Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-03 / 28. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 3. Szalon 13 EROTIKUS SZALON - VERSES IRODALOM Vég nélküli szex ANDREJ FERKO Jiŕí Šlitr (1924—1969) akvarellje. Egy személyben volt színész, zenész és képzőművész. Miloš Forman és Vera Chytilová egy-egy filmjének is ő a zeneszerzője (Fénykép: ČTK/Libor Zavoral)- Apa, tudod, mi az a vég nélküli szex? - kérdezte négyéves kisfiam, Michalko. Megdöbbenésem dacára igyekeztem gyorsan gondolkodni, de mindössze annyi jutott eszembe, hogy minél idősebb az ember, annál végesebb a szex. Ezt természetesen nem mondtam ki.- Nem tudom.- Amikor ketten meztelenül járkálnak a városban.-Aha... De nyüván nagyon ostoba képet vághattam, mert négyéves kisfiam, Michalko, szükségesnek tartotta, hogy a választ kiegészítse és megmagyarázza.- Apa, van erről egy vers is.- Egy vers - ismételtem meg gépiesen, szemernyi lélekjelenlét nélkül. - Szóval egy vers... Müyen vers? jönnek a tűzoltók, plosnyák aluszik, felkeresi kedvese, gyorsan öltözik. Szerelmem, szerelmem, milyen műsor lesz? Vég nélküli szex.” Ez a kiegészítő magyarázat sem töltött el több reménnyel. Figyeltem magam, milyen hatást kelt bennem a vers.- Michalko, de ugye, ezt nem te írtad?-Nem. Juraj írta. így hát átmentünk a gyerekszobába, ahol Jurajko elsős házi feladatát körmöké szépírásból. (Ezzel finoman jeleztem, hogy egy tanító- család anyagi helyzete sem teljesen reménytelen.)- Jurajko, van itt egy rejtély, egy verssel kapcsolatos.-Müyen verssel? Michalko segítségével felmond- tam neki a szöveget.- Ebben a versben két hiba volt - mondta Jurajko.-Nevezetesen? , Jönnek a tűzoltók, plosnyák aluszik, felkeresi Lucia, gyorsan vetkőzik. ”- Tehát nem öltözik, hanem vetkőzik, érted, apa?- Nem értem - mondtam, mert nem értettem. „Szerelmem, szerelmem, milyen műsor lesz?”- Na és itt Mišo kihagyott egy sort - jegyezte meg Jurajko. „Szeretkezés az ágyban. ” S hozzátette az ismert zárlatot: „Vég nélküli szex.”- Aha - mondtam. - Tehát a vers helyesen így hangzik: , Jönnek a tűzoltók, plosnyák aluszik, felkeresi Lucia, gyorsan vetkőzik. Szerelmem, szerelmem, milyen műsor lesz? Szeretkezés az ágyban. Vég nélküli szex.”- Igen - állapította meg Jurajko.- Pontosan így.- Még most sem teljesen vüágos- akadékoskodtam. - Mi az a plosnyák?- Plošňák? Ő az én osztálytársam.- Aha, szóval vezetéknév. Na végre, valamit értek is. És Lucia is az osztálytársad?- Igen, ő is. A legszebb az osztályban.- És mi az a vég nélküli szex? Jurajko sajnálattal teli pillantást vetett rám.- Apa, ezt tényleg mindenki tudja! Ez az, amikor ketten meztelenül járkálnak a városban. De most már hagyj, leckét kell írnom. * Mintegy két hétig semmi figyelemre méltó nem történt. Akkor a feleségemet behívatta annak az óvodának az igazgatónője, amelybe Michalko járt.- Nézze, Ferková asszony, mi tudjuk, hogy önök olyan írócsaládféle. Nyüván verseket meg efféléket szavalgatnak otthon. Hosszas vizsgálattal sikerült megállapítanunk, hogy ezt a verset teijesztik nálunk. Azzal az igazgatónő átnyújtotta feleségemnek a vers szövegét, Michalko változatában (öltözik, nem vetkőzik, s az ágyban való szeretkezés nélkül). Feleségem elolvasta a verset.- Még hosszabb vizsgálattal sikerült megállapítanunk, hogy a vers az önök Miškója által került hozzánk. Ön szerint ez a vers alkalmas óvodáskorú gyermekek számára?- Szerintem nem. Mivel a versről eddig nem volt tudomásom, otthon majd megáüapítom, mi történt. * így mindannyian visszatértünk a vershez.- Jurajko, honnan került hozzád ez a vers?- Hát az iskolából. Hisz mondtam!- És miért szerepel benne Lucia meg Plošňák?- Mert egymásba estek.-Az mit jelent?- Hát hogy járnak. Egymásba vannak habarodva.- Értem. Ezért született róluk ez a vers?- Nem, nem ezért. Olyanokból, akik egymásba esnek, sok van, de Plošňák meg Lucia, hát ők annyira úgy vannak, hogy majd ha nagyok lesznek, biztos összeházasodnak.- Matematikus fiaként nem kellene a jövőre vonatkozó kijelentéseket tenned. Hogy összeházasodnak-e, azt ma még nem lehet biztosra venni.- De lehet!- Már hogyan lehetne?- Hát ők annyira vannak - Jurajko jelentőségteljesen lehalkította hangját -, hogy Lucia hagyja magát neki. Egymásra néztünk a feleségemmel.- Hagyja magát? - kérdezte feleségem. -Az első osztályban?- Igen, hagyja! - ismételte meg Jurajko határozottan és érthetően. - Egyszerűen hagyja magát neki.- És az mit jelent? - kérdeztük szinte egyszerre. Jurajko vizsgálódva ránk nézett. Alighanem túl kicsiknek tűntünk fel neki.- Ezt tényleg nem mondhatom meg nektek. * Néhány nappal később az óvodában megint gond támadt a vers körül. Michalko időközben megtanulta Jurajkótól a versike helyes változatát, s folyton javítgatta osztálytársait, akik ezért végül megverték. Michalko felhagyott a javítgatással. A vers idővel feledésbe merült. Valahogy így születik a vallás is. Magasabb körökből, esetünkben az elsősöktől egy egyszerűbb közösségbe kerül a szöveg, melyben érthetetlen fogalmak is vannak. Például plosnyák. A szöveggel írásmagyarázók kezdenek el foglalkozni. Kisvártatva születnek más értelmezések vagy más szövegváltozatok. Ezek hívei heretikusok, eretnekek lesznek. Megindul a harc a szövegért. Közben magában a szövegben is ellentétek feszülhetnek. Például hogy nem lehet egyidejűleg ágyban lenni és kettesben meztelenüljárkálni a városban. Vagy: alud- hatunk-e úgy, hogy közben öltözködünk (vagy vetkőzünk)? Vagy hogy a szövegben - ami az efféle szövegek esetében, azt hiszem, törvényszerű - valamüyen formában megjelenik a végtelen... Es sosem tudtuk meg, mit jelent az, hogy hagyja magát. Ezen a ponton megfordultak a két vüág, a gyerekek és a felnőttek vüágának szerepei és titkai. Minden egyébről lehetnek üyen-olyan elképzeléseink, de ezt a titkot sosem fejtjük meg. S hogy egyértelművé váljon, nem akármüyen titokról van szó, Jurajko egy másik alkalommal kategorikus nemmel válaszolt arra a kérdésre, vajon csókolózásról van-e szó. Valami többről, egész másról van szó, valamiről, amihez szerinte még nem nőttünk fel. * Mikor aztán egy évvel később megint rákérdeztem, már semmire nem emlékezett. Frederico Garda Lorca szavai jutottak eszembe: csak a titok ad erőt élni. , Jönnek a tűzoltók, Plošňák aluszik, felkeresi Lucia, gyorsan vetkőzik. Szerelmem, szerelmem, milyen műsor lesz? Szeretkezés az ágyban. Vég nélküli szex. ” Andrej Ferko (1955, író) (Csanda Gábor fordítása) Ógörög szerelmeslevelek Polgár Anikó fordításában Erósz szárnyai PH1LOSZTRATOSZ 13. Egy fiúhoz Ha a szépfiú vad, olyan, mint a tűz, ha szelíd, olyan, mint a napfény: ne égess hát meg, inkább ments meg, állítsd fel szívedben a Könyörületesség oltárát - gyorsan elmúló adomány helyett fogadj el egy biztos barátot, s menj elébe az időnek, hiszen egyedül az idő képes arra, hogy véget vessen a szépségnek, ahogy egy népbarát a zsarnokságnak. Attól tartok ugyanis - kimondom egyenesen, amit gondolok - hogy ha késlekedsz és habozol, kiütközik a szakállad, s árnyékba borítja arcod báját, ahogy az összegyűlt felhők is homályba szokták borítani a napot. Vagy már be is következett az, amitől féltem? Hiszen már bújnak is elő a pelyhek, az orcádon nőni kezd a szakáll, s az egész arc virágzik. Jaj nekünk! A késlekedésbe beleöregedtünk: te, mert nem akartál hamarabb a kedvemre tenni, és én, mert vonakodtam attól, hogy könyörögjek neked. Erószra és a szakállra kérlek, melyre holnap fel kell esküdnöm: add nekem szerelmedet, mielőtt elhagy tavaszod és beköszönt a tél. 26. Egy hölgyhöz Azt követeled tőlem, hogy ne nézzek rád, én pedig azt, hogy ne mutatkozz. De hol van az a törvény, amely az egyiket vagy másikat előírja? Ha tehát a kettő közül egyik sem tiltott, ne foszd meg magad a sikertől, melyet megjelenésed arat, és engem ne fossz meg a gyönyörködés lehetőségétől. A forrás se mondja: „Ne igyál belőlem!” A gyümölcs se mondja: „Ne szakíts le!” A rét se mondja: „Ne gyere ide!” Kövesd hát te is, te nő, a természet törvényeit, üdítsd föl a szomjazó vándort, akit a te csillagod tett tönkre. 38. Egy hetérához Leginkább azt szeretem benned, amin mások megbotránkoz- nak, és ami miatt szemrehányással illemek téged: hogy szemérmetlen vagy, elbizakodott és ledér. Hiszen a lovak között is az öntudatosakat csodáljuk, az oroszlánok között az önbizalommal telítetteket és a madarak között azokat, melyek nem horgásznák le a fejüket. Te sem teszel semmi meglepőt, ha olyan nőként, aki sokakat felülmúl szépségével, fennhordod az orrod és büszkén lépkedsz - ha ugyanis a szépségnek is van fellegvára, akkor az sokkal erősebb, mint a királyoké, noha titeket szeretünk, tőlük pedig félünk. Pénzért dolgozol - de hát Danaé is aranyat kapott. Koszorúkat fogadsz el ajándékba - de hát ezt szűz létére Artemisz is megtette. Parasztoknak is odaadod magad - de hát Heléna odaadta magát még a pásztoroknak is. A lantjátékosoknak is a kedvükben jársz - ha Apollómra gondolsz, mért is haboznál? Ne tartsd magad távol a fuvolajátékosoktól sem, hiszen művészetük a Múzsáktól ered. Ne vesd meg a rabszolgákat sem, hogy legalább a te réveden szabadoknak tűnjenek. Ne szégyellj, szépségem, Aphrodité gyönyöreibe merülni azokkal sem, akik vadászatból és zsákmányszerzésből élnek és a tengerészekkel sem: igaz, hogy ők gyorsan el is hajóznak tőled, de hát Iaszón sem volt becstelen, aki először merészelt tengerre szállni. Ne utasítsd visz- sza a zsoldoskatonákat sem: vet- kőztesd meztelenre a fennhéjázó- kat. Ne mondj soha ellent a szegényeknek se, hiszen kéréseiket meghallgatják az istenek. Tiszteld az öreget méltóságáért; tanítsd a fiatalt, hiszen még csak kezdő; az idegent, ha siet, marasztald. így tett Timagora is, Laisz is, Arisztagora is és Me- nandrosz Glükérionja, s te is az ő nyomdokaikban jársz. Teljes tudatossággal kínálod fel magad, és szolgáltatásaidhoz ravaszul meg tudod ragadni az alkalmas pillanatot. A tűz sem olyan forró, mint a te leheleted, a fuvola hangja sem olyan kellemes, mint a te szavaid. 46. Egy fiúhoz Jól tetted, hogy fekhelyként is használtad a rózsákat: a küldemény feletti öröm ugyanis a küldő megbecsülését jelzi. így rajtuk keresztül én is megérintettelek - ezek a rózsák ugyanis szenvedélyesek, ravaszak és tudják, mit ér a szépségük. Attól tartok azonban, hogy nem hoztak nyugalmat neked, inkább megzavarták az álmodat, ahogy az aranyeső Dana- éét. Ha pedig kedvében akarsz járni a barátodnak, küldd vissza azt, ami megmaradt belőlük, hiszen már nemcsak rózsaillat fog áradni belőlük, hanem a tiéd is. LITER(ATUR)AS LIMERIKEK GYŐRÉ GABRIELLÁTÓL Egy ifjút, lakhelye Csömör, hosszan elkerült a gyönyör. Bent ült egy gödörbe’ és így szólt: „Vödörbe ha nyúlnék, az is csak csöbör.” Egykor egy gyönyörű kokott érezte: híre megkopott. De szakmában maradt, egy palimadarat magának míg meg nem fogott. Volt egy lány, úgy hívták, Márta. Évekig hiába várta, hogy herceg lovagol felé, s a lovag-ól ő lesz. így maradt a párta. Egy nő, lakhelye Takla-makán semmi ruhát nem tarta magán csak hennát - festékként - használ; és esténként ellovagol egy barna bakán. Van egy srác, úgy hívják, Kázmér. Jó pénzért bárkinek ’lázmér’. Meglátott ma nála, lecsúszott gatyája, s azt mondta: „Fizetni ráér!" Egy nő, ha híre megkopik, nem lesz szenzáció, topik, a profik szaladnak, s emléknek maradnak tapik, popik, kokik, krokik. „Oly szép szín a vörös buzér”- mondta a festő - nem huszár!- „Rólad festek képet csak engedd ekémet vereslő dombodba huszár’!” Álmodozó szép lány Ráchel. Álmában kanos úr rálel, s kérdezi: „Élvezi?” „Éppen így éteri!” Ám a Map lassanként már kel.
