Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-13 / 135. szám, szerda

Kultúra 11 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 13. Patrik Ouíedník harmadik könyvét jelentette meg az idei könyvhétre a Kalligram Kiadó Huszonnégy karátos feljegyzések Zenepedagógiai konferencia és kórusfesztivál Kodály Zoltán emlékére ELŐZETES Huszonkettedik éve él Pá­rizsban Patrik Ouíedník cseh író, műfordító, napja­ink európai irodalmának egyik legeredetibb alkotó­ja. A magyar olvasók köré­ben 2003-ban vált ismertté Europeana című briliáns esszéregényével. Ezt követ­te a Megfelelő pillanat, 1855, amely tavaly jelent meg, az idei könyvhét egyik nagy szenzációja pe­dig A huszonnégyes év lett. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mindhárom kötet a Kalligram kiadásában és G. Kovács László re­mek fordításában látott napvilá­got. Ouíedník ugyanis, Milan Kunderától eltérően továbbra is csehül ír Párizsban, pedig az sem lenne csoda, ha időközben áttért volna a franciára, hiszen a cseh apanyelve, édesanyjától a franciát kapta örökbe. „Csehországban leélt életem alatt és még vagy öt-hat éven át a cseh volt a referencianyelvem, franciául csaknem úgy kellett megtanulnom, mint bárki másnak - nyilatkozta magyar fordítójá­nak. - Az a »csaknem« biztosan fontos nüansz, de mégsem elvi és nem konstitutív. Ha gyerekko­romban valamit felhasználhattam a francia nyelv mindennapi jelen­téséből, az talán az a felismerés volt, hogy a világon egynél több nyelv létezik. Ami potenciálisan, de csakis potenciálisan kétségte­lenül gyümölcsöző felismerés. Mára - de valóban csak mára - kétnyelvűnek tartom magam ab­ban az értelemben, hogy mindkét nyelvben, vagyis ezeknek a nyel­veknek a sémáiban tudok gondolkodni.” Europeana című, az idáig hu­szonkét nyelven megjelent, műfaji szempontból egyszerűen besorol­hatatlan, a múlt század történése­it szürreális látomásként bemuta­tó regényét 2001-ben írta, hat év­vel a most megjelent A huszonné­gyes év után. A megfelelő pillanat, 1855, amely egy kalandos utazás groteszk krónikája, egy időben ju­tott el a francia, a cseh és a magyar olvasókhoz. A huszonnégyes év 2002-ben jelent meg csehül, s az­óta is a memoárirodalom egyik legizgalmasabb darabja. A szó MT1-JELENTÉS Több szakember is kétségbe vonta, hogy Sandro Botticelli ifjú­kori falfestményét találták meg az esztergomi királyi palotában - írta keddi számában a Magyar Hírlap. Egy nappal azelőtt, hogy Hiller István kulturális miniszter a Ró­mai Magyar Akadémián bejelen­tette a hírt, Firenzében egy rene­szánszkonferencián - ahol a szak­ma előtt ismertették a felfedezést - több szakember kétségbe vonta, hogy a neves művész festette a Mértékletességet. „A konferencia közönsége ud­varias tartózkodással, nem fanyal- gással fogadta az előadást” - vála­szolta a Magyar Hírlap kérdésére Marosi Ernő művészettörténész, aki ott volt Firenzében, s beszá­molt a lapnak, hogy két külföldi kutató is kétségeit fejezte ki a szenzációs bejelentést követően. A külföldön élő Boskovits Mik­lós firenzei professzor, az 1963­szoros értelmében igazi csemege, írói delikatesz, páratlan finomság. Formális szempontból briliáns sti­lisztikai gyakorlat (Ouíedník ked­venc szerzője, Raymond Queneau „stílusgyakorlata” hasonló), műfa­jilag a groteszk és az abszurd szin­te patikamérlegen való elegyítése. Ouíedník matematikai agyú, mégsem szárazon fogalmazó író. Humorérzékének, szellemességé­nek és iróniájának esszenciája egyszerűen utolérheteúen. Nem véletlen tehát, hogy Kundera mel­lett ő a legtöbbet fordított kortárs cseh szerző. A huszonnégyes év nem 1924- ről szól. 1965-től 1989-ig telt ez a huszonnégy esztendő, amelyre az író huszonnégy fejezetben emlé­kezik, méghozzá úgy, hogy min­den fejezet egy feljegyzéssel keve­sebbet ad, játékosan utalva ezzel arra is, hogy memóriánk előbb- utóbb egyszer csak csődöt mond, vagy arra, hogy minél közelebb já­runk a múltban, annál kevesebb a megjegyzésre érdemes esemény. Vagyis, ami lényeges, szóra és le­ban Magyarországon megjelent Botticelli-monográfia szerzője zárszavában azt említette meg, hogy véleménye szerint a Mérték­letesség festője középszerű firen­zei művész a 15. század legvégé­ről. Hozzátette: nem az a baj, hogy ez az előadás elhangzott, hogy a kérdés fölvetődött, hanem az, hogy politikai reprezentációra használnak fel valamit, ami tudo­mányosan még nem tisztázott - ír­ta a Magyar Hírlap. A lap megemlítette azt is, hogy a római bejelentéskor Hiller Ist­ván szólt arról is: a szakemberek körében föltehetőleg nagy vita várható. A politikának biztosítania kell az esztergomi királyi palotában felfedezett, feltehetőleg Sandro Botticellitől származó falfest­mény restaurálásának feltételeit - közölte a kulturális miniszter ked­den az MTV Nap-kelte című mű­sorában. Hiller István szerint a tu­dományos vitákat a szakmának írásra érdemes, az már rég meg­történt. Mint Vlastimil Hárl utószavából kiderül: ,A visszaemlékezést imi­táló játékot az amerikai Joe Brainard honosította meg az iro­dalomban 1970-ben. Az I Re­member címet viselő szöveg első kiadása nyolcszáz »emléket« tar­talmazott, a második, öt évvel ké­sőbbi kiadás már csaknem kétszer annyit... A rendszerezés éppúgy hiányzott belőle, mint a for­muládé: puszta emlékeket foglalt magában... Brailand felvillantott egy lehetőséget, de nem adott ne­ki formát, s próbálkozása valószí­nűleg sosem emelkedett volna ki az irodalmi kísérletek sorából, hogyha a francia Georges Perec 1978-ban nem veszi át ezt a fogal­mazásmódot. Perec felismerte, hogy... a feljegyzések többségé­nek olyan emlékeket kell megele­venítenie, amelyek az egész társa­dalom, vagy legalábbis egy nem­zedék számára közösek. Szövegé­ből ő is szisztematikusan kizár minden »fontosat«: visszaemléke­kell eldönteni, ezért nem kívánta kommentálni, hogy a Magyar Hír­lap szerint több szakember is két­ségbe vonta, hogy az alkotó Sandro Botticelli lenne. Elmond­ta, tudomása szerint a restauráto­ri munka még két évig tart. „Természetes a vita, ütközze­nek csak a vélemények” - mondta a miniszter, aki szerint a szakmai vita akár évekig is eltarthat. Ezek jó viták, „ez az országunknak re­mek dolog” - mondta Hiller Ist­ván, aki örömét fejezte ki, hogy si­került a közvélemény figyelmét az Esztergomban felfedezett képre irányítani. Hiller István június 8-án Rómá­ban jelentette be, hogy minden valószínűség szerint Sandro Bot­ticelli eddig ismeretlen, az 1460- as évekből származó freskóját fe­dezték fel az esztergomi királyi palotában. Mint mondta, megalapozott tu­dományos hipotézis támasztja alá a felfedezést, amely két magyar zéseiben csak a banális, múlandó jelenségek kelnek életre... az utol­só feljegyzés alá pedig zárójelben odaírja, hogy »folytatása követke­zik«, s a kötetet néhány üres lappal záija, hogy az olvasó folytathassa ajátékot.” Ouíedník - a történelmi esemé­nyek tükrében - a személyes emlé­keit tálja olvasói elé, ezért lesz a szöveg lenyűgözően izgalmas, egyszer megdöbbentő, máskor megmosolyogtató, sok esetben pe­dig egyenesen mulatságps. Geor­ges Perec Je me souviens című könyvével ellentétben bátran újít: úgy kapcsolja össze a lényegest és a lényegtelent, a magánügyet a kollektív, nemzeti hanggal, hogy az pontos diagnózisa, „orvosi lát­lelete” lesz egy kornak, s azon be­lül az egyén érzelmi alapállásá­nak, gondolkodásmódjának. Ouíedník feljegyzései nem hor­dozzák magukban a verdiktet, sőt még csak kommentálni sem akar­nak, pusztán közölnek, hírt ad­nak, jelet hagynak az emlékezés málladozó falán. Kedvcsináló­ként az olvasáshoz csupán három példa: „Emlékszem, hogy hatvan­nyolcban a prágai falakon egy »ét­lap« volt olvasható, többek között ilyen ételekkel: magyar gulyás Ká­dár-módra, Kolder-féle tatár- bifsztek, Brezsnyev agyveleje saját levében.” „Emlékszem annak a pasasnak a történetére, aki úgy emigrált, hogy valahol »Pilsen után« hozzá­látott a küométerkövek befestésé- hez, eljutott az országhatárig, napközben festegetett, esténként a határőrökkel iddogált, s végül egy szép napon átfestegette magát a határon, és eltűnt Német­országban.” „Emlékszem, hogy amikor Fran­ciaországban nyaraltam, azzal fűz­tem meg a lányokat, hogy úgy szól­tam hozzájuk: »Csehszlovákiából jöttem, és szeretnék önnel szerel­meskedni.« Emlékszem, hogy a do­log működött: mindenekelőtt azonban azt kérdezték, milyen a politikai helyzet az országban.” Mivel a fiatalabb olvasók szá­mára a korábbi rendszer huszon­négy éve megélt élményekben vaj­mi keveset, vagy még inkább sem­mit nem jelent, a fordító, G. Ko­vács László rövid „eligazító” jegy­zetekkel egészítette ki a könyvet. Aki tehát nem tudja, milyen lehet a Kolder-féle tatárbifsztek, az tőle kapja meg a pontos receptet. restaurátor, Wierdl Zsuzsanna és Prokopp Mária művészettörténé­szek évek óta tartó feltáró munká­jának az eredménye. Az esztergomi királyi palotában lévő, most Botticellinek tulajdoní­tott falfestmény 1934-ben került elő, az akkori idők egyik legneve­sebb olasz reneszánsz specialistá­ja, a nemzetközi hírű Gerevich Ti­bor művészettörténész fedezte fel - mondta el Marosi Ernő művé­szettörténész, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia alelnöke. Hozzá­tette, hogy Gerevich Tibor nem tulajdonította a művet Botticelli­nek, „ő tudta, hogy miért”. Marosi ismertetése szerint az bizonyos, hogy olasz festő művéről van szó. „Az egyik kérdés, hogy tekinthe- tő-e Botticelli-műnek, a másik pe­dig az, hogy fontos-e számunkra: az utóbbi nem lehet kérdéses, til­takozom, hogy csak az lehet fon­tos, amihez egy sztárnevet tu­dunk kapcsolni” - fogalmazott Marosi Ernő. Nyitra/Kolon. Holnap a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem - Kö­zép-európai Tanulmányok Karán zenepedagógiai konferencia kez­dődik Kodály Zoltán születésének 125. és halálának 40. évfordulója tiszteletére. Az eseményt 14 órakor László Béla, a Közép-európai Ta­nulmányok Karának dékánja, vala­mint Erdei Péter, a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem' tanszékvezető tanára, a Kecskemé­ti Kodály Intézet igazgatója nyitja meg. Ezt követően a Kodály hangja a zenében Magyarország hangja cí­mű vándorkiállítást tátják a nagy- közönség elé. 18 óráig egy mini- koncert, valamint több előadás is elhangzik. Az előadások témái: Ko­dály Zoltán zenepedagógiájának korszerűsége; Kodály Zoltán nyo­mában a Zobor-vidéken. Ezenkívül bemutató tanításra is sor kerül. Pénteken 9-től 12 óráig bemuta­tó órák és előadások lesznek a kö­vetkező témákban: Kodály és a köl­tészet; Kodály zenepedagógiai esz­méi a szlovák zenei nevelésben; Népszokások, népi szimbólumok, népi szóhasználat Kodály művei­ben. A délután folyamán egyebek Nantucket. Koltai Lajos Evening (Este) című filmjével nyílik meg hi­vatalosan ma a nantucketi filmfesz­tivál. A keleti parti Rhode Island közelében fekvő Nantucket szige­ten 12. alkalommal megrendezen­dő, öt napig tartó filmes mustrán 30 játékfilmet és 20 rövidfilmet ve­títenek le. Az idei évben a nők szol­gáltatják a rendezvény vezérfona­lát: olyan történeteket vetítenek, amelyeket vagy nők rendeztek, vagy rendkívüli asszonysorsot me­sélnek el. Az Evening „olyan szem­közt a kései Kodály-művek világá­ról lesz szó, valamint Kodály gyer­mekkari műveiben kutatják a nyelv és a zenei kifejező eszközök össze­függéseit. 19 órakor ünnepi hang­verseny kezdődik a Kostantin Füo- zófus Egyetem dísztermében. Köz­reműködik a Nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Kórusa, a Kolonyi Gyöngykoszoró (szólót énekel Süttő Mónika és Bencz Gabriella), a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa, a pécsi Quar­tette vocale, valamint a Kecskeméti Kodály Intézet művésztanárai kö­zül bemutatkozik Klézli János és Hajdú Roland. Szombaton délelőtt a konferencia résztvevői a Zobor- vidék falvaiban Kodály Zoltán nyo­mába szegődnek. Szombaton tartják a II. Zoboralji Nemzetközi Kórusfesztivált a kolo- ni szabadtéri színpadon. A fesztivál része lesz 14 órától egy ünnepi szentmise, majd 15 órától az a nemzetközi kórustalálkozó, me­lyen hazai kórusok mellett magyar- országi és csehországi előadók is színpadra lépnek. 20 órakor tánc­ház kezdődik a székesfehérvári Ti- linkó együttes közreműködésével. Vasárnap a kórusfesztivál templo­mi énekléssel folytatódik, (tébé) lemről szól, amelynek soha nem volt folytatása” - nyilatkozta koráb­ban a magyar filmes, akit első ren­dezése, a Sorstalanság amerikai bemutatója nyomán kértek fel Su­san Minot bestseller regényének megfilmesítésére. Az amerikai helyszíneken forgatott produkció főszerepére Koltai Vanessa Redgra- ve-et nyerte meg, aki szerepe sze­rint halálos ágyán emlékezik vissza ifjúsága nagy szerelmére. A film operatőre Pados Gyula volt. Az Eveninget június 29-én 700 moziban kezdik el vetítem az Egye­sült Államokban. A Szlovák Irodalmi Alap tegnap adta át a 2006-os Bél Mátyás-díjakat A társadalomtudományi művek kategóriájában a díjat Szolnoki Julianna kapta Bitó László munkájának fordításáért. A könyvet Kniha o dobrej smrti címmel a Kalligram jelentette meg. A kiadó igazgatója, Szigeti László gratulál a kitüntetettnek. (Peter Prochózka felvétele) Több szakember is kétségbe vonta, hogy Botticelli ifjúkori falfestményét találták meg Esztergomban A tudományos vitákat a szakmának kell eldöntenie Az emberi kapcsolatokat boncolgató érzelmes történet szereplői Pat­rick Wilson, Eileen Atkins, Hugh Dancy, Claire Danes, Mamie Güm­mer, Michael Cunningham az Evening hétfői, New York-i bemutatóján (SITA/AP-felvétel) Koltai Lajos filmje nyitja a nantucketi fesztivált „Szerelem, folytatás nélkül” MTl-PANORÁMA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom