Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-09 / 105. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 9. www.ujszo.com ANKÉT Mi a helyzet a „zöldség- és gyümölcsfronton”? Blanár Ferenc mérnök, Fámád: Már évek óta felhagytunk a háztáji zöldség- és gyümölcstermesztéssel, még a szőlőmet és az almafáimat is bérbe adtam. Pedig 1989 előtt és közvetlenül utána is fűtött fóliában termesztettük a zöldséget. Egyszerűen nem éri meg az egész! Akkor keresetkiegészítésként jól jött, ma azonban csak az a termelő marad fenn, aki nagyban dolgozik, több lábon áll, többféle zöldséggel és gyümölccsel tudja rugalmasan ellátni a piacot. Főként primőr áruval. A szódban kiszámoltam: ha ketten dolgoztunk a feleségemmel, fóliáztunk, palántáztunk stb., akkor a tiszta nyereség nulla koronára jött ki, a kettőnk „munkabére” pedig 1 korona 20 fillérre óránként, s mindez 15 áron. Gondolom, ezt nem kell tovább magyarázni. Ma a kistermelő nem tud olyan árat elérni, amiből a ráfordított költségek megtérülnének. Szerintem egyrészt nem kellene olyan zöldségeket, növényeket behozni, amelyeket mi is termesztünk éppolyan jó minőségben, másfelől nem volna szabad olyan drasztikus mértékben emelni a vegyszerek, a speciális műtrágyák árát, hogy a háztáji kistermelő teljesen ellehetetlenüljön. Jókora aránytalanság az is, hogy míg egy-egy zöldség- vagy gyümölcsfajta kilóját maximum a régi felvásárlási ár kétszereséért veszik át, addig a vegyszerek, a tápanyagok ára a tíz-tizen- ötszörösére drágult, (buch) Csákvári Viktor mérnök, Muzsla: Szilvát és őszibarackot termesztek, utóbbit 2-3 áras területen. Azt tapasztaltam - főként az utóbbi két évben -, hogy amikor nálunk a korai gyümölcsfajták beérnek, s én el szeretném adni a termést, ugyanezekkel a gyümölcsökkel a nagyáruházak telítik a piacot, például kilónként harminc koronáért, ráadásul az áruházi barack zöme vízízű, éretlen. Ám az emberek csak az árat nézik. Sőt, ha én olyasvalakinek adom el a barackot, aki ezt például Párkányban a fürdővendégeknél, turistáknál értékesíti, az illető eleve legalább 10 koronával drágábban árulja ott, mint amennyiért tőlem vásárolta, mert egyébként nem éri meg neki. A szüva esetében pedig kistermelő labdába sem rúghat ezzel a gyümölccsel; egyébként ugyanaz a helyzet éréskor, mint az őszibarackkal. Szerintem igenis védeni kellene a belföldi piacot, elsősorban a nyugati import ellen. Jó példának tartom a magyarországi Termelők Érdekvédelmi Szövetsége, a TÉSZ megalakulását, (buch) Csoltkó Jenő magánvállalkozó, Jászó: Én magam négy hektáron termelek csak zöldséget, és néhány régi, bevált termelőmtől, barátomtól vásárolok fel, csupán azért, hogy a két üzletemet ellássam, meg azokat a boltokat, amelyekkel szerződéses viszonyban állok. A felvásárlás egyre nehezebb, mert a termelők ötven százaléka felhagyott ezzel a tevékenységgel. Az emberek félnek az egykoronás akciós zöldségektől és az időjárás viszontagságaitól is, ráadásul nálunk támogatás sem jár a kistermelőknek. Ha valaki most akar belevágni, egy ilyen vállalkozás beindítása nagyon nagy beruházást igényelne. Régebben például Komáromból is rendeltünk árut, most már inkább Magyarország felé orientálódunk, a primőröket, a paprikát és a paradicsomot onnan szállítjuk, (kozs) Horváth Erzsébet rokkantnyugdíjas, Érsekújvár: Retket és újhagymát termesztek a fiamékkal együtt. Néhány évvel ezelőtt még a férjemmel annyit ültettünk, hogy a felét le tudtuk adni, akkor még érdemes volt ezzel foglalkozni. Pénteken és szombaton most is rendszeresen kijárok a városi piacra, mert a szerény nyugdíjamat valamivel ki kell egészítenem; nálam minden korona számít. Most már a nyulak tenyésztése mellett mással nem foglalkozom. A menyem tavaly és idén is a munkahelyén, a hivatalban adta el a nyakunkon maradt retket, mert nem volt kinek, hová leadni. A fiamék a paradicsomot és a paprikát nem adják le, inkább felviszik a hegyek közé, és más ismerősökhöz, rokonokhoz hasonlóan ott adják el a turistáknak meg a panziók tulajdonosainak, mert arrafelé értékesebb a friss zöldség, mint a mi régiónkban. Korábban dinnyét is termesztett a családunk, és azt is inkább az ismert üdülők környékén adtuk el - a duplájáért, mint amennyit itt kaptunk volna érte. Á gyerekek idén is ezt tervezik. Sajnos, egyre drágább az öntözés, ezért uborkát már nem termesztünk. Nem éri meg bíbelődni vele! Az egyik fóliát felszámoltuk a kert végében, mert nem érte meg fűteni, (száz) N. Zoltán, Csallóközaranyos: Elsősorban palántaneveléssel és káposztafélék termesztésével foglalkozunk, de egyre kevésbé kifizetődő. A magok ára csillagászati, a jó palánta kineveléséhez jó minőségű talajra is szükség van, és akkor még nem beszéltem a fűtési költségekről. A takarékoskodás miatt napközben fával fűtöm a fóliát, de éjjel bizony rá kell kapcsolni a gázt. A felvásárlók pedig fillérekért akarják elvinni az árut. Nem csoda, hogy alig foglalkozik már valaki zöldségtermesztéssel. Pedig a nálunk termett zöldség sokkal jobb a behozottnál. Itt, a Csallóközben adottak az éghajlati feltételek, elegendő a napsütés. Ezt kellene tudatosítaniuk a vevőknek is. (vkm) Főző Péter: A Tescóban osztrák sárgarépa van, pedig nem hiszem, hogy Ausztriában kedvezőbb termeszteni A bodrogközi termelő gondjai A bodrogközi mezőgazdaság jövőjét illetően egyáltalán nem vagyok derűlátó - mondja Főző Péter (Szabó Bernadett felvétele) A szomotori Főző Péter borászkodik, gyümölcsöt és kalászosokat is termeszt. A keleten élő gazdák gondjairól vele beszélgettünk. LECZO ZOLTÁN Hogyan jellemezné a bodrogközi mezőgazdaság és az itteni kistermelők helyzetét? A régióban évről évre egyre kevesebben termesztenek zöldséget és gyümölcsöt. Piaca nem nagyon van a termékeknek, így a vidéken élő emberek többsége az elmúlt időszakban fokozatosan felhagyott a földműveléssel. Az idősebbek már nem tudják vállalni a mindennapos megterhelést, és azok a fiatalok, akik itt maradtak, általában nem lelkesednek a nehéz fizikai munkával járó pénzkereseti lehetőségért. Rengeteg szőlőültetvény, gyümölcsös van parlagon, sőt sok falusi kert is megműveletlen. A községekben élők zöme ugyan saját szükségletre még termeszt zöldséget és gyümölcsöt, ám közülük is egyre többen vásárolnak például sárgarépát és burgonyát a nagyáruházakban. Ha valaki mégis eladásra termel, van, aki felvásárolja az árut? A szervezett felvásárlói hálózat régen felbomlott. Egy-két ember vesz át zöldséget vagy gyümölcsöt, de csak kisebb mennyiségben. Barackot, uborkát vagy szőlőt időnként vásárolnak fel különböző községekben, de ezekre senki sem alapozhatja a gazdálkodást. Régebben sok helybéli piacolt. Ez mostanság is így van? A zöldség- és gyümölcstermesztés, mint mondtam, nehéz fizikai munka. Rendkívül időigényes, és sok a kockázati tényező: az időjárási viszonyok, a kártevők, a különböző betegségek stb. Az emberek ezért nem szívesen vágnak bele üyen bizonytalan vállalkozásba. Ehhez általában hiányoznak a drága mezőgazdasági gépek és berendezések, és megfelelő szállítóeszköze sincs mindenkinek. Ennek ellenére tudok néhány gazdálkodóról, aki piacol. Látom azt is, hogy időről időre megjelennek új szőlő- ültetvények és gyümölcsösök a térségben, ám hogy ezeknek mi lesz a sorsa, nehéz lenne megjósolni. A 40 áras kertemben én szinte kényszerből telepítettem 130 gyümölcsfát, hiszen ezek kevesebb törődést igényelnek, mint más növények. Valószínűleg csak a termés egy részét tudom majd értékesítem. Ha valakinek régen 40-50 barackfája volt, azzal szép pénzt kereshetett egy szezonban. Ma az ország északi tájain még mindig 35 koronát adnak a vevők egy kiló barackért, az itteni felvásárló 10-15 koronáért veszi azt át. Mégsem jellemző, hogy tömegesen vinnék piacra az itteniek a gyümölcsöt. A szegény embert - ahogy a mondás tartja - még az ág is húzza, hisz az utóbbi években eddig ismeretlen betegségek támadták meg a barackosokat, és az időjárási viszonyok sem kedveztek a gyümölcstermésnek. A Bodrogközben megtermelt árut nem éri meg inkább Magyarországon értékesítem? Nem, ott még az ittenieknél is alacsonyabbak az árak. Az almát, a csemegekukoricát vagy más terméket sokan inkább onnan hozzák be az országba. A szőlő jól eladható? A csemegeszőlő igen, a piacokon kilónként körülbelül 40 koronáért értékesíthető. Ám a környéken nem tudok olyan termelőről, aki csak ilyen fajtákat termesztene. Borszőlőt vásárolnak fel a régióban? Néhány nagyobb pincészet tavaly vásárolt fel szőlőt. Nagy- kövesdre, Zemplénbe és más falvakba távolabbról érkeztek kamionokkal kereskedők, akik ugyancsak vettek a gazdáktól. Olyan feldolgozó nincs a környéken, amely rendszeresen, nagyobb mennyiségben venne át szőlőt. Megjegyzem, a tokaji fajták kilójáért évtizedekkel ezelőtt 14-15 koronát adtak. Mostanság - ha egyáltalán felvásárolják - még azt az árat sem fizetik ki érte, amit 30 évvel ezelőtt. Magyarországon nem lehetne értékesíteni a szőlőt? Egyáltalán nem lehet. Tüdők olyan helyi borászokról, akik a szőlőt vagy a mustot odaát vásárolják meg, aztán itthon készítenek bort belőle. Nekem is kínáltak már szőlőt 20 forintos kilónkénti áron, de 60 forintért szinte mindenki találhat eladó borszőlőt. És mi a helyzet a borral? A borászkodás az egyik leginkább idő- és pénzigényes foglalatosság, ezért manapság ezt csak azok űzik, akik elhivatottak vagy szeretik ezt csinálni. A jó minőségű bor persze eladható, ám meggazdagodni abból manapság nem nagyon lehet. A bort milyen áron lehet eladni a régióban? • Ez nagyon változó. Egyesek már 25-30 koronáért is árulnak egy litert, én évek óta 50-60 koronáért értékesítem a nem palackozott bort. A palackozott drágább, 7,5 decis kiszerelésben 100-150 koronáért kapható. A félliteres szamorodni 250-300 korona, az aszú minőségtől és évjárattól függően akár több száz koronás áron is eladható. Magyarországra senki sem szállít? Még nem láttam Szlovákiából származó tokajit a magyarországi boltokban. Az ottaniaknak fenntartásaik vannak a szlovákiai tokajival szemben, ami érthető, hiszen ki szereti, ha a saját termékének új konkurense jelenik meg a piacon? Ön néhány hektáron kalászosokat is termeszt. Ezek eladhatók a térségben? Idén repcét vetettem, a szárazság miatt azonban kérdéses, milyen lesz a minősége, s hogyan alakulnak a felvásárlási árak. A kalászosok felvásárlása jobban megoldott: a búzát, az árpát, a repcét el lehet adni. Gondok azonban e téren is akadnak. Ön szerint van remény arra, hogy a jövőben fellendül a térségben a mezőgazdasági termelés? Nem vagyok derűlátó. A mező- gazdaság a világon mindenütt állami dotációk segítségével működik. Az európai uniós támogatásoknak a szlovákiai termelők csak az 57 százalékát kapják meg, így a piacon eleve hátrányban vannak. A spanyol, a portugál vagy az osztrák termelők árait az itteniek képtelenek tartani. így fordulhat elő, hogy a Tescóban osztrák sárgarépát árulnak, pedig nem hiszem, hogy az Alpokalján az ittenieknél kedvezőbbek a természeti feltételek. Gondot okoz a tőkehiány, az elöregedett géppark, valamint az is, hogy a bodrogközi földek minősége nem a legjobb. Interjú Patasi Honával, a Dunaszerdahelyi Regionális Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara vezetőjével Gyerekcipőben az értékesítés és a vásárlási kultúra B. JÓZAN MÓNIKA Dunaszerdahely. A zöldségtermesztés a mezőgazdaság legnagyobb kárt szenvedett ágazata, mivel „kézigényes”, nem biztosított a piaca, és az áruval nehéz megnyerni az üzletláncokat. A Dunaszerdahelyi járásban még gyerekcipőben jár a Termelési Értékesítési Szövetkezet, mely uniós támogatással működik, s a hatékonyabb értékesítést tűzte ki célul. Patasi Ilonával, a Dunaszerdahelyi Regionális Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara igazgatójával az ágazat legégetőbb problémáiról beszélgettünk. Gyakran hallani arról, hogy a lengyel áru kiszorítja a hazait, mert északi szomszédunknál támogatják a termelőket. Pontosan mi a helyzet e téren? A speciális növények termesztése Lengyelországban nem támogatott, egyedül az állam adhat hozzájárulást a költségvetésből. Az Európai Unió nem támogatja a zöldségtermesztőket. Egyes országok rejtett támogatást nyújtanak, például bizonyos forgalom után nem kell adót fizetni. Mi a helyzet az üzletláncok kínálatával? Csupa rémtörténetet hallani. A legnagyobb baj az, hogy nehéz a beszállítók közé kerülni, mert az üzletláncok elváljék, hogy egész évben biztosítsanak terménystruktúrát. Aki nem termel nagyban, az nem tudja felvenni a versenyt. Olyanról is hallotunk már, hogy egy termelő leszállította az árat, majd ellenőrizte, hogy az ő terménye kapható-e az áruház polcain. Kiderült, hogy fonnyadt zöldséget raktak ki helyette. Másnap visszakapta az árut, mondván, az megmaradt, megfonnyadt. Ezzel is kényszerítik a termelőt az árak leszorítására. Mit gondol, a vásárlók nem hiányolják a hazai árut? Két évvel ezelőtt volt e célból egy kampányunk, amely sajnos nehezen értékelhető. Az osztrákok híresen büszkék a saját terményeikre, nagyon önérzetesek, és ellenállnak az olcsó, gyenge minőségű árunak. Nálunk ez még nem divat, az emeberek egyelőre nem engedhetik meg maguknak. Szomorú, hogy termőföldet egyszerű más célra használni. Valamikor szigorúak voltak a vonatkozó jogszabályok. Módosítani kellene a földtörvényt, változtatni a földhöz való viszonyon, mert az ország vagyona. A jövőben biztosan e téren is lesz változás, már fordítják más államok vonatkozó, példaértékű törvényeit. Nem szabadna mindent pénzben látni, s eszeveszetten eladni a földeket, mert ennek a vagyonnak az itt élőket kellene gazdagítania. (A szerző felvétele)
