Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-25 / 20. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2007. január 25., csütörtök 4. évfolyam4. szám A felnőttek napirendje, életvitele nem teszi lehetővé a napról napra történő ellenőrzést Gyengék a jegyek? A jutalmazás és büntetés alkalmazása a gyermeknevelés ingoványos te­rülete (Képarchívum) Ahol gondok vannak a ta­nulással, ott a család előbb- utóbb eljut arra a pontra, hogy valakinek segítenie, ellenőriznie kell a gyermek felkészülését. A legtöbb esetben valamelyik szülő, többnyire az anyuka elégeb meg a rossz jegyeket. MARKÓ EMIL A felnőttek napirendje, életvitele nem teszi lehetővé a napról napra történő ellenőrzést. Nem is lehet feladatuk, hogy a gyermekkel újra­járják az iskolát, és kiválóan az an­golt vagy hiba nélkül oldjanak meg egyenleteket. Ez nem az ő dolguk! Ha nem így cselekszik, akkor lelki- ismeret-furdalást érez, hogy nem tesz meg mindent gyermeke jövő­jéért. Pedig a lelkiismeretnek nem nála kellene megszólalnia. Szinte kivétel nélkül azt tapasztaljuk, hogy az ilyen esetekben, míg a szü­lő naponta szorong csemetéje ered­ményei miatt, addig gyermeke a legkevésbé sem, sőt, az sem érdek­li, hogy felelete vagy dolgozata né­gyes lesz-e vagy hármas. Apróbb sikerek A megszorító intézkedések hatá­sára születnek ugyan apróbb sike­rek, ám pár hét után a szülő belefá­rad a „külön műszakba”. A gyer­mek pedig továbbra is hozza az el­várásnál gyengébb jegyeket. így megy ez addig, amíg a szülő ismét meg nem elégeli a dolgot, és bünte­tőszankciókat hoz, kikérdez, ellen­őriz, de hosszú távú eredmény még sincs. Az évek során aztán belefá­rad az örökös harcba és engedi, hogy gyermeke a képességeinél gyengébb teljesítményt érjen el. Néha még panaszkodik az ismerő­söknek: ,.Pedig tudna, ha akarna és egy kicsit szorgalmasabb lenne, de hát inkább a haverok meg a tévé­zés, a tanulás nem érdekli. Majd megbánja, ha felnőtt lesz, hogy nem tanult jobban!” És valóban így lesz. A gyermek pedig majd a szülőt hibáztatja, hogy miért nem vette oda a könyv mellé, akkor sokkal könnyebb pénzkeresete lehetne. S így törté­nik ez nagyon sok családban gene­rációról generációra. Mit várunk el tőle? Hogyan lehet az, hogy más csa­ládokban ezekkel a dolgokkal sok­kal kevesebbet kell foglalkozni, és a gyermek mégis jobb tanuló? A ma­gyarázat egyszerű. A szülők együt­tes fellépése és értékrendje alapve­tően meghatározza a gyerekek ér­tékrendjét. Kimondva és kimondat­lanul szinte a levegőben lebeg az elvárás szintje. A gyerekek nem erőszak, büntetés és fenyegetés ha­tására, hanem belső indíttatásból, a szüleik iránt érzett tiszteletből és szeretetből merítik az erőt a min­dennapi munkához. Ez természete­sen nem jelenti azt, hogy ők mindig és mindenkor hibátlanul, , kihágá­sok nélkül teljesítenek. Náluk épp­úgy akadnak nézeteltérések, mint bármely más családban, ám a dol­gok orvoslásához olyan hatalmas erejű eszközök állnak rendelkezé­sükre, mint a feltétel nélküli szere­tet, a teljes elfogadás, a megfelelő kommunikáció és az összetartozás érzése. S ezek többsége nemcsak szavakban, hanem tettekben és je­lekben is megnyüvánul. A családok gyermeknevelési szo­kásai végtelenül színes képet mu­tatnak. Gyakran hallani a gyere­kektől, hogy különböző ajándékok vannak kilátásban, ha javítanak a bizonyítványukon. Saját kudarcok, kisajtolt eredmények A jutalmazás és büntetés alkal­mazása a gyermeknevelés ingová­nyos területe. Ahol ezen eszközök­kel próbálnak a szülők gyermekeik­ből eredményt kisajtolni, ott előbb- utóbb a saját kudarcukkal kell szembesülniük. Sokkal jobb eredmény tapasz­talható azokban a családokban, ahol a szülők kellő időt és energiát fordítanak arra, hogy gyermekeik­nek megfogalmazzák azokat az el­várásokat, amit ők szükségesnek tartanak. Ezek nemcsak a tanulás­ra, de az egyéb viselkedési szoká­sokra is érvényesek. Ezek pontos ismerete nélkül ugyanis a gyere­kek nem tudják, hogy tulajdon­képpen mit is várnak el tőlük. így aztán az olyan mondatok, hogy: „Tanulj többet!” a gyermek számá­ra semmit sem mondanak. Nem tudja ugyanis, mi az a szint, amit ténylegesen elvárnak tőle. Közös beszélgetésben kell tisztázni az el­várásokat. Pár nevelési alapszabály ♦ Harmonikus környezetben, ahol a szülők valóban hiteles személyi­ségek a gyermek szemében, ott a nevelés is egyszerűbb. Ha napról napra tapasztalja a gyermek a feléje forduló figyelmet, „a másik szá­mára fontos vagyok” érzését, az összetartozást, akkor könnyebben el­fogadja a keményebb szabályokat is, mert érzi, hogy szülei a javát akarják. ♦ A szülőkkel nagyon nehéz elfogadtatni a kritikát. Ha gond van a csemete iskolai eredményeivel, beszélgessünk el a tanárával! ♦ A helyzet kulcsa a szülő kezében van. ♦ A szidás, korholás helyett vessünk egy pillantást cseperedő gyer­mekünkre. Ugye milyen helyes, nagy gyerek már? Húzzuk magunk­hoz, öleljük meg, dajkáljuk egy kicsit úgy, mint évekkel ezelőtt! Akár szavak nélkül is hozzuk így tudomására, hogy mennyire szeretjük és milyen fontos nekünk. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Komoly döntés előtt áll nemcsak a fia, hanem az egész család. Vala­milyen úton-módon a fia csak elju­tott eddig a döntésig, amiről úgy gondolja, az egyedüli helyes lépés. Nyüván elképzelte már, müyen is lesz az élete Angliában, mi változik meg. Lehet, az angol nyelv tanulá­sát is komolyabban veszi már az­óta, hogy meghozta ezt a döntést. Ahogyan az lenni szokott, biztosan idealizálja a helyzetet, nem veszi észre a buktatókat. Látása elva­kult, nem veszi észre a nehézsége­ket. Önöknek, szülőknek kell őt eb­ben segíteni, hogy felismerje a ne­gatívumokat is. Ha az a célja, hogy továbbtanul­jon, új tudással gyarapítsa ismere­teit, akkor az nem kötődhet csak egyetlen országhoz vagy egyetem­hez. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy megfelelőnek tartják majd a tudását a felvételin. Ám egyáltalán nem biztos az sem, hogy elő tudja majd teremteni az anyagi fedezetet tanulmányai idejére. De mivel van rá reménye, hogy kap majd ösztön­díjat, ezért megpróbálkozhat a be­jutással. Ha az ideális állapotok uralkodnak majd, természetesen nem lesz semmi kivetnivalójuk, sőt büszkék lesznek rá, hogy fiuk Ang­liában tanul. Ha viszont nem jutna ösztöndíj­hoz, elesik ez a lehetőség, mivel nem tudják őt anyagilag megfele­lően támogatni, s a puszta meg­élhetése forog majd kockán. Mi­vel itthon több mindenre telik ab­ból a pénzből, amit megkeres­nek, szóba jöhet annak a lehető­sége, hogy akkor is járhat hazai egyetemre, ha nem kapna ösztön­díjat. Tudásra itt szert tehet, s le­het, egyetemistaként még adódik majd lehetőség arra, hogy elnyer­jen valamilyen ösztöndíjat külföl­di tanulmányokhoz. Tehát nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy kijusson külföldre, s az is lehet, éppen a hőn áhított Angli­ába. Ne szegje kedvét, ha minden nem sikerül azonnal, s akadnak majd olyan vágyai, amik esetleg beteljesületlenek maradnak. Az élethez az is hozzátartozik, hogy időnként korrigálni tudjuk kitű­zött céljainkat, mert nem lehet mindig megvalósítani a lehetet­lennek tűnő dolgokat. Ez csak rit­kán szokott sikerülni. A beszélgetéseket igyekezzenek úgy vezetni, hogy ne legyenek erő­szakosak az ajánlataik. A fiuk ne azt érezze, hogy most feltétlenül így kell döntenie, mert különben megharagszanak rá. Sok érvet gyűjtsenek össze pro és kontra, és természetesen a döntést bízzák rá. Már felnőtt fiatalember, az ő életé­ről, jövőjéről van szó. Bárhogy is dönt, de ha ő hozza meg a döntést, könnyebben viseli majd az esetle­ges hátrányos vagy rossz következ­ményeket is. Ha viszont ráerőltet­nének valamit, már a legkisebb nehézségre is úgy reagálna, hogy ez megoldhatatlan, elviselhetetlen, kibírhatatlan. Kényszernek élné meg, s lehet, tudat alatt, de úgy irányítaná dolgait, hogy még vélet­lenül se sikerüljenek, csakhogy be­bizonyíthassa, ez sem fenékig tej­fel, amibe a szülei belekénysze- rítették. Szülői felelősségüknek most már másképpen kell hangot adniuk, mint azelőtt, amíg kiskorú volt a fiuk. A tanácsadás nehéz dolog, ezért lélekben készüljenek fel ezek­re a beszélgetésekre. Mondhatnak példákat mások életéből, kinek mi­lyen nehézségekkel kellett meg­küzdenie, hogyan alakult a sorsa. Nem biztos, hogy mindig az a leg­jobb döntés, amit néhány informá­ció és saját fantáziánk alapján egy adott életszakaszban annak látunk. Lehet, egész sorsára nézve nagyon is káros vagy rossz lehet. A követ­kező, amit mint felnőtt fiatalem­bernek, az önök fiának is tudatosí­tania kell, hogy meg kell tanulnunk kibékülni a rosszal is. Minden el­len lázadva nem lehet leélni az éle­tet. Ahhoz, hogy ne csak tudásra, hanem életbölcsességre is szert te­gyen, szüksége lesz kedvezőtlen él­ményekre is. Angliában akar továbbtanulni A fiam idén érettségizik. Ang­liában akar továbbtanulni, ám nem is sejtem, miből, mivel mi nem vagyunk gazdagok. Javasol­tam neki, hogy adja be idehaza is a jelentkezését, ám erről nem akar hallani. Jelige: Külföld. Dr. Hadas Katalin pszichológus Diáktiltakozás a tandíj miatt Ausztria két fő egyetemi városában, Bécsben és Grazban több száz diák tiltakozott szerdán amiatt, hogy az új kormányfő, a szociálde­mokrata Alfred Gusenbauer az egyetemi tandíjak fenntartása mel­lett döntött, annak ellenére, hogy pártja a választási kampányban még azt ígérte, ha hatalomra kerülnek, nem kell majd fizetniük a hallgatóknak. A félévenkénti 363 eurós (13 ezer korona) tandíjat egyébként 2001-ben a konzervatívok vezették be, akikkel nemrég léptek koalícióra a szociáldemokraták, (uno.hu) Már nem kell egy moziig elzarándokolnunk Nyelvtanulás a fotelból ÖSSZEÁLLÍTÁS A nyelvtanulás folyamata a meg­értéssel kezdődik. Evek telhetnek el, műé valóban izgulni tudunk egy eredeti nyelven megnézett krimin. Manapság már nem kell egy moziig elzarándokolnunk, hogy a filmeket eredeti nyelven láthassuk. A DVD-t konkrétan nem nyelvtanulásra fej­lesztették ki, de ennél ideálisabb kütyüt a szövegértés gyakorlására el sem lehet képzelni. Persze, a könyvek szerelmesei, nem is alap­talanul, fanyalognak ettől kicsit. Nézzük a DVD-nézés előnyeit: ♦ a kívánt részek visszatekerhetők (persze elsőre ne tekeijük azonnal vissza, próbáljuk meg a szöveg egyéb összefüggéseiből megértem a tartalmat), ♦ feliratozhatjuk is az eredeti nyel­ven (ne a magyar feliratot válas­szuk!), így, leírva sokkal ismerő­sebbek lesznek a szavak és monda­tok, ♦ az ún. nem verbális elemek meg­ismerése, ♦ a kiejtés, hangsúlyozás elsajátí­tására pedig egyszerűen nincs jobb gyakorlás. Mindig mondd hango­san a színészek után kedvenc mon­dataidat! Van megoldás! Az anyanyelvűek sajnos nincse­nek arra tekintettel, hogy például mi, magyarok tagoltan és kellő hangsúlyozással beszélünk. Ezzel szemben az angolok, amerikaiak, ausztrálok, új-zélandiak, írek, dél-afrikaiak, kanadaiak szeret­nek gyorsan beszélni, elnyelni szavakat és/vagy szótagokat. Sze­gények nincsenek tudatában, hogy ezzel tantaluszi kínokat okoznak a magyar - és bizonyá­ra, más anyanyelvű - angolul ta­nulóknak is, akik kihegyezett fü­lekkel, ám fájdalom, oly sokszor hasztalan próbálnak értelmezhe­tő üzenetet találni az elhangzó szógörgetegben. A gyakori filmnézés rengeteget segíthet, és meg is oldhatja a szö­veg meg nem értés akut problémá­ját. Érdemes egy jó filmet heti rend­szerességgel megnézni. Minden egyes alkalommal felfedezhetünk egy újabb kifejezést, amit megér­tünk. Mit nézzünk? A rajzfilmek tökéletesek. Min­denki ismeri Pinokkió vagy a kis hableány történetét. Egyszerű, mégis irodalmi nyelve miatt szaba­tos szókincsre tehetünk szert. Per­sze vannak modernebb történetek is, szerencsére több rajzfilmeket su­gárzó televíziós csatorna működik itt Szlovákiában is, lehet választa­ni. Viszont könnyebb a dolgunk, ha már ismeijük a történetet, nem kell azt is külön megfejtem, (o) A nyelvtanulás szempontjából a rajzfílmek tökéletesek (Képarchívum) Selye Jánosra emlékeznek Holnap 9 órai kezdettel Selye János születésének 100. évfordulója alkalmából konferenciát szerveznek a komáromi gimnáziumban. A nyitóprogram: a Selye-emléktábla koszorúzása, Kustyán Ilona igazgatóhelyettes rövid előadása Selye professzor diákéveiről, a gimnázium diákénekkarának műsora és rövid séta a gimnázium­ban, Selye János alma materében. A konferencia 10 órakor a Selye János Egyetem konferenciaköz­pontjában folytatódik. A program főszervezője a Selye János Egye­tem, a társszervezők egyike a Selye János Gimnázium, (ű)

Next

/
Oldalképek
Tartalom