Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-27 / 22. szám, szombat

PRESSZÓ 2007. január 27., szombat Bejelentették az Oscar-díj jelöléseket Helen Mirren, Penélope Cruz, Peter O'Toole is az esélyesek között van 31. oldal Egy régi fővárosi polgári lakásban jártunk Igazi nagymamás konyha, régi spaletták, kandalló, saját készítésű retrószekrény 1. évfolyam 3. szám 32-33. oldal Éjszakai ejtozés a budai Rudas törökfürdőben Ma is kedvelt pihenőhely a 15. században alapított termálfürdő 34. oldal Szurdi Kata két országos divattervező versenyen is első helyezett lett, majd egy franciaországi bemutatóra is bekerültek a munkái Meghódította a budapesti kifutókat A Pozsony melletti Fél köz­ségből származó Szurdi Ka­ta sikeres fiatal divatterve­ző, jelenleg Budapesten él. Munkájáról, sikereiről, az őt ért megpróbáltatásokról, s nem utolsósorban az öl­tözködési trendekről be­szélgettünk vele. HORVÁTH ERIKA Mikor határoztad el, hogy a divattervezéssel akarsz foglal­kozni? Tudom, hogy senki nem hiszi el, de már az oviban is tervezgettem ruhákat. Ha minden igaz, akkor még mindig kint van a pozsonyi magyar óvoda falán egy rajzom. Aztán az általános iskolától kezd­ve, a gimnázium évei alatt, ha nem is tudatosan, de folyton rajzoltam, készültem. Az érettségi után felvet­tek a Rothschild Klári Divattervező Szakközépiskolába Budapestre, ahol rengeteget tanultam a szak­máról: divattervezésről, jelmezter­vezésről... Negyedszeri próbálko­zásra aztán bekerültem a Magyar Iparművészeti Egyetem textil sza­kára, ami egy határon túli magyar fiatal számára nagy siker. Miből merítesz inspirációt ter­veid készítésekor? Bármiből, ami megihlet. Lehet az egy növény, egy tárgy, egy szín, egy hangulat, akár egy ruha látvá­nya, egy viselettörténeti kor han­gulata, bármi, amiben látok fantá­ziát. Sok nép és régió kultúrájával, népművészetével foglalkoztam: a Navahó indiánok, India, az ör­ménykultúra, Kalotaszeg, Martos, az avarok vagy a honfoglalás kora egyaránt tervezésre sarkallt. Ami most foglalkoztat, az az avar és a honfoglalás korának motívumkin­cse. Már készültek e témában kol­lekcióim, mint a Kormorán zene­karé vagy a Neoavar kollekció. Mindkettő más-más hangulatú. A Neoavarnál próbáltam a 2006-os divatot és az avar motívumokat harmonikusan ötvözni, ez egy ele­gáns, alkalmi öltözék lett, ami azért némüeg kihívó is. Míg a Kor- moránnál a zene ihletett meg, ami mélyről jövő ősi magyar és balkáni erőt sugároz. A honfoglalás kori tarsolylemezek bimbódíszeinek hajlékonysága az én látásmódom szerint a zenei ívet követik; a motí­vumokat funkcionális elemként jelenítettem meg az öltözéken, mégpedig bőr övék rusztikus for­májában. A diplomamunkám el­készítését pedig az impresszioniz­mus, maga az impresszionista ze­ne, valamint a századforduló sok­arcú művészetének a megismeré­se indította el. Szövött felületeket hoztam létre úgynevezett organ- zahurkákkal, rengeteg színnel, ami az impresszionista festészetet is jellemzi, majd ezekből ruha­szobrok forrtak ki. Milyen sikereket értél el eddig? Az egyetem évei előtt két orszá­gos divattervező versenyen lettem első helyezett, majd az egyetemen részt vettem sok közös kiállításon, egy franciaországi bemutatóra is bekerültek a munkáim. Egy angol pályázaton negyedik helyezett let­tem, majd a diplomamunkámmal második helyezést értem el az or­szágos Diploma Nívódíjon. Részt vettem több divatbemutatón: a Bu­dapesti Műcsarnokban Szentend­rén és Franciaországban. 2005 de­cemberében pedig a Budapesti Körcsarnokban a már említett Kor­morán énekesei az én ruháimban léptek fel, és két CD-borítójukon is szerepel a kollekcióm. Nehéz érvényesülni a divat­szakmában? Igen! Nagyon nehéz kapcsolatok nélkül bármit is elérni. (folytatás a köv. oldalon) Szurdi Kata a népművészetből is ihletet merít EDITORIAL I tt van, amitől régóta tar­tottunk. Megkésve, ám mégis beköszöntött az igazi tél Pedig már úgy tűnt, idén megúszhatjuk. Ám, amint az Közép-Kelet-Euró- pában régóta módi, újra át­vertek bennünket. Most biz­tos, legalább április végéig mínusz tizenöt fok lesz. Fene se érti, hogy miközben minde­nütt a globális felmelegedés­ről beszélnek, végeinken év- ről-évre hidegebb van. A telek egyre kitolódnak, s azt se je­lent vigaszt, hogy az első két téli hónap melegebb a meg­szokottnál, mert a tél, az csak tél marad, még ha enyhe is. Varrnak, akik bicikli- és sí­szezonra osztják az évet, azoknak könnyű. Ám a ma­gamfajtának nehéz túlélnie a telet. Karácsonyig még-még megmegy az idő, akkor min­den, a hideggel járó viszon­tagságért (harisnya, meleg zokni viselése, késő buszok, influenza, megint elhagytam az egyik kesztyűt!) azzal vi­gasztalhatja magát az em­ber, hogy nemsokára itt a Jé­zuska. Januártól azonban bonyolódik a helyzet. Janu­ár, február, itt a nyár -igya mondás, de ezt még a globá­lis felmelegedés előtt talál­hatták ki, s akárhogy is szá­molom, az minimum két hó­nap kőkemény telet jelent. De legyünk optimisták, mint az amerikaiak, és néz­zük a dolgok pozitív oldalát! Mi az, amit csak télen tudunk csinálni? A síelésen és az egyéb hasonló tippeken kí­vül? Nos, például csak télen tehetjük meg hogy úgy fest­jük ki magunkban az idei nyarat, mint életünk leg- szebbikét. A legjobb üdülést álmodjuk meg: januárban a Bahamákon, februárban Ta­hitin, márciusban a Hawaii­szigeteken tervezgetjük vaká­ciónkat. A három-négy hó­nap biztonságából még ké­nyelmesen elringathatjuk magunkat a gondolatban, hogy idén - azt ugyan nem tudjuk, hogyan - de biztosan összejön. Aztán, csak télen tehetjük meg, hogy zabálása- inkat azzal igazoljuk, hogy a hidegben szükségünk van a kalóriákra. Meg úgy január­február magasságában, még minden kényelmetlen cselek­vést elodázhatunk azzal, hogy majd tavasszal Tavasz- szal elkezdünk sportolni, egészségesen és tartalmasán fogunk élni: kevesebbet tévé­zünk, ellenben sokat sétá­lunk majd a ligetben, bei­ratkozunk nyelvórára és jó­gatanfolyamra. Tavasztól egészen más, új emberek le­szünk. Mi marad hát addig ne­künk, nyári embereknek? Vonuljunk vissza barlangja­inkba és élvezzük a téli álmo­dozást, mert pár hónap múl­va itt a tavasz, és akkor mindennek vége!

Next

/
Oldalképek
Tartalom