Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-28 / 121. szám, hétfő
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 28. TALLÓZÓ LE FIGARO Nicolas Sarkozy francia elnök közvetítését óhajtja az iráni atomprogramról szóló vitában Ali Laridzsáni iráni főtárgyaló, akivel interjút közölt a francia lap. „Nicolas Sarkozy új elnök Franciaországa a becsületes közvetítő szerepét játszhatná, mert Franciaországnak igen jó nálunk a megítélése” - vélekedett Laridzsáni. ,3a lehetőségem lenne építő párbeszédre a nyugatiakkal, amit most gátol Amerika hajthatatlansága - azt követeli, hogy előzetesen függesszük fel az urándúsítást -, bizonyos vagyok abban, hogy együtt számos más eszközt is találhatnánk a kölcsönös bizalom megteremtésére - mondta a főtárgyaló.- Megint elment pár orvos külföldre dolgozni. Holnap te fogsz engem katéterezni, aztán én altatlak az epeműtétnél... (Peter Gossányi karikatúrája) lvan Gašparovič szlovák államfő Koszovó kapcsán teljesen nyilvánvalóan a szlovákiai magyarokról értekezett Közép-európai államfők és a „magyarkérdés” Bár nyíltan és egyértelműen senki sem mondta ki, de a „magyarkérdés” erőteljesen jelen volt 14. közép-európai államfői csúcstalálkozón Brünnben, amely szombaton zárult KOKES JÁNOS Úgy látszik, Közép-Európa legnagyobb problémája Koszovó és be kell ismerni, hogy erről a kérdésről nincs egységes véleménye a térség országainak - jelentette ki Václav Klaus, cseh köztársasági elnök a fórumot záró sajtóértekezleten. Klaus ugyan Koszovóról beszélt, de ez a téma szó szerint és konkrétan csak Borisz Tadics szerb és Alfred Moisiu albán elnököt érdekelte. Tadics pénteken délután nagyon szenvedélyes és személyes hangvételű védőbeszédet mondott kollégái előtt, hogy miért kell a ma már 90 százalékban albán többségű tartománynak továbbra is Szerbia részének maradni, s miért nem szabad önállóságot kapnia. Hasonló szenvedélyességgel beszélt Ivan Gašparovič szlovák államfő is, aki azonban Koszovó kapcsán teljesen nyilvánvalóan a szlovákiai magyarokról értekezett. „Koszovó kérdésében olyan megoldást kell találni, hogy senkinek se legyen sérelmi érzése, s hogy a megoldás ne jelenthessen precedenst” - pontosította nyilvánosan Gašparovič a Cseh Televíziónak adott inteijújában. Traian Basescu román államfő a konferencián szintén Koszovó önállósága ellen emelt szót, holott néhány éve még ellenkező véleményem volt. Aztán keményen megbírálták, s ma már másként beszél. A román újságírók azonnal meg is jegyezték: bár nyíltan nem mondta ló, de attól tart, hogy ez példa lehetne a romániai magyarság számára is, amely autonómiát követel a Székelyföldnek. Szlovákia, és Románia, tehát két olyan ország államfője, amelyekben a legnagyobb számú kisebbséget alkotja a magyar, tart tehát a magyar „önállósodási” törekvésektől, és esetleg az elszakadástól is. Elég azonban ránézni a térképre, s minden józanul gondolkodó ember azonnal felismerheti, hogy csúnya politikai játszmáról van szó. A magyarok lakta mai délszlovákiai területek a múltban soha nem alkottak Koszovóhoz hasonlítható önálló régiót, és a szlovákiai magyarok szempontjából az ország illogikus adminisztratív felosztásának sincs olyan befolyása az általuk lakott vidék helyzetének alakulására, mint az albánoknak Koszovóban. Ami pedig az erdélyi magyarokat, s konkrétan a Székelyföldet illeti, szintén egyértelmű: Székelyföld a mai Románia kellős közepén helyezkedik el, s valamiféle „elszakadása” vagy „elcsatolá- sa” Magyarországhoz gyakorlatilag elképzelhetetlen. Emlékezzünk: amikor a második világháború előestéjén a nagyhatalmak Bécsben felosztották az 1918 óta Romániához csatolt Erdélyt Magyarország és Románia között, igencsak furcsa alakulatok jöttek létre, s mindkét országban százezrek maradtak a másik oldalról, ami jól érzékelteti a probléma összetettségét. Ma, hatvan év elteltével a demográfiai viszonyok még bonyolultabbak. Felesleges tehát az ördögöt a falra festeni, s zavarni a magyar-szlovák, valamint a magyar-román együttélést, de a jelek szerint a szlovák és a román nacionalista erők mindent kihasználnak érdekeik érvényesítésére. Koszovóval mindenképpen kell foglalkozni, de tárgyilagosan, elfogultság nélkül, mert sorsából sok tanulság vonható le. Csak egy aspektus a sok közül: a demográfiai változások miatt az albánok olyan többségbe kerültek a tartományban, hogy az függetlenül attól, Szerbia része ma- rad-e, vagy önálló lesz, a terület jellegét mindenképpen az albán elem határozza meg. Itt viszont van egyfajta párhuzam Erdéllyel: 1918-ban, szintén történelmi fejlődés következtében Erdély már román többségű volt, s ez a jövő szempontjából hosszú távon - merem állítani - fontosabb tényező, mint az, hogy melyik országhoz tartozik a tartomány. Az természetesen nem tagadható, hogy az állami hovatartozásnak is komoly súlya van abban, hogy a mindig nagyszámú, „bizonytalan” identitású személy kinek, minek vallja magát. De ez már egy másik téma. Brünnben meglepetést keltett, hogy Sólyom László a nemzeti kisebbségek kényes kérdését is felvetette. „Felhívtam a kollégák figyelmét két dologra. Az egyik, hogy a nemzetközi jog fejlődése az utóbbi időben elismeri a kulturális nemzet és a politikai nemzet fogalmának egyenjogúságát. A másik: az is elismerést nyert, hogy az anyaország támogathatja határon túl élő kisebbségei identitásának fenntartását” - nyilatkozta magyar újságíróknak a tanácskozás után Sólyom László. Megjegyezte: Ez egy fontos dolog! A homogén nemzetállamok kialakítására vonatkozó 20. századi próbálkozások többnyire csődöt mondtak, és sok szenvedést okoztak. A kisebbségek itt vannak, s problémáikat meg kell oldani - mondta a magyar államfő, aki szerint szükséges, hogy a jövőbeni európai alkotmány szövege a nemzeti kisebbségekkel is foglalkozzon. Sólyom beszéde nem talált egyértelmű fogadtatásra, se megértésre. A Mladá fronta Dnes című liberális cseh lap szombaton azt írta, hogy a brünni fórumon elhangzott felszólalások közül valószínűleg Sólyom László beszéde váltotta ki a legnagyobb értetlenséget. Sólyom hosszasan ecsetelte a magyar kultúra színvonalát, de arról, ami a magyarokat valóban gyötri, tehát a Csehországba tervezett amerikai radarról, inkább nem szólt - jegyezte meg a legolvasottabb cseh újság. Diplomáciai megfigyelők szerint a téma felvetése román, szlovák, valamint cseh részről is nem hivatalos elutasításra talált. Sólyom mindjárt Brünnbe érkezése után - még csütörtökön este - találkozott a helyi magyar közösség képviselőivel. A mintegy félórás találkozón az elnök arról is beszélt, hogy tisztázni kell a múlt problémáit a magyar-szlovák, és a magyar-cseh viszonyban. Példaként a szlovákiai magyarok II. világháború utáni meg- hurcolását, kitelepítését, Esterházy János, tragikus körülmények között csehországi börtönben elhunyt szlovákiai magyar politikus rehabilitációjának az ügyét említette. Hangsúlyozta, ezekről a témákról nem lehet hallgatni, újra és újra fel kell őket vetni partnereinknek és a-széles nyilvánosságnak is. Jelentős csapatkivonás várható az amerikai elnökválasztási év derekán Feleannyi amerikai lesz jövőre Irakban? MT1-F1GYELŐ Több feltevést is tanulmányoz a washingtoni Fehér Ház az Irakban állomásozó amerikai csapatok létszámának csökkentésével kapcsolatban, ami akár az 50 százalékot is elérheti jövőre - írta internetes változatában a The New York Times amerikai napüap a hétvégén. Az újság név nélkül nyilatkozó, magas rangú amerikai tisztségviselőket idéz, akik szerint a jövő év közepére - tehát az amerikai elnökválasztási év derekára - a létszám százezer fő körüli szintre apadhatna. Jelenleg 145 ezer amerikai katona van Irakban. Az egyik elképzelés szerint a jövő tavasszal megkezdhető és az év végére lezárható csökkentési szakasz végén a jelenlegi húsz harcoló dandár helyett csak mintegy tíz maradna a közép-keleti országban. A fehér házbeli gondolkozás alapjául szolgáló feltevések szerint az amerikai kontingens feladatai is jelentősen korlátozódnának, elsősorban az iraki katonák kiképzésére és az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat elleni harcra - írta a The New York Times. George Bush elnök januárban még arról beszélt, hogy az Egyesült Államok újra magához vonná a Bagdad, valamint Anbar tartomány feletti ellenőrzést. Az amerikai kormányzati illetékesek abban reménykednek, hogy a csapatcsökkentés nyomán az elnökválasztási kampány Irakkal kapcsolatos vitáit nem a kivonulási menetrend kérdése fogja uralni, hanem az a téma, hogy hosszú távon egyáltalán milyen amerikai jelenlét fenntartása lesz szükséges az országban. komwemtAr Romák „magyar kártyája” BARAK LÁSZLÓ A hírek szerint már a romák is aláírásokat gyűjtenek „autonómiaügyben”, akárcsak némely magyarok. Első olvasatban az ilyen ökör- ségre mondják, megérett a vüág a pusztulásra. Szóval, egy feltehetően „íkútoprongyok” alkotta alkalmi gittegylet, nevezetesen, az Alternatív Polgári Kezdeményezés rimaszombati tagjai - közülük is állítólag a „magyarul beszélő cigányok”(!) - baromira szívükre vették, hogy egy, velük nyilván egyívású magyar gádzsó virtuális „autonómiaudvart” kerített magának Komáromban - néhány baromfival egyetemben. Nyomban aláírásgyűjtésbe kezdtek hát, elítélendő a magyar autonómiatörekvéseket...! Látni való, kizárólag az olyan akamokok képesek a köztudatba férkőzni, akik úton- útfélen ökörségekkel traktálják a tátott szájú népet. Évek óta nem számít már, hogy gyakorta olyan haszonleső bohócok, szabadon grasszáló elmebetegek kerülnek reflektorfénybe, akiket jobb helyeken le sem köp a média vagy kizárólag az illetékes szakorvosokat foglalkoztatják. Ugyan milyen egyéb következtetésre juthat a csak fikarcnyit is tárgyilagos megfigyelő, például egy Kökény Béla és egy Ladislav Fizik nevekkel fémjelzett kinyilatkoztatás kapcsán, amely szerint „a szlovákiai romák még soha olyan elégedettek nem voltak az ország politikájával, mint a jelenlegi kormány irányítása alatt”? Kökény egyébként az autonómiaellenes petíciós bizottság elnöke, Fizik pedig a ki tudja melyik Roma Parlamenté. Sejthető azonban, csak azért olyan elégedettek ezek az emberek, mert némi jelképes vagy éppen valós baksis fejében cselédként gazsulálhatnak Ficóék- nak. E tekintetben jó tudni azt is, Fizik épp a minap dicsekedett, ugyancsak egy sajtónyilatkozatban, hogy Ján Slota, az egyik legfaragatlanabb szlovák nemzeti díszpéldány, úgymond, kizárólag az ő „parlamenijével” kötött együttműködési megállapodást. Azaz, Fizik Slota egyetlen díszromája! Sajnos nincsen ebben semmi rendkívüli, hiszen köztudott, annak idején Vladimír Mečiamak is megvoltak a privát díszmagyatjai. Amint számtalanszor előfordult már egyéb nemzetiségi, felekezeti cselédekkel is, hogy szent meggyőződésből, de leginkább némi hűbér fejében, derékig kúsztak föl egy-egy aktuális potentát emésztő traktusába... Lásd a minap Jobb létre szende- rült” Juraj Kublát, akinek annyira szúrhatta a szemét Malina Hedvig, hogy jelentéktelen gyalog létére egyszeriben némely jogásztudorokat is megszégyenítő színvonalon jegyzett a leányzó rovására kreált feljelentő levelet. Vagy csak megbízói akaratát teljesítette volna - szimpla provokátorként? Amint szegény Hedvig másik feljelentője, akiről meg a hét végén derült ki, alig pár éve még a szlovák titkosszolgálatnál nyomta az ipart. Okkal feltételezhető tehát, a romák mostani autonómiaellenes aláírásgyűjtési akciója és a szóban forgó feljelentő levelek egy alantas kormányzati sajtókampányt szolgálnak. Az illetékes ügyésznek ugyanis e feljelentések nélkül is eleve bűnvádi eljárást kellett volna kezdeményeznie Hedvig ellen. Ha már annak idején kurtán-furcsán azzal zárták le ügyében a nyomozást, hogy megveretését ő maga találta ki... így pofoztatik hát itt akkordban a szar. Amely cselekményt csak akkor lehetne elintézni egy hanyag vállrándítással, ha az nem fröcsög- ne folyvást a szerencsétlen plebsz arcába. JEGYZET ' ' >v\\ ■ 1 Nincs apelláta JUHÁSZ KATALIN „Könyörgök, kíméljen meg a szórólapoktól!” Ez áll a szomszédom postaládáján, filctollal, hatalmas betűkkel. Ám az esdeklő üzenet nem sokat ér, kárörvendő mosollyal szoktam konstatálni, hogy szinte naponta kandikál kifelé a ládácskából egy-egy színes cetli, amelyen árengedményekre, fantasztikus nyári akciókra hívják fel a figyelmét különböző cégek. Mintha azt kommunikálnák a szórólapozók, hogy nekik ez a munkájuk, amit ha törik, ha szakad, el kell végezniük, esőben, hóban, trópusi hőségben, cigánygyerek-potyogás közepette, szóval, nincs apelláta, akár be is tapaszthatja a tisztelt célszemély a nyílást, úgyis bejuttatják az üzenetet, ha kell, véső segítségével. Elképzelem a szomszéd fáradt, csüggedt arcát, ahogy este kitakarítja a postaládát. Az én életemből is jó néhány percet elvesz, amíg megtalálom a leveleket, számlákat a sok érdektelen reklámcédula között. De nem kapálódzom, nem lázadom, rég belenyugodtam a megváltoztathatatlanba. Egy ideje már az utcán sem tanúsítok ellenállást. Főleg, amióta tudom, hogy ezek az emberek pár fillért kapnak egy sikeresen „kézbe nyomott” cetliért, csúcsidőben is fél óra, amíg összejön nekik egy húszas. Egyébként meg kell hagyni, alapos kiképzésben részesültek, másképp nehezen boldogulnának a nagyvárosi forgatagban. Tántoríthatatlanul állnak a negyven fokban, és már messziről fixírozzák a szembejövőt. „Üdvözlöm! Szeretne havi harmincezret keresni kényelmes, otthoni munkával?” Vagy: „Kérem, látogassa meg új üzletünket!” - hadarják, és muszáj elvenni tőlük a papírost, mert máskülönben a szöveg folytatódik. Megbízóik rendszeresen ellenőrzik őket, sőt a környék kukáiba is belekukkantanak, nem szabadult-e meg a munkatárs rövid úton a feladattól. Épp ezért egy-egy dolgos nap végére a szórólapozók már annyira agresszívak, hogy métereken át képesek haladni a cetlivel a kiszemelt áldozat mellett. Az újonnan nyűt kocsmák és boltok reklámemberei vélhetően a közlekedési rendőröktől tanultak el néhány terelő mozdulatot, eleve úgy helyezkednek az objektum előtti járdán, hogy testükkel invitálnak befelé, azaz elállják a menekülés útját. A múltkor sikerült is eltéríteniük eredeti úti célomtól. És bizony, a rekkenő hőségben nem is bántam meg a rövid kitérőt...
