Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-29 / 149. szám, péntek
6 Fókuszban: a kormány első éve - m. ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 29. www.ujszo.com Vakvágányon Lubomír Vázny közlekedési miniszter Füstbe ment tervek ontója UJ SZO-OSSZEFOGLALO Több más Smeres miniszterrel ellentétben, Lubomír Vázny nem egyik napról a másikra került egy olyan miniszteri bársonyszékbe, amelyről nem is álmodott. A korábban az építésügyben dolgozó, 2002-től parlamenti képviselő Vázny a Smer árnyékkormányában a közlekedési és építésügyi miniszter posztját töltötte be. A rábízott tárcát így már konkrét elképzelésekkel vette át. ígéretei közt szerepelt, hogy a korábbinál 15 százalékkal olcsóbban építteti az autópályákat, liberalizálja a távközlési piacot, és nem utasítja el a vasút teherszállítási ágazatának részleges eladását sem. A kezdeti lelkesedést azonban Robert Fico hamar letörte, Váznynak így nagyon gyorsan fel kellett fognia, hogy a pártvezér előzetes jóváhagyása nélkül csak nagyon keveset tehet. Kormányzása elején a közlekedési tárcánál is a korábban magá- nosított állami cégek lehetséges visszavétele és a privatizáció teljes leállítása számított a legfontosabb feladatnak. Váznynak mindezzel nem is volt gondja, hiszen már korábban elutasította például a repülőterek eladását. Stratégiai okokra hivatkozva, így leállították a magánosításukat. A Dzurinda- kormány eredeti koncepciója szerint eladták volna a főváros légikikötőjét, és az új tulajdonos, az osztrák-szlovák TwoOne társaság állta volna a halaszthatatlan beruházások költségeit. Mivel mindez elmaradt, a repülőtér fejlesztése az állam nyakába szakadt. Vázny azt ígérte, hogy az állam is képes lesz a fejlesztésekre, mára azonban ott tartunk, hogy sörsátrakat voltak kénytelenek felállítani a repülőtéren az utasok elvámolására. A miniszter ugyan a vasúti teherforgalmat biztosító Cargo esetében korábban nem zárkózott el a részleges magánosítástól, végül azonban győzött a párt akarata, és ennek is leállították a privatizációját. Vázny szerint a Cargo állami cégként is megállja a helyét a liberalizált vasúti teherforgalomban. Ivan Miklós volt pénzügyminiszter ugyanakkor már tavaly figyelmeztetett, hogy a Cargo privatizációjának leállítása semmi jót nem hoz, hiszen jelentős külföldi beruházó nélkül a társaság nehezen lesz képes megállni a helyét az éles konkurenciaharcban. A szakminiszter egyetlen bátor tette a ráfizetéses vasúti szárnyvonalakon közlekedő járatok ritkítása lett volna. A koncepció el is készült, ám jött a telefon Ficótól és a koncepció a hivatali fiók mélyén landolt. Ahogy Vázny maró öngúnnyal fogalmazott: „Ember tervez, kormányfő végez.” Nem hozott nagyobb áttörést az elmúlt egy év az autópályák építésében sem. A Smer az előző kormányok filozófiája szerint jár el, vagyis az autópályák építésére fordított összegek nagy részét továbbra is az északi vonalra fordítja. A szaktárca 2007 és 2010 közötti koncepciójában összesen 133,5 kilométernyi autópálya és gyorsforgalmi út megépítése szerepel. A feltüntetett útszakaszok döntően a Pozsony-Zsol- na-Kassa autósztráda befejezését szolgálják. A közlekedési tárca további, konkrét időpontokat nem tartalmazó prioritásai között tüntetik fel a Nyitjáról Garamszentbene- dekig vezető R2-es gyorsforgalmi út megvalósítását, továbbá az R4- es Kassától a magyar határig vezető útszakaszt. Mindez azonban a jövő zenéje, ugyanúgy mint a miniszter azon ígérete, amely szerint olcsóbban építik majd az autópályákat. A választásokat követően a közlekedési tárcát sem kerülték el ugyanakkor a politikai színezetű kinevezések. Az elmúlt év végén a tárca ugyan nyüvános pályázatot hirdetett az állami vállalatok igazgatótanácsi posztjaira, a minisztérium által összeállított bizottságok viszont ugyanazokat az emberek választották ki, akiket közvetlenül a parlamenti választások után juttatott oda a kormány. Mindezen azonban csak az lepődik meg, aki nem tudja, hogy a pályázati bizottságokba Lubomír Vázny közlekedési miniszterhez közel álló személyek kerültek. Márpedig a Smer csak olyan embereket tett meg minisztereknek, akikre a párt és a gazdasági lobbicsoportok jelentős nyomást gyakorolhatnak. (mi) OSZTÁLYZAT 3Vázny komoly arccal. Nem jár a fellegekben, pedig sokat vitázik a légi irányítókkal. (TASR-felvétel) Ján Pociatek pénzügyminiszter feladata, hogy amennyire tudja, fogja le Robert Fico osztogató kezet Nem épít ugyan, de nem is rombol Ján Poaatek pénzügyminiszter az uniós pénzügyérek világában talán egyetlenként zselébevonatú hajviseletével tűnt ki. Persze, ez még mindig jobb, mint ha kiderülne, vaj van a fején. Nem véletlenül foglalkozunk a Fico-kormány ifjú titánjának üstökével, mivel eddigi tevékenységéről bizony nagyon kevés érdemlegeset mondhatunk el. S1DÓ H. ZOLTÁN Ján Pociatek pénzügyminiszter váratlanul robbant be a nagypolitika vüágába, hiszen korábban vállalkozóként inkább a drága motorok nagy hódolójaként szerzett hírnevet magának. Mégsem nevezhetjük őt régi motorosnak, hiszen a Smerben nincs kiépített bázisa, nincs erős pozíciója. Ezért nem véletlen, hogy Robert Fico, ha gazdasági kérdések terén akar önigazolást találni, akkor inkább a minden otrombaságra hajlandó Lubomír Jahnátek gazdasági miniszterhez fordul segítségért. A pénzügyi tárca élén óriási a különbség a nemzetközileg jegyzett előd, Ivan Miklós, és a szerényebb szakmai fundamentumokkal bíró Pociatek között. A korábbi kabinetben Mikulás Dzurinda volt az elnök-vezérigazgató, Miklós pedig a pénzügyi vezérigazgató-helyettes, akinek kisugárzása fokozatosan a gazdasági és közlekedési tárca terén is érződött. Ehhez képest napjainkban Fico vitathatadan vezére a kormánynak, míg a mostani pénzügyminiszter legfeljebb a főkönyvelő tisztes, ám szerény pozícióját tölti be. Elkönyveli a miniszterelnök jó vagy rossz (inkább az utóbbi) döntéseit, majd komótosan nekilát a feladat kivitelezéséhez. A hangsúly a komótos jelzőn van, s ez most - micsoda paradoxon - dicsérő felhanggal bír. Igen, hiszen korábban Robert Fico gyakorlatilag fel akarta dúlni az egykulcsos adó rendszerét, a nagyvállalatok vállára extra adóterheket akart görgetni, újra fontolóra vette az örökösödési és osztalékadó bevezetését, és még sorolhatnánk. Ehhez képest Pociatek tárcája a felsorolt területeken semmit sem hajtott végre, a gazdaság pedig ezt 9 százalék körüli növekedési ütemmel hálálta meg. A pénzügyminiszter szerint napjaink legfontosabb feladata, hogy Szlovákia sok vihart kiállt bárkáját az eurózóna biztonságosnak tűnő kikötőjébe manőverezze. Ez valóban példás és a tékozló költekezést egy ideig lehetetíenné tevő törekvés, bár lássuk be, a terv igazi ki- ödője ismét Fico, aki miután Ivan Sramko jegybanki elnöknél tavaly júliusban gyorstanfolyamon esett át a pénzügyi kérdésekből, hirtelenjében kiállt az euró bevezetésének szükségessége mellett. Pociatek dicséretére legyen mondva, Jobbra dől? Balra dől? Még nem dőlt el. (SiTA-felvétel) mindig kiállt az egykulcsos és 19 százalékos jövedelem- és társasági adó megőrzése mellett, ő maga pedig sohasem rukkolt elő az ország pénzügyi bázisát megingató ödet- szömnyel. Más kérdés, hogy nem tudott ellenállni Robert Fico nyomásának, szótlanul tűrte a milliomosadó bevezetését (ami a havi 47 600 korona feletti keresetűeket sújtja), hagyta a 19%-os egységes áfa részbeni torzítását (a gyógyszerek áfája csökkent 10%-ra, ez éves szinten elenyésző, átlagosan 50 koronás megtakarítást eredményez a polgároknak). Talán részben az ő eredménye is, hogy eddig elmaradt az összeomlott pénzügyi szolgáltatók károsultjainak részbeni kártalanítása, viszont kimondottan a lelkén szárad, hogy az adó- és vámhivatalok rendszerének korszerűsítése, hatékonyabbá tétele eddig nem történt meg. „Számos valóban jó ötletünk van”, „sok kérdésre még keressük a választ”, „ez nagyon komplex kérdéskör” - ilyen, és ehhez hasonló gyöngyszemeket présel ki magából Pociatek, amikor minisztériuma konkrét feladatairól, terveiről kérdezik. Úgy hírlik, az Európai Unió pénzügyminisztereinek tanácskozásain sem produkál az iméntieknél maradandóbbakat. Kérem, nem lehet mindenki az év pénzügyminisztere. Ján Pociatek szerepe inkább abban rejlik, hogy amennyire tudja, fogja le Fico osztogató kezét, s amennyire lehet, őrizze meg a mostani gazdasági lendület lelkét jelentő adórendszer lényegét. Ha ezt teljesíti, akkor különösebb nyomot nem hagyó, könnyen felejthető pénzügyminiszterként távozik majd a bársonyszékéből, ami jó, azaz hármast érdemlő osztályzatnak számít. A Smer balos programjának jegyében Lubomír Jahnátek gazdasági miniszter száll szembe a nagy cégekkel Faltörő kosként az áttekinthető korrupció híve MOLNÁR IVÁN A pénzügyminisztériummal ellentétben a gazdasági tárca élén már a Dzurinda-kormány idején sem találunk egyetlen nagyformátumú minisztert sem. Ez is azon tárcák közé tartozott, ahol a miniszterek futószalagon jöttek-men- tek, ami persze a tárca munkájára is rányomta a bélyegét. A miniszterek egy része pártkatonaként került a bársonyszékbe, így fogalmuk sem volt a tárcájukhoz tartozó ágazatok működéséről. Másik részük korábban vállalkozó vagy cégvezető volt, akik ugyan értettek a gazdasághoz, de hiányzott belőlük minden politikai érzék. Épp ezért általában csak az őket kinevező pártvezér politikai utasításainak a szolgai végrehajtói voltak. Ez utóbbi kategóriába tartozik a gazdasági tárca jelenlegi vezetője, Lubomír Jahnátek is. A nyitrai Plastika Rt. volt vezér- igazgatójának személyét már a választásokat követően összefüggésbe hozták Juraj Sirokyval, akire a Harvard befektetési alapokban végzett „munkája” miatt kíváncsi a rendőrség. Sirokyt - akiről a napokban kiderült, hogy a kommunista titkosrendőrség ügynöke volt - a Smer egyik főszponzorának tartják. Jahnátek kinevezésétől így sokan azt várták, hogy elsősorban a Smert támogató vállalkozói körök szószólója lesz a kormányban. Robert Fico azonban ennél „fontosabb” feladattal bízta meg: a Smer ultrabalos, vállalkozóellenes programjának a jegyében neki kellett felvennie a harcot azokkal a nagy társaságokkal, amelyek már korábban sem tetszettek Ficonak. A nemzeti és szocialista kormánynak leginkább a magyar tulajdonban lévő Slovnaft és a Szlovák Gázművek szúrta a szemét. Már a választásokat követően azzal fenyegetőztek, hogy ha a társaság nem csökkenti a benzinárakat, akkor ezeket hatóságilag szabják meg. „Az államnak a végrehajtó ereje révén meg kell próbálnia megfosztani a Slovnaftot a domináns pozíciójától” - állt a gazdasági minisztérium által kidolgozott dokumentumban. A nagy szavakból végül nem lett semmi, ehelyett vég nélküli tárgyalásokba kezdtek az olajfinomítóval. Közben az olaj világpiaci ára csökkent, így a benzin is olcsóbb lett. Fico persze ezt is arra használta ki, hogy a szociális intézkedéseik hatékonyságát népszerűsítse, gondosan palástolva a tényt, hogy a benzin nálunk elsősorban az állam által kivetett magas jövedéki adó miatt drága. Mára Jahnátek is elismeri, hogy a jövedéki adó nélküli benzinárak Szlovákiában a második legalacsonyabbak az Európai Unióban, tehát nem a Slovnaft túlzott nyereségével van a baj. Mindez azonban szerinte nem ok arra, hogy ne kövesse figyelemmel a Slovnaft árpolitikáját. A jövőben így még számíthatunk meglepetésekre. A gázművek „ostroma” már Fico ellenzéki korában elkezdődött. A félig állami társaság vétke, hogy túl nagy a nyeresége - pedig így az államkasszába is jóval több folyik be. Most nyugalom van a cég háza tájékán, ugyanis a gázművek belement abba, hogy júliustól a 65 év feletti nyugdíjasok árkedvezménnyel kapják az energia- hordozót. A hazai atomlobbi támogatását élvező Smernek nem tetszett az sem, hogy az előző kormány az olasz Énei kezére játszotta a Szlovák Villamos Műveket, megfosztva a Smert attól, hogy maga döntsön arról, melyik támogatójának passzolja át a társaságot. Ha a magánosítást nem is tudta visszacsinálni, legalább az energiaárak szabályozásával próbálta megkeseríteni az olaszok életét. Hogy az árakat a Smer elképzelései alapján szabhassák meg, az állam az árszabályozási hivatalt is az ellenőrzése alá vonta. Ezzel párhuzamosan azonban a gazdasági miniszternek sem sikerült visszaszereznie az oroszoktól a Transpetrol 49 százalékos részvénycsomagját, holott a Smer a választások előtt ezt az egyik fő célkitűzésének tartotta. Kárpódásul a sikertelenségért a miniszter a Transpetrol felügyelőtanácsába Viliam Krizant nevezte ki, aki a hírek szerint Jahnátek lányának közeli barátja volt. A kormányfő mindezt csak azzal kommentálta, neki mindegy, hogy Jahnátek úr lányának van-e szeretője vagy nincs. „Számomra az a fontos, vajon ezeknél a cégeknél lopnak-e vagy sem“. A kassai vasművet a csőd szélére juttató Július Rezes kinevezésével a Transpetrol felügyelőtanácsába ugyan már nem volt üyen elnéző a kormányfő, a volt HZDS-es és SNS-es gazdasági maffia térhódítása az állami cégeknél ennek ellenére folytatódott. Az ellenzék haragját azonban Jahnátek mégsem ezzel, hanem a Trend hetilapnak adott interjújával váltotta ki. A miniszter szerint a Szlovákiában gyártott nehézfegyverekre a harmadik vüág instabil országaiban van kereslet, ahol az üzlet része a megrendelők lefizetése. Jahnátek szerint ha a magáncégek kenőpénzeket adnak, az államiaknak is ezt kell tenniük. Csak az a lényeg hogy az egész „transzparens” legyen, azaz el lehessen könyvelni a baksisra szánt összegeket. Az állami korrupció megvédését minden normális országban visszahívással büntetnék. Nálunk Robert Ficot mindez nem zavarta, és Jahnáteket a legjobb gazdasági miniszternek nevezte. Nem csoda, ha a miniszter ellen az ellenzéki pártok által áprilisban benyújtott bizalmatlansági indítvány nem járt sikerrel, a „legjobb gazdasági miniszter” így folytathatja a szélmalomharcot az energiacégek ellen, és amíg Fico kegyeit élvezi, akkor sem kell félnie, ha valaki korrupcióval vádolná. OSZTÁLYZAT 4 Jahnátek szelíd derűt sugárzó arca megtévesztő. Bármikor nekironthat a soron következő nagyvállalatnak. (SITA-felvétel)
