Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-04 / 153. szám, szerda
KARRIER 2007. július 4., szerda 3. évfolyam, 27. szám A stressz negatívan befolyásolhatja énképünket Szeresse a szívét a munkahelyen is! FELDOLGOZÁS A válaszokból villámgyorsan leszűrik, hogy a jelentkezőnek milyen az egyénisége, találékony és talpraesett-e A hat legtrükkösebb kérdés az állásinterjún Szinte mindannyian hallottunk már az ismeretségi körünkben olyan esetről, amikor fiatal, erejük teljében levő, ám rengeteget dolgozó emberek hirtelen súlyosan megbetegszenek. Az egyik leggyakoribb ok, amivel a megmagyarázhatatlannak tűnő egészségromlást magyarázni próbáljuk: a stressz. Az egyéni tragédiák jelentette veszteségen túl társadalmi szinten is nagyon jelentős problémáról van szó: Egyes becslések szerint például az Egyesült Államokban egy átlagos napon körülbelül 1 millió dolgozó hiányzik a munkahelyéről stresszel kapcsolatos megbetegedések miatt, a stressz következtében fellépő csökkent termelékenység, megnövekedett hiányzás, és megbetegedések évente 150 milliárd dollár kárt okoznak a vállalatoknak. „Az a puszta hit, hogy befolyásolhatjuk az eseményeket, még akkor is csökkenti a szorongást, ha ezzel a lehetőségünkkel sosem élünk” - magyarázza Dr. Valló Ágnes, a Menedzserbetegségek című könyv társszerzője. Egy kísérletben például a kísérleti személyek két csoportját hangos, nagyon kel- lemeden zajnak tették ki. Az egyik csoport egy gombbal kikapcsolhatta volna a zajt, de kérték őket, hogy ezt csak akkor tegyék, ha nagyon muszáj. A másik csoport nem tudta kikapcsolni a zajt. Végül az első csoport tagjai is meg tudták állni: senki sem kapcsolta ki, tehát mindkét csoport ugyanannyi zajt kapott. Ennek ellenére a befolyással nem rendelkező csoportot sokkal jobban zavarta a zaj, ami a a későbbiekben vizsgált problémamegoldási képességük leromlásában is jelentkezett. Ezért jelentős stresszor például, ha munkavégzésünk során nincs befolyásunk arra, hogy milyen munkát, müyen módszerrel, ütemezéssel végzünk. A stresszkeltő események képességeink határait érintik, negatívan befolyásolhatják énképünket. Úgy érezzük, meghaladja a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, tudásunkat, képességünket. Ebből következik, hogy viszonylag nagy a kudarc esélye, ami pedig negatívan befolyásolhatja a magunkról kialakított képünket. Az is stresszkeltő, ha az egyénnek nincs beleszólása abba, hogyan végzi a munkáját, milyen eszközöket használ, milyen ütemezéssel dolgozik. Az, hogy az emberek részt vehetnek-e a munkájukat érintő döntésekben, sok vizsgálat tanulsága szerint az egyik legfontosabb munkahelyi tényező volt a szív-koszorúér betegségek előrejelzésében, azon kívül a munkahelyi elégedettségnek és önértékelésnek is fontos előrejelzője. A munkafeladatok, értékelési kritériumok, eszközök, gyakori változásai elbizonytalanítják az embert saját szakértelmében, kompetenciájában. Amikor nem világos a számára, hogy mik az elvárások illetve mire terjed ki a felelőssége. Mindezek alapján látható, hogy a munka bármely aspektusa jelenthet stresszt a dolgozó számára. így tehát nem az a lényeges, hogy minimalizálni próbáljuk az általános stresszorok jelenlétét munkákban, hanem az, hogy feljesszük stresszkezelési technikánkat. Ez történhet egy tréning formájában, de kezdődhet egy alapos önvizsgálattal is: mi okoz számunkra kifejezetten stresszt, vagy hogy a prioritásaink szerint éljük- e mindennapjainkat. Már ez az elméleti lépés is sokat segíthet, ám a valódi cél az, hogy kis lépésenként átültessük a gyakorlatba azt, amire az előbbi kérdésekkel kapcsolatban jutottunk. (p) Alaposan felkészült az ál- lásinteijúra: az önéletrajz tartalmilag és formailag is tökéletes, fölvértezte magát a kekeckedő kérdésekkel szemben, nem szaladgálnak hangyák a gyomrában, és már csak az utolsó lépés van hátra, hogy odaálljon az inteijúztató elé. íme, hat trükkös kérdés, amelyre jó, ha előre fölkészül! TANÁCS Sokszor a legegyszerűbbnek tűnő kérdések a legrafináltabbak: a válaszokból ugyanis az interjúztatok villámgyorsan leszűrik, hogy a jelentkezőnek milyen az egyénisége, találékony és talp- raesett-e, vagy csak bemagolt egy sablonszöveget, amelyet gombnyomásra ledarál. Ha alaposan felkészült, és úgy érzi, egyetlen kérdéssel sem hozhatják zavarba, akkor is érhetik kellemetlen meglepetések: előfordulhat, hogy izgalmában még az legegyszerűbb válaszok sem jutnak eszébe. Ha szeretné elkerülni a lebőgést, néhány rutinkérdésen mindenképpen rágja át magát még az állásinterjú előtt! Melyek a gyengeségei? A felvételi beszélgetésen szinte mindig elhangzik: a jelentkező sorolja fel gyengeségeit: rossz tulajdonságait, hiányosságait. Ilyenkor az interjúztatok nem azt várják, hogy a pályázó hosszas fejtegetésekbe bocsátkozzon arról, hogy nehezen teremt kapcsolatot kollégáival, vagy olyan rendetlen, hogy soha semmit nem talál meg íróasztalán. Sőt, ha valóban önos- torozásba kezd, és őszintén beszél gyengeségeiről, szinte biztos, hogy maga alatt vágja a fát. Érdemes olyan tulajdonságokat kihangsúlyozni, amelyek az adott állásnál hasznosak lehetnek, és előrelendíthetik karrierét. Ha a jelentkező makacs, kitartó, alapos, vagy szeret mindennek utánajárni, az a legtöbb vállalatnál a leendő alkalmazott javára billenti a mérleg nyelvét. Hogyan oldaná meg a problémát? A legtöbb álláskereső retteg a kérdéstől, melyre azonnal reagálnia kell: például „Milyen stratégiát dolgozna ki, hogy növelje az eladott lapszámot?” Egy marketinges állásra pályázónak komoly fejtörést okoz, hogy pillanatok alatt kitalálja, vajon mit szeretne hallani az inteijúztató. Merthogy kevés esély van arra, hogy a felvételi beszélgetés hevében pár másodperc alatt kipattan fejéből az isteni szikra, egy új ötlet, amire még egyetlen marketinges szakember sem gondolt. Ha üyesmi történik, akkor is fönnáll a veszélye annak, hogy elképzelése nem egyezik azzal, amit az inteijúztató az adott helyzetben alkalmasnak vél - válasza elbírálása tehát ebben az esetben teljesen szubjektív. Miért hagyta ott előző munkahelyét? Érdemes jó előre átgondolni, mivel áll elő, ha a felvételi beszélgetésen váratlanul elhangzik a kérdés, hogy miért távozott előző munakhelyéről. A kérdés különösen akkor kellemetlen, ha nem önszántából jött el a cégtől, saját hibájából rúgták ki, vagy „közös megegyezéssel” lépett le. Ebben az esetben a legtöbb álláskereső olyan ellentétekre hivatkozik, amelyek meggátolták őt abban, hogy zökkenőmentesen tudjon együtt dolgozni kollégáival. A sablonos válaszból azonban rögtön másik kellemetlen kérdés következik: melyek voltak az ellentétek, amelyek miatt el kellett hagynia munkahelyét. A legjobb, ha a fenti kérdésre őszintén válaszol - persze nem kell részletekbe bocsátkozni -, elég, ha röviden feltálja az okokat, így, ha a részletekről faggatják, nem keveredik majd önellentmondásba. Miért akar itt dolgozni? Az örök kérdés, amely őrületbe kergeti az álláskeresőt, és amelyre nehéz úgy válaszolni, hogy az in- teíjúztató elégedett legyen. „Szeretném kipróbálni magam. Úgy érzem, hogy tevékenységemmel a vállalat hasznára lehetnék. Gyerekkorom óta arról álmodom, hogy ennél a cégnél fogok dolgozni.” Ezektől a válaszoktól a felvételiztetőket kirázza a hideg, és a továbbiakban nem sok figyelmet fordítanak a jelentkezőre. Ne ássa el magát, inkább olyan indokot válasszon, ami eltér a sablonszövegtől. Ha például azzal áll elő, hogy „hallottam, milyen remek csapatot verbuváltak össze, szívesen dolgoznék együtt velük”, vagy vázolja jövőbeni terveit, például elmondja, hogy a lehető legtöbbet szeretne tanulni, mert a közeljövőben a saját lábára akar állni, sokkal többet érhet el, mint azzal, ha bizonygatni kezdi: minden álma, hogy a cégnek dolgozhasson. Meséljen magáról! Mit, miről? - ez a gondolat fogalmazódik meg sok álláskereső fejében, ha nekiszegezik a kérdést: mit mesélne magáról? Pedig a kérdés remek alkalmat kínál arra, hogy eddigi sikereivel „villogjon”, ám mindent csak mértékkel! Ne zengjen dicshimnuszokat magáról, ne mesélje el élettörténetét! Nem árt, ha szakmai előélete mellett magánéletéről is beszél: mi a hobbija, mivel foglalkozik munkaidőn kívül. Kerülje az általánosságokat: mint „kreatív vagyok”, „szeretek szöszmötölni, kísérletezni”. Meséljen legkevésbé szimpatikus főnökéről! A kérdés beugratós, ugyanis az interjúztatok valójában nem rossz tapasztalataira, vagy ostoba főnökére kíváncsiak, hanem arra, hogyan nyilatkozik róla: diszkréten elhallgatja az előző munkaadó botlásait, vagy kiteregeti a szeny- nyest, és igyekszik minél jobb fényben föltüntetni magát. Ha szinte kajánul meséli, exfőnöke - kissé kapatosán - ordenáré módon viselkedett minden céges buli után, biztosan nem kap jó pontokat az interjúztatótól. Legyen diszkrét, visszafogott és lojális, akkor örömmel üdvözölik majd a leendő kollégái is! (h)
