Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-27 / 22. szám, szombat
30 Presszó ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 27. www.ujszo.com Úgy érzem, felvidékiként nehezebb a dolgom, mint anyaországi születésű pályatársaimnak. Ráadásul én bevállaltam a férjemmel egy gyermeket, pályatársaimmal ellentétben, akik várnak a megfelelő pillanatra. Az a helyzet, hogy ha erre várnak, akkor rosszul teszik, hiszen ezen a pályán a tervező nem hagyhat ki szinte egy hónapot sem, mert elfelejtik a nevét. Állandóan nyomulni kell, kapcsolatokat építeni és fenntartani. Két formája, lehetősége van az érvényesülésnek. Az egyik, amikor többen egymásra találnak, kiegészítik egymás munkáit, tehát csoportosulnak; vagy egyedül megbirkózni mindennel. Az utóbbi kategóriába tartozóknak van nehezebb dolguk. Ki a példaképed? Több hazai és külföldi tervező munkája is tetszik. Magyarországon Zoób Katit és Fekete Krisztát tudnám említem, Szlovákiában Dana Kleinertet, akinek Pozsony belvárosában van egy fantasztikus galériája. Vagy az indiai, Közép-Eu- rópában alig ismert fiatalembert, Sabyasachi Mukheijeét, aki India színeit, formáit varázsolja elő sajátos módon. Nincsenek igazi kedvenceim, sokszor egy kollekcióban csak egy-két darab köti le a figyelmemet, máskor viszont egyáltalán nem tetszik ugyanannak a tervezőnek a munkája. Ki és milyen alkalomra igényel egyedi tervezésű ruhát? Az emberek szeretnének egyedi ruhákat hordani, de sajnos általában nincs rá pénzük. Egy kézműves öltözék tervezése és elkészítése rengeteg időt vesz igénybe, amit sokszor a vásárló nem tud megbecsülni. Ráadásul ugyan olykor gyönyörködnek benne, de sokszor el sem tudnák képzelni magukon. Hozzá vannak szokva a tömegárukhoz, a nagy üzletláncok sémaöltözékeihez. Furcsán érzik magukat egy egyedi készítésű ruhában. Vannak persze kivételek. A művészek például szeretnek kitűnni, gyakran kívánkoznak művésztársaik kreációiban tündökölni. A „klasszikus” sznobok is szeretnek estélyről estélyre más és persze neves ruhában villogni. Tőlem inkább a középrétegekbe tartozók vásárolnak ruhát, alkalmi jelleggel. A fiatalok természetesen a legbevál- lalósabbak, de sokszor összekeverik az egyedit a gagyival. Sokszor érzem ügy, hogy az esztétikus öltözködés már nem divat. Idehaza is felkeresnek, hogy tervezz nekik ruhákat? Eddig még csak Magyarországon árulták a modelljeimet, de tervezem, hogy Szlovákiában is elindítom a ruháim terjesztését. Mivel viszonylag ritkán járok haza, arra gondoltam, hogy internetes megrendelés útján árulom majd a munkáimat. Aki érdeklődni szeretne, keresse fel a weboldalamat! Mit gondolsz, ízlésesen öltözködnek a pozsonyi, illetve a budapesti nők? Szerintem nincs sok eltérés a két ország hölgyeinek öltözködésében. Akik gyakran láthatóak, azok a nagy üzletláncok termékeit viselő hölgyek, urak - ez a minden fantázia nélküli, egy sémát követő öltözködés. Persze tömegárukból is ki lehet hozni ízléses összeállítást. Mindenestre ritka az egyedi tervezésű ruha az utcákon... Mit tanácsolsz, hogyan, mivel dobjuk fel megjelenésünket? Nem mindig az a megoldás az Az avar és a honfogalalás korának motívumkincse foglalkoztatja előnyös kinézetre, hogy követjük a legújabb divatot. Mindenkinek személyre szabottan kellene kialakítania a személyiségéhez, testalkatához illő „gardróbot”. Egy-egy új, divatos kiegészítővel ugyanakkor akár egy régi öltözéket is feldobhatunk. Milyen színek lesznek a következő szezonban divatosak? Ezt a kérdést sokan felteszik nekem, de nincs rá igazán jó válasz. Ahány ország, annyi divat. Én általában nem követem ezeket a trendeket, hiszen szerintem minden színnek állandó létjogosultsága van. Mindig az egyént kell figyelembe venni, melyik színtípusba tarozik, milyen szín áll jól neki. ( www.szurdikata.hu )