Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-25 / 119. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 25. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES Az orosz Gazprom energetikai társaság Moszkva és az EU közötti feszültségek ellenére is folytatja befektetéseit az uniós országokban. A Gazprom, vezetői szerint, a „világ vezető energetikai” cégévé kíván válni. Az energetikai óriás helyettes igazgatója óva intett attól, hogy Lengyelország és más kelet-európai országok aláássák az unió döntéshozatali folyamatát. A vezető bírálta az orosz-EU tárgyalások megakadályozásának szándékát, és a Balti-tengeri csővezeték kiépítését érintő bírálatokat. Hangsúlyozta: nemzetközi energiabiztonsági megállapodásra van szükség a stabil befektetési környezet megteremtése érdekében, (m)- Még hogy nem akar semmit! A magyarok is mindig ezt mondják, de mi jól tudjuk, mi az ábra! (Peter Gossónyi karikatúrája] A magyar adás addig lesz veszélyben, amíg Szlovákiában nincs közszolgálati rádiózás Pro Patria, pro Radio Másfél évtizede a monopol- helyzetű állami rádió mellett a kereskedelmi csatornák jelentették az alternatívát, a személyi szabadság mértékének növelését. Ma, a médiaidiotizmus uralkodásának idején viszont éppen a fordítottja érvényes: a kereskedelmi adók mára egységesen szimpla folyamában az egyéni szabadság mértékét az az alternatíva növeli, amit közrádiózásnak hívunk. LOVÁSZ ATTILA Tévedés ne essék, közrádió ugyan létezik, de Szlovákiában nincs közrádiózás. A megfogalmazott állapot első látványos vesztese valószínűleg a kisebbségi, ezen belül a magyar adás lesz. Még mielőtt a magyar adás speciális helyzetét elemeznénk, nézzük meg, miért nincs az országban közrádiózás. A duális rendszer hajnalán volt egy darab állami rádió, amelynek úgymond ellentételezéseként születtek meg a kereskedelmi csatornák. A közrádió és a kereskedelmi csatornák frekvenciaarányát, a frekvenciák elosztását fele-fele arányban állapította meg a politikai elit (persze nem egzakt és számon kérhető írásos módon), ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a közrádió uralkodott az éter egyik, a kereskedelmi csatornák az éter másik felén. A másfél évtized alatt azonban technológiai fejlődés is történt, a középhullámú rádiózás marginalizálódott, a rövidhullám jelentőségét vesztette, a hosszúhullámú adások teljesen megszűntek, a harminc évnél fiatalabbak ezen sávokra nem is emlékeznek. Az ország területén bárminemű közrádiózásról szóló vita egyetlen intézmény vitájává alakult. Eltekintve azon időszaktól, amikor a közrádiót egy kereskedelmi csatorna, a Twist helyettesítette köz- szolgálati feladatok ellátásában, nem történt más, mint az, hogy a kereskedelmi piacon egy tucatnyi, országos gerinchálózattal rendelkező adó versenyez egymással, velük szemben, de versenyükön kívül áll a közrádió. Nem is tekintik vetélytársnak, hiszen a közrádió törvény alapján kap pénzt, és törvény alapján sugároz (elvileg nem kapcsolható ki). Ha a kereskedelmi adók versenyébe beleszól, akkor majd jönnek a lobbinyomások és a közpénzek számonkérése, aminek első áldozata rövid időn belül az FM-Rádió (négyes csatorna) lehet. Szlovákiában nem alakult ki a közrádiós verseny, a politika egyetlen, centralizált intézményre hárított minden közszolgálatot, nem is csoda, hogy a mizéria a tetőfokára hágott. Az előfizetési díjat egy intézmény kapja (tekintsünk el attól, hogy botrányosan rossz jogszabályok alapján), nem alakultak ki helyi, regionális közműsor-szolgáltatók, mert ilyet a szlovák jogi szabályozás nem ismer. A közrádió piacán tehát megmaradt az „eszi, nem eszi, madáreledel” gyakorlata, ami a közszol- gálatiságot törvényszerűen válságba kergette. Amíg a közrádiózást egyetlen intézmény képviseli, ne várjunk el sem minőségi regionális, sem minőségi kisebbségi adásokat. Mert nem lesznek. A magyar adás helyzete ebben a mizériában kétszeresen specifikus. Minden közrádió két módon oldhatja meg az egy intézményen belüli kisebbségi műsorszolgáltatást: vagy országos teresztriális gerinchálózatra teszi az összes nemzetiségi műsort (a jelenlegi Pátria rádió, vagy a Magyar rádió 4), vagy a regionális hálózatban helyben sugároz (néhai REGINA alapkoncepció, vagy a Román Rádió kisebbségi adásai). Arról álmodni sem mertünk (ma is forradalmi az ötlet) hogy netán önálló magyar (vagy akár más nemzetiségű) adó sugározzon a közszolgálati éterben. A mizériát fokozza, hogy kereskedelmi regionális magyar adás sem képzelhető el ott, ahol a piac eltarthatná (eltarthatta volna), mert az országban csak szlovák nyelvű reklámokat lehet sugározni. Bugyuta jogszabály, de érvényes, és káros volta ellenére az MKP nyolc kormányzati éve nem volt elég arra, hogy megszűnjön. A Szlovák Rádió az érvényes jogszabály alapján a kisebbségi adásokat külön szervezeti egységként külön adón kezeli (Pátria). A kisebbségi adások ilyetén lebonyolítását január 29-én még sikernek is könyvelhette el. Elég volt néhány hónap, hogy kiderüljön, az elátkozott háromadós rendszer, ami miatt a jelenlegi prog- ramalelnököt nem választották meg elnöknek, reálisabb alternatíva volt, az ötadós közszolgálati rádiót a koncessziók nem tartják el, s a kormányt mindez egyáltalán nem izgatja. Miloslava Zemková rádióelnök döntése, mely szerint a középhullámú adásokat a rádió .megszünteti, érthető ugyan, de nem indokolt. A középhullám állami finanszírozását jogszabály írja elő, ha az állam ennek nem tesz eleget, akkor nem történik semmi, az állam önmagát nem szokta szankcionálni. Az adás megtartható mindezek ellenére, hiszen a közszolgálati rádiót, ha egy fillért sem fizet a sugárzásért, nem lehet kikapcsolni!!! Oldja meg a politika, miből menjen az öt adó, ha a törvény ennyit ír elő! Az egy másik kérdés, hogy a gyakorlatban a kisebbségi műsorok elhelyezése a középhullámon, majd a középhullámú sugárzás megszüntetése olyan lépés, amit a legkeményebb mečiari garnitúra sem engedett meg magának, mert ez az önálló kisebbségi adások gyakorlati megszűnéséhez vezet. Itt tart ma a Pátria, s ha a politika nem gondolja át a közszolgálati rádiózás alapelveit, nem hoz új döntéseket a frekvenciaelosztásban, akkor a Pátria minden rádióvezetői támogatás és minden hallgatói elvárás ellenére megszűnik, Slotáék nagy örömére. A magyar adás mai struktúrája és mai helyzete 15 év eredménye, s ez idő alatt mindvégig ki volt szolgáltatva a hatalom kénye kedvének. Most is ebben a helyzetben van. Legitim és indokolt az igény arra, hogy önálló magyar közszolgálati műsorszolgáltatás alakuljon, ez az az igény, amiért - uram bocsá’ - az utcára is ki lehet menni, ellenkező esetben bármilyen nyüatkozat, kompromisszum, átmeneti döntés fölösleges, az adás megszűnik. Kiút van - ismeri a rádió vezérkara, és ismeri néhány politikus is. Ám - ismerve a szlovák rádiós piacot - a megoldások tekintetében inkább szkeptikus maradnék. A szerző a Magyar Rádió regionális adásait vezeti Világméretű trend a vidéki térségek kiürülése - Európa a legnagyobb vesztes Túlzsúfolt nagyvárosok, elnéptelenedő vidék MTl-HÁTTÉR A vidéki népesség folyamatos elvándorlása miatt az idén először lakik világszerte több ember nagyvárosokban, mint vidéki településeken. Az ENSZ Habitat nevű szervezetének legutóbbi felmérése szerint jelenleg a világ 6,5 milliárdra tehető népességéből minden második ember városokban telepedik le. Miközben az 50-es években a népesség 30 százaléka élt városban, 2030-ban ez az arány már 60 százalék körül lesz. Egy másik példa szerint 30 évvel ezelőtt három nagy igazi városi vonzáskörzet alakult ki: Mexico-City, New York és Tokió körül, 10 millió lakossal. Mára már 21 üyen központ van, s közülük mindössze négy - Los Angeles, New York, Oszaka és Tokió - található fejlett ipari országban, a többi a feltörekvő térségekben van. A PricewaterhouseCoopers előrejelzése szerint 2020-ban a világ 30 megavárosa között tíz ázsiai, illetve latin-amerikai lesz - köztük egyebek mellett Buenos Aires, Isztambul, Mumbai és Manila. Az ENSZ elemzői pedig arra mutattak rá, hogy a leggyorsabb ütemben az afrikai nagyvárosok lakossága fog gyarapodni, 2030-ig évi 3 százalékkal. Miközben jelenleg a kontinensen 347 millióan élnek városban, 23 év múlva számuk 742 millió lesz. Ugyanezen időszak alatt Ázsiában 1,6 milliárdról 2,6 milliárdra nő a városlakók száma. A folyamat elsősorban az ingatlanbefektetőknek kedvez, az ázsiai ingatlancégek papírjainak árfolyama már most szárnyal, a növekedés az elmúlt évben megközelítette a 39 százalékot, jóval meghaladván az amerikai és az európai átlagot. Európában a születések számának csökkenése miatt mindössze 0,16 százalékkal gyarapszik majd a városiak száma 2030-ig, 526 millióról 546 millióra. Ugyanakkor Európában lesz a vidék a legnagyobb vesztes: miközben jelenleg még 203 millió európai él falvakban, illetve kisvárosokban, 2030-ban számuk már csak 152 millió lesz. KOMMENTÁR Munkát a külföldieknek! MOLNÁR IVÁN Míg hat évvel ezelőtt a szlovákiai munkanélküliek aránya csaknem elérte a 20 százalékot, mára ez - nagyrészt a Dzurinda-kor- mány munkaügyi reformjainak és beruházáscsalogató intézkedéseinek köszönhetően -10 százalék körülire csökkent. A reformok és a külföldi beruházók megjelenése azonban nem mindenkit és nem minden régiót érintettek azonos mértékben. Pozsony már korábban kivételezett helyzetben volt, a fővárosban manapság így már csak az nem dolgozik, aki nem akar. Éveken belül hasonló lehet a helyzet a legnagyobb nyugat-szlovákiai városokban, Zsolnán, Nagyszombatban és Nyitrán is, ahol a nagy külföldi beruházók több ezer munkahelyet hoznak létre. Látszólag semmi probléma. Szlovákia gazdasága szárnyal, és az új beruházók egyre több munkahelyet teremtenek. Ennek megfelelően az elkövetkező években tovább csökkenhetne a hazai munkanélküliség. Hogy mindez valóra váljék, ahhoz azonban a jelenlegi kormánynak is tennie kellene valamit. A Dzurinda-kormány az elmúlt években még örülhetett annak, hogy sikerült nagy külföldi beruházókat idecsalogatnia, miközben az egyedüli célja az volt, hogy a lehető legtöbb munkahelyet hozza létre, letornázva Szlovákia szégyenletesen magas munkanélküliségi rátáját. Hogy mindezt milyen áron érték el, az egy külön elemzés témája lehetne, mindenesetre sikerült beindítaniuk egy olyan folyamatot, aminek köszönhetően mára a lakosság is megérzi a reformok hatását. A Fico-kormány ezt követően - képletesen szólva - már csak felült a robogó vonatra, megfeledkezve arról, hogy néha sínt kellene váltania. így az elmúlt időszakban is elsősorban csak az autóiparra és egyéb gépipari vállalkozásokra kötődő cégekkel sikerült megegyezniük. Ľubomír Jahnátek gazdasági miniszter a napokban büszkén jelentette be, hogy a SARIO beruházásösztönző ügynökség jelenleg 140 olyan cégről tud, amely Szlovákiában szeretne letelepedni, miközben a letelepedés iránt érdeklődő cégek többsége a gépiparban vállalkozik. Szlovákia azonban szinte semmit nem tett az elmúlt években azért, hogy a gépipari végzettséggel rendelkezők számát növelje. Ennek „köszönhetően” a szlovák beruházáscsalogató intézkedések elsősorban a külföldi munka- vállalók számára biztosítanak majd megélhetést. Jelenleg a gépipari cégeknél 110 ezren dolgoznak, a számuk három éven belül 150 ezerre nőhet. Ugyanekkor míg az ágazat külföldi alkalmazottainak az aránya manapság 2-3 százalék közötti, három év múlva ez akár 20 százalékra emelkedhet. Vagyis míg az adófizetők pénzéből támogatott külföldi beruházásokkal külföldi munkavállalóknak teremtünk munkalehetőséget, Szlovákiában továbbra is több tízezer olyan munkanélküli lesz, aki reménytelenül keres munkát. JEGYZET Mi újság vidéken? PUHA JÓZSEF Miután befejezem a mondanivalómat, készíttetek új névjegykártyát. A nevem alá odaíratom, mondjuk, hogy az Új Szó főszerkesztője. Napilapunk lógója ugyan nem lesz rajta, s ügyelek majd arra is, hogy csak olyanok kapjanak belőle, akik nincsenek kapcsolatban a szerkesztőség tagjaival vagy hozzájuk közel álló személyekkel. Az emberek jelentős csoportja ezáltal kiesik, de még így is maradnak sokan, akik „a császárt fogják látni bennem”, s felér majd egy kisebb orgazmussal, ha a hátam mögött összesúgnak. Mindenben úgy fogok eljárni, ahogy az egyik hölgyismerősöm, aki titkárnőként három hete lépett be az új pozsonyi munkahelyére, ám a napokban egy komáromi rendezvényen saját maga által készíttetett (nem hivatalos!) névjegykártyákat osztogatott, rajta a munkakörrel: Az igazgató vezető tanácsadója. Persze elképzelhető, hogy azóta máris feljebb lépett a ranglétrán, hiszen hősnőnk erre tette fel az életét, nem néz se embert, se istent, bárkin átgázol, csak hogy elérje a céljait, mindenekelőtt a legbefolyásosabb ember ágyát. (Az előző munkahelyéről ezért utálták ki.) Az eszével képtelen feljebb jutni, hát megcsinálja a szerencséjét alternatív módszerekkel. Lényegtelen, hogy az illető húszéves, vagy kilencvenhét, ambiciózus ismerősöm bárkinek szívesen örömet szerez, de leginkább önmagának. Alapjában véve egy fő célja van: uralkodásra született, s addig pern nyugszik, amíg a világ nem kerül az uralma alá. Bárhová is sodorja az élet, minél magasabbról akar lenézni az alattvalóira, szó szerint jó magasról akarja lenézni őket. Egymás után állítja maga elé a mérföldköveket, és a mérföldkövek elérését megelőlegezi magának, ha kell, hamis névjegykártya segítségével. Közben sosem boldog, mert a fő cél még mindig oly távoli. Odahaza a szülők örülnek a lánykának, milyen ügyes, mondják, nem is sejtik, hogy csemetéjük olyan sötét, hogy a Negro cukorka világítana a szájában. Fel sem merül bennük, hogy közutálatnak örvend. Becsületes parasztemberek, akikről lányuk sehol sem beszél, szégyelli őket, már azt is felháborítónak tartja, hogy falun nevelték, arról nem is beszélve, hogy még érettségijük sincs, és csendben éldegélnek. Nem érti őket, ő nem szereti az állóvizet. Ilyen emberekből egyre többen futkosnak körülöttünk. Ha ismernek hasonlót, egy óvatlan pillanatban kérdezzék meg tőle, hogy „mi újság vidéken?”. Ezt hallva robbannak, ahogyan hősnőnk is. Nem tudni, miért, a kérdést méltatlannak tartják magukhoz...
