Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-03 / 52. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 3. www.ujszo.com Újévi szentmiséjében Sokol érsek megállapította, hogy az emberek és a társadalom eltávolodtak Istentől. Felszólította az embereket, hogy ne legyenek passzívak, s ne forduljanak el a társadalmi kérdésektől. A tömegtájékoztató eszközöknek azt kívánta, hogy munkájukban vezérelje őket az igazság szeretete. (Pavol Funtál felvétele) Az „ügynök érsek" nagyobb ellentmondás, mint például az ügynök politikus, ügynök dékán... A Sokol nevű zászlóshajó Hogy Sokol érseket a titkos- szolgálat ügynökként vezette s hogy beszervezése előtt szokatlanul hosszú ideig ügynökjelöltként „szerepelt”, az az ún. Cibulka-féle listáknak köszönhetően idestova tizenöt éve köztudott. Feltehetjük hát a kérdést - például a Szlovák Püspöki Konferencia elnökével, František Tondrával együtt miért épp Sokol múltja lett most a dosszié- nyitogatás zászlóshajója. PETER SCHUTZ Nyilvánvaló, hogy hatalmas lökést adott neki a lengyelországi Wielgus-affér, mely az egész régióban új hullámokat vert. Mert noha a kutatható aktákból olyan személyek ügynökmúltjáról is kiszivároghatnának jelentések, akiknek közügyekben (politika, gazdaság, igazságszolgáltatás, társadalom, tudomány) nagyobb a szerepük, mint amilyen Sokolé (ilyen például a „Doktor” fedőnevű), kétségtelen, hogy magas beosztásúak esetében a feddhetetlenség és a jellem köveA kommunista államrendőrség (ŠtB) 1972. szeptember 5-től vezette Ján Sokolt titkos munkatársaként, Spirituál fedőnéven. Ügy- nökjelölti szerepköréből röviddel a rendszerváltás előtt, 1989. július 24-én sorolták át ügynökké, Svätopluk fedőnéven. Az érsek addig tagadta együttműködését az államrendőrséggel, mígnem a napokban kutathatóvá váltak a cseh belügyminisztérium archívumának szlovákiai vonatkozású aktái is. Ezek szerint Sokol rendszeresen informálta vezető tisztjeit az egyház ügyeiről és a katolikus emigráció tevékenységéről. Az akták feldolgozása még tart, újabb anyagok várhatók. if«*roru>c------------P“"*------főt t r ! */> s I / Uaaouiu sckol telménye nagyobb súllyal esik latba. A lényeget tekintve tehát az „ügynök érsek” nagyobb ellentmondás, mint például az ügynök politikus, ügynök dékán vagy a jégkorongszövetség elnöke. S ami épp egy pap esetében váltja ki a legnagyobb csodálkozást: az önvizsgálat hiánya. Amit már lapzártánkig tudni lehet Sokolról az akták révén, nem tűnik annyira borzasztónak (mint például Wiel- gus esetében), hogy valamiféle „elnézést, tévedtem, mindenkitől bocsánatot kérek” annyira hamisan hangozzék, hogy ne lehetne őszinte megbánásnak felfogni. Ehelyett az érsek a tömegtájékoztatást vádolja, s olyan kifogásokkal hozakodik elő, melyek kínosak mindenki számára, akinek legalább alapfokú nacizmus gonoszságát, nem érti a bolsevizmusét sem, ezért tarthatja most magát rágalomhadjárat áldozatának. Ha Ján Sokol képes a kort viszonylagosítani, akkor valamiként az is logikus, hogy saját szerepét is. Ha semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy szemként a láncban ő maga is segítette a kommunistákat az egyház (a társadalom) felügyeletében, s ezáltal hatalmon ismeretei vannak a titkosszolgálat működéséről. Tizenhét évig jelöltként szerepelni a listán, s erről mit sem sejteni, képtelenség. Amiként az az állítása is, hogy azért szerepel a nyilvántartásban, mert így akarták őt - előre - lejáratni. A védekezésnek ez a fajtája (mely hajszálra azonos a Banáš, Humý és hasonlókéhoz) arra enged következtetni, hogy azok az elvek, melyek az érseket vezérlik, egyszerűen mások. S ha Sokolt közelebbről megnézzük, világossá válik, hogy a gonoszságról, melybe belegabalyodott, valóban más véleménnyel van. Ezzel összefüggésben visszhangozhat fülünkben nem régi beszéde a szlovák állam ideje alatti jólétről”. Amiként nem fogta föl a tartani őket, akkor érthető, hogy nem látja okát a bűnbánatnak és az önvizsgálatnak. Ján Sokol érseket azonban ebben a viselkedésében a teljes püspöki konferencia is bátorítja, mely maga struccként viselkedik, nem érzi szükségét, hogy rendet tegyen a háza táján. Vagyis ugyanazt műveli, amit Mikuláš Dzurinda ex- kormányfő, aki pártja leleplezett ügynökének esetében nem a megtisztulás esélyét látta, hanem a média rágalomhadjáratát. Lengyelország ékes példával szolgál arra, hogy a múlt elől lehet ugyan szaladni, de teljesen elfutni nem. (A szöveg eredetije a Týždeň c. hetilapbanjelent meg. A fordítást a szerző engedélyével közöljük.) „Mert ahová te mégy, odamegyek.” Tiso megérdemelné, hogy boldoggá avassák, úja könyvében Milan Ďurica, megállapítva, hogy a katolikus pap és államfő nem tehető felelőssé a második világháborús állam zsidóellenes intézkedéseiért. Bár a szlovák történészek többsége a szlovákiai zsidók üldöztetéséért nemcsak a hitleri Németországot, hanem a tisói szlovák államot is felelősnek tartja, Ďurica őszinte kereszténynek nevezi Tisót, akinek szerinte „csak a szükséges rossz” végrehajtásában volt szerepe. Ján Sokol kötelességének tartotta, hogy 2006 októberében részt vegyen a Jozef Tiso című ötszázötven oldalas Ďurica-kônyv bemutatóján. Borban a gyöngy: emelkedő derű és színvonal. Sokol (balra) és Durica a könyvbemutatón (Fénykép: ČTK/Jan Koller) „Dicsértessék!", avagy Tiso és a jólét. A 2006-os esztendő záróaktusaként Sokol érsek egy beszélgetés során semmi olyat nem mondott ugyan, amit évek hosszú sora óta ne lehetett volna róla sejteni, mégis épp neki köszönhetően került szóba Szlovákia a BBC főműsoridejében. Ján Sokol ugyanis derűs nosztalgiával idézte meg a Tiso-féle fasiszta szlovák állam időszakát, mondván: „Tisztelem Tiso elnök urat, és nagyon tisztelem, mert még gyerekkoromból emlékszem rá. Nagyon szegények voltunk, de amikor ő volt hatalmon, jól éltünk." Dicsérő szavai zsidó és roma szervezetek tiltakozását váltották ki, melyek emlékeztetnek a Tiso-rezsim kegyetlenségére s arra, hogy a hetvenezer embert gázkamrába küldő embertelen rendszer vezetőjét legalizálni igyekvő szándékok, főként ha ezek élére közszereplő áll, elképesztő cinizmusra vallanak. (Fénykép: ČTK/Anton Frič) A bizalom határai Ön szerint le kellene-e mondania Ján Sokol érseknek, aki együttműködött az Štb-vel? A SME napilap megbízásából a Markant ügynökség reprezentatív felmérést készített a Sokol-ügy kapcsán. Az 510 megkérdezett válaszából kitűnik, hogy ♦ az érsek lemondását leginkább a középgeneráció (20-tól 59 évig) szeretné; ♦ a nagyvárosok megoszlásában inkább a kassaiak (60%), mint a pozsonyiak (38%) kívánják lemondását; ♦ a legtöbben a Kassai kerületben szorgalmazzák lemondását (62%); ♦ a legkevesebben a szomszédos Eperjesiben (21%). ♦ Nemzetiségi megoszlásban jóval többen kívánják lemondását a magyarok (57%), mint a szlovákok (40%), s meghatározó a főiskolai végzettségűek aránya is (60%). (Grafikon: Új Szó, Toronyi Péter)