Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-13 / 135. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 13. Vélemény és háttér 7 F|GYEl® Tony Blair a sajtóról A mai sajtó időnként fékevesztett vadállatként tud viselkedni - mondta a leköszönő brit kormányfő, aki szerint a média magatartása ma már a politikai döntéshozatalt is nehezíti. Blair úgy vélte: a helyzet mára odáig fajult, hogy akadályozza a politikusokat a helyes döntések meghozatalában. Blair szerint a hírekért folytatott ádáz versenyben a média tevékenységét az határozza meg, hogy egy-egy sztori mennyire ütős, és ez a színvonal leépülésével jár. A brit kormány és a sajtó viszonyát az iraki háború kitörése óta terhelik súlyos feszültségek. Súlyos összecsapássá fajult a Blair-kabinet és a BBC rádió nézeteltérése egy négy évvel ezelőtt elhangzott riport miatt, amelybe belebukott a BBC felső vezetése és a kormány első számú szóvivője is. (m)- Nekem meg a vakbelem helyett a vesémet vették ki. Ez se történhetett volna meg, ha egybiztosítós a rendszerünk! (Peter Gossányi karikatúrája) Gyurcsány Ferenc és második kormánya elképesztő örökséget vett át Gyurcsány Ferenctől és első kormányától Hosszú agónia: egyéves múlt a Gyurcsány-kabinet A napokban volt egy éve, hogy egy ciklusnyi szocialista-liberális töketlenkedés után, a választók különös szeszélyének és a Fidesz elképesztően ostoba, még az MSZP-énél is átlátszóbban hazug kampányának köszönhetően megalakult a második Gyurcsány-kor- mány. GAVRA GÁBOR Az a kormány, amely megkapta az újrakezdés lehetőségét a választóktól nem csupán a koalíciós pártok, de annak az országnak a számára is, amely, mint Gyurcsány Ferenc mára klasszikussá vált balatonőszödi beszédéből tudjuk, egy évvel ezelőtt annyival lépett túl saját „lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi”. Gyurcsány Ferenc és második kormánya elképesztő örökséget vett át Gyurcsány Ferenctől és első kormányától. Az isteni gondviselés Utólag aligha mondhatunk mást, mint hogy az ország pénzügyi összeomlásának elkerülése a véletlenen múlt. Az államháztartás 2006-os első negyedéves sokkoló adatai csak a pénzügyminisztérium khm, kreatív ügykezelésének köszönhetően maradtak rejtve a közvélemény és a piaci szereplők előtt; a konvergenciaprogram első tervezetét hangos kacaj kíséretében kaptuk vissza Brüsszelből 2005 őszén. Ám számos tényező együttes hatása megmentette az országot az összeomlástól, a kormánypártokat pedig a menetrendszerű választási vereségtől. „Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük” - lélegezhettek fel a miniszterelnökkel a kormánypártok vezetői, teljes joggal. Talán a befektetők és a választók még az elképesztően gyenge teljesítményt nyújtó baloldali-liberális kormánynál is jobban tartottak Orbán Viktor és pártja visszatérésétől, talán a másfél évtizede tartó, négyévenkénti kormányváltásokba untak bele - Gyurcsány Ferenc, az MSZP és az SZDSZ mindenesetre kapott még egy lehetőséget, pedig a 2002 és 2006 közötti kormányzati teljesítmény sok mindenre predesztinálta a baloldali-liberális koalíciót, a sima választási győzelmet kivéve. Különös, ahogy a kormánypártok vezetői reagáltak, miután a piacok, Brüsszel és a magyar választók már-már irracionális türelme, a Fidesz minden kritikán aluli, kádári nosztalgiára és az alsó-kö- zéposztálybeli vidéki atyafinak A magyar választók fontos szereplőt voltak a kormányzati tétlenségre és hazudozásra épülő játszmának. beöltöztetett Orbán Viktorra épülő kampánya mégis az ölükbe pottyantotta az újabb négy év lehetőségét. A koalíció politikusainak a két kezüket összetéve kellett volna hálálkodniuk a Gyurcsány által emlegetett „isteni gondviselésnek”, valamint a végtelenül türelmes választóknak, hogy az Or- bán-Mikola páros összes lehetséges tartozékával felszerelve nem rendezkedhetett be „nyolc, tizenkettő, vagy akár húsz” évre. Esetleg vehették volna a fáradságot, hogy az őket ismét kormányra segítő választókat legalább ekkor megtisztelik őszinteségükkel. Ám szembenézés helyett a győztesek hetekre eltűntek a nyilvánosság elől. Az új egyensúly Gyurcsány Ferencnek a választás második fordulója és a kormányalakítás között effektive színét se láttuk, vagy ha mégis, értelmetlen, patetikus frázisokat hallhattunk tőle az új reformkorról, vagy a megszorítások politikájára áthangolt, sunnyogó bejegyzéseket olvashattunk a Gyurcsány- blogon az állami bevételek növelésének és a kiadások csökkentésének szükségességéről. Ma már tudjuk, hogy a választás második fordulójától a kormányalakításig eltelt másfél hónap alatt a Gyur- csány-csomag intézkedéseinek kidolgozása zajlott (hiszen, mint azt ugyancsak az őszödi beszédből tudjuk, a választás előtt a megszorításokat sem merték részletekbe menően kidolgozni, nehogy bármüyen mozzanatuk kiszivárogjon; még a végén az ország helyzetére vonatkozó valós információk birtokában döntöttek volna a választók áprilisban). De a kormány megalakulása mit sem oldott a bizonytalanságon; sőt a választók zavarát fokozta, hogy az „új reformkorról” szóló értekezéseket felváltotta az „új egyensúly’ emlegetése és a választási kampányban még fölöslegesnek mondott megszorítások szükségességének taglalása, miközben egészen októberig, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követő parlamenti bizalmi szavazásig senki, a miniszterelnök sem vette a bátorságot, hogy a közvéleményt szembesítse azzal, milyen játszma elszenvedői és aktív részesei voltak az elmúlt években. Ingyen sör és ingyen virsli A magyar választók fontos szereplői voltak a kormányzati tétlenségre és hazudozásra épülő játszmának. A 2000 körül kezdődött, de 2002 óta ipari méretekben zajló neokádárista népbutítás sikerének feltétele volt a közvélemény infantilizmusra hajlamos részének mindent felülíró vágyakozása a mindenkit boldogítani képes állam, a következmények nélkül osztogatható ötvenszázalékos béremelés, az ingyen sör és ingyen virsli vüága után - de mindez nem menti föl a választói in- fantüizmussal visszaélő politikai elitet, főképp a ma kormányzó pártok vezetőit, akik súlyos árat fizettek az előző évek tétlenségéért és hazugságaiért. Ne legyen kétségünk: Gyur- csányék ezért fizettek hitelességük elvesztésével, és - bármit gondol is erről a miniszterelnök és a szocialista pártelit - távolról sem az őszödi beszéd ripacsko- dással súlyosbított őszinteségi rohamáért. A koalíció hitelvesztése nem a beszéd szeptemberi nyilvánosságra kerülése után, hanem tavaly nyáron következett be. Amikor először az derült ki, hogy Gyurcsány Ferenc kormánya pontosan az ellenkezőjét teszi a választási győzelem után mindannak, amit megígért, aztán (augusztus 20-án és az azt követő napokban) pedig az, hogy a kabinet a tőle elvárható üzemszerű működés minimumát sem képes hozni. Bukás előtt Ennek a két ténynek a nyilvánvalóvá válása önmagában egyenértékű a koalíció bukásával. Hiszen miért is működik egy kormány, ha nem csupán az ellenkezőjét műveli a benne résztvevő pártok választási ígéreteinek, de máig tagjai között tudhatja az előző ciklus államháztartási adatainak visszatartásáért felelős pénzügyminisztert és az augusztus 20-i katasztrófa szégyenteljes kezeléséért felelős kancelláriaminisztert is? A rendszerváltás óta az Antall-kor- mányt leszámítva nem volt kabinet, amely olyan gyorsan elveszítette volna a választók bizalmát, mint Gyurcsány Ferenc második kormánya. Érdekes, de (a főszereplők jelentős részének azonossága miatt) nem különösebben fontos körülmény, hogy a bizalomvesztés főként a Med- gyessy- és az első Gyurcsány- kormány politikája miatt következett be. Lehet, hogy Orbán Viktornak nem lesz igaza, és Gyurcsányék kihúzzák a ciklust előrehozott választás nélkül. De minden, ami ezután következik, a szocialista-liberális kormány és a politikáját jó évtizede meghatározó elit végvo- naglása lesz csupán, mielőtt a vaskosan megérdemelt politikai bukás bekövetkezik, (hirszerzo.hu) KOMMENTÁR Közjogi csúcs NAGY ANDRÁS A három közjogi méltóság hétfői találkozója hosszú idő óta az első olyan esemény volt, amelyen Robert Fico főszereplőként vett részt, és azt lehetett róla elmondani, hogy végre valami értelmes történt. Persze nem a szociális egyenlőségről szóló hablatyolása fogott meg, se nem a HZDS és az SNS ostorozása, amiért nem elég baloldaliak, fékezik a szociális reformokat és a szegény emberek meggazdagodását. Nem tudom pontosan, kinek is jutott eszébe, de végre terítékre került az oroszvári Zichy (Lónyai)-kas- tély felújításának ügye. Az épület még a 19. század első felében Franz Beer, Schwarzenberg herceg udvari építésze tervei szerint épült a Zichy család számára, akiktől azután az épületegyüttest a parkkal egyetemben a Lónyai család szerezte meg. A második vüágháború végén a Lónyaiék az épületet végrendeletükben a pannonhalmi apátságra hagyták. Az ezt követő viharos években a csehszlovák állam a kastélyt elkobozta, de nem az apátságtól, hanem még a Lónyai családtól. Azóta állami tulajdonban van, de amint itt is bebizonyosodott, az állam a legrosszabb gazda. Bár a pannonhalmiak még nem adták fel, sőt, bíróságra adták az ügyet, nem nagyon valószínű, hogy a magyar egyház Szlovákiától valaha is egy ekkora ingatlant kapna vissza. Sőt, ha bármilyen szintű bíróságon mégis nekik adnának igazat, valószínűleg az állam sem hagyná annyiban. Éppen ebből kifolyólag az egyszerű halandók számára, akik gyakran sétálnak a kastély gyönyörű parkjának platánfái alatt, az lenne a legfontosabb, hogy e gyöngyszemet valaki végre elkezdené rendbe tenni. Ha rosszmájú akarnék lenni, még azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy Robert Fico, Ivan Gasparovic és Pavol Paska azért döntöttek úgy, hogy felújíttatják a rezidenciát, s ide teszik át a hivatalos államközi találkozók egy részét, mert így abban bíznak, hogy a bíróság a köztársasági elnök nyári lakját mégsem fogja elkobozni. Mindezektől függetlenül úgy tűnik, valami megmozdult az ügyben. JEGYZET Korrekciós műtét BUCHLOV1CS PÉTER Függetlenül attól, hogy mostanság Valentovic doktor egy il- luminált páciens mozdulataival téblábol tanácstalanul a gallyra került egészségügy reformhullája körül, továbbá lassan már az ősbűnt is a magánbiztosítók nyakába varrná, az alábbi kis történet azért is tanulságos, mert itt ugyanúgy csak számolni kell tudni, egy hatéves gyerek szintjén is elég. Történt a minap, hogy kedves barátom az ország második legnagyobb városában eltrap- polt a gégeszakorvosához, ugyanis álmában gyakori ful- doklási rohamai voltak. Nem kapott szegény levegőt, fuldok- lós tüneteket produkált, rettenetes horkolással, harákolással, ami belefér. A doki egy alapos vizsgálat után már mondta is a tutit: a lágy szájpadlás korrekciós műtétjére van szükség. Mivel alvás közben az izmok eler- nyednek, a barátom lágy szájpadlása megereszkedett és ráült a nyelvcsapjára - ez okozta a fulladást. Tehát mese nincs, sebészi beavatkozással kell rendes méretűre faragni azt a fránya szájpadlást, aztán megszűnnek a panaszok. Két megoldás van: rádiófrekvenciás, ambuláns kezeléssel, amely gyors, elegáns, s másnap már munkába is lehet menni, vagy pedig egy picit brutálisabb, hagyományos eljárással, ám ebben az esetben meg kell nyitni a barátom torkát, s a testén kívülre kell helyezni a légcsövét, addig, amíg a seb be nem gyógyul. Ez ugye kétségtelenül macerásabb, és sokkal véresebb. Arról már nem is beszélve, hogy ezt követően legalább egy hétig bent kell feküdnünk a kórházban. S itt a lényeg: a biztosító csak ez utóbbit fizette volna a haveromnak, a korszerűbb eljárást nem, mert az hatezer koronába kerül. Miért is nem kötött jobb biztosítást, vagy váltott biztosítót, esetleg miért nem kötött a drágább beavatkozásokra pluszbiztosítást, a marhája, ugye? - ötlenek fel a kérdések. Ám azért halkan én is kérdeznék valamit. Önök szerint mi kerül többe az államnak, a barátom munkáltatójának és a biztosítónak is: ha valaki egy ambulánsán is elvégezhető műtét miatt csak egy napig nem dolgozik, s az orvos mellé a beavatkozáskor még nővérke se kell, vagy az, ha ugyanezen műtét miatt a páciens egy hétig kórházban van, a műtétkor és azt követően lefoglal egy egész orvos- és ápolói csoportot, továbbá a munkahelyéről is hiányzik feleslegesen? S egyáltalán nem mellékesen a torkán egy életen át viseli a műtét nyomát? A barátom mindenesetre már nem fuldoklik, mert kifizette a korszerűbb műtétet. Ja, ebből a műszerből tán kettő ha akad az egész nagyvárosban. TALLÓZÓ SZERB LAPOK Cigarettacsempész-bűnszövetkezet szervezésével gyanúsítják a szerb hatóságok Slobodan Müo- sevic néhai szerb és jugoszláv elnök özvegyét és fiát, az ügyben több személyt őrizetbe vettek. Miijana Markovié és Marko Milosevic a 90-es évek második felében, Milosevic elnöksége idején, dohánycsempészet céljából gyaníthatóan bűnszövetkezetet szervezett, milliókkal károsítva meg a költségvetést. A törvényszék kezdeményezni fogja Markovié asszony és a Milosevic-fiú vagyonának zárolását.
