Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-08 / 56. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 8. www.ujszo.com Elhunyt Szakácsi Sándor Budapest Életének 55. évé­ben szerdán elhunyt Szakácsi Sándor, Jászai Mari-díjas szín­művész. Szakácsi Sándor 1952. május 20-án született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főis­kolán 1974-ben végzett Várkonyi Zoltán osztályában, azután a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1975-től a Vígszín­ház, 1987-től a József Attila Szín­ház tagja volt, majd 1989-től sza­badúszóként dolgozott. A Nem­zeti Színház, a mai Pesti Magyar Színház társulatának 1992-ben lett tagja. Vendégművészként játszott a Rock Színház, a Szabad Tér Szín­ház, az Új Színház, a Gyulai Vár­színház, az Esztergomi Várszín­ház produkcióiban is. Utolsó színházi bemutatója ta­valy decemberben volt a Pesti Magyar Színházban, Csengey Dénes A cella című művében Vil­lon szerepét játszotta. Szakácsi Sándor művészi tevé­kenységét 1985-ben Jászai Mari- díjjal, 1986-ban Hegedűs-gyűrű­vel, 1992-ben Őze Lajos-díjjal, 2000-ben Ivánka Csaba-díjjal is­merték el. A Sík Ferenc Alapít­vány különdíját 2002-ben, a Fő­nix-díjat 2003-ban kapta meg. Fontosabb színpadi szerepei: Liliomfi (Liliomfi), Csongor (Csongor és Tünde), Szakhmáry Zoltán (Úri muri), Lysander (Szentivánéji álom), Hamlet (Hamlet), Kiprios Jézus (Sztár- csmálók), Che (Evita), Trigorin (Sirály), Biberach (Bánk bán), Don Quijote (La Mancha lovag­ja), Gorcsevlván (Láthatatlan lé­gió), De Sade márki (Marat/ Sa­de), Malvolio (Vízkereszt, vagy amitakartok). Több filmben is játszott, lát­hatták a nézők egyebek mellett az Elveszett illúziók (1982), a Hatásvadászok (1982), az Eszki­mó asszony fázik (1983), az Ist­ván, a király (1984), a Redl ezre­des (1984), a Képvadászok (1985), a Peer Gynt (1988), A hétfejű tündér (1997), valamint A Szent Lőrinc folyó lazacai (2002) című műben. Számos rádiós alakítás és szinkronfőszerep is fűződik Sza­kácsi Sándor nevéhez. (MTI) RÖVIDEN Boldoczki Gábor vendégszereplése Pozsony. Boldoczki Gábor fiatal trombitavirtuóz vendégszere­pei a Szlovák Filharmónia ma esti hangversenyén. A koncert 19 órakor kezdődik a Szlovák Filharmónia koncerttermében. Elhunyt Hidas Frigyes zeneszerző Budapest. Életének 78. évében elhunyt Hidas Frigyes zeneszer­ző. Az Érkel-díjas művészt hosszan tartó, súlyos betegség után szerdán érte a halál. Hidas Frigyes zeneszerző, karmester, zene- igazgató gazdag életműve jelentősen hozzájárult a kortárs magyar hangszeres repertoár gazdagodásához. (MTI) A Taxidermia nyert Mexikóban Budapest. Taxidermia című munkájáért a legjobb rendezőnek járó díjjal jutalmazták Pálfi Györgyöt a Mexikóvárosban tartott nemzetközi filmfesztiválon - közölte a Magyar Filmunió. A negye­dik alkalommal megrendezett kortárs filmművészeti eseményen először díjaztak magyar alkotást. Pálfi György második játékfilm­jét a tavalyi, Cannes-ban tartott világpremier óta számos rangos nemzetközi filmfesztiválra hívták meg. (MTI) Helyreigazítás Tegnapi számunkban tévesen azt írtuk, hogy az Alma mater című kötet bemutatója ma, március 8-án lesz a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A könyv bemutatóját egy hét múlva, március 15-én tartják. Az érintettektől és olvasóinktól elnézést kérünk. 4. Nemzetközi Női Filmnapok Bécsben Elek Juditot is köszöntik MT1-HÍR Bécs. Nemzetközi Női Filmna­pok kezdődnek ma Bécsben. A hét napig tartó Nővilág című rendez­vénysorozat a 70. születésnapját ünneplő Elek Judit magyar film­rendező előtt is tiszteleg A hét nyol­cadik napja című filmjének levetíté- sével. A negyedik alkalommal meg­rendezett Nemzetközi Női Filmna­pok keretében olyan játék-, doku­mentum- és rövidfilmeket vetíte­nek a bécsi Filmcasinóban, amelye­ket nők készítettek és nőkről szól­nak. A vetítések mellett közönség- találkozókra is sor kerül az alkotók­kal. A fesztivál nyitányaként And­rea Stakas Das Fräulein (A kis­asszony) című drámáját mutatják be, amely a tavalyi locamói és sza­rajevói filmfesztiválon is elnyerte a legjobb film díját. A vetítéssoroza­ton látható még többek között Christina Comencini La bestia nel cuore című vérfertőzésről szóló drámája, amelynek főszereplője, Giovanna Mezzogiorno tavaly a ve­lencei filmfesztivál legjobb női ala­kításának díját kapta. Bemutatják Anne' Vülaceque Riviera című anya-lánya filmjét Miou-Miou-val, Angelina Maccarone Verfolgt (Ül­döző) című filmjét egy próbaidősö­ket felügyelő nő pártfogoltjai iránti szenvedélyéről és Ruxandra Ze- nides Ryna című, romániai nőről szóló portréját. Elek Judit szemé­lyesen is megjelenik a tiszteletére rendezett ünnepségen március 13- án este, amikor levetítik A hét nyol­cadik napja című filmjét. Kiállítás a Pozsonyi Városi Múzeumban: Közép-Európa szentje - Tisztelgés Nepomuki Szent János előtt Kultúrák közötti híd Fabio Guerra: Signum Pozsony Közép-Európa szentje - Tisztelgés Nepo­muki Szent János előtt cím­mel látható nemzetközi ki­állítás a Pozsonyi Városi Múzeumban. A figyelemre méltó, izgalmas tárlat, amely április 1-jéig tekint­hető meg, tizenkét európai ország negyvenegy kortárs képzőművészének nagy fe­lületű, az új Közép-Európa gondolatát tükröztető fest­ményét vonultatja fel. AA1SIAY EDIT „Közép-Európát nem határoz­hatjuk meg sem politikai, sem föld­rajzi határokkal. Sokkal inkább tör­ténelem, kulturális-társadalmi ha­gyomány. Közép-Európa kulturális tere ott van, ahol ismerik és tiszte­lik Nepomuki Szent Jánost. így kapcsolódik egymáshoz Csehor­szág, Lengyelország, Morvaország, Ausztria és a többi közép-európai állam” - mondta egyik előadásá­ban Aldemar Schiffkorn profesz- szor, Felső-Ausztria külföldi kultu­rális kapcsolataiért felelős intézeté­nek vezetője, amikor megpróbált válaszolni arra a kérdésre, mi is Kö­zép-Európa. Ily módon szellemi atyja lett a Közép-Európa szentje - Tisztelgés Nepomuki Szent János előtt című kiállításnak, mert Anna Kocourková cseh művészettörté­nészt megihlette Aldemar Schiff- kom gondolata. Annál is inkább, mivel Nepomuki Szent János a cseh történelem leghíresebb, legis­mertebb személyiségei közé tarto­zik. 1340-1350 táján született a dél-csehországi Pomuk községben, Prágában és Padovában jogot és te­ológiát tanult, majd prágai kano­nok és érseki helyettes lett. Ő volt IV. Vencel gyóntatója, ám később kegyvesztett lett, mivel nem volt hajlandó megszegni a gyónási tit­kot, és elárulni az uralkodónak, mit gyónt neki Zsófia királyné. IV. Ven­cel ezért megkínoztatta, és a Kár- oly-hídról a Moldva folyóba dobat­ta. Testét halászok emelték ki, akik öt, a Moldva vizén ragyogó csillag révén találtak rá. Nepomuki Szent János nem csu­pán Csehország védőszentje, ha­nem a hidaké is - s ez a nemzetközi projekt, amely a személye köré épül, szintén egyfajta hidat szeret­ne építem, egyfajta párbeszédet igyekszik kialakítani Közép-Euró­pa, illetve Európa országai között, hangsúlyozva azt, hogy az új Euró­pának nemcsak sikeres gazdaságra van szüksége, hanem közös kultú­rára és szellemiségre is. A kiállítás kiindulópontja egyéb­ként az a nemzetközi képzőművé­szeti szimpózium volt, amely „Sanctus Ioannes Nepomucenna Medioeuropeansis” címmel 1999 és 2004 között zajlott a nyugat­csehországi kisváros, Plasy ciszter­cita kolostorában. A szimpóziu­mon bosnyák, cseh, szlovák, len­gyel, osztrák, magyar, olasz, fran­cia, német, svéd, kanadai és nagy- britanniai művészek vettek részt, és összesen 54 nagyméretű, 2x2 vagy 2x3 méteres festmény szüle­tett. A pozsonyi kiállítás helyszí­nén helyszűke miatt be sem tudják mutatni valamennyi alkotást, ám mint Anna Kocourková elmondta, arra mindenképpen törekedtek, hogy minden képzőművész leg­alább egy festményével jelen le­gyen Pozsonyban. A konkrét, megadott téma - amint arról az unalmasnak egyál­talán nem mondható kiállítás láto­gatói meggyőződhetnek - nem kö­tötte meg a művészek kezét, a fest­mények között absztrakt, figuratív, nonfiguratív vagy „fantáziakép” egyaránt megtalálható. Magyaror­szágot a népes nemzetközi csapat­ban Csurka Eszter, Haász István és Jovián György alkotása képviseli. Jovián György munkáját egyéb­ként Anna Kocourková kurátor a gyűjtemény egyik legszebb darab­jának nevezte. A nemzetközi kiállítás 1999 óta több helyszínen volt látható Cseh­országban, Németországban, Ausztriában, Lengyelországban, Spanyolországban, Horvátország­ban és Belgiumban. Pozsony már a tizenkilencedik állomása, s a szlo­vák fővárosban a Magyar Köztársa­ság Kulturális Intézete, a Cseh Centrum, a Lengyel Intézet és az Osztrák Fórum társrendezésében valósult meg. Már a mozikban Patrik Lančarič Párbeszéd az ellenséggel című munkája, mely az év első szlovák filmje Metaforikus kísérlet a negyedik dimenzióban TALLÓSl BÉLA Ma mutatják be a hazai mozik az év első szlovák filmjét, Patrik Lan­čarič Párbeszéd az ellenséggel cí­mű munkáját, mely Leopold Lahola azonos című novellája alap­ján készült. Annak idején nagy visszhangot váltott ki Jan Svérák Száguldás cí­mű romantikus vígjátéka, nemcsak felszabadult stílusával, hanem főleg azzal, hogy fiatal filmesek összefog­tak, és leforgattak egy megkapó mozit három fiatal nem mindenna­pi országúti kalandjairól. A Szágul­dás nagy összefogással és kis költ­ségvetéssel készült; még a tűzoltók is hajlandók voltak gázsi nélkül részt venni a filmben. A Száguldás nagy lendületet adott a cseh film­nek. Valami ilyesmi történik most Szlovákiában is. Egy belevaló és te­hetséges fiatal filmes alkotócsapat Patrik Lančarič rendezővel az élen összefogott, mondván, nem állnak be azoknak a sorába, akik azon sír­nak, hogy nincs pénz a szlovák film­re. Előteremtették a forgatáshoz szükséges összeget (a színészek is hozzájárultak ehhez gázsijuk fel­ajánlásával - vagyis gyakorlatilag ingyen játszottak), és megmutatták országnak és egyre inkább a vüág- nak is (!), hogy lehet szlovák filmet csinálni, ha valaki akar. Ezt a kezde­ményezést - ahogy tegnap a sajtó­vetítést követő sajtótájékoztatón el­hangzott - üzenetnek is szánják a fi­atal filmes nemzedék felé ilyesféle tartalommal: az, ha az állam nem ad, bár adnia kellene, nem jelenthe­ti azt, hogy nem csinálunk filmet. Túdatosítják azonban, hogy egy film nem hozhat megváltást. Ah­hoz, hogy az megtörténhessen, évente tíz-húsz mozgóképet kellene forgatni. A Párbeszéd az ellenséggel - ahogy tegnap elhangzott - egye­dülálló abban is, ahogyan készült, s azzal is, amit közvetít, vagyis a tar­talmával. Egyetlen nap leforgása alatt játszódik az erősen behava­zott tátrai tájban, ahol egy német katona azt a parancsot kapja, kísér­je egy kijelölt helyre a szlovák par­tizán foglyot, és lője agyon. A né­met katona és a partizán belépnek a „negyedik dimenzióba”, vagyis hosszú párbeszéd kezdődik közöt­tük. A kölni származású német ka­tona szerint ugyanis a párbeszéd a „negyedik dimenzió”, s abban, ü- letve azzal oldhatók meg a hábo­rúk, kinek-kinek a saját háborúja. „Nem közönségfilmet szándékoz­tunk csinálni - mondta Patrik Lan­čarič. - Meg akartuk mutatni saját vüágunkat, kifejezni gondolatain­kat, nézeteinket: ez a mi vallomá­sunk korunkról és rólunk. Nem tet­szeni akartunk, de örülni fogunk, ha a mi ízlésünk másokéval is talál­kozik. Nem golyókkal harcolunk - mint ahogy a német katona is utal és kísérletet tesz rá a filmben -, ha­nem szavakkal, filozófiával, néze­tekkel. így akaijuk kifejezni a mai fenyegetettséggel szembeni véle­ményünket. Annyira őszinte és tisz­ta ez a film, hogy reméljük, nem so­kan távoznak majd csalódottan.” Egyedi módon, hatalmas emberi energiákból megszületett tehát 2007 első hazai filmje, vüágosan érzékelhetően annak a hagyo­mánynak a nyomán, amelyet a hat­vanas évek szlovák filmművészete teremtett. Visszautalva a fent felki­áltójellel kiemelt „egyre inkább a vüágnak is megmutatkozni” tézis­re: a film több külföldi fesztiválra is meghívást kapott már. Az olasz Intramovies pedig erősen szorgal­mazza, hogy a Párbeszéd az ellen­séggel Cannes-ban is bemutatkoz­hasson. S ez nem lenne kis dolog, egy ilyen nagy lépés után. A két főszereplő: Alexander Bárta és Marko Igonda (Fotó: Itafilm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom