Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-29 / 149. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 29. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Az ENSZ-főtitkár szerint részben az ember okozta klíma- változás vezetett a dárfúri öldökléshez. Ban Ki Mun figyelmeztetett: a globális felmelegedés miatt több hasonló viszály várható. A dárfúri viszály környezeti válság formájában kezdődött: az utóbbi két évtizedben csaknem 40%- kal csökkent a térségre hulló csapadék. Ezt az Indiai-óceán hőmérsékletének emelkedése okozta. Nem véletlen, hogy az erőszak a száraz időszakban tört ki. Amikor a régió gazdag volt, a fekete farmerek békében éltek együtt az arab pásztorokkal, az aszály beköszön- tével a farmerek azonban elkerítették földjeiket a legeltetés elől. (m) lOWIIBW Tárgy: A szlovák községnevek magyar nyelvű használata A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, amely a SZKNT 270/1995 számú, a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvény felügyeletét végzi, figyelmeztetést kapott az Új Szó napilapban megjelent, a Szlovák Rádió öt önálló adójának új frekvenciáiról tájékoztató reklámmal (információval) kapcsolatban. Ebben szlovák városok nevei magyar nyelven szerepelnek. A 369/1990 számú, a települési önkormányzatokról szóló törvény szerint a községeknek és azok részeinek megnevezései az államnyelven (szlovák) határozandók meg és használandók. Megengedhetetlen a nemzetiségi érzést sértő vagy a térség történelmi fejlődését figyelmen kívül hagyó helységnév. A helységneveket a Szlovák Köztársaság kormánya rendelettel határozza meg vagy módosítja. A 258/1996 számú rendeletben szerepelnek a kötelező helységnevek, amelyek hivatalos formában vannak (a megnevezések a szlovák helyesírással összhangban vannak meghatározva.) Ezeknek a hivatalos megnevezéseknek a használata kötelező a nyilvános érintkezésben. Ez azt jelenti, hogy a nyilvános érintkezésben nem használhatók már eltörölt, elavult vagy más nyelvekre lefordított megnevezések. A település nevét nem szabad összetéveszteni a település megjelölésével. A191/1994 számú, a települések nemzetiségi kisebbségi nyelven történő megjelöléséről szóló törvény a lakosság 20%-át meghaladó nemzetiségi kisebbséggel rendelkező települések számára lehetővé teszi a település kisebbségi nyelven történő megjelölését a település elejét és végét jelölő önálló közlekedési táblákon. Ezek a közlekedési táblák a település államnyelvű megjelölését tartalmazó közlekedési táblák alatt helyezkednek el. A törvény nem vonatkozik azokra a településekre, amelyek megnevezését az 1867-1918 és az 1938-1945-ös időszakban változtatták meg. Az államnyelvről szóló törvény 1. számú paragrafusának 1. számú bekezdése határozza meg, hogy a Szlovák Köztársaság területén a szlovák nyelv az államnyelv. Ez a rendelkezés összhangban van a Szlovák Köztársaság Alkotmánya 6. cikkelyének 1. számú bekezdésével. A szlovák nyelv az egyetlen államnyelv a Szlovák Köztársaság területén. A nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogait a SZK Alkotmánya garantálja, de ezen jogok érvényesülése nem vezethet a Szlovák Köztársaság függedenségének és területi integritásának veszélyeztetéséhez, és a lakosság többi részének diszkriminálásához. Ugyanígy az európai regionális és kisebbségi nyelvek chartája azt úja, hogy a kisebbségi nyelvek védelme és támogatása nem lehet az államnyelv terhére, s csakis a nemzeti függetlenség és a területi integritás megőrzésének keretében valósulhat meg. A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményből fakadó jogok alapján a nemzeti kisebbségekhez tartozó egyéneknek tiszteletben kell tartaniuk az állam jogrendjét és mások jogait, különösen a többségi nemzethez tartozókét. A nemzeti kisebbségek a Szlovák Köztársaság állampolgárai és a nyilvános érintkezésben kötelességük az összes többi állampolgárhoz hasonlóan a szlovák kormány által jóváhagyott helységneveket használni. Az állam olyan lehetőséget teremt az iskolai, a tudományos és az információs rendszerben, hogy a Szlovák Köztársaság összes állampolgára megtanulhassa és használhassa az államnyelvet szóban és írásban egyaránt (az államnyelvről szóló törvény második bekezdése, első cikkének a) pontja). Engedjék meg, hogy figyelmeztessük Önöket azoknak az érvényes törvényeknek a betartására, amelyek a községek szlovák megnevezéseinek használatát szabályozzák a nyilvános érintkezésben. Üdvözlettel, Martin Sarvas vezérigazgató Ministerstvo kuítúry Slovenskej republiky sekcia umenia Námestie SNP 33, 613 31 Bratislava 1 ÚJ SZÓ Nám. SNP 30 814 64 Bratislava 1 Vas list cislo/zo dna Nase £tsIo Vybavuje/linka Bratislava MK 1579/2007-62/3647 Kaliská/402 13.3.2007 Vec: Názvy síovenskych obcí v mad’arskom jazyku Ministerstvo kultúry SR, ktoré vykonáva dohíad nad zákooom NR SR c. 270/1995 Z. z. ojjtátnom jazyku «Slovenskej republiky vznení neskorsích predpisov, prijalo podnet vsúvislosti s reklamou ■ (informáciou) na nővé frekvende vysielacov pre päf samostatnych rádií Slovenského rozhlasu uverejnenou vdenníku ÚJ SZÓ. Vnej sa uvádzajú názvy síovenskych míest v macfarskom jazyku (príloha). Podra zákona c. 369/1990*Zb. o obecnom zriadení v znení neskorsích predpisov sa názov obée a jej casti urcuje a uvádza v státnom (slovenskom) jazyku. Neprípustny je názov obce urázajúci národnosiné cffenie aiebo je nepriiiehavy vzhfadom na historicky vyvin územia. Názov obce urcuje alebo mení vláda Slovenskej republiky nariadením. V nariadení ö. 258/199Q Z. z. v znení neskoráích predpisov sa uvádzajú závázné názvy obcí, ktoré májú spisovnú podobu (názvy sú utvorené vsúlade s pravidlami slovenského pravopisu). Tieto ofíciálne (úradné) názvy ot*í sú závázné na^jXHJZÍyanie vo verejnorn styfön-To”' známená, ze"vo verejnom styku« nemozno pouzívat' názvy zruáené, zastarané alebo prelozené do inych jazykov. t Názov obce sí nemozno zamieftdf soznacením obce. Zákon c. 191/1994 Z. z. o oznacovaní obcí v jazyku národnostnych mensín umozriuje obciam, v ktorych príslusníci národnostnej mensiny tvoria 20 % obyvatefstvg, oznacit' obec v jazyku národnostnej menáiny na samostatnych dopravnych znackách na zaciatku akonci ( obce. Tieto dopravné znacky sa umiestnujú pod dopravnymi znackami s názvom obce ' v státnom jazyku. Zákon sa nevzfahujema obce, ktorych názov bol zmeneny v rokoch 1867 az 1918 a 1938 az 1945. . Paragraf 1 ods. 1 zákona o státnom jazyku stanovuje, ze státnym jazykom na üzemi Slovenskej republiky je slovensky jazyk. Toto ustanovenie je v súlade s öl. 6 ods.1 Ústavy SR. Slovensky jazyk je jedinym státnym jazykom pa üzemi Slovenskej republiky. Práva národnostnych mensín a etntckych skupín zarucuje Ústava SR, ale vykon tychto práv nesmie viesf k ohrozentu zvrchovanosti a územnej celistvosti Slovenskej republiky a k diskriminácii jej ostatného obyvatel'stva. Takisto v Európskej charte regionálnych alebo mensinovych jazykov sa uvádza, ze ochrana a pod pora mensinovych jazykov nesmie byf na úkor státneho jazyka • Telefón Fax Banfcové spojeme e-mail internet +421-2-59391 313 +421-2-59 3913 75 Státna pokladnica « u@cutturegov.sk www.cufture.gov.sk +421-2-59391 311 7000071652/8180 ICO 00165182 7 a uskutocnuje sa v rámci zachovania národnej suverenity a územnej integrity. Pri upíatnovaní práv a slobőd vyplyvajűcich zo zásad zakotvenych v Rámcovom dohovore na ochranu národnostnych mensín osoby patpace k národnostnej mensine musia respektovaf vnútrostátny právny poriadok a práva inych, najma práva osőb patriadch KváÖáine„ Príslusníci národnostnych mensín sú obcanmi Slovenskej republiky a vo verejnom styku musi^rovnako ako vsetci ostatní obcania pouzívat1 piatné názvy obcí schvátené vládou SR. étát utvára v skolskom, vedeckom a informacnom systéme také podmienky, aby sí kazdy obcan Slovenskej republiky mohol osvojíf a pouzívat’ átátny jazyk slovom aj písmom (§ 2 ods. 1 písm. a) zákona o átátnom jazyku). Dovofujeme sí Vás upozomit' na dodrziavanie platnych právnych ncriem tykajúcich sa pouzívania názvov síovenskych obcí vo verejnom styku. Spozdravom r(Y\., Martin Ssrvaé generálny riadttef Príloha 1 KOMMENTÁR Ahogy a kormány elképzeli LAJOS P. JÁNOS A kormány szerint az alkalmazott legnagyobb ellensége saját maga, ezért meg kell őt védeni, ellenkezzék bárhogyan is. Ez a tegnap elfogadott munkatörvénykönyv legfőbb üzenete. A szlovákiai munkás ugyanis a kabinet szerint túl sokat dolgozik, túlórázik, ezért csökkenteni kelfa megengedett heti túlórák számát. Sok alkalmazott nem akar alkalmazottként dolgozni, inkább kiváltja a vállalkozói engedélyét, ezért szigorítani kell az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályokat. Sok munkahelyen az alkalmazottak nem akarnak szakszervezetet létrehozni, ezért meg kell nyirbálni a konkurens alkalmazotti tanácsok jogkörét. A kormány és elsődlegesen a szociális ügyi minisztérium szerint az embereket saját maguktól kell megvédeni, ez az állam legfőbb feladata, ehhez pedig a legjobb eszköz a munkatörvénykönyv. Feltételezhetjük tehát, hogy amint életbe lép - tehát már szeptemberben -, az embereknek nem kell majd túlórázniuk, mivel annyit fognak keresni, hogy elég lesz a napi 8 óráért kapott fizetés. Nem kell majd egyéni vállalkozóként ügyeskedve csökkenteni járulékköltségeiket, hogy a fizetésük biztosítsa a viszonylag normális megélhetést. És végül beléphetnek a szak- szervezetbe, és fizethetik a rendszeres havi tagdíjat, mivel erre az egyre morzsolódó szocialista kövületnek és vezetőinek valóban nagy szüksége van. Sajnos, csak ez utóbbi az, ami többé- kevésbé meg fog valósulni. A munkatörvénykönyv tegnap elfogadott változata és az előkészítés módja jól mutatja, hogyan képzeli el a kormány a gazdaság működését és az emberekkel való törődést. Azt hiszi, ha előírja a munkaadónak, hogy alkalmazottakkal dolgoztasson, ne vállalkozókkal, akkor több lesz a munkahely, és csökken a munkanélküliség. Ha előírja, hogy emeljék a fizetéseket, akkor nőni fog az embérek jövedelme. Szerinte a kapitalisták csak az alkalmazottak kizsálunányolására törekszenek, éhbérért dolgoztatják őket, és még a napi nyolc óra pihenést is irigylik tőlük. Félreértés ne essék: nem hiszem, hogy a munkaadók örömmel és mosolyogva emelnék a béreket, ha maradna a liberálisabb jogszabály. Azt sem hiszem azonban, hogy törvényekkel lehet őket rákényszeríteni arra, hogy jobb feltételeket teremtsenek alkalmazottaiknak, ha erre nem kényszerítik őket gazdasági feltételek. A kormány arra nem gondol, hogy azokban a régiókban, ahol 20-25 százalékos a munkanélküliség, a munkaadó akkor is a minimumot fogja fizetni alkalmazottainak, ha a kormány minden alkalmazott mellé egy munkafelügyelőt állít. Nem képes felismerni, hogy az alkalmazott munkaerejét, tudását és képességeit bocsátja áruba, és ez ugyanolyan áru mint minden más. Ha sok van belőle, akkor fillérekért lehet megvenni, ha kevés, akkor felszökik az ára. Látszik ez már az ország nyugati részén, ahol a munkanélküliség 4-5 százalékra csökkent, látszik ez azoknak a foglalkozásoknak az esetében, melyek már ma hiányszakmának számítanak. Ahhoz azonban, hogy Közép- és Ke- let-Szlovákiában is csökkenjen a ma még 20-25 százalékos munkanélküliség, és a valóban alacsony bérek emelkedjenek, elsősorban munkahelyek, befektetők kellenek. A munkaadók által fizetett szakszervezeti vezetők ezt biztosan nem fogják elősegíteni. JEGYZET Minden ember egy sziget MISLAY EDIT „Minden ember egy sziget” - mondja Hugh Grant Will Free- manként az Egy fiúról című filmben, amely Nick Hornby azonos című regényéből készült. És hogy azonnal képben legyünk, mindjárt hozzá is teszi: „Én például Ibiza szeretnék lenni.” Na, igen! Tenger, napfény, lányok, pia, szórakozás. Will, a laza, menő fickó, aki ódzkodik a kötöttségektől, a komoly kapcsolatoktól, nem éppen a szigetmagányra gondolt. Nem olyan régen egy kis ír sziget adott fel hirdetést a lapokban: szigetlakokat toborozott, attól tartva, hogy az apró földdarab elnéptelenedik. Mekkora volt a meglepetésük, amikor annyi volt a jelentkező, mint tengerben a víz. Rokonaim, barátaim körében is van egyfajta szigetmánia. Nemegyszer hallottam tőlük: ők már nem bírják ezt a városi életet, legjobb lenne elvonulni valami szigetre, távol a civilizációtól, messze ettől az őrült tempótól, a mindennapos, idegfeszítő rohanástól, távol a nap mint nap idegeinkre mászó „felese barátoktól”. Egy saját sziget, ott lenne az igazi. Töröm a fejem, mi lehet az oka ennek a mániának? Talán az, hogy a túlzsúfolt városi élet olykor megüli az ember gyomrát? Ezen nem csodálkozom, hiszen a vidék néptele- nedik, s lassan mindenki városlakó lesz. (Vagy legalábbis egyre többen.) Szűkül az élettér, gyarapodnak a konfliktuslehetőségek - reggeli közlekedési dugók, „ember ember hátán”-szerű tömegközlekedés, falunyi lakót magukba fogadó panelházak, ahol a szocreál stílusú, közösségi életet „támogató” vékony falaknak köszönhetően akarva, nem akarva (de inkább nem akarva) együtt élünk a szomszédaink magánéletével, olykor számunkra idegesítő szokásaival is. Időnként nem vagyunk elég tapintatosak, nem vagyunk tekintettel másokra, mert mások nem is léteznek, csak mi. Belegázolunk a másik köreibe. Na, igen! Tulajdonképpen tényleg minden ember egy sziget. A maga pontosan kijelölt határaival.- Éljen az új munkatörvénykönyv! Holnaptól nem kell dolgozni! (Peter Gossányi karikatúrája)
