Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-03 / 52. szám, szombat
wvw.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 3. Szalon 13 A SZALON TERÍTETT ASZTALA - SZALONNA MINDEN MENNYISÉGBEN Gamma SZALAY ZOLTÁN Hatalmasak voltak a szemei a férfinak, aki föléhajolt, s meghitt, lágy, meleg, bozontos barnaság rejtőzött bennük. A lehelete is meleg volt, borszag vegyült benne szalonna zamatával, s mindehhez csatlakozott még a ház belsejének illata, amely otthonos volt, kényelmes, terpeszkedős; megfojtott minden romlást. Emberiesség virágzott idebent. Gamma egy alacsony ágyon feküdt, mellette asztalka, rajta mindenféle bögrék és csészék, teákkal, legalább ötféle teával, amelyeknek már az illata is gyógyította. Amint kinyitotta a szemét, elmosolyodott. A férfi, aki mellette állt, erre mintha egy csöppet megijedt volna. Mégsem igazán ijedtség volt az arcán, inkább a kellemes meglepettség jele; hirtelen nem is tudta, mihez nyúljon, s végül csak a lány arcához nyúlt, óvatosan, gyengéden megsimítva azt. Gamma nem bírt megszólalni, nem uralta testét, mintha minden porcikája zsibbadt volna, s a környezetét is teljesen máshogy érzékelte, mint máskor. Távoli és ködös volt minden, de egyben kedves is, kényeztető. Gondolkodni is nehezére esett, a gondolatok mintegy elszökelltek előle, kicsúsztak a kezei közül. Persze nem is bánta. Kiszolgálták. Miután megsimította az arcát, a férfi kiegyenesedett, s fennhangon kiszólt valakinek, talán a szomszéd szobába, de Gamma nem értette, mit, csak azt látta, hogy belibbent egy tündér, az ágya mellett termett, édesen, aggódóan mosolyogva pillantott rá, majd körülnézett, hogy mit is tehetne, de végül csak megigazgatta a takaróját, s a férfival együtt meghatottan nézték őt. Gammának tetszett ez, nézte őket, akiket nem ismert, de akik tetszettek neki természetes szépségükkel, ők pedig benne gyönyörködtek. Nagyon egyszerűnek, kézenfekvőnek tűntek minden. Néhány óra elteltével meg bút mozdulni, nem sokkal később képes volt felülni, egyedül itta a teát, majd némi ételt is magához vett. Sokáig nem szólt egy szót sem, gondozói pedig nem erőltették, hogy beszéljen, nem tettek fel neki kérdéseket, bizonyára tudták, ha itt lesz az ideje, úgyis megszólal. Gamma húzta egy ideig a dolgot, s annak ellenére, hogy érezte, képes lenne már beszélni, nem akart. Amíg lehetett, szerette volna élvezni a hallgatás előnyeit. Visszahú- zódzkodott a hallgatásba, addig is „senki” maradhatott. Parasztház volt, amelyben feküdt, s gondozói is parasztok voltak, nehezen meghatározható korú parasztok, az asszony valódi szépség volt, mesebeli parasztmenyecske, minden vonásában elsőrangú: gyönyörűen csillogó fekete haj, pü- langóarc, bagolyszemek, angyalmosoly, férfirészegítő keblek, darázsderék, szinte már pimaszul tökéletes lábszár. A férfi erőtől duzzadó, egészséges, jó kedélyű ember, pirospozsgás arccal, s bár alacsony termetű volt, mégis hatalmasnak tűnt, főképp Gamma jelen helyzetéből tekintve. S e két embej. úgy nézett egymásra, Gammára és minden másra is, hogy kiűzték mindenhonnan a keserűséget, szerettek mindent, ami körülvette őket. Gamma ágyánál imádkoztak naponta többször is, s ő még soha senkit nem látott ilyen vidáman imádkozni. Neki magának is majdnem imádkozni támadt kedve. Császármorzsát szolgált fel neki az asszony. Amikor először megszólalt, „kérek még”, ezt mondta, az asszony pedig egyáltalán nem ütközött meg a dolgon, rakott még egy adagot a tányérjára, majd odaült az ágya mellé, várva, folytató- dik-e. Gamma megköszönte az ételt, amire az asszony egy lágy „szívesen”-nel felelt, majd magára hagyta. Aznap nem beszélt többet a lány, s ők nem is kérdezték. Másnap azonban, mikor reggel odalépett az asszony az ágyához, kijelentette, hogy fel akar kelni. Rettenetesen érezte már magát az ágyban, fájt mindene a sok-sok fekvéstől, ráadásul koszos és büdös volt, mosakodni kívánt. Az asszony segített neki, kivezette az udvarra, a ház mögé, hozott egy lavórt, tele forró vízzel, levetkőztette, majd segített neki megmosdani. Aznap már együtt ebédeltek.- Holnap megkezdjük a kaszálást -jelentette be a férfi ebéd közben. - Korán reggel kimegyünk a bokros mögé, leszünk vagy húszán, talán többen is. Bár a Kovácsnál és a társainál nem lehet előre kiszámítani, hogy hogyan döntenek. Az asszony elmosolyodott.- Ott lesznek ők is. Akkor ma felkészülhetsz. Holnap meg, dél felé, kinézek én is. Biztos kijönnek a többi asszonyok is. Mennyit szántok rá?- Három nap alatt be kéne fejezni - mondta a férfi. - Esedeg a kisasszonyt is kihozhatod magaddal, ha lenne kedve körülnézni a réten.-A réten? - kérdezte Gamma.- Szénakaszálás lesz.a falu szélén - mondta az asszony.- Jó - válaszolja Gamma. Aznap este megkérte az aszszonyt, mesélje el neki, hogy került ide. Az odaült az ágya szélére, szemei a távolba révedtek, s csendesen beszélni kezdett. Elmondta, hogy tulajdonképpen nem ők találtak rá. Egy öreg férfi volt, a falu legtiszteletreméltóbb és legkülönlegesebb embere. Rekke- nő hőség volt aznap, talán az idei nyár eddigi legmelegebb napja, s az öreg szokásos reggeli sétáját folytatta az erdő mellett, azon a részen, amelyet a falusiak Kutyadé- lőnek neveztek, s amely mellett egy nagy legelő terült el, kinn legeltek már a tehenek, a birkák és a libák azon a reggelen, bár még csillogó harmat borította a rétet, minden az üdeségtől és az élettől sugárzott, s már korán reggel csitít- hataüan erővel tűzött a nap, mintha dühös lenne valamiért erre a helyre, a jószág is lassú volt, álmatag, kábán harapta a füvet, nyalogatták az édes harmatcseppeket, az erdő fái kevélyen integettek ágaikkal, nagyobbnak és uralko- dóbbnak tűntek aznap, mint rendesen, s bár a meleg bénított, a fény erőt és életkedvet szórt szét mindenütt, ahova csak bejutott, s az erdő sűrűje sem tűnt vadnak és rettenetesnek, mint egyébkor. Az öreg minden reggel ugyanazt az utat tette meg. Egészen addig a napig. Akkor talált rá a lányra az egyik barázdában, az erdő legszélén, egy csipkebokor tövében, mely mellett óriásira nőtt tölgyek nyújtózkodtak, azonnal felkapta s futott vele a házába. Egy napig tudta csak azonban gondozni, mert maga is lebetegedett, belázasodott, annak ellenére, hogy soha azelőtt nem volt beteg, jóllehet már legalább nyolcvanötödik évét taposta, mégsem látott orvost soha. Orvost most sem hívtak hozzá, magas láza ellenére eszénél volt. A pap kereste fel, ő is csak néhány szót váltott vele, teát főzött neki az ő régi receptje alapján, melyet még dédapja hagyott rá, aki varázslatos tudású ember hírében állt, száztíz évig élt, kilencvenhat éves koráig irányította az egész falut, s noha semmiféle hivatalos rangja nem volt sohasem, mindenki hallgatott rá, mert mindenre tudott megoldást, ami a falusiak életét összebogozta, kilencvenhat éves korában pedig le- sántult, leesett a lováról, s megrepedt mindkét combcsontja. Családja ápolta, tizennégy évig élt úgy, hogy nem tudott a lábára állni, mégis tovább irányította a gazdaságát, amely nem volt ugyan túl nagy méretű, de tökéletesen működő, az elképesztő művet pedig, amit haláláig írt, s amely az élet szinte minden területével foglalkozott, leszármazottaira hagyta, azzal a kikötéssel, hogy soha nem mutathatják meg senkinek, aki nem a családból való. Ebből a könyvből szedte receptjeit az öreg is, aid Gammát megtalálta. Természetesen a pap sem láthatta a dédapa művét, a lázas öreg fejből idézett belőle. Gammát pedig erre a párra bízta, hogy ápolják. Miért érdemes tippelni? Mert nem veszthet. Mert némi olvasói tapasztalattal és emlékezettel, vagy rövid könyvtárlátogatással, figyelmes böngészéssel, ügyes lexikonnal, de akár kis szerencsével kéthetente 1000 korona értéket meghaladó könyvcsomaghoz juthat. A nem nyerők közt szintén kéthetente sorsolunk, így három további tippelőnk megkapja a számos vigaszdíjak egyikét, egy-egy értékes könyvet. Vagy, amint ezen a héten is: a minden eddigit meghaladó érdeklődést figyelembe véve nem három, hanem öt vigaszdíjat sorsoltunk ki. A verseny végén a tippelők közt egyéves előfizetést sorsolunk ki irodalmi lapjainkra (Irodalmi Szemle, Szőrös Kő, Kalligram), valamint féléves Új Szó-előfizetést. Minden beküldött szelvény és e-mail részt vesz a végső sorsolásban. Gyöngyösi István felújított sírja Csetneken (Szekeres Éva felvétele) Fordulóeredmény Kedves játékos olvasók! Köszönet a sok-sok megfejtésért, a különösen eredményes fordulóért. Ennyi telitalálatos tipp még sosem érkezett, és a nem telitalálatosak közt is csak elvétve akad egy vagy két helytelen tippnél több. Hogy melyik kérdés bizonyul nehezebbnek, s melyik kevésbé nehéznek, arra nem könnyű válaszolni. A helyes tipp vagy a telitalálat a válaszolók ismereteinek és kereső igyekezetének függvénye, ez nyilvánvaló. A legtöbb téves válasz nagy valószínűséggel arra vezethető vissza, hogy bizonyos válaszok helyességében megrendíthe- tetlenül biztosaknak érezzük magunkat. Vagyis helyénvaló a kétely, főként ami a biztosnak hitiekre vonatkozik. Továbbra is várjuk válaszszelvényeiket és ötleteiket is. A nagyon kedvező visszhangot látva fontolgatjuk a verseny kibővítését, más fejtörő jellegű játékokkal való színesítését. A harmadik forduló nyertese: Balázs Anita (Pered). Vigaszdíjak: Hajdúk György (Nagykapos), Halgas Anikó (Dunaszerdahely), Nagy Marianna (Illésháza), Révész Anikó (Esztergom), if). Szüllő György (Dunaszerdahely). Mindenkinek gratulálunk, további kellemes versenyzést kívánva. Ne feledje, hogy minden egyes kérdéssor megválaszolásával (függetlenül a tippek helyességétől) közelebb jut főnyereményeinkhez, az Új Szó- és a folyóirat-előfizetésekhez! Tisztelt szerkesztőség! A kérdések egyre nehezebbek! Ez mit akar jelenteni??? Á, csak vicceltem, így érdekes a dolog. További jó munkát kívánok! Üdvözlettel Gazsi Judit, Alsólánc Eňa A mama a helyén ült, a konyhaasztalnál, tenyereit összetette, hüvelykujjaival malmozott. Eňa fölemelte a fedőt, s belenézett a lábasba, forr-e már a víz.- Mi lesz ebédre? - kérdezte a mama.- Túrós tészta - mondta Eňa, s leemelte a polcról a sót meg egy csomag tésztát. A mama felkacagott:- Túróval vagy anélkül, a lényeg, hogy sok szalonna legyen benne.- Igen - mondta Eňa. Sót szórt a forró vízbe, s felbontotta a tésztacsomagot.- Tésztát csinálsz? - kérdezte a mama csodálkozva.- Igen - mondta Eňa.- Es milyen tésztát?- Túrósat - mondta Eňa, és a csomag tartalmát beleszórta a vízbe. Megkeverte a tésztát. A mama türelmetlenül megismételte:- Milyen tésztát?- Túrósat - mondta Eňa. A mama arca felderült:- Túróval vagy anélkül, a lényeg, hogy sok szalonna legyen benne.- Igen - mondta Eňa. Kivette a hűtőből a szalonnát, a vágódeszkára helyezte, s fölmetélte.- Szalonnát metélsz? - kérdezte örvendezve a mama. - Ebédre lesz? Eňa a tűzhelyre tette a kis serpenyőt, meggyújtotta alatta a gázt, s beleszórta a szalonnát.- Igen - mondta. A mama egy ideig csöndben maradt. Eňa hallotta, amint hangosan szedi a levegőt. Nem nézett hátra.- Szalonnaillatot érzek - szólalt meg a mama, s felkacagott: - Szalonna lesz ebédre?- Igen - mondta Eňa. Fogta a nagy alumíniumszűrőt, a mosogatóra tette, s leszűrte a tésztát. A mama megkérdezte:- Tészta lesz ebédre? És milyen?- Túrós - mondta Eňa. A mama összedörzsölte száraz tenyereit.- Túróval vagy anélkül, a lényeg, hogy sok szalonna legyen benne.- Igen - mondta Eňa, s visszaöntötte a tésztát a fazékba. Lekapcsolta a gázt a serpenyő alatt. Kivette a hűtőből a túrót, beleforgatta a tésztába. Megkóstolta, megsózta. A mama árgus szemmel figyelte.- Már főzöd az ebédet? - kérdezte.- Igen - mondta Eňa. A mama aggódva rákérdezett:- És mi lesz ebédre?- Túrós tészta - mondta Eňa, és tányért vett elő. A mama felnevetett:- Túróval vagy anélkül, a lényeg, hogy sok szalonna legyen henne.- Igen - mondta Eňa. Tésztát szedett a tányérba, meglocsolta a kisült zsírral, s a tetejére szalonnadarabkákat rakott. Vülát vett ki, és a mama elé tette a tányért.- Nicsak! - rikkantott a mama meglepetésében. - Túrós tészta! Azt szeretem, főleg jó sok szalonnával.- Igen - mondta Eňa. Daniela Kapitáňová, (1956, író) (Csanda Gábor fordítása)
