Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-05 / 128. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 5. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Máig börtönben a tüntetők Tizennyolc évvel a Tienan- men téri tüntetések szétverése után még mindig legalább ti­zenhárom kínai ül börtönben a demokratikus követeléseket hangoztató tömegmozgalom­ban való részvételéért - emlé­keztetett a Kínai Embeijogvé- dők nevű szervezet az 1989-es pekingi tüntetések vérbe fojtá­sának évfordulóján. A még börtönben lévő tizenhármat ellenforradalmi felforgatás vádjával ítélték el. Hetet közü­lük halába ítéltek, de felfüg­gesztették az ítélet végrehajtá­sát. További hat fogoly élet­fogytiglani szabadságvesztés­ét tölti. (MTI/Reuters)- Miért van az, hogy hirtelen az egészségügyi rendszerünk jutott az eszembe? (Peter Gossónyi karikatúrája) Budapest és Varsó között nacionalisták és populisták telepedtek meg a hatalmi központokban Polarizálódó politikai tájak Kelet-Közép-Európában Politikai kultúrharc tombol az Európai Unió keleti peri­fériáján: Csehországból, Magyarországról, Szlováki­ából és Lengyelországból hónapok óta figyelmeztető jelzések érkeznek Nyugatra - mutatott rá elemzésében a Der Spiegel. A német hír­magazin megpróbálta ösz- szerakni a posztkommunis­ta térségből érzékelhető hírfoszlányokat, hogy átte­kinthető képet adjon a helyzetről Varsó és Buda­pest között. MTI-ELEAAZÉS A hírügynökségi jelentések be­súgók leleplezéséről, utcai zavar­gásokról és rasszista kirohanások­ról számolnak be. Szerepelnek bennük ifjú politikusok és öreg titkosszolgák, megtért kommunis­ták és derék neoliberálisok, akik a demokrácia és a szabad piac nevé­ben hadjáratot indítanak minden ellen, ami nem illik bele a számítá­saikba: EU-rendeletek, parlamenti játékszabályok, kisebbségi jogok. Nacionalisták és boszorkányüldözők Csehországban a kormány csak Jiri Cunék miniszterelnök-helyet­tes állóképességének köszönheti a fennmaradását. A keresztényde­mokraták elnöke ellen korrupció miatt folyik vizsgálat, noha ő maga tagadja a vádakat. Ráadásul a kor­mánykoalíció egyes politikusai és roma szervezetek a lemondását kö­vetelik ama kijelentése miatt, mi­szerint aki Csehországban szociális segélyhez akar jutni, annak előbb „le kell bámulnia, kaotikus család­ban élnie és a város főterén tábor­tüzet raknia” - vagyis úgy kell él­nie, mint a cigányolöiak. Szlovákiában a kormánykoalíci­óhoz tartozó nemzeti párt (SNS) elnöke, Ján Slota előbb a magyar kisebbség ellen intézett kirohaná­sokat, ám újabban nagyobb kalibe­rű fegyvert használ, amellyel a NA- TO-partner Egyesült Államokat ve­szi célba. A rabiátus szlovák szerint az amerikaiak „vüágméretű dikta­túrát hoztak létre, egész nemzete­ket semmisítenek meg, és azt bom­báznak, akit csak akarnak”. Len­gyelországban május közepén az alkotmánybíróság döntésére volt szükség ahhoz, hogy megfékezze a kormányzó Kaczynski-fivérek glasznosztynak álcázott dühöngé­sét. A vezető közéleti személyisé­gek titkosszolgálati múltra vonat­kozó kötelező átvilágításáról szóló törvényt megsemmisítették a bí­rák, akik szerint „egy demokratikus jogállam nem működhet a bosszú- hadjárat elve alapján”. Magyarországon a múlt hónap­ban némileg lecsillapodtak a fron­tok, miután a budapesti parlament körül folyamatos zavargások vol­tak, és a konzervatív ellenzék meg a helyzetet kiaknázó jobboldali ra­dikálisok tiltakozásokat szerveze­tek Gyurcsány Ferenc ellen. Az, hogy május elején kiásták és elhur­colták Kádár János egykori pártve­zető csontjait és a felesége urnáját, egy pillanatra elgondolkodtatta az összes párt képviselőit. Demokrácia demokraták nélkül Ami viszont továbbra is hiányzik, az a civiltársadalom, amely tiszte­letben tartja a rendszerváltó idők örökségét, valamint a párbeszéd és a hatalom gyakorlásának a kultúrá­ja. Budapest és Varsó között nacio­nalisták, populisták és profithajhá- szó technokraták telepedtek meg a hatalmi központokban vagy azok előszobáiban. Az ék, amellyel a posztkommunista társadalmakat megosztják, a választók igényeit és félelmeit tükrözi. Lengyelország­ban és Magyarországon, ahol 1989 előtt a legmélyebben gyökerezett az egypártrendszerrel szembeni el­lenállás, ma dúl a harc a múlt értel­mezésének a jogáért, a kommunis­ta korszakban elkövetett bűnök és bűnrészesség megítéléséért. Ahol a lakosságot kevésbé érdekli a múlt feldolgozása - cseh és szlovák föl­dön -, ott a hatalom és a kiváltsá­gok állnak a küzdelem középpont­jában. Nyüt sisakkal és alantas re­torikai módszerekkel. Vajon mindenütt elveszett a poli­tikai közép? - tette föl a kérdést a Der Spiegel. „A mélységesen pola­rizált magyar társadalomból hiány­zik a politikai kultúra és a kompro­misszumra való képesség” - idézte a német hírmagazin Heiszler Vil­mos történészt. A lengyel Szolida­ritás szakszervezet veterán tagja, Adam Michnik óva inti hazáját a történelem kíméleden feldolgozá­sától és egy „bolsevik arculatú anti- kommunizmustól”. Havel cseh el­nök egykori tanácsadója, Jirí Pehe pedig azt állílja, hogy a mai csehor­szági állapotok Masaryk elnöknek a két vüágháború közötti diagnózi­sára emlékeztetik őt: demokrácia van ugyan az országban, demokra­ták sajnos nincsenek. A múlt kísértetei Mintha a 2004. évi EU-belé- péssel egyszer s mindenkorra kiáll­ták volna az állampolgársági érett­ségi vizsgát, a kelet-közép-európai országokban egyre rámenősebbé válik a hangnem. Átlagosan csupán a lakosság egyharmada állítja, hogy bízik a demokráciában. A cse- nevész politikai kultúra talaján szárba szökken az új nemzeti ébre­dés vetése. A cél a történelmi trau­mák leküzdése: Lengyelország ese­tében a négyszeri felosztás; Magya­rországon a felségterület kéthar­madának elveszítése 1920-ban; osztrák, német, majd orosz iga alatt átélt évszázadok a cseheknél; ezer évi idegen uralom a szlovákok esetében. Az évtizedeken át hirdetett inter­nacionalizmus dacára újra divatba jött a nemzet mint a keleti néptö­megek ideális mentsvára. A NATO- t az itt élők elsősorban mint Moszk­Csakugyan Medgyessy, a kommunista kémelhárí­tás egykori munkatársa volt a megfelelő ajtónyitó az uniós csatlakozáshoz? vával szembeni katonai védőpaj­zsot értékelik nagyra, az Európai Uniót pedig inkább etetőjászolnak, semmint értékközösségnek tekin­tik. Csakhogy a növekedés határai a csillogó nagyvárosok peremén húzódnak, azon túl az emberek to­vábbra is csak várják a piacgazda­ság és a szociális állam gyümölcse­it. Ez pedig megkönnyíti a dolgát a posztkommunista térben fellépő patkányfogóknak, és megnehezíti a létrejöttét annak a középosztály­nak, amely már csak az elért ered­mények megvédése okán is a politi­kai stabilitásért szállna síkra. A politikai tájkép gyorsuló szét­tagolódása Európa keleti tájain manapság nem csak ama be nem teljesült reménynek tulajdonítható, hogy a nyugati stílusú demokráci­ák egységcsomagban kínálják a szabadságot és a szociális biztonsá­got. Az ok főleg az amiatt érzett csalódás, ahogyan és akiknek a se­gítségével próbálta az EU megho­nosítani értékrendjét a 2004-ben csadakozott országokban. A vezetők felelőssége Vajon csakugyan Medgyessy Pé­ter, a kommunista kémelhárítás III/n osztályának egykori munka­társa volt a megfelelő ajtónyitó az uniós csadakozási tárgyalásokhoz? - kérdezik Magyarországon a kor­mány radikális bírálói és a sztáli­nizmus áldozatai. Vajon mitől válik alkalmassá az EU adóügyi biztosá­nak posztjára Kovács László, aki már Kádár alatt külügyminiszter­helyettes volt, és még a 80-as évek­ben is a stabilitás fészkeként dicsér­te a Szovjetuniót? Vajon mi késztette az EU biztosa­it arra - kérdezik a kormányoldal hívei Lengyelországban -, hogy ép­pen a szociáldemokratává vedlett ex-kommunista Kwasnewskit és Millert jutalmazzák az EU-táborba szóló ingyenjeggyel? Holott mind a kettőt felelősség terheli a tegnapi és a mai potentátok közötti összefo­nódásért és az abban szereplők uralmáért. Vajon mi különbözteti meg veze­tő EU-politikusok szemében Ján Slota nacionalista vezér kirohaná­sait a cseh kormányban helyet fog­laló politikusokéitól? - kérdik Po­zsonyban. Csak nem Szlovákia jó­val kisebb lélekszáma? Vajon miért kerülik koalíciós partnere miatt Eu- rópa-szerte Robert Fico szlovák kormányfőt, miközben cseh kollé­gájának nem jut ez osztályrészül? Ä pozsonyi miniszterelnök újabban geostratégiai fordulattal veszi fel a harcot a fenyegető elszigetelődés ellen. Nemrég a kubai nagykövettel ünnepelte Pozsonyban a kubai for­radalom évfordulóját, majd Kadha­fi líbiai diktátornál előszobázott, miközben Ven Csia-pao kínai mi­niszterelnöknél és Vlagyimir Pu- tyin orosz elnöknél egyaránt meg­hallgatásra talált. A magyar kormányfő is felhör­dülést váltott ki, amikor Moszkvá­ban az EU-tervek helyett az orosz földgázvezeték mellett tette le a ga­rast. Lech Kaczynski lengyel elnök és cseh kollégája, Václav Klaus nem hagy kétséget afelől, hogy az euró­pai alkotmány jelenlegi tervezete nem számíthat a jóváhagyásukra. Budapesten, Pozsonyban, Prágá­ban és Varsóban újabban roppant komolyan veszik a véleménynyilvá­nítás szabadságát. Komolyabban, mint azt a brüsszeli EU-központ- ban tervezték - fejezte be elemzé­sét a Der Spiegel. KOMMENTÁR Triviális eset CZAJL1K KATALIN A kassai magyar iparisták az iskola vezetésének tudta nélkül Nagy-Magyarország térképét ábrázoló érettségi tablót készíttet­tek. Amikor az igazgató a ballagás napján tudomást szerzett er­ről, azonnal elrendelte a tabló megsemmisítését, ennek ellenére az eset kiszivárgott, és a szlovák bulvármédia nagy örömmel ka­pott utána. A történet „méltó” betetőzéseként Ján Slota annak bi­zonyítékaként említette meg az ügyet, hogy a szlovákiai magya­rok igenis lesik az alkalmat az elszakadásra. Eddig az események. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy a látensen magyarel­lenes szlovák sajtó és politika ismét egy triviális esetet fújt fel, és használt ki soviniszta uszításra. Hiszen csupán az érettségizők polgárpukkasztó ötletéről volt szó, s az iskola vezetése talán csak abban hibázott, hogy túl későn szerzett tudomást a „diák­csínyről”. A történetnek azonban van egy buktatója. A gyerekek osztályfő­nöke minden jel szerint tudott az elképzelésről, sőt, úgy tűnik, támogatta is azt. S ha még hozzátesszük, hogy ez a bizonyos osz­tályfőnök magyarra és történelemre oktatja a fiatalokat, megle­hetősen árnyaltabbá válik a kép. Abban ugyanis nincs semmi tragikus, ha tizenéves fiatalok von­zódnak különféle provokatív eszmékhez. Az is rendben van, hogy ezeket megpróbálják kifejezésre juttatni. Itt következik azonban a pedagógus nélkülözhetetlen szerepe abban, hogy kontextusba helyezze a dolgokat, elmagyarázva az egyes szimbólumok, eszmeáramlatok szélesebb társadalmi je­lentőségét, s főleg e szimbólumok használatának lehetséges kö­vetkezményeit. Nyilvánvaló, hogy Nagy-Magyarország térképe nem egyszerű történelmi jelkép, hanem egy nagyon is aktuálpolitikai üzenettel rendelkező szimbólum, mely elfogad­hatatlan szalonképesebb politikai berkekben, éppen ezért hasz­nálata törvényszerűen a magyar politikai spektrum legszélét, de mondhatnánk azt is: perifériáját idézi. Ha az érettségizők nem tudják ezt, vagy nem érzékelik az ezzel járó veszélyeket, még mondhatjuk: nem baj, túl fiatalok és túl ta­pasztalatlanok hozzá. Ez azonban nem érvényes tanáraikra, akiknek feladata éppen az, hogy széleskörű, tágabb társadalmi környezetbe helyezett ismereteket és világlátást adjanak tanítványaiknak. JEGYZET Tinky-Winky és a melegek SÁNDOR RENÁTA Na, ne, ezt azért már mégse, ne essünk túlzásba - ez volt az első reakcióm, amikor arról ol­vastam a napokban, hogy a lengyel ombudsman pszicho­lógiai vizsgálatot rendelt el Tinky-Winkyvel kapcsolatban, mert szerinte felmerül a gya­nú, hogy a BBC népszerű Teletubbies című gyermekso­rozatának hőse homoszexuális életstílust sugall. Talán nem is Tinky-Winkyt meg a műsor ké­szítőit kellene pszichológussal megvizsgáltatni, ez meg a má­sodik gondolatom. Kövezzenek meg, de szerintem Tinky-Winky a sok gagyi gye­rekmese meg rajzfilm között igenis az értelmesebbek, de legalábbis a nézhetők közé tartozik, és félig-meddig szak­emberként is biztos vagyok benne, hogy ellentétben sok, gyerekeknek szánt műsorral, semmiféle lelki károsodást nem okoz a kicsiknek, sőt. Ja, hogy mi az a teletabi? Hát azt pontosan én se tudom, de Tinky-Winky, Dipsy, Lala és Pó, azok teletabik. Akinek apró gyereke van, pon­tosan ismeri őket. Bájos, kis­gyerekforma babák, tévépoca- kú, antennafejű lila, zöld, sár­ga és piros bőrbe bújt manók, akiket nagyon szeretnek az óvodások. A magyar tévécsa­tornák négy-öt évvel ezelőtt adták, Gergely akkor kétéves volt, és imádta. Állítom, sokat tanult belőle, persze ott ültem vele, megbeszéltük a látotta­kat, és sokszor egyébként ő magyarázta el nekem, hogy éppen mi is történik - a gyerek azonnal értette, amit én, fel­nőttként már nem. Azt a szót például, hogy viszontlátásra, a gyerek onnan tanulta meg - a kis manók a mese végén min­dig ezzel búcsúztak. (Egy ne­gatívuma volt, hogy a gyerek mindig pityeregni kezdett, ha a teletabik elbúcsúztak, mert ő még beszélgetni akart volna velük). Nem tisztem, nem is akarom sem Tinky-Winkyéket, sem a készítőiket védeni, és azzal is egyetértek, hogy nagyon sok úgynevezett gyerekműsor van, amely azon kívül, hogy bugyu­ta, még agresszív is, és való­ban káros hatással van a gyer­mek pszichéjére. A lengyel ombudsman szerint Tinky-Winky homosze­xuális, merthogy fiú, és női táska van a karján. Esküszöm, nekem eszembe se jutott, hogy neme is van, nemhogy azt figyeljem, retikült vagy diplomatatáskát hord-e. Es kétlem, hogy a gyerek nemi identitásfejlődését megzavar­ná a négy kis figura. Pszicho­lógusok már rég megállapítot­ták, hogy a Piroska és a farkas igazán agresszív mese, sőt van benne szexuális deviancia is (kislányokat zaklat a farkas), a Hófehérke is elég brutális (nevelőanya megmérgezi a lányát). Mégis örök mind­kettő, és generációk nőnek fel rajtuk. Akkor meg miért bántjuk eze­ket a szegény teletabikat, akik valószínűleg nem lesznek olyan hosszú életűek, mint a Piroska és a farkas, de a mai gyerekek vüágába ők is bele­tartoznak? Rengeteg minden van, amitől el kell tiltani gyerekeinket, de Tinky-Winkyéktől nem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom