Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-13 / 135. szám, szerda
10 Tudomány - hirdetés ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 13. www.ujszo.com Ő „hozta össze" Kandó Kálmánt, Bánki Donátot, Déri Miksát, Zipernovsky Károlyt és Bláthy Ottó Tituszt Már gyermekkorában felfigyeltek a tehetségére Szociálisan érzékeny gyáros volt a feltaláló ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Amikor napjainkban a közéleti személyiségek diadalittasan közük, hogy ismét egy nyugati vagy távol-keleti nagyvállalat létesített fióküzemet nálunk, a gyanútlan szemlélőben fel sem merül, hogy nem is olyan régen volt oly boldog kor, amikor a magyarországi vállalatot fogadták ekképpen a világ különböző tájain. Amikor Budapest a legkorszerűbb ipar legnagyobb fellegvára volt. Amikor olyan zsenik működtek a városban, mint Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa és Zipernovsky Károly, a transzformátor feltalálói és egy sor villamos motor, egyéb műszaki berendezés kifejlesztői, Kandó Kálmán, a fázisváltós villanymozdony megalkotója, a porlasztót szabadalmaztató Bánki Donát és Csonka János. Legfőképp pedig főnökük - aki a nevezett urakat összehozta -, a nagy feltaláló, zseniális szervező, váteszi menedzser, Mechwart András. Nemcsak kiváló mérnök, feltaláló, nagyszerű vezető, de szociálisan érzékeny gyáros is volt. Alkalmazottait olyan juttatásokban részesítette, amelyek csak évtizedek múltán terjedtek el, egyeseket még napjainkban is megirigyelhetünk: gyári nyugdíj- és segélyalapot hozott létre, üzemi konyhát tartott fenn, gyárainak saját munkásotthona, fürdői, orvosi rendelője volt, a szakmai utánpótlást szakiskolájában biztosította. Hogy mekkora szolgálatot tett fogadott nemzetének, az is bizonyítja, hogy tevékenységéért Akadémiai aranyéremmel tüntették ki, nyugdíjba vonulásakor az uralkodó nemesi rangra emelte, néhány évvel halála után szobrot állítottak neki, amelyet a róla elnevezett budai ligetben állítottak fel. (oe) Stróbl Alajos alkotását az akkor még Statisztika térnek nevezett ligetben állították fel, 1913-ban (Képarchívum) Ha tehetséges vagy, és azt akarod, hogy felfedezzenek Téged vagy csapatod, jelentkezz! A tehetség kutató show-műsor legjobbja egy éven át Csillag születik Jelentkezz! Küldd a „csillag születik” szöveget SMS-ben a +36-20-555-2222-es alapdíjas mobilszámra, vagy látogass el a uvnAiw.rtlklub.hu/csillagszuletik oldalra! A szereplőválogatások Budapesten és 6 vidéki, illetve 4 határon túli nagyvárosban lesznek. KLUB BF-7-12572 Mechwart igazi „iparbáró” volt Holnap lesz 100 éve annak, hogy egy olyan nem mindennapi ember távozott a tudomány színpadáról, aki egészen elképesztő életűt során jutott el a világhírnévig és a gazdagságig. Ráadásul csupán saját erejére és tudására támaszkodva. OZOGÁNY ERNŐ Szegény család gyermekeként látta meg a napvilágot a bajoroszá- gi Schweinfurtban, 1834. december 6-án, Mikulás napján. A család szűkös anyagi helyzete miatt csak a négy elemit végezte el, majd la- katosmasnak áh. A gyerekemberről hamarosan kiderült, hogy aranykéz» van, vizsgamunkája akkora feltűnést keltett, hogy a város vezetői ösztöndíjat adtak neki, így került az augsburgi politechnikumba, ahol 1855-ben mérnöki oklevelet szerzett. Négy éven át a nürnbergi gépgyárban dolgozott, ahol malomhengerszékek és vasúti kocsik szerkesztésével foglalkozott. A véleden folytán augsburgi ismerőse, Eichleiter Antal ez idő tájt a budai Ganz és társa gyárában dolgozott. Hirtelen elhatározással bemutatta a cégtulajdonosnak nála tartózkodó barátját. Amikor Ganz Ábrahám megtudta, hogy a fiatalember épp olyan berendezésekkel foglalkozott eddig, ami az ő gyárának a fő terméke, habozás nélkül állást ajánlott neki. Huszonötödik születésnapján, 1859. december 6-án belépett a budai gyár kötelékébe. Ekkor még aligha sejthette, hogy napra pontosan negyven évig lesz a vállalat szolgálatában. Ehhez persze hozzájárult Eichleiter Antal másik „ismertetési akciója” is: saját húgának is bemutatta a fiatal mérnököt. A közöttük fellobbanó szerelemből házasság lett, ami végleg a magyar városhoz kötötte Mechwartot. A svájci Ganz Ábrahám 1844- ben alapította meg gyárát, amely gyors fellendülését a magyarországi vasúthálózat kiépítésének és a gyártulajdonos szabadalmának, a sínek és kerekek kéregöntésének köszönhette. Mechwart fő feladata új eljárások kidolgozása volt a cég filozófiájának szellemében: hazai szakemberekre, a gyár dolgozóira támaszkodva gyártani. Elsőként a gyár berendezéseit tervezte át, megnövelve ezzel termelékenységüket. Majd a kor legfontosabb erőgépét, gőzgépet tervezett. 1865-től már az üzletvezetést is ő végezte, mai szóhasználattal gazdasági igazgató lett. Ekkor az egykori kis öntődének már háromszázötven alkalmazottja volt. Ganz Ábrahám még megérte a százezredik kéregöntésű kerék legyártását, de a megfeszített munka aláásta egészségét, 1867 december 15-én mindössze ötvenhárom évesen váradanul elhunyt. Az örökösök Mechwartot és Eichleitert kérték fel a vezetésre. Mechwart első javaslata az volt, hogy a családi vállalkozást részvénytársasággá kell alakítani, ez megnyitja a befektetők előtt az utat. Hogy mennyire igaza volt, arra a legjobb példa, hogy 1874-ben, vezérigazgatói kinevezésekor a Ganz gyárnak ötszáz alkalmazottja volt, huszonöt év múltán - hat európai országban - már hatezer, és ez a szám hamarosan tizenkétezerre emelkedett. Akárcsak elődje, ő is a maga erejére támaszkodott: főként saját szabadalmait gyártották. Rendkívül nagy ötlet volt a részéről Weg- mann Friedrich hengerszék-szaba- dalmának a megvásárlása. A hengermalmot 1820-ban fejlesztették ki, nagyon gyorsan elterjedt, mivel lehetővé tette a legfinomabb lisztek előállítását is. Csakhogy nem véletlenül nevezik a búzát acélos magnak: felületének keménysége valóban oly nagy, hogy folyamatosan koptatta az őrlőfelületet. A Wegmann-malom porcelánhengerekkel dolgozott. Csakhogy e kemény anyag egyben rideg is, nagyon gyakran tört a henger. Mechwart ödete volt, hogy a Ganz-féle kéregöntéssel készítsék a hengerszéket. Bevezette a hengerek ferde irányú rovátkolását, rúgós szerkezetet készített a hengernyomás szabályozására. Szabadalma any- nyira bevált, hogy negyedszázad alatt harmincezer darabot adtak el belőle. Hihetedenül jó érzéke volt a műszaki újdonságok iránt, amely elsőrangú emberismerettel párosult. Ez vezette arra, hogy 1878- ban megalapítsa a Ganz gyár villamossági osztályát. Hogy milyen merész volt ez a terv, arra a legjobb példa, hogy egy év múltán, 1879-ben mutatja be Werner Siemens a berlini ipari kiállításon a villamost, ugyanezen év karácsonyán Edison a villanyégőt. Mech- warton kívül talán senki sem bízott a sikerben. Csakhogy ő páratlan érzékkel kiválasztott magának három fiatalt: Bláthy Ottó Tituszt, Déri Miksát és Zipernovsky Károlyt. Közülük a legidősebbet, a huszonöt éves Zipernovskyt bízta meg az osztály vezetésével. Az alkotóhármas néhány év múltán, 1884-ben elkészítette a villamos áram szállításának legfontosabb eszközét, a transzformátort. Következő „nagy fogása” Kandó Kálmán megszerzése volt. Ő készítette el Magyarország első villamos vasútját, amely az Újpest-Buda- pest-Rákospalota vonalon mű-kö- dött. Zipernovskyt 1895-ben kinevezték a műegyetem tanárának. Mechwart ezúttal is hű maradt önmagához: a nagy gyárrá duzzadt villamossági osztály élére a huszonhat éves Kandót állította. Aki a későbbiek folyamán megalkotta a fázisváltós villanymozdonyt, amely a kor egyik szenzációjának számított. Bánki Donát műegyetemi tanár tevékenysége sem kerülte el a figyelmét. Vele terveztette meg a lokomobüos forgóekét, amely gőzeke néven vált ismertté. Az ausztriai, loebersdorfi gépgyár megvételekor egy sor legyártott, de működésképtelen petróleummotorhoz jutott. Azonnal kapcsolatba lépett Bánki Donáttal és a Budapesti Műegyetem Tanműhelyének vezetőjével, Csonka Jánossal, segítségüket kérve. A nagyszerű tanár és az aranykezű mester feltárta a gépek hibáit, és Mechwart unszolására gáz- és petróleum motorokat kezdtek tervezni, amelyek hamarosan a gyár legújabb termékeivé váltak. Ennek az együttműködésnek az egyik fontos állomása volt a karburátor, vagyis a porlasztó feltalálása. Munkába lépésének negyvenedik évfordulóján, hatvanötödik születésnapján, 1899. december 6-án vonult nyugdíjba. Ami annyit jelentett, hogy lemondott vezérigazgatói tisztéről. Ebből az alkalomból a király nemesi rangra emelte. Az immár nemes berecs- kai Mechwart András a gyárba ezt követően is naponta bejárt, szakértőként dolgozott egészen 1907. június 14-én bekövetkezett haláláig.
