektül oldja meg a feladatot, bár természetesen nem lehet egyenrangú partnere Šafarík Katalinnak, aki mély átéléssel, bár néha kissé hadarva és „túlpörögve” formálja meg az istent és férjét egyforma hévvel szerető nőt. Azoknak, akik kifogásolják a fiatal színésznő szlovák akcentusát, azt üzenem, hogy az idegen hangsúlyok talán még erősítik is a hitelességet, hiszen Erzsébet gyermekként került Magyarországról Tü- ringiába, és meglehet, hogy felnőtt korában pont úgy beszélt németül, ahogy Šafarík Katalin magyarul. A harmadik kulcsfontosságú figura Konrád atya, az elszánt eretneküldöző, Erzsébet lelki vezetője, akit egy magyarországi vendégszínész, Halmágyi Sándor alakít. Az ő szerepe csupa kettősség, egyszerre isten szolgája és a pápa embere, egyszerre foglalkozik Erzsébet leikével és az egyház, illetve a tartomány ügyeivel. Halmágyi kiválóan boldogul a szerzetesből kemény inkvizítorba való átmenet „fejlődéstörténetével”, úgy építi fel a figurát, hogy a lelki terrorista fokozatosan bújik elő a csuhából. A többiek szépen statisztálnak a főszereplőknek, bár a vagyonukat féltő hercegek meglehetősen ha- loványak, az Erzsébet adakozását élvező koldusok és leprások egyi- ke-másika pedig meglehetősen túljátssza szerepét. Igazi karakterek megformálására nincs idő, a cselekmény pörög, a jelenetek villanásszerűek, csak gyors skiccekre van lehetőség, amelyekhez a rutin adta biztonságérzet vezet, ezért vagy hihetőek, vagy nem. Valahogy olyan az egész, mintha mindenki sietne haza a kádba. Fontos párbeszédek hangzanak el villámgyorsan, fontos mondatok pattannak el a levegőben. Bár lehet, hogy a rendező szándéka épp az volt, hogy mi is odahaza, sűrű párában, tartozékaink áztatása közben gondolkodjunk el a látottakról. Az összhatást nagyban segíti a jól válogatott zene, a mértékkel és érzéssel kezelt fények és az ízléses jelmezek. A mondanivaló mellett tehát a látvány is sokáig megmarad, befészkeli magát az agyba. Summa summarum, korrekt, működő előadást láthatunk az egyetemes szeretetről, önzetlenségről és odaadásról, amelyből tényleg megismerhetjük ezt a nem mindennapi személyiséget, akit legendák öveznek, korai halála után pár évvel szentté avattak, élete a századok során megannyi művészt megihletett, az Erzsébetek pedig miatta ünnepük névnapjukat épp november 19-én. Diákoknak kötelező, felnőtteknek kötelezően választható, romantikus telkeknek papírzsebkendő-igé- nyes, történészeknek ínyencségeket tartogató, hívőknek pedig további dimenziókat is kínáló előadás született a kassai Tháliában. Soha rosszabb időtöltést.
