Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-03 / 52. szám, szombat

wvw.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 3. Szalon 13 A SZALON TERÍTETT ASZTALA - SZALONNA MINDEN MENNYISÉGBEN Gamma SZALAY ZOLTÁN Hatalmasak voltak a szemei a férfinak, aki föléhajolt, s meghitt, lágy, meleg, bozontos barnaság rej­tőzött bennük. A lehelete is meleg volt, borszag vegyült benne szalon­na zamatával, s mindehhez csatla­kozott még a ház belsejének illata, amely otthonos volt, kényelmes, terpeszkedős; megfojtott minden romlást. Emberiesség virágzott ide­bent. Gamma egy alacsony ágyon feküdt, mellette asztalka, rajta mindenféle bögrék és csészék, te­ákkal, legalább ötféle teával, ame­lyeknek már az illata is gyógyította. Amint kinyitotta a szemét, elmoso­lyodott. A férfi, aki mellette állt, er­re mintha egy csöppet megijedt volna. Mégsem igazán ijedtség volt az arcán, inkább a kellemes megle­pettség jele; hirtelen nem is tudta, mihez nyúljon, s végül csak a lány arcához nyúlt, óvatosan, gyengé­den megsimítva azt. Gamma nem bírt megszólalni, nem uralta testét, mintha minden porcikája zsibbadt volna, s a környezetét is teljesen máshogy érzékelte, mint máskor. Távoli és ködös volt minden, de egyben kedves is, kényeztető. Gon­dolkodni is nehezére esett, a gon­dolatok mintegy elszökelltek előle, kicsúsztak a kezei közül. Persze nem is bánta. Kiszolgálták. Miután megsimította az arcát, a férfi kiegyenesedett, s fennhangon kiszólt valakinek, talán a szomszéd szobába, de Gamma nem értette, mit, csak azt látta, hogy belibbent egy tündér, az ágya mellett ter­mett, édesen, aggódóan mosolyog­va pillantott rá, majd körülnézett, hogy mit is tehetne, de végül csak megigazgatta a takaróját, s a férfi­val együtt meghatottan nézték őt. Gammának tetszett ez, nézte őket, akiket nem ismert, de akik tetszet­tek neki természetes szépségükkel, ők pedig benne gyönyörködtek. Nagyon egyszerűnek, kézenfekvő­nek tűntek minden. Néhány óra elteltével meg bút mozdulni, nem sokkal később ké­pes volt felülni, egyedül itta a teát, majd némi ételt is magához vett. Sokáig nem szólt egy szót sem, gondozói pedig nem erőltették, hogy beszéljen, nem tettek fel neki kérdéseket, bizonyára tudták, ha itt lesz az ideje, úgyis megszólal. Gamma húzta egy ideig a dolgot, s annak ellenére, hogy érezte, képes lenne már beszélni, nem akart. Amíg lehetett, szerette volna élvez­ni a hallgatás előnyeit. Visszahú- zódzkodott a hallgatásba, addig is „senki” maradhatott. Parasztház volt, amelyben fe­küdt, s gondozói is parasztok vol­tak, nehezen meghatározható korú parasztok, az asszony valódi szép­ség volt, mesebeli parasztmenyecs­ke, minden vonásában elsőrangú: gyönyörűen csillogó fekete haj, pü- langóarc, bagolyszemek, angyal­mosoly, férfirészegítő keblek, da­rázsderék, szinte már pimaszul tö­kéletes lábszár. A férfi erőtől duz­zadó, egészséges, jó kedélyű em­ber, pirospozsgás arccal, s bár ala­csony termetű volt, mégis hatal­masnak tűnt, főképp Gamma jelen helyzetéből tekintve. S e két embej. úgy nézett egymásra, Gammára és minden másra is, hogy kiűzték mindenhonnan a keserűséget, sze­rettek mindent, ami körülvette őket. Gamma ágyánál imádkoztak naponta többször is, s ő még soha senkit nem látott ilyen vidáman imádkozni. Neki magának is majd­nem imádkozni támadt kedve. Császármorzsát szolgált fel neki az asszony. Amikor először meg­szólalt, „kérek még”, ezt mondta, az asszony pedig egyáltalán nem ütközött meg a dolgon, rakott még egy adagot a tányérjára, majd oda­ült az ágya mellé, várva, folytató- dik-e. Gamma megköszönte az ételt, amire az asszony egy lágy „szívesen”-nel felelt, majd magára hagyta. Aznap nem beszélt többet a lány, s ők nem is kérdezték. Más­nap azonban, mikor reggel odalé­pett az asszony az ágyához, kijelen­tette, hogy fel akar kelni. Rettene­tesen érezte már magát az ágyban, fájt mindene a sok-sok fekvéstől, ráadásul koszos és büdös volt, mo­sakodni kívánt. Az asszony segített neki, kivezette az udvarra, a ház mögé, hozott egy lavórt, tele forró vízzel, levetkőztette, majd segített neki megmosdani. Aznap már együtt ebédeltek.- Holnap megkezdjük a kaszá­lást -jelentette be a férfi ebéd köz­ben. - Korán reggel kimegyünk a bokros mögé, leszünk vagy húszán, talán többen is. Bár a Kovácsnál és a társainál nem lehet előre kiszámí­tani, hogy hogyan döntenek. Az asszony elmosolyodott.- Ott lesznek ők is. Akkor ma fel­készülhetsz. Holnap meg, dél felé, kinézek én is. Biztos kijönnek a töb­bi asszonyok is. Mennyit szántok rá?- Három nap alatt be kéne fejez­ni - mondta a férfi. - Esedeg a kis­asszonyt is kihozhatod magaddal, ha lenne kedve körülnézni a réten.-A réten? - kérdezte Gamma.- Szénakaszálás lesz.a falu szé­lén - mondta az asszony.- Jó - válaszolja Gamma. Aznap este megkérte az asz­szonyt, mesélje el neki, hogy került ide. Az odaült az ágya szélére, sze­mei a távolba révedtek, s csende­sen beszélni kezdett. Elmondta, hogy tulajdonképpen nem ők találtak rá. Egy öreg férfi volt, a falu legtiszteletreméltóbb és legkülönlegesebb embere. Rekke- nő hőség volt aznap, talán az idei nyár eddigi legmelegebb napja, s az öreg szokásos reggeli sétáját folytatta az erdő mellett, azon a ré­szen, amelyet a falusiak Kutyadé- lőnek neveztek, s amely mellett egy nagy legelő terült el, kinn le­geltek már a tehenek, a birkák és a libák azon a reggelen, bár még csil­logó harmat borította a rétet, min­den az üdeségtől és az élettől su­gárzott, s már korán reggel csitít- hataüan erővel tűzött a nap, mint­ha dühös lenne valamiért erre a helyre, a jószág is lassú volt, álma­tag, kábán harapta a füvet, nyalo­gatták az édes harmatcseppeket, az erdő fái kevélyen integettek ágaikkal, nagyobbnak és uralko- dóbbnak tűntek aznap, mint ren­desen, s bár a meleg bénított, a fény erőt és életkedvet szórt szét mindenütt, ahova csak bejutott, s az erdő sűrűje sem tűnt vadnak és rettenetesnek, mint egyébkor. Az öreg minden reggel ugyanazt az utat tette meg. Egészen addig a na­pig. Akkor talált rá a lányra az egyik barázdában, az erdő legszé­lén, egy csipkebokor tövében, mely mellett óriásira nőtt tölgyek nyúj­tózkodtak, azonnal felkapta s fu­tott vele a házába. Egy napig tudta csak azonban gondozni, mert ma­ga is lebetegedett, belázasodott, annak ellenére, hogy soha azelőtt nem volt beteg, jóllehet már leg­alább nyolcvanötödik évét taposta, mégsem látott orvost soha. Orvost most sem hívtak hozzá, magas láza ellenére eszénél volt. A pap kereste fel, ő is csak néhány szót váltott ve­le, teát főzött neki az ő régi recept­je alapján, melyet még dédapja ha­gyott rá, aki varázslatos tudású ember hírében állt, száztíz évig élt, kilencvenhat éves koráig irányítot­ta az egész falut, s noha semmiféle hivatalos rangja nem volt soha­sem, mindenki hallgatott rá, mert mindenre tudott megoldást, ami a falusiak életét összebogozta, ki­lencvenhat éves korában pedig le- sántult, leesett a lováról, s megre­pedt mindkét combcsontja. Csa­ládja ápolta, tizennégy évig élt úgy, hogy nem tudott a lábára áll­ni, mégis tovább irányította a gaz­daságát, amely nem volt ugyan túl nagy méretű, de tökéletesen mű­ködő, az elképesztő művet pedig, amit haláláig írt, s amely az élet szinte minden területével foglalko­zott, leszármazottaira hagyta, az­zal a kikötéssel, hogy soha nem mutathatják meg senkinek, aki nem a családból való. Ebből a könyvből szedte receptjeit az öreg is, aid Gammát megtalálta. Termé­szetesen a pap sem láthatta a déd­apa művét, a lázas öreg fejből idé­zett belőle. Gammát pedig erre a párra bízta, hogy ápolják. Miért érdemes tippelni? Mert nem veszthet. Mert némi olvasói tapasztalattal és emléke­zettel, vagy rövid könyvtárláto­gatással, figyelmes böngészéssel, ügyes lexikonnal, de akár kis sze­rencsével kéthetente 1000 koro­na értéket meghaladó könyvcso­maghoz juthat. A nem nyerők közt szintén kéthetente sorso­lunk, így három további tippe­lőnk megkapja a számos vigasz­díjak egyikét, egy-egy értékes könyvet. Vagy, amint ezen a hé­ten is: a minden eddigit meghala­dó érdeklődést figyelembe véve nem három, hanem öt vigaszdíjat sorsoltunk ki. A verseny végén a tippelők közt egyéves előfizetést sorsolunk ki iro­dalmi lapjainkra (Irodalmi Szemle, Szőrös Kő, Kalligram), valamint féléves Új Szó-előfizetést. Minden beküldött szelvény és e-mail részt vesz a végső sorsolásban. Gyöngyösi István felújított sírja Csetneken (Szekeres Éva felvétele) Fordulóeredmény Kedves játékos olvasók! Köszö­net a sok-sok megfejtésért, a külö­nösen eredményes fordulóért. Ennyi telitalálatos tipp még sosem érkezett, és a nem telitalálatosak közt is csak elvétve akad egy vagy két helytelen tippnél több. Hogy melyik kérdés bizonyul nehezebb­nek, s melyik kevésbé nehéznek, arra nem könnyű válaszolni. A he­lyes tipp vagy a telitalálat a vála­szolók ismereteinek és kereső igyekezetének függvénye, ez nyil­vánvaló. A legtöbb téves válasz nagy valószínűséggel arra vezet­hető vissza, hogy bizonyos vála­szok helyességében megrendíthe- tetlenül biztosaknak érezzük ma­gunkat. Vagyis helyénvaló a ké­tely, főként ami a biztosnak hit­iekre vonatkozik. Továbbra is vár­juk válaszszelvényeiket és ötletei­ket is. A nagyon kedvező vissz­hangot látva fontolgatjuk a ver­seny kibővítését, más fejtörő jelle­gű játékokkal való színesítését. A harmadik forduló nyertese: Balázs Anita (Pered). Vigaszdí­jak: Hajdúk György (Nagykapos), Halgas Anikó (Dunaszerdahely), Nagy Marianna (Illésháza), Ré­vész Anikó (Esztergom), if). Szüllő György (Dunaszerdahely). Mindenkinek gratulálunk, to­vábbi kellemes versenyzést kíván­va. Ne feledje, hogy minden egyes kérdéssor megválaszolásával (füg­getlenül a tippek helyességétől) közelebb jut főnyereményeinkhez, az Új Szó- és a folyóirat-előfizeté­sekhez! Tisztelt szerkesztőség! A kérdések egyre nehezebbek! Ez mit akar jelenteni??? Á, csak vicceltem, így érdekes a dolog. További jó munkát kívánok! Üdvözlettel Gazsi Judit, Alsólánc Eňa A mama a helyén ült, a konyhaasztalnál, tenyereit összetette, hüvelykujjaival malmozott. Eňa fölemelte a fedőt, s belenézett a lábasba, forr-e már a víz.- Mi lesz ebédre? - kérdez­te a mama.- Túrós tészta - mondta Eňa, s leemelte a polcról a sót meg egy csomag tésztát. A mama felkacagott:- Túróval vagy anélkül, a lényeg, hogy sok szalonna le­gyen benne.- Igen - mondta Eňa. Sót szórt a forró vízbe, s felbontotta a tésztacsomagot.- Tésztát csinálsz? - kér­dezte a mama csodálkozva.- Igen - mondta Eňa.- Es milyen tésztát?- Túrósat - mondta Eňa, és a csomag tartalmát beleszór­ta a vízbe. Megkeverte a tész­tát. A mama türelmetlenül megismételte:- Milyen tésztát?- Túrósat - mondta Eňa. A mama arca felderült:- Túróval vagy anélkül, a lényeg, hogy sok szalonna le­gyen benne.- Igen - mondta Eňa. Kivette a hűtőből a szalon­nát, a vágódeszkára helyezte, s fölmetélte.- Szalonnát metélsz? - kér­dezte örvendezve a mama. - Ebédre lesz? Eňa a tűzhelyre tette a kis serpenyőt, meggyújtotta alat­ta a gázt, s beleszórta a sza­lonnát.- Igen - mondta. A mama egy ideig csönd­ben maradt. Eňa hallotta, amint hangosan szedi a leve­gőt. Nem nézett hátra.- Szalonnaillatot érzek - szólalt meg a mama, s felka­cagott: - Szalonna lesz ebéd­re?- Igen - mondta Eňa. Fogta a nagy alumínium­szűrőt, a mosogatóra tette, s leszűrte a tésztát. A mama megkérdezte:- Tészta lesz ebédre? És milyen?- Túrós - mondta Eňa. A mama összedörzsölte száraz tenyereit.- Túróval vagy anélkül, a lényeg, hogy sok szalonna le­gyen benne.- Igen - mondta Eňa, s visszaöntötte a tésztát a fa­zékba. Lekapcsolta a gázt a serpenyő alatt. Kivette a hű­tőből a túrót, beleforgatta a tésztába. Megkóstolta, meg­sózta. A mama árgus szem­mel figyelte.- Már főzöd az ebédet? - kérdezte.- Igen - mondta Eňa. A mama aggódva rákérde­zett:- És mi lesz ebédre?- Túrós tészta - mondta Eňa, és tányért vett elő. A mama felnevetett:- Túróval vagy anélkül, a lényeg, hogy sok szalonna le­gyen henne.- Igen - mondta Eňa. Tésztát szedett a tányérba, meglocsolta a kisült zsírral, s a tetejére szalonnadarabká­kat rakott. Vülát vett ki, és a mama elé tette a tányért.- Nicsak! - rikkantott a mama meglepetésében. - Tú­rós tészta! Azt szeretem, fő­leg jó sok szalonnával.- Igen - mondta Eňa. Daniela Kapitáňová, (1956, író) (Csanda Gábor fordítása)

Next

/
Oldalképek
Tartalom