Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-27 / 198. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 27. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ BILD AM SONNTAG Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke, igazság­ügyi és belügyi biztosa üdvö­zölné, ha Németországban betiltanák a szélsőjobboldali Német Nemzeti-demokrata Pártot (NPD). „Ha egy napon Németországban betiltanák az NDP-t, azt egyértelműen és világosan üdvözölném” - jelentette ki az EU-biztos a Bild am Sonntag német va­sárnapi lapnak nyilatkozva. Frattini úgy ítélte meg, hogy az idegengyűlölet és a szél- sőjobboldaliság növekvőben van Európában és Németor­szág az EU azon tagállamai közé tartozik, ahol ez a leg­több gondot okozza. „Őt olyan ország van az Európai Unióban, amely emiatt külö­nösen nagy aggodalmat kelt bennünk. Ezek közé tartozik Németország, de Franciaor­szág, Belgium és Dánia is és sajnos saját hazámban, Olaszországban sem sokkal jobb a helyzet” - mondta. Ezekben az országokban javí­tani kell a harc hatékonysá­gát a rasszizmus és az ide­gengyűlölet ellen - mind a megelőzésben, mind a reagá­lásban - hangoztatta. PROFIL A Nemzetközi Atomenergia­ügynökség (NAÜ) főigazga­tója nem lát veszélyt a Líbi­ának _ szállítandó francia atomreaktorban, legalábbis mindaddig, amíg a létesít­mény az ENSZ-szerv el­lenőrzése alatt áll. Moha­med el-Baradei a profil című osztrák hetilap hétfői számában megjelenő, de már a hétvégén kivonatosan ismertetett nyilatkozatában fejtette ki véleményét. „Ön­magában egy nukleáris re­aktor még semmit sem je­lent, az atombombagyártás még távol van ettől” - mondta. Franciaország és Líbia júliusban írta alá azt a memorandumot, amely atomreaktor szállítását irá­nyozza elő az észak-afrikai országnak a tengervíz sóta- lanítására. Az atomsorom- pó-szerződés betartásán őrködő ENSZ-ügynökség vezetője az iráni nukleáris programról - illetve arról a veszélyről, hogy Irán eset­leg atomfegyvert vet be va­lamelyik szomszédos ország ellen - kijelentette: nem hi­szi, hogy a térség bármely országa ilyen lépéshez fo­lyamodna. DIE PRESSE Az ausztriai muzulmánoknak égetően szükségük lenne új mecsetekre, de sem elegendő pénz, sem a kellő politikai tá­mogatás nincs meg hozzá - közölte a Die Presse című lap hétvégi számában Anas Schakfeh, az Iszlám Vallási Közösség elnöke. Arra cél­zott, hogy az alpesi ország­ban csupán két, klasszikus ér­telemben vett - kupolával és minarettel ellátott - mecset létezik, Bécsben és a tiroli Telisben, miközben a muzul­mán vallásúak száma 400 ezerre növekedett. Az iszlám imaházak száma hozzá­vetőleg kétszázra tehető, ami az jelenti, hogy 2000 hívőnek kell osztozkodnia egy-egy épületen vagy helyiségen.- Drágám, ha januártól harmincezer koronás bírságot is kiszabhatnak, akkor nem marad kenőpénzre (Peter Gossányi rajza) Az előválasztási időpontok sora Florida döntése miatt dőlt fel dominóként Elnökválasztási verseny Eszeveszett versenyt futnak az idővel az amerikai szö­vetségi államok az elnökvá­lasztásra készülve: egymást megelőzve tűzik ki minél korábbi időpontra elővá­lasztásaikat, hogy ezáltal minél nagyobb szavuk le­gyen a jelöltállításban. MTl-ELEMZÉS Évtizedeken keresztül Iowa és New Hampshire nyitotta meg az elnökválasztás évében a jelöltál­lító rendezvények sorát, előbbi­ben gyűléseiket tartották meg, utóbbiban előválasztásokat ren­deztek januárban a pártok. Ez a rend azonban felborult, mivel több állam is „szót kér“ magá­nak, korai előválasztási időpon­tokra tartva igényt. A pártok el­nökjelöltjeinek kiválasztását cél­zó folyamat az utóbbi években egyes elemzők szerint őrült haj­szává változott. A 2008-as elnökválasztási, je­löltállítási versenyfutásban a dél-karolinai republikánusok lé­pése volt a legutóbbi. A párt ot­tani vezetése két hete úgy dön­tött, hogy január 19-re hozzák előre az előválasztásokat. A re- publikánosok ezzel ismét Florida elé akarnak kerülni, amely már­cius 4-ről január 29-re, arra a napra tette át előválasztásainak időpontját, amikorra eredetileg a dél-karolinai rendezvény volt betervezve. New Hampshire - ahol tör­vény írja elő, hogy az előválasz­tásokat bármelyik másik államé­nál legalább egy héttel korábban meg kell tartani - így január 22- ről legalább január 12-re lesz kénytelen előrehozni a saját időpontját. Az egy szombati nap, így amennyiben hagyományo­san, kedden akarják tartani az előválasztásokat, január 8-ra kell kitűzni az időpontot. Az iowai gyűléseket viszont nyolc nappal a New Hampshire-i előválasztások előtt szokták tar­tani. Ha ez a logika érvényesül, akkor a közép-nyugati államban éppen újév napján kellene a sza­vazóknak dönteniük pártjuk el­nökjelöltjéről. Ezt azonban kevés elemző tartja valószínűnek, a rendezvény esetleges 2007-re történő előrehozatalát a kor­mányzó is ellenzi. így olyan for­gatókönyv várható, hogy New Hampshire-ben a hagyományo­kat felborítva nem keddi, hanem szombati előválasztások lesznek. Az előválasztási időpontok so­ra Florida korábbi döntése miatt dőlt fel dominóként. A déli szö­vetségi állam ugyanis január 29- re csempészte előre saját idő­pontját, hogy megelőzze New Yorkot és Kaliforniát. E két sűrűn lakott, döntő súlyú állam - fon­tosságának megfelelő korai idő­pontra igényt tartva - előzőleg február 5-re hozta előre a múlt­ban mindig nyáron tartott jelöl­tállító rendezvényeit. A kialakulóban lévő előválasz­tási naptár szerint február 5. va­lóságos nemzeti előválasztás, egyfajta „szuperhiperkedd“ lesz, azon a napon ugyanis nem keve­sebb, mint 22 szövetségi állam­ban fognak a választópolgárok az urnákhoz járulni, hogy el­döntsék, ki legyen pártjuk jelölt­je. A 2008 elején kezdődő jelöl­Évtizedekig Iowa és New Hampshire nyitotta meg az elnökválasztás évében a jelöltállító rendezvények sorát. tállító rendezvények, előválasz­tások sorozata nyáron, a két nagy párt jelöltállító konvenció­jával zárul. Ezeken - az elővá­lasztások eredménye alapján - hivatalosan megválasztják az el­nökjelölteket. Az elnökválasztás második, nyártól a november 4-i választási napig tartó szakaszá­ban már csak az elnökjelöltek versengenek egymással. Az előválasztási időpontokért folyó hajsza megfékezésére, a már-már kaotikussá váló menet­rend ésszerű keretek között tar­tására a két nagy párt országos választási szervezete már kísérle­tet tett. A Republikánus Nemzeti Bizottság (RNC) és a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC) egya­ránt megfenyegette Floridát, hogy nem „ültetik le“ jelöltvá­lasztó küldötteik felét a nyári konvenciókon, ha az előválasztá­sokat február 5. előtt rendezi meg. A déli állam pártvezetői azonban elengedték a fülük mel­lett a felszólítást, és január 29-ét jelölték ki a szavazás napjául. A zűrzavart ráadásul fokozza, hogyjanuár 19-re a dél-karolinai republikánusok mellett a DNC is becsúsztatta a nevadai jelöltállí­tó gyűléseket; mindez csökkenti az elsőségére féltékenyen ügyelő Iowa és New Hampshire fontos­ságát. A korábbi választási naptárok­ban Iowa és New Hampshire az első gyűlések, illetve előválasz­tások helyszíneként kitüntetett figyelmet élvezett. A méreténél és súlyánál aránytalanul fonto­sabb szerepet kapott két állam­ban az egész ország nyomon kö­vette a versengést az elnökjelöl­tek között. Ez azért volt hasznos, mert a jelöltségre pályázó politi­kusok közvetlenül, az emberek­kel érintkezve kampányoltak, szemben a többi szövetségi ál­lammal, ahol közvetett üzene­tekkel, a médiahadjáratokra köl­tött dollármilliókkal igyekeznek elnyerni a szavazók bizalmát. A 2008-as előválasztási „kava­rodás“ végre kikényszerítheti a választási szabályok reformját, amelyet sok szakértő évek óta szorgalmaz. A mostani elnökvá­lasztás rendjét már nem lehet ki­igazítani, de a következő, 2012- es választás idejére döntés szü­lethet az előválasztási naptár ésszerűbbé tételéről. A szakértők abban egyetérte­nek, hogy meg kell szüntetni az államok év eleji előválasztási tü­lekedését. Jack Kelly, a The Was­hington Times kolumnistája már­cius első hetére tenné Iowát és New Hampshire-t, amelyeket he­tente kedden és szombaton egy- egy gyűlés vagy előválasztás kö­vetne egészen június első hetéig; ekkor kerülne sor a tekintélyes Kalifornia állam rendezvényére. Egy másik elképzelés szerint an­nak érdekében, hogy az államok egyenlőbb esélyekkel szólhassa­nak bele a jelöltállítás folyamatá­ba, a legkorábbi időpontra min­den négy évben kisorsolnának öt államot. A későbbiekben két vagy három „szuperkeddet“ tar­tanának, mindegyiken több ál­lamban egyszerre voksolnának a jelöltaspiránsokra. KOMMENTÁR Fico talán megbolondult? BARAK LÁSZLÓ Robert Fico a rá jellemző teatralitással a múlt héten jelentette be, hogy Maiina Hedvig ügye tulajdonképpen semmi más célt nem szolgál, mint kormányának likvidálását... Hát igen, volt már ebben az országban precedens arra nézvést, hogy a pszichiáterek társasága állást foglalt az aktuális kormányfő szellemi, lelki állapotával kapcsolatosan. Akkor, ugye, Vladimír Meciarról volt szó, aki napi megnyilvánulásaival méltán kelthette fel az elmebetegségekkel hivatásszerűen foglalkozó szakemberek érdeklődését. A dokik szóban forgó állásfoglalásukban arról tájékoztatták an­nak idején a közvéleményt, hogy az általuk megítélt alany min­den kétséget kizáróan olyanokat beszél, nem utolsósorban cselek­szik, tehát úgy viselkedik, amint az elmeháborodottak szoktak volt. Meciar azonban korántsem volt ám olyan bolond, mint ami­lyennek látszott. Sőt, majdnem bizonyos, egyáltalán nem is volt az. Miközben amit művelt, azt tulajdonképpen nem is ő maga tet­te, hanem egyszerűen csak az általa birtokolt hatalom munkált benne, ordított belőle, akár Pepin bácsiból az elszabadult egó Hrabal mester művében ... Jobban mondva, a hatalmi mámor produkálta Meciarnál az elmebetegeket is jellemző tüneteket. Épp úgy, amint az ifjú kollégáján, Robert Ficón is hovatovább megfi­gyelhető. Többek között az üldözési mánia kiváltotta összeeskü­vés-elmétek gyártásáról és az idült arroganciáról van szó. Fico mindennapi megnyilatkozásai tehát eszerint kezelendőek. Állítása viszont, hogy a Hedvig-ügy semmi más célt nem szolgál, csak az általa irányított adminisztráció tönkretételét, tulajdon­képpen igaz is. Annyiban mindenképpen, hogy egy ilyen, enyhén szólva is, sajátos ügykezelés, amint Maiina Hedvig ügyéhez ő ma­ga és kollégái viszonyult(n)ak, hosszú távon tényleg méltán vált­hat ki méla undort és jogos felháborodást. Végső soron pedig tevőleges elutasítást, akár a kormány megbuktatását is... Persze, hogy mikor következik majd be mindez, az Ficóék további tette­itől, mindenekelőtt azonban a szlovákiai társadalom tűrőképessé­gének és vele született hungarofóbiájának pillanatnyi állapotától függ. Az előbbi tekintetében sajnos még jó ideig kár illúziókat táplálni, hiszen úgy néz ki, ebben az országban akkor sem bukik meg egy politikus, ha a nyűt színen piszkít is maga alá... Ezt Robert Fico is jól tudja. Maiina Hedvig példátlan kálváriája kapcsán pedig pláne tudja, hogy hol van észak... Mármint, egyér­telmű számára is, hogy jelenleg a szlovák nemzetiségű népesség mintegy kétharmada eleve nem hisz a lánynak - mégpedig csak azért, mert magyar... Ezért hadovái Fico össze-vissza az ő rovásá­ra is - mégpedig következmények nélkül. Egyelőre tehát tökmin­degy, bolond-e Robert Fico, avagy csak egy gátlástalan törtető, aki szerepet játszik... JEGYZET Egy konstans vége JUHÁSZ KATALIN „Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez: Ci­gány Görgy .....” Most én fo­gok kérdezni, elég nehezet. Mert hallom, hogy szeptem­bertől megszűnik a műsor. Tényleg nem akad a Kossut­hon hétköznaponként tíz perc egy komolyzenei vetélkedőre? Nem hiszem el, hogy ez az adás olyan sokat felemésztene a közszolgálatot ellátni hiva­tott intézmény büdzséjéből. És mi van, ha igen? Egy legen­dáról, klasszikusról, már-már matematikai értelemben vett konstansról van szó, amely generációk életéhez tartozik hozzá. Emlékszem, nagyanyámnál mindig a Kossuth szólt, és erre a tíz percre mindig feszülten tapadtunk a rádiókészülékre. Odaképzeltük magunkat a nyüzsgő Budapestre, az isme­retlenül is csábító Astoria Szálló halijába, és bizony iri­gyeltük a művelt büfést, vil­lanyszerelőt, gépészmérnö­köt, napközis tanárnőt. És mondtuk, hogy ez nem sem­mi, egy ilyen fikarcnyi rész­letből kitalálni a Borisz Godu- novot! És később igen büszkék voltunk, ha néha tudtuk a vá­laszt. Mert a rendszeres hall­gatók szépen kikupálódhattak az évtizedek alatt, vagy leg­alábbis nem tekernek ijedten tovább, ha komolyzenei adóra lelnek az éterben. A családi ebédek alatt is jól esett a Ki nyer ma? Mindenki tippelt, aztán nagyokat röhögtünk egymáson. Nos, a Magyar Rádió szerke­zeti átalakításának köszön­hetően ennek is vége lesz, az utolsó adás 2007. augusztus 31-én 12 óra 48 perckor kezdődik a Magyar Rádió Márványtermében. Épp kül­földön leszek. Lemaradok egy rádiótörténeti pillanatról, sőt talán egy békés tüntetésről is. A műsor készítői ugyanis sze­retnék, ha az utolsó adásra nagyon sokan összegyűlné­nek, jelezve a vezetésnek és a közvéleménynek, hogy erre a műsorra szükség van, szeretik az emberek, és a közszolgálati rádiónak szem előtt kellene tartania a közérdeket. A tiltakozásra való felhívás fu­tótűzként terjed az iwiw-en, a legnagyobb magyar közösségi portálon. Helyesnek tartom a kezdeményezést, bár magát a műsort mostanában már csak elvétve hallgatom, mivel az il­letékesek mára szinte teljesen leszoktattak engem a rádió­hallgatásról. Töröm a fejem, vajon miért ér véget ez a remek rádiós misszió, eszembe jut a „Könyvről könyvért” műsorve­zetőjének panasza, amit volt szerencsém elcsípni a múlt­kor. Azt mondta, alig tud már olyan könnyű kérdést kitalál­ni, amire tudják a választ. És hogy mindig ugyanaz a né­hány ember akar versenyezni. Ha ennél a műsornál is ez a baj, akkor jaj nekünk...!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom