Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-04 / 153. szám, szerda
16 Karrier ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 4. www.ujszo.com Tartassuk be az egészségvédelmi jogszabályokat A főnökén is múlik a hátfájás! FELDOLGOZÁS Ahhoz, hogy az egyik legjobb szakember legyen, elengedhetetlen, hogy élvezze is, amit csinál szítsa fel a szenvedélyt? Európában a váz- és izomrendszeri zavarok (MSD: musculoskeletal disorders) jelentik a leggyakoribb munkával összefüggő egészségügyi problémát, amely munkavállalók millióit érinti. Az EU-27 országaiban a munkavállalók 25%-a szenved hátfájástól, 23%-uk pedig izomfájdalmakról számol be. Az MSD megbetegedéseket főként a kézi tehermozgatás, a gyakori hajolás és a fordulás, a nehéz fizikai munka és a test egészét érő vibráció okozza. A kockázat a munka tempójától, a munkával való elégedettség alacsony szintjétől, a magas munkahelyi követelményektől és a munkahelyi stressztől függően tovább nőhet. Az ideg- és az izomrendszer között ugyancsak erős kölcsönhatás van: a váz- és izomrendszeri problémák kihatnak a munkavállalók egészségének más területeire, mint ahogy más egészségügyi problémák MSD megbetegedéseket idézhetnek elő. Gyakorlatilag minden tagállamra igaz, hogy a munkából való hiányzást leggyakrabban az MSD megbetegedések okozzák. Néhány tagállamban a munkavállalók kártérítésére kifizetett költségek 40%-a ennek tulajdonítható, és ez az ország egészére nézve a bruttó hazai termék (GDP) 1,6%- át is elérheti. Csökkentik a vállalkozások nyereségességét, és növelik a kormányzat szociális kiadásait. A legtöbb probléma azonban megelőzhető volna, vagy nagymértékben csökkenthető lenne, ha a munkáltatók betartanák a meglévő biztonsági és egészség- védelmi jogszabályokat, és a helyes gyakorlatnak megfelelően járnának el. Ugyanakkor konkrét intézkedésekre is szükség van, ha az MSD megbetegedések ellen hatékonyan kívánunk fellépni. A „Legyen könnyebb a teher!”, az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség 2007-es kampánya a munkahelyi váz- és izomrendszeri problémák kezelésére három fő elemből álló, integrált irányítási szemléletet javasol. Először is a munkáltatóknak, az alkalmazottaknak és a kormányoknak együtt kell dolgozniuk az MSD megbetegedések leküzdésén. Másodszor mindenfajta intézkedésnek a „testet érő teljes terhelésre” kell irányulnia: például a testet érő összes stressz és megterhelés csökkentésére, a környezeti tényezők: pl. a hideg munkakörülmények javítására, illetve a cipelt teherrel kapcsolatos könnyítésekre. Harmadrészt pedig a munkáltatóknak meg kell oldaniuk az MSD megbetegedésekben szenvedő alkalmazottak megtartását, rehabilitációját és munkába való visszatérését. (PP) Hogyan Azt kívánja, bárcsak azon szerencsések közé tartozna, akik gyermekkoruk óta tudják, hogy mivel szeretnének foglalkozni? Ha felnőtt fejjel még mindig nem látja, merre induljon, vagy úgy érzi, semmi örömöt nem lel munkájában, ne essen kétségbe! Tépelődés helyett értékelje karriere eddigi állomásait, és tervezze meg a jövőt! TANÁCS Hogyan tovább? Mihez kezdjen, ha elvégezte az iskolát? Merre induljon, ha a választott szakmája nem tetszik, és menet közben jött rá, hogy mégsem arra a pályára született, amelyen mozog? Tanácsokat ugyan nem adhatunk - csakis ön döntheti el, mibe fog -, ám néhány szempontot vázolunk, ezeket érdemes figyelembe venni, és mérlegelni, amikor elbizonytalanodik! A legfontosabb, hogy ne sajnálja magát, és ne tördelje kezeit, mondván: önnek sosem lesz olyan munkája, amelyet szíwel-lélek- kel végezne! Szenvedély és elhivatottság: e kettő a munkahelyi elégedettség kulcsa. Az elhivatottság sokszor már gyerekkorban kialakul. (Gondoljunk csak az öt-hat éves gyerekek lelkendezésére: „színész/tűzol- tó/rendőr leszek, ha nagy leszek”.) Ha tanácstalan, és nem tudja, mely területen találhatná meg számításait, emlékezzen vissza, hogy gyermekkorában mi volt a kedvenc elfoglaltsága, hobbija, mennyire vette ezeket komolyan, milyen eredményeket ért el egy-egy versenyen, rendezvényen. Jól sportolt? Általános iskolás korában sorra nyerte az énekversenyeket? Ön volt a gokartpálya ördöge? Sokat olvasott az állatokról, ám álmai az ideális karrierről időközben szertefoszlottak? Találja ki, valójában mi térítette el attól, hogy a vágyott pályára lépjen! Kiderült, hogy nincs tehetsége a választott szakmához, vagy csak nem volt lehetősége arra, hogy képességeit kibontakoztassa? Esetleg szülői nyomásra más irányba indult, mint ahogy tervezte? Gondolja át, melyek voltak a legfontosabb szempontok, amelyeket szem előtt tartva most ott tart, ahol tart. Többre becsülte a szabadságot, a rugalmas munkaidőt, mint az irodai kötöttségeknél? Nem tudta összeegyeztetni vérmérsékletét a munkahelyi követelményekkel? Etikai, morális problémái voltak azokkal, akikkel együtt dolgozott, vagy a munkája nem elégítette ki igényeit (fizetés, juttatások), szakmai elvárásait, ambícióit? Sokat kellett utaznia munkahelyére, munkádból kifolyólag, vagy éppen ellenkezőleg: irodádba zárva, egy helyben ült egész nap? Nem volt lehetősége arra, hogy kreativitását kamatoztassa? Vagy csak az ön ötleteire építettek, ki- használták a vállalatnál? Egyedül dolgozott, és egész nap nem volt kihez szólnia? Munkahelyén állandó volt a nyüzsgés, és a hangzavar, nem hallotta a saját gondolatait? Nem tudott a munkára koncentrálni, mert valakinek mindig volt kérdése? Nem jöttél ki főnökkel, esedeg túl nagy felelősség nyomta vállát, mert saját maga főnöke volt? Ezekre a kérdésekre válaszolva valószínűleg nem csap majd rögtön a homlokára, lelkendezve, hogy végre rájött, mit rontott el, ám ahhoz ad némi támpontot, hogy milyen irányba lépjen tovább. Készítsen egy listát mindarról, amit időközben elért, és arról is, ami ahhoz hiányzik, hogy jól érezze magát munkahelyén! A szakmai gyakorlat, tanulóidő, melyet egy-egy cégnél tölt, jó lehetőség arra, hogy belelásson, hogyan működik a vállalat, és olyan kapcsolatokat építsen ki, amelyek a közeljövőben gyümölcsözőek lehetnek. Használja szabadidőjét arra, hogy tapasztalatokat szerezzen! Ahhoz, hogy a szakma éllovasaként tartsák számon, és valóban az egyik legjobb szakember legyen, elengedheteden, hogy élvezze is, amit csinál, és ne kényszerből teljesítsen! Válasszon olyan szakmát, amelyet teljes odaadással végez. Szereti munkáját, ám nem tudja eldönteni, hogy csak a busás fizetés reménye vagy a szakmai elhivatottság hajtja? Gondolja át, hogy akkor is élvez- né-e, amit csinál, ha nem fizetnék meg. A lelkesedés is fűti, vagy csak a zsíros bankszámla képe lebegett lelki szemei előtt, amikor pályát választott? Nemcsak a megfelelő képességek, készségek és szaktudás előny, a lelkesedés, szenvedély is ugyanolyan fontos a jó munkavégzéshez! Csinálja azt, amit szeret, és amihez a legjobban ért, így a munka nemcsak kötelesség, örömforrás is lesz! Tüdatosan tartsa távol magától a negatív gondolatokat, kényszerképzeteket („Ezt nem tudom megcsinálni”, „Nem vagyok elég belevaló ahhoz, hogy tető alá hozzak egy üzletet”, „Nincs elég tapasztalatom”.) Az önbizalom, szakmai alázat és odaadás hozzásegíti ahozz, hogy a kar- rierutat építve jó döntéséket hozhasson! (hvg.hu nyomán) A szomorú valóság az, hogy az elhízott dolgozók többsége egy kis odafigyeléssel, rendszeres sportolással kordában tarthatná kilóit Mit tehet, ha túlsúlya zavarja a karrierépítésben? TANÁCS „Ez a csaj kövér! Vékony lányokat keresünk!” A túlsúlyos munkavállalókat gyakran éri hátrányos megkülönböztetés munkahelyükön. A szomorú valóság az, hogy az elhízott dolgozók többsége egy kis odafigyeléssel, rendszeres sportolással kordában tarthatná kilóit. Hogyan akadályozhatja meg a drasztikus súly- gyarapodást? Egy amerikai intézet (Centers for Disease Control) felméréséből kiderül, hogy az Egyesült Államok felnőtt lakosságának 65 százaléka kövér vagy túlsúlyos. A probléma közel 130 millió embert érint a tengerentúlon. Bár az Európai Unióban még nem öltött ilyen méreteket az elhízás, ám az adatok aggasztóak: egy friss felmérésből kiderül, hogy Európában a férfiak 27, míg a nők 38 százaléka elhízott vagy túlsúlyos - közülük ötmillió gyermek. Jogosan merül fel a kérdés: be- folyásolja-e a túlsúly a munkavállalók helyzetét, esetleg akadályozza-e őket abban, hogy betölt- senek egy-egy posztot? Miriam Berg, egy, a túlsúlyos embereket sújtó diszkrimináció ellenes amerikai szervezet elnöke szerint a kövérek hátrányos megkülönböztetése mindennapos a nagyvállalatoknál (ahogy a társadalomban is). Aki nem felel meg a társadalmi elvárásoknak - méreteit és testsúlyát tekintve - vagy megszokja, hogy kinézik, vagy alkalmazkodik a normákhoz. A Tennesee Állami Egyetem egyik hallgatójának idevágó tanulmányából kiderül, hogy azok a nők, akik túlsúlyosak, az éves keresetüket 4,5 százalékkal kurtíthatják meg. (Negyven éves munkaviszony esetén ez akár 100 ezer dollár - hozzávetőlegesen 2,3 millió korona - kiesést jelenthet.) Ugyanez az arány a kövér férfiak esetében 2,3 százalék. Ebben a „kiesésben” benne van a betegszabadság, az egészségbiztosítási költségek, stb. Vannak olyan szakmák, ahol - diszkrimináció ide-oda - jellemzően a vékony testalkatú hölgyek rúghatnak labdába (gondoljunk csak a gogo-táncosokra, vagy a karcsú modellekre), ám a legtöbb munkahelyen nem a testalkat a legfontosabb szempont. Ha főnököt nem zavarja, hogy néhány plusz kilóval többet nyom, a csípkelődőkre oda se figyeljen, és bár közhelyesen hangzik: a szaktudás valóban többet ér, mint a dekoratív külső. Ahhoz, hogy a túlsúly ne legyen gátló tényező munkahelyén, érdemes odafigyelni arra, hogyan étkezik, mennyit mozog, és miként vezeti le a munka során felgyülemlett stresszt. A tetemes túlsúly gyakran nemcsak az állandó nassolásra vezethető vissza, alkati kérdés, kinek, hogyan gyarapodik a súlya. Az egészséges étkezéssel azonban - sok gyümölcs- és zöldségfogyasztással - nemcsak az áhított testsúly- csökkenés érhető el, immunrendszere is ellenállóbb lesz. Hogyha ülő munkát végez - különösen, ha egy monitor fölött vagy egy íróasztal mellett görnyed - óránként tartson néhány perces szünetet, amikor megmozgatja elmerevedett izmait. Szakadjon ki az irodából, sétáljon egyet, vagy végezzen lazító gyakorlatokat: mozgassa meg karját, vállizmait, nyakát! Munkaidő után szakítson időt a testmozgásra: egyre több cég biztosít kondibérletet dolgozóinak - ha teheti, használja ki ezt a lehetőséget! Nincs idő, vagy pénz, hogy sportcentrumba járjon? Esténként fusson néhány kört a ház körül, esetleg sétáljon egy félórát! Az sem rossz megoldás, ha lelkes kollégákat toboroz, és hetente egyszer elmennek sportolni: kosarani, focizni vagy teniszezni! Szenvedélyes kerekes? Ha nem lakik távol a munkahelytől, és munkaköre lehetővé teszi - nem egy bankban, vagy egy vezető nagyvállalat elnökségében dolgozik -, pattanjon nyeregbe, és kétkeréken érkezzen az irodához! (h)
