Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-03 / 28. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 3. Szalon 11 Határon született emberként szinte elrendeltetésszerűen csempésszé kellett volna válnom... A Duna jobb oldaláról PETER M1CHALOVIČ Ezerkilencszázhatvan január hatodikén kora reggel láttam meg a napvilágot Párkányban. Egy kis szülészeten jöttem világra, a Duna- parton, balra a hídtól, melynek akkor még hiányzott a középső része: a második világháború idején a visszavonuló fasiszta hadtestek a levegőbe röpítették, s hosszú évtizedekre csak a csonkok maradtak belőle. Egy csonk a magyar oldalon, egy a szlovákon. Sok víznek kellett a Dunán lefolynia ahhoz, hogy a hiányzó részét ismét megépítsék. De miért is említem ezt? A tényt, hogy lényegében a határon születtem, belső használatra úgy értelmezem, természetesen bevallottan nagy adag szabadsággal, hogy ez volt az oka annak, hogy egyszer csak érdekelni kezdett az az irodalom, mely a Duna jobb partján született. Ha fatalista volnék, azt mondanám, a sors rendelte így. Csakhogy nem vagyok fatalista, s ezért nem gondolom azt, hogy a sors rendelte így. Nem tudom, mi volt az igazi oka, mindenesetre én ennek a „valaminek” (amit egyesek akár pszichoanalitíkusan is értelmezhetnek, nem a leghelyesebben, de nem zárkózom el előle), nagyon hálás vagyok azért, hogy elvezetett a magyar irodalomhoz. De máshogy is lehet ezt értelmezni: az első nagy dolog, amit akkor a Duna bal partján levő szülészet ablakából elméletileg láthattam, a méltóságteljes esztergomi bazilika lehetett. Paradox, hogy Esztergomnak, tehát annak a városnak a lakói, ahol a bazilika áll, a párkányi szocialista panelházakat nézik, a párkányiaknak ellenben csodás küátásuk nyűik a gyönyörű esztergomi bazilikára. Ráadásul ha az esztergomiak teljes egészében látni akaiják a bazilikájukat, át kell menniük Párkányba, mert a bazilikára való rálátás is olyan, mint a piramisra való rálátás. Az ítélőerő kritikája című dolgozatában Kant Savaryt említi, aki egyiptomi jelentéseiben azt írja, hogy az embernek nem szabad a piramisokhoz túl közel vagy túl távol kerülnie, hogy tisztában legyen a nagyságukkal. Mert ha túlságosan eltávolodunk tőlük, részeit (a köveket egymáson) csak homályosan látjuk, s látványuknak az egyén esztétikai ítéletére nincs semmüyen hatása. Túlságosan közel kerülés esetén azonban a szemnek bizonyos időre van szüksége ahhoz, míg végez az észleléssel az alapoktól a csúcsig; miközben minden esetben részlegesen megszűnnek az első benyomások, mielőtt még a képzelőerő megszerezné az utolsókat, az egy- estés tehát sosem teljes. Hasonlóan az esztergomi bazilika látványa is csak akkor nyújthat esztétikai élvezetet, ha látószögünk a Duna szlovák oldaláról nyílik. Határon született emberként szülte elrendeltetésszerűen csempésszé kellett volna válnom, s a magam módján azzá is váltam. Minden jó csempésznek két nyelvet kell ismernie, én először szlovákul tanultam meg beszélni, a szlovák lett az anyanyelvem, s később tanultam meg magyarul. Azt, hogy tudok magyarul, anyámnak köszönhetem. Anyai nagymamám magyar volt (néha csak magyar, máskor szlovákiai magyar), áld bár egész életét a dél-szlovákiai Kürtön, majd a szomszédos Újvárban élte le, a történelem fintorából élt az Osztrák-Magyar Monarchia területén, aztán Csehszlovákia, majd Magyarország, végül ismét Csehszlovákia területén. Túlélt két vüághá- borút, túlélte a monarchiát, a re- publikát, a fasizmust, s végül kommunista rendszerben élt, melyet már, sajnos, nem élt túl. Noha felváltva élt hol Magyarországon, hol Csehszlovákiában, szlovákul élete végéig nem tanult meg. Ha valamit akartam tőle, csak magyarul szólhattam hozzá. „Hazulról” tehát ismertem konyhai, beszélt nyelvi szinten a magyart, miközben elmélyítéséhez jelentősen hozzájárult a magyar tévé, melyet néztünk. Abban az időben kiváló filmeket sugárzott, szenvedélyes nézőjük voltam, s lényegében ez a nézés mélyítette nyelvismeretemet. Szóval, a magam módján csempész lettem, de a csempészárut nem hiánycikkek jelentették. Noha ebből volt elég mindkét oldalon, a csehszlovák létező és a magyar gulyásszocializmus ideje alatt talán a hiánycikk volt az egyetlen, amiből nem volt hiány. Én eszméket csempésztem. Előbb Magyarországról importáltam eszméket. A nyolcvanas évek végén Magyarországon politikai enyhülés következett be, mely a könyvvüág területén egyebek mellett kortárs filozófusok és korábban tiltott vagy nem kívánatos írók műveinek fokozott fordítását eredményezte. Franz Kafka és Milan Kundera művei a könyvesboltok pultjára kerültek, sorban állás nélkül meg lehetett vásárolni Heidegger Lét és Időjének vagy Hans- Georg Gadamer Igazság és módszer című alapművének fordítását. Csakhogy ahhoz, hogy elolvashassam ezeket a műveket, tudnom kellett magyarul, nemcsak beszélni, hanem olvasni is. A magyar nyelvhez főiskolai tanulmányaim során tértem vissza, s megtanultam szöveget olvasni. így olvastam el Gadamer Igazság és módszerét. Ma már nem vagyok benne biztos, elolvasnám-e szlovákul, de akkoriban mindent elolvastam, ami megjelent. Kapcsolatom a magyar irodalommal az U Michala kávéházban kezdődött. Különös kávéház volt ez: csúnya szocialista enteriőr, füsttől sötét falak, barátságtalan személyzet. A kávéház megjelölés is csak fenntartásokkal volt alkalmazható rá. Az egyetlen, ami jó volt benne, az emberek, akik ebédszünetben vagy munka után ültek be ide. írók, műfordítók, képzőművészek és filozófusok jártak ebbe a kávéházba, s gyakorta nekibuzdulva a fröccs- től vagy a kifejezetten rossz bortól (de ez a bor tökéletesen illett ennek a helynek a hangulatához), irodalomról, művészetről, politikáról beszélgettek. Ide járt Grendel Lajos is, aki a közeli Madách Kiadóban dolgozott. (folytatjuk) FELHÍVÁS - A MELEGSÉGÉRT A fűtetlen szobák ellen SZLALOM A FSZE társszervezetének, a Szlovákiai Magyar Fűtetlen Szobák Elleni Szlovákiai Magyarok Mozgalmának (az SZMFSZESZMM-nek - mely az 1795-ben alapított Hideg-ellenes Blokk tagja) komáromi alapszervezete felhívja megyei, kerületi, járási és helyi szervezeteinek s ezeken keresztül a nyüvánosság figyelmét a tarthatatlan hidegre. A meleg műiden embernek alanyi jogon jár, korára, nemére, felekezeti és egyéb hovatartozására való tekintet nélkül. Felszólítjuk a mozgalom tagjait és szimpatizánsait, hogy igény és szükség szerint tömörüljenek kisebb-nagyobb csoportokba, és ezáltal is melegedjenek. Legyen február a fűtetlen szobák elleni harc hónapja! Az SZMFSZESZMM komáromi alapszervezete 2007. február 3. Terjessze és osztogassa felhívásunkat szórólapokon! Szövegvariációk a szórólapokra: Te is ragaszkodj a meleghez való jogodhoz! Támogassuk fázós felebarátainkat! Meleg Napokat Komáromba is! Csatlakozási szelvény a felhíváshoz (szabadon sokszorosítható) Alulírott ezennel csatlakozom a felhíváshoz, melynek szövegét megértettem s a benne foglaltakkal azonosulok. Egyúttal aláírásommal támogatom a felhívást megfogalmazó szervezet további hasonló kezdeményezéseit is. (Kelt hol és mikor, év, hó) A helyes tippek: 1b, 2b, 3a, 4c, 5c, 6c, 7a, 8c, 9a, 10b, 11b, 12a, 13b, +1b Kedves játékos kedvű irodalombarátok és -olvasók! Melyik ígéretét nem tudja valóra váltani a szerkesztőség? Azt, hogy már most közöljük a verseny első 13 + 1 helyezettjének nevét. Merthogy nem ennyien végeztek az élen, hanem 96-an, holtversenyben. A több mint 1000 koronás könyvcsomagot köztük sorsoltuk ki; a szerencse Kiss Andrea kisölvedi kedves tippelőnkre mosolygott rá. Vigaszdíjak: Szűcs Lászlóné (Rozsnyó), Líška Zsanett (Zselíz), Pásztor János (Nagytárkány). A most nem nyerők, s egyáltalán: minden tippelő, a helyesen, a nem egészen jól és a még nem tippelők egy pillanatra se csüggedjenek, mert a verseny jószerével még el sem kezdődött. Részletek a Szalon jövő szombati számában. Megkaptuk nemcsak azokat a leveleket, melyeket címünkre juttattak el (Új Szó, Szalon, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1), valamint a villámpostánkra érkezetteket ( szalon@ujszo.com ), hanem a kevésbé pontos és nem ennyire konkrétan címzetteket is. Köszönjük kitüntető érdeklődésüket. (Fénykép: AP/Heribert Proepperj Miért érdemes tippelni? Mert csak nyerhet! % Megint egy változatos és színvonalas Szőrös Kő Érdekes és izgalmas szám CSANDA GÁBOR A Szőrös Kő legújabb számának magvát a Kő kövön rovat négy irodalomtudományos írása alkotja. Ezek részben a Somotjai disputa című üodalmi szimpóziumsorozat tavaly novemberi, sorrendben hetedik részének előadásaiból, részben az azokra reagáló hozzászólásokból tevődnek össze. A blokk két hosszabb tanulmányát (H. Nagy Péterét és Dusík Anikóét az 1989 óta eltelt időszak szlovákiai magyar lírájáról és prózájáról) egy- egy kritikai reflexió egészíti ki (a líraértékeléshez Sánta Szilárd, az epikai összefoglalóhoz Keserű József fűz észrevételeket, tesz alkalmazási és korrekciós javaslatokat). Az összeállítás a lap legsúlyosabb - elméleti-része. A Meglepő szőrösszeállítás versek és rövidprózák dinamikus elegye; benne Kukorelly Endre, Balázs F. Attila, Balogh Endre, Pál Dániel Levente, Z. Németh István, Vankó Attila, Panyi Zita és Uršuľa Kovalyk (Horváth Erika fordításában). A rovat kiváló színvonala és változatos tartalma nem előzmények nélküli, ám mostanra válhatott világossá, mennyi érdekes és izgalmas szöveg fér meg kis területen is, ráadásul ezek még egymás közt is képesek különféle szempontok mentén viszonyt kialakítani, nem csak témájuk szintjén. A Startkő rovata a már pályakezdőnek is csak fenntartásokkal nevezhető „fiatalok” anyagaiból válogat; ezúttal Dömény Andrea, Rácz Boglárka, Szabó Tibor és Bara- nyovics Borisz írásaival. Meglepő, milyen erős blokk hozható össze Kőszínház rovatcím alatt: Hizs- nyan Géza, Juhász Katalin és Cse- pécz Szilvia írásaiból. A Szőr mentén pedig az apró, de annál finomabb ráadás lehetne: ebben most egy Jozef Cseres-szöveg olvasható (Hegedűs Orsolya fordításában) a - nevezzük így - nem konvencionális hangképzés némely figyelemre méltó jelenségéről és zenész (alkotóművész) képviselőnői, valamint Halmai Tamásnak egy dolgozata Lovasi András dalszövegeiről. Bővebben a Szőrös Kőről a lap folyamatosan aktualizált honlapja ( www.szorosko.eu ) tájékoztat, itt olvashatók a régebbi számok anyagai is, valamint a tavalyi évfolyam összesített tartalomjegyzéke. Kislexikon alkönyvtára a szerzőkről közöl alapvető tájékoztatást, míg a Rendezvények alatt képes beszámolók láthatók. Oda is érdemes lapozni.
