Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-29 / 122. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 29. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Az Egyesült Államok magára hagyta az új politikai berendezkedést kereső Ukrajnát - állapítja meg a The Washington Post. A lap szerint három évvel ezelőtt, amikor George Bush elnök „szabadság-napirendje” még felszálló ágban volt, Ukrajna, a Nyugat-Euró- pa és Oroszország közötti legnagyobb ország sorsa központi kérdés volt. A Post arra figyelmeztet: Oroszország nem veszíti el érdeklődését szomszédja iránt, és nyugati befolyás hiányában a saját fegyverhordozójává alakíthatja Ukrajnát. A káosz akár olyannyira is elmélyülhet Kijevben, hogy az ország Jugoszláviához hasonlóan több részre esik szét.- Szörnyű álmom volt. Azt álmodtam, hogy az egészségügyi miniszter valóra váltotta minden tervét... (Peter Gossányi karikatúrája) Ma sokkal kevesebb a munkanélküli, és sokkal többen dolgoznak, akik jobban élnek, mint korábban A szlovák gazdasági csoda A német, francia, olasz, japán vagy az ír gazdaság 7-9 százalék körüli átlagos éves növekedése gazdasági csodaként vonult be a történelembe. Jelenleg mi is ilyen korszakban élünk, még ha ezt a lakosság többsége nem veszi is tudomásul. GÁL ZSOLT Az utóbbi hónapokban rendre rekordokat döntögető új adatok lámák napvilágot a szlovák gazdaság teljesítményéről. Megéltük, hogy a sajtó úgy tájékoztasson a bruttó nemzeti termék idei első negyedévi növekedéséről, hogy az „csak” 9% körül alakult, s ezzel alulmúlta az ennél optimistább elemzői várakozásokat. A tavalyi évben 8,3%-kal, 2005-ben 6-tal, 2004-ben pedig 5,4%-kal nőtt a szlovák gazdaság teljesítménye. Az idén rekordévre van kilátás, de a növekedés szintje valószínűleg jövőre is messze az Európai Unió és a környező országok átlaga feletti lesz. Azokban az országokban, ahol hosszabb távon fenn tudott maradni egy a mai szlovákiaihoz hasonló ütemű növekedés, később gazdasági csodáról beszéltek. A német „Wirtschaftswunder’ aranykorszakában, az 1950-es években, amikor a nyugatnémet gazdaság bámulatba ejtő gyorsasággal visz- szatornázta a harmadik világba bombázott ország teljesítményét a második vüágháború előtti szintre, az ádagos éves növekedés 8% körüli volt. Lehet, hogy egyszer a szlovák gazdaság mai teljesítményét is csodaként fogják értékeim, bár jelenleg ezzel nagyon kevesen értenének egyet. Ők főleg azzal érvelnek, hogy a makrogazdasági adatok szépek ugyan, de az átlagember a saját gazdasági helyzetén és pénztárcáján nem igazán érzi a pozitív változásokat. Bár ebben sok igazság van, különösen az ország keleti és középső részem, de alapjában véve mégsem igaz. 2007 áprilisában a regisztrált munkanélküliek aránya 8,5%-ra csökkent, az önálló Szlovákia történetében a legalacsonyabb szintre. Tehát sokkal kevesebb a munkanélküli, és sokkal többen dolgoznak, akiknek több a jövedelmük, azaz jobban élnek, mint korábban. Ez ellen gyakran hangzik el az érvelés, hogy csak azért csökkent a munka- nélküliek száma, mert az uniós csatlakozás után több tízezer szlovákiai lakos vállalt munkát külföldön. Ez részben igaz, de az adatok azt mutatják, hogy Szlovákiában is lendületesen nő a foglalkoztatottság. 2004 első negyedévében 2 millió 129 ezer szlovákiainak volt munkahelye, 2006 utolsó negyedévére számuk 2 millió 333 ezerre nőtt. Ez azt jelenti, hogy a szlovák gazdaság bő két év alatt több mint 200 ezer új munkahelyet teremtett, azaz csaknem tíz százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma. Sőt, egyes ágazatokban egyre komolyabb munkaerőhiány kezd kialakulni, ezért lassan megindult a külföldön dolgozók egy részének visszaszál- lingózása, és valószínű, hogy a gazdaságnak az elkövetkező években több tízezer külföldi vendégmunkásra is szüksége lesz. A cseh Lidové noviny múlt héten arról tájékoztatta olvasóit, hogy csökken az érdeklődés a csehországi munkavállalás iránt Szlovákiában, mivel a szlovák bérek már nem sokkal maradnak el a cseh szinttől. A nyitrai gépipari vásáron a szlovák gépipari szövetség elnöke jelentette ki, hogy az ágazatban szükség lesz kvalifikált külföldi munkaerő toborzására. Jelenleg az autóiparban 60 ezer, az egész gépgyártásban mintegy 110 ezer ember dolgozik, de 2010-ig egyedül az autógyárak és beszállítóik 100 ezer fölötti dolgozói létszámot terveznek. Felmerül a kérdés: miért van szükség külföldiek toborzására, miért nem tölthetők fel az új munkahelyek a hazai munkanélküliek népes, 200 ezer feletti táborából. Ennek két oka van, az egyik a munkanélküliek alacsony, nem megfelelő képzettsége, a másik az, hogy nagy részük nem is akar dolgozni. A regisztrált munkanélküliek tábora két fő csoportra osztható: az egyikbe tartoznak azok, akik elvesztették állásukat, de szeremének dolgozni, s ezért többnyire gyorsan találnak is újat. Ez a munkaerőpiac természetes fluktuációjának velejárója. A másik csoport jelenti a keményebb diót. Ók azok, akik - bár általában szívesen panaszkodnak, hogy nincs munkájuk - igazán már nem is akarnak dolgozni. Egy részük ötven évnél idősebb, és a nyugdíjazására vár. A többiek évek óta állás nélkül vannak, teljesen elszoktak a munkától (már ha valaha dolgoztak egyáltalán), és sokszor még alapiskolai végzettségük sincs. Ők azok, akiknek az is gondot jelent, hogy mindennap reggel nyolcra megjelenjenek a munkahelyükön. A trencséni Ozeta Neo ruhagyár csaknem 900 dolgozóját bocsátotta el nemrég. Az alkalmazottaknak állásbörzét rendeztek, és 1400 munkahelyet kínáltak nekik a városban és a környéken. Ennek ellenére csaknem kétharmaduk bejegyeztette magát a munkaügyi hivatalokban. Sokan azzal indokolták döntésüket, hogy nem akarnak 20- 30 kilométert utazni vagy más típusú munkát végezni, mint amit megszoktak. Azt gondolhatnánk, hogy ami igaz a 2,5 százalékos munkanélküliségi mutatójú Tren- csénre, az nem állja meg a helyét a 20% feletti munkanélküliséggel jellemezhető járásokra. Csakhogy ezekben is próbálnak munkásokat toborozni a (többnyire nyugatszlovákiai) gyárak, ígérve viszonylag jó fizetést, ingyen szállást, ebédjegyet és kéthetente ingyenes hazaszállítást, többnyire csekély sikerrel. Ahhoz, hogy a gazdasági növekedés folytatódhasson, és tényleges csodává váljék, a kormánynak komolyan el kellene gondolkodnia néhány változtatáson. Először is a közoktatási rendszert kellene abba az irányba elmozdítani, hogy olyan végzettségű embereket képezzen, akikre kereslet van a piacon, másrészt a munkanélkülieket sem ártana jobban motiválni a munkakeresésre, akár további szankciók árán is. A másik út a vendégmunkások fogadása lehet. Csak akkor majd ne csodálkozzunk azon, hogy 200 ezer munkanélküli van az országban, miközben 100 ezer külföldi dolgozik nálunk. Belpolitikai viszállyá fajult a rendőri igazoltatási jog kiterjesztésének ügye Nagy-Britanniában Az iratait! Neve, lakhelycíme, tervezett úti célja? KERTÉSZ ROBERT Belpolitikai és kormányon belüli viszállyá fajult hétfőre a munkáspárti brit kabinetnek az a kiszivárgott terve, amely felhatalmazná a rendőrséget járókelők indoklás nélküli megállítására és igazoltatására. Nagy-Britanniában - ahol a jelenleg nem létező személyi igazolvány évek múlva tervezett bevezetéséről is hangos emberi jogi viták dúlnak - a rendőrség csak akkor állíthat meg és igazoltathat bárkit az utcán, ha valamely vétség vagy bűncselekmény elkövetésének gyanúja merül fel az illetővel szemben. A hétvégén kiszivárgott kormányzati elképzelések - szerint azonban a belügyminisztérium a terrorellenes hatósági jogkörök tervezett kiterjesztésének jegyében bővítené a rendőrség igazoltatási és kikérdezési jogait. Ez abból állna, hogy a rendőrök megállíthatnának embereket az utcán, megkérdezhetnék a nevüket, lakcímüket, és azt is, hogy hova tartanak. A válasz megtagadása vagy hamis információ szolgáltatása ötezer fontig (kétszázötvenezer korona) terjedő bírságot vonhatna maga után. A tervet a brit kormányon belül is éles bírálatok érik. Peter Hain északír-ügyi miniszter, a kormányzó Munkáspárt balszámyának egyik vezető képviselője egyenesen „Guantánamo hazai változatának” nevezte az elképzelést, az Egyesült Államok által fenntartott, nemzetközileg élesen bírált börtöntáborra utalva. Guantánamón több száz terrorgyanúsítottat tartanak fogva vádemelés nélkül, sokukat évek óta. Nick Clegg, az ellenzéki Liberális Demokrata Párt belügyi felelőse „rendőrállami ízűnek” nevezte a tervet, David Davis, a konzervatív árnyékkormány belügyminiszter- jelöltje pedig azt mondta: „drákói” intézkedésekről van szó, amelyek elsődleges célja inkább Tony Blair kormányfő és belügyminisztere, John Reid megítélésének erősítése utolsó hivatali heteikben, semmint a brit lakosság védelme. (Blair egy hónap múlva távozik a Munkáspárt és a kormány éléről, és ezután - saját bejelentése szerint - Reid is lemond posztjáról.) A jelenleg érvényes terrorizmusellenes brit törvény lehetővé teszi járókelők és autósok megállítását és kikérdezését, de csak egy előre kijelölt térségben, amely a terület kijelölésére jogosult rendőrfőnök szerint terrorfenyegetésnek van kitéve. A választ megtagadók ebben az esetben sem sújthatok bírsággal; terrortevékenység tényleges gyanúja esetén ugyanakkor az illetőt őrizetbe lehet venni. Tony Blair az igazoltatási jogkör ki- teijesztését érő bírálatokra hétvégi nyilatkozatában azzal reagált, hogy Nagy-Britannia eddig „a gyanúsítottak polgári szabadságjogait tette az első helyre”, és ezen változtatni kell. A szerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR Forró Ukrajna JARÁB1K BALÁZS Igazi forró hétvége volt Ukrajna-szerte. Ezreket kergetett ki a korán érkező nyár Kijevben is, ahol éppen a múlt hétvégén ünnepelték a város napját. Ki lehetett volna tenni a megtelt táblát a Dnyeper-par- ti strandra, ahol a Shakhtar Donyeck majd húszezer - egyébként a csapat narancssárga színeiben feszítő - szurkolója is átmeneti pihenőt tartott rengeteg sört és saslikot fogyasztva. Ebben a nyári hangulatban ugyanis a vasárnap esti Dinamo Kijev-Shakhtar Donyeck futballkupadöntő jelentette a csúcsot, amikor is a Dinamó győzelme után a kijeviek hajnalig tartó ünnepléssel és üvöltözéssel köszöntették a bajnokcsapatot. Bár a rendőri figyelem fokozott volt egész nap, balhénak nyoma sem látszott. Ki verne már meg Kijevben egy narancsos mezben feszítő szurkolót, még ha donyecki is az illető...? Az előzményekhez tartozik, hogy a Viktor Juscsenko elnök utasítására cselekvő belügyminiszter még csütörtökön kommandósokat küldött a főügyész eltávolításához, miután őt aznap az elnök - rendeletben - rúgta ki. A parlament erre lépéseket tett az elnök visszahívására, és többen a rendkívüli helyzet kihirdetésével riogattak, amikor az elnök megpróbálta „hatáskörébe vonni” a belügyi csapatokat. Utóbb kiderült, a belügyi csapatok nem is mozdultak sehová... Bár Juscsenko az alkotmányt idézte lépései alátámasztásához - csakúgy, mint a másik fél -, annyi biztos, hogy a csütörtöki események már túlléptek a keleti politikai kultúrán is. Aztán a két Viktor főleg külföldi nyomásra nagy gyorsan megegyezett, miként csak ebben a hónapban tálán háromszor is, most éppen szeptember 30-ra tűzve ki az előrehozott parlamenti választásokat. Mint eddig is, a két politikus komolynak látszott a megegyezéskor, de Ukrajnában a megegyezés és annak végrehajtása két teljesen különböző dolog. Az ukránok pontosan tudják ezt, tehát nem is izgatja őket a dolog annyira, mint az európai sajtót. Elsősorban azért nem, mert ebben a krízisben az előrehozott választások semmit sem oldanak meg, hiszen az előrejelzések szerint ugyanez a patthelyzet állhat majd elő, vagyis a kékek (ebben az esetben a donyecki Janukovics fémjelezte Régiók Pártja) ikszet játszanának a főleg Nyugat- és Közép-Ukrajnában erős narancsos pártokkal. Ráadásul az alkotmánytisztelet teljes eliminálása nem sok jóval kecsegtet egy esetleges választások után sem. Sőt, hol a garancia arra, hogy az új alkotmányt a két fél majd tiszteletben tartja? így az istenadta ukrán nép szinte teljes közönye a lehető legegészségesebb hímek tekinthető. Az ukrán gazdaság jól teljesít - rossz nyelvek szerint a kormánynak nincs ideje elrontani semmit, mivel a politikai krízis leköti az energiáit. Ukrajna forró, de korántsem forrong. Egészen addig, amíg el nem fogy a társadalmi türelem, vagy egy új generáció nem változtat a játékszabályokon. Mind a kettőhöz idő kell azonban, amiből Ukrajnában mindig van elég. Főleg akkor, ha a külső tényezők egyre kevesebb befolyást jelentenek az ukrán belpolitikára - Oroszországhoz már Janukovicsnak sem nagyon akaró- dzik, az EU viszont hallani sem akar az ukrán csatlakozásról. Az ukrán politikai show így megy tovább a maga útján. JEGYZET Vojtech, aki persze Béla JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Az egyik roma szervezet vezetője, aki nemrég Slotával ivott pertut, azt kürtölte világgá, összefogtak, hogy megakadályozzák a Szlovákiában élő cigányok elmagyarosítását. Pe- tíciós akciót indítottak Szlovákia területi egységének megőrzésére, s ezzel is nemet akarnak mondani az MKP azon törekvésének, hogy beolvassza a cigányokat a szlovákiai magyarok közé. Tette ezt a bejelentését Rimaszombatban karöltve azzal az ottani aktivistával, Vojtechhal, akit mindenki magyarnak ismer, s Bélának hív, hisz a rimaszombati cigányság nagy része is magyar. Vojtech általában a rimaszombati cigányság megváltójának tekinti magát, ami azonban a legutóbbi önkormányzati és megyei választásokon sem tükröződött az eredményeken, hiszen még az ún. Fekete városban is csak elenyésző számú szavazatot kapott. Az illető úriember szerint a romák Ficót második Dubčeknek is nevezik, s nagyon elégedettek a kormány eddigi teljesítményével. Kérdés persze, hogy mit szólna ehhez a kétes dicsőséghez maga Dubček. A híren még mosolyoghatnánk is, de ne tegyük. Nem azzal foglalkoznak, hogy a rimaszombati járásban a legnagyobb a munkanélküliség, s bizony a munkanélküliek jelentős részét a romák teszik ki, akik vagy alkalmazkodnak a legújabb koreai cég követeléseihez, s az általuk felajánlott minimálbérhez, vagy elmennek újságot árulni, esedeg a Boci, boci tarkát eljátszani harmonikán Bécsbe. Két éve még a foglalkoztatásösztönző munka is egyfajta megoldásnak tűnt, de mivel az önkormányzatok pénze elfogyott, ma már az egész csak heti kétszeri autogrambegyűjtésre korlátozódik. Nemrég költözött a szomszédomba egy négygyerekes cigánycsalád. A gyerekek anyja magyar, az apjuk viszont szlovák, aki pár éve költözött a faluba, és a mai napig sem tanult meg magyarul. A gyerekek először a szlovák nyelvet sajátították el, de a család mégis úgy döntött, hogy a helybeli magyar iskolába adják őket. Amikor szomszédok lettünk, szlovákul nemigen beszélő unokahúgaimmal még csak mutogatva értették meg egymást, de ma már magyarul társalognak. A családot leginkább az érdekli, hogy miből tartsák fenn magukat, s legkevésbé sem az, amiből egyre szaporodó politikai érdekképviseleteik próbálnak tőkét kovácsolni. Bár ha ezen a szinten politizálnak, könnyen az arcu(n)kra fagyhat a mosoly.
