Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-03 / 28. szám, szombat

12 Szalon ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 3. www.ujszo.com Kórház-átalakítás és tisztújítás előtt az SZDSZ A koalíció reformja ELEAAZÉS Az egészségügyi reform jelenleg futó szakaszában több vita rakó­dott egymásra. A kórházak átalakí­tásával kapcsolatos szocialista el­lenállás értő környezetre talált a Fi- desznél, amit jól mutatnak a közös helyi tiltakozások és Molnár Lajos­nak címzett elutasító üzenetek. A vizitdíjjal kapcsolatos üzenetváltás Horn Gyula és Róka János között pedig azt teszi világossá, hogy az SZDSZ tisztújítása az előzetes jós­latoknak megfelelően a következő hetek újra és újra felbukkanó „szenzációjává” teszi a „koalíció új­ragondolásának” kérdését. Önma­gában a koalíció lebegtetése erősít­hetné a tisztújítás előtt álló kor­mánypártokat, mert lehetőséget ad saját politikájuk újradefiniálására, ami egyben a másiktól való különb­ség markáns megjelenítését is je­lenti. A kórház-átalakítással kap­csolatos, a RET-ek (Regionális Egészségügyi Tanácsok) szintjén valószínűleg sikertelen egyezkedés azonban egy szereplőt mindenkép­pen nehéz helyzetbe hoz. Gyur- csány Ferencnek ugyanis éppúgy szüksége volna az egészségügyi re­form - akár konfliktusos, de - hatá­rozott végrehajtására (ami az SZDSZ-nek is egyértelmű érdeke, de a kisebbik kormánypártnál ez egybevág a tisztújítási kampány önállóságot középpontba állító te­matikájával), mint a helyben ezzel éppen szembenálló szocialistákkal való szolidaritásra. A megoldást erre a helyzetre a Fidesz segítségével találhatja meg a miniszterelnök. Egyelőre ugyan­is úgy tűnik, hogy a RET-ek sem­milyen megegyezésre nem jutnak, ami azt jelenti, hogy a döntés is­mét Molnár Lajos kezébe kerül. Aki az eredeti listát azonban újra is gondolhatja, ami egyet jelent azzal, hogy figyelembe vehet idő­közben felmerülő javaslatokat, például a regionális egyeztetés ku­darca után tovább lobbizó szocia­listákét. Miután a RET-ek érdem­ben nem működnek, döntésképes ellenállásba a Fidesz bojkottja mi­att a helyi szocialisták nem tudnak csatlakozni. Az érdekérvényesítés terepe így ismét a képviselők és a kormány között alakul ki, amire viszont már a miniszterelnöknek is van hatása. Ez már megmutat­kozott abban, ahogy Gyurcsány Ferenc közvetítőként lépett fel a kórház-átalakítással vagy a tö­megközlekedést érintő áremelés­sel kapcsolatban. (PC)- Nem fizetni kell, hanem ki kell fizetni a számlát... (Fénykép: EPA/Kovócs Tamás) Nem elégedettek a kormánnyal, de inkább maradjon Padlón a támogatottság ÖSSZEFOGLALÓ Évtizedes támogatottsági mély­pontra süllyedt az MSZP. Még a Medgyessy-kormány legrosszabb időszakában, 2004 augusztusában sem volt ilyen alacsony a párt glo­bális támogatottsága - mutat rá a Századvég és a Forsense januári felmérése. A Szonda Ipsos január végi felmérése szerint a Fideszt fél­millióval többen, a szocialistákat az eddigieknél is kevesebben támo­gatják. Kedvetlenebbek lettek az MSZP-hívek is: a pártra szavazók­nak decemberben még a fele tartott ki álláspontja mellett, januárban már csak egyharmaduk. A Gallup közvélemény-kutatása szerint a kormányfő munkájával a megkér­dezettek kétharmada elégededen. Csak a lakosság pesszimizmusa töreden, illetve felfelé ívelő: a vá­laszadók 59 százaléka 2007 folya­mán további életszínvonal-romlás­ra számít, 36 százalékuk szerint négy év múlva még rosszabb lesz a helyzetük. A Századvég és a Forsense ugyanakkor arra is rámu­tat, hogy az MSZP szavazóbázisá­nak csökkenése nem közvetle- nül csak a megszorító intézkedések hatása­ival függ össze, ebben a politikai pártoktól való elfordulás és a politi­kai elittel szembeni általános elé- gededenség növekedése is szerepet játszik. Az esetíeges kormányvál­tással kapcsolatos választói véle­mények továbbra is a két nagy párt támogatottsági erőviszonyaival el­lentétes megoszlásúak. Arra a kér­désre ugyanis, hogy mi lenne jobb: ha a mostani kormány maradna hi­vatalban, vagy ha kormányváltásra kerülne sor, a kérdezettek mind­össze 36 százaléka választotta ez utóbbit, míg 47 százalék a jelenlegi kormány munkájának folytatását gondolja jobbnak. A számtalan kritika és a nagy ellenállás dacára a miniszterelnök sikeres véget jósol a reformoknak Lázad az MSZP, Gyurcsány erősít A Fidesz belső erőviszonyai­nak megtárgyalása után a nyilvánosság tele van Gyur­csány Ferenc és az MSZP kö­zötti birkózásról szóló hí­rekkel. Első látásra Gyur­csány Ferenc meggyengült, mert nem hajthat végre ra­dikális centralizációt a párt­ban. De nem minden vere­ség kudarc, ha a kitűzött cé­lok - a miniszterelnöki és a pártelnöki funkció egyesí­tése - amúgy inkább BÉfc hátrányt jelente- nek a politikus Bár az egészségügyi reformmal kapcsolatos viták, tiltakozások és a koalíciós adok-kapok kétségtelenül az évkezdet legfontosabb szakpoli­tikai témái, legalább ilyen élénk visszhangot váltanak ki a pártok belső erőviszonyaival kapcsolatos találgatások, információk és dezin- formációk is. Ráadásul jól látszik, hogy az elmúlt napok napvilágot látott belső konfliktusainak hatása korántsem korlátozódik a pártok belső életére: a változások vagy csupán a lehetőségük minden érin­tett párt esetében befolyást gyako­rolnak a többi szereplőre is. Miután a Fideszen belüli küzdel­mek taglalása megfelelően „előké­szítette a tereped’, a nyilvánosság­ban nagy teret kaptak az MSZP-ben zajló hatalmi harcokkal kapcsola­tos információk is. Az MSZP leg­utóbbi elnökségi üléséről kikerült - ellentmondásos - információk sze­szamara. POLITICAL CAPITAL „Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam?" - Pokolian hiszek benne, hogy jó lesz - mondta Gyurcsány Ferenc a reformok szükségességéről a Most című Friderikusz-műsorban (Fénykép: Reuters/Arvai Károly) rint Gyurcsány Ferenc elnökké vá­lasztása továbbra sem kétséges, de a tervezett centralizáció nem való­sul meg abban a mértékben, aho­gyan az például a Hitler István pártelnök által jegyzett kongresz- szusi vitairatban is szerepel. A so­kak által lázadásként, majd ebből következően meghátrálásként ér­telmezett döntés - a kongresszus tisztújításról és a szervezet komp­romisszumos átalakításáról dönt majd - nem feltétlenül jelenti Gyurcsány Ferenc kudarcát. Kérdé­ses ugyanis, hogy valóban Gyur­csány Ferenc érdekét szolgálja-e, ha a miniszterelnök pártelnökként nem feltétlenül szerzi meg a párt feletti teljes irányítást, viszont min­den pártügy és konfliktus azonnal a kormányfő szintjén jelenik meg. Az éppen elbukó diktátor A Schmidt Mária-ügyre érkezett egyik Fidesz-reakció középpontjá­ban az áll, hogy Gyurcsány Ferenc az északi-koreai diktátorhoz ha­sonlóan ajnározott vezető, akivel szemben nem lehet ellenvéle­ményt megfogalmazni. En­nek ékes bizonyítéka, hogy senki nem vállalja az elnök­jelöltséget. Ebben a környe­zetben Gyurcsány Ferenc az MSZP teljhatalmú vezetője­kéntjelenik meg, akinek pozí­ciója, befolyása, hatalma és el­lentmondást nem tűrő vezetési stílusa hiteltelenné tesz minden olyan felvetést, amely Orbán Vik­torról fogalmaz meg hasonló ál­lításokat. Ehhez képest az, hogy Gyurcsány Ferenc „vereséget szenvedett” az MSZP „lázado­zó” elnökségével szemben, egyrészről összezavarja az egyértelműen kialakulni lát­szó képet a kormányfői hata­lomkoncentrációról, másrészről el­lentmondásossá teszi a Fidesz és a jobboldali sajtó állításait, amelyek egyszerre szólnak diktatórikus tö­rekvésekről és a pártján belül (is) elszigetelődött miniszterelnökről. Nyílt harc helyett kötéltánc Az MSZP átalakítása, a szerveze­ti reform kérdése és a kormányzás párhuzama viszont inkább Gyur­csány Ferenc pozíciójából érthető meg. Ha az MSZP-re vonatkozó legradikálisabb, a centralizált veze­tést a legszélesebb jogosítványok­kal megerősítő forgatókönyv való­sul meg, az önmagában még nem más, mint a párt szervezetének új keretrendszere, melyet a gyakorlat­ban is láthatóvá és működtethetővé kell tenni. Ez azonban nagy való­színűséggel nem történne meg lát­ványos konfliktusok, a helyi szer­vezetek ellenállása nélkül. Ez pedig összességében azt eredményezné, hogy Gyurcsány Ferenc egy újabb frontot nyitna a kormányzati re­formtörekvésekkel párhuzamosan a párton belül is. Az, hogy - a hírek szerint - a ténylegesen is megvalósuló átalakí­tás leszűkül a platformok és a tag­sági viszony újraszabályozására, ehhez képest racionális visszalé­pést jelent. Egyúttal viszont azt is, hogy az MSZP erős emberei jórészt ugyanazok maradnak, akik eddig: Gyurcsány az MSZP elnökeként te­hát nem nyűt harcban formálja át a pártot, hanem egyensúlyi politiká­ra törekszik, meghagyva súlyában, befolyásában és összetételében a pártvezetés első vonalát. A szerve­zeti kérdés végeredményben azon­ban ismét csak imázskérdésként je­lenik meg: a meghátrálás látvá­nyossága, Gyurcsány Ferenc buká­sának ismételt felvetése és a nyilvá­nosság előtti intenzív taglalása je­len pillanatban inkább erősíti a le­endő pártelnököt - a párton belül és a szavazótáborban egyaránt. Az MSZP szempontjából az egyik leg­fontosabb, integratív különbség: az Orbán Viktortól való különbség a vita hatására ugyanis fenntartható. Attól azonban nyílván nem lehet eltekinteni, hogy ez az előnyszer­zés abba a szélesebb kontextusba illeszkedik, amely Gyurcsány Fe­renc mozgásterének beszűkülésé­ről szól a balatonőszödi beszéd és ď­az önkormányzati választás után. Az MSZP működésének hatékony­sága a centralizációval ellentétes tendenciák hatására nem változik jelentősen, a kényszerű egyensúly- keresés a miniszterelnök és a befo­lyásos pártvezetők között pedig a reformokra is hatással van. 4 4 4 4 4 4 4 4 4 I 4 4 4 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom