Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-25 / 197. szám, szombat
J 1. évfolyam 33. szám 2007. augusztus 25., szombat Nataschának nincsenek barátai Egy évvel ezelőtt szabadult az osztrák lány 27. oldal ■ ••••■# * *» Az orok érvényű kis fekete ruci A legszebb ruhadarab, amelyet valaha nőnek terveztek 28-29. oldal Néhány pillantás Luxemburgra A nyugalom és a magas életminőség színhelye 30. oldal Barbora Bobulová: „Szeretem nagyon ezt a várost. Máshol születtem, máshol él a családom, valahogy mégis úgy érzem: én már Rómában vagyok otthon..." Már a francia film is felfedezte az „olasz” színésznőt Van néhány csavar az életében. A legfontosabb: tíz éve Rómában él. Olasz színésznő. Egészen pontosan: szlovák-magyar vegyes házasságban született, Turóc- szentmártonból indult, Pozsonyban és New Yorkban tanult, majd Rómában letelepedett „hazánk lánya”. SZABÓ G. LÁSZLÓ Barbora Bobulová boldog az olasz fővárosban. Kapós színésznő. Válogatós színésznő. Okos színésznő. De amit az olaszok is az első perctől fogva tudnak róla: finom eszközöket használó, nagy tehetségű színésznő. Legrangosabb elismerésüket, a David di Donatello- díjat is ezért kapta tőlük. Pályáját gondosan építi. Csak azokra az ajánlatokra mond igent, amelyeket valóban érdekesnek, egyedinek érez. Neve, arca értéket jelez. Dolgozott Marco BeUocchióval és Fer- zan Özpetekkel, játszott Alessandro Gassmannal és Kim Rossi Stuarttal. A legjelesebb cseh filmrendezők is hívták már - egyikük felkérését sem tudta elfogadni. Két olasz film között Rómában tart pihenőt. Januártól édesanya, féléves a lánya. Az ő érkezését is megtervezte? Lelkem mélyén nagyon vártam már a babát, csak nem beszéltem róla. Az utóbbi egy-két évben azt vettem észre magamon, hogy egyre gyakrabban nézegetem a gyerekeket, sőt még a babakocsik is érdekelni kezdtek. Ültem a parkban Rómában, és valósággal húzták a tekintetem. Alessandróval, a párommal tavaly aztán azt mondtuk: ha megtörténik, hát megtörténik, mi örülni fogunk. És elsőre sikerült. Ezen meg is lepődtünk egy kicsit, de boldogok voltunk. Harminchárom éves vagyok. Amit eddig el akartam érni az életben, azt elértem, nem maradtam le semmiről, akkor meg mire vártam volna. Hány jó színésznő vállalt gyereket, és folyamatosan dolgozik azóta is. Csak egy rövid időre lassulnak le a dolgok, aztán megint megy minden a régiben. Természetesen azzal együtt, hogy sok minden megváltozik körülötted. Más döntéseket hozol, más szemmel nézel a világra, minden lépésed, választásod összhangban van a babával, de a pálya visz tovább. Én még terhesen is játszottam. Szerepet kaptam egy olasz vígjátékban. Amire oly régóta vágyott. Igen, erre már nagyon készültem. De le kellett volna mondanom róla. Terhes lettem. Nem tudtam, mit tegyek. Az ügynökömtől is csak azt hallottam, hogy: „Kár!” Jött végre egy nagyszerű vígjáték a sok drámai történet után, a szerep is jónak mutatkozott, én meg ott álltam kínok közt, mert ugye, fel kell hívnom a rendezőt, hogy közöljem vele: „közbejött valami”. És müyen az élet? Szeptemberben kellett volna elkezdeni a forgatást, amikor én már a hatodik-hetedik hónapban lettem volna, de épp azon a napon, amikor elszántam magam a „nagy beszélgetésre”, hogy nem vállalhatom a munkát, felhívtak a stábból, hogy változott a helyzet, korábban kell elkezdem a forgatást, szeptember helyett júliusban. És hogy tudnám-e vállalni, nincs-e esetleg más munkám erre az időszakra. Nincs semmi, feleltem, tőlem azonnal kezdhetjük. És el sem árultam, hogy babát várok, nehogy megijedjenek. Meddig tudta titkolni? Végig. Az volt a szerencsém, hogy elkerültek a rosszullétek. Még a legapróbb jelét sem adtam annak, hogy másállapotban vagyok. Illetve... csak ettem és ettem. A táskámban például mindig volt banán. A rendező észre is vette, hogy állandóan tömöm magam. „Barbora, te rengeteget eszel. Ha így folytatod, megnő a hasad!” mondogatta. A forgatás vége előtt három nappal aztán színt vallottam neki. „Be kell, hogy vallják valamit. Én terhes vagyok” - közöltem vele egy teraszon. Láttam rajta, hogy ez sokkszerűen érte, hiszen a filmbeli történet is arról szól, hogy egy fiatal párnak nem lehet gyereke, ezért elutaznak Spanyolországba, művi megtermékenyítésre. Komédiáról lévén szó, természetesen nagyon sok benne a mulatságos szituáció. A bemutató napján Lea már nagyon készült a világra, ott álltam hatalmas pocakkal a színpadon, aztán mentem a tévébe inteijút adni, két nap múlva meg a kórházba, szülni. Jól sikerült a film, a közönség nagyon szerette. Sokak szerint előttem is új távlatokat nyitott. Előtte a török származású Fer- zan Özpetekkel és az olaszok nagy kedvencével, Kim Rossi Stuarttal dolgozott. Özpetek a Szent szív főszerepét bízta rám. Emberileg sokkal többet vártam tőle. Erről nem is szeretnék többet beszélni. Legyen elég csak annyi, hogy elmentünk egymás mellett. Tizenegy hétig forgattunk anélkül, hogy valamiféle lelki kapcsolat kialakult volna köztünk. Újra és sokadszor rá kellett jönnöm: a jó rendező nem mindig mélyen érző ember. Sőt, még azt is ki merem mondani, hogy a rendezők többsége zsarnok. És Özpetek is ilyen. Vannak színészek, akik felett valóban zsarnokoskodni kell, ők élvezik az ilyen helyzetet, mert csak így tudják kiadni magukból a maximumot. Nekem nincs szükségem arra, hogy összevissza rugdossanak, lel(Oláh Csaba felvételei)
