Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-24 / 19. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 24. Nagyszünet 15 Súlyos a baj, már az utolsó kenetre van szükség (vicclap.hu) Vegetáriánus lett a tigris (vicclap.hu) Segítőkész stewardess (vicclap.hu) Az erő velem van! (vicclap.hu) Egyre több fiatal dönt úgy, hogy külföldön vállal munkát, és kint próbál meg boldogulni Menni vagy maradni? A fiatalok nagy részének egy idő után honvágyuk lesz, szép lassan beleszürkülnek a hétköznapokba (Képarchívum) Manapság már nem megy ritkaságszámba, ha egy fia­tal nekivág a világnak és úgy dönt, máshol próbál meg ér­vényesülni. A jobb megélhe­tés miatt indulnak az isme­retlenbe. Megéri? Külföldön valóban jobbak az érvénye­sülési lehetőségek? BORKA ROLAND Vegyünk egy példát: egy frissen érettségizett fiatal, ha valamelyik felsőoktatási intézményt választja tanulmányainak folytatására, mé­lyen a zsebébe kell nyúlnia. Ahhoz, hogy a szükséges összeget előte­remtse, munkát kell vállalnia. Saj­nos Szlovákiában még nem olyan fejlett a diákhitelrendszer. Az ifjú elmegy egy munkaközvetítő irodá­ba, hogy érdeklődjön a régiójában lévő munkalehetőségekről. Akad ugyan munka bőven, de rendsze­rint a felvételt az adott szakmában eltöltött ötéves gyakorlat felmuta­tásához kötik. Nincs tehát könnyű helyzetben. Más országban sincs kolbászból a kerítés Egyes munkaadók a stabil és megbízható munkaerőt keresik. Ezzel nincs is semmi gond. A prob­léma ott kezdődik, hogy a kritériu­mok egyáltalán nem alkalmazha­tóak a gyakorlatban. Számos fiatal szembesült már azzal, hogy éppen a kora miatt nem volt alkalmas egy munkahely betöltésére. Még csak nem is a szakmaiságot kérdőjelez­ték meg! Ekkor dönt valaki úgy, hogy külföldön próbálja kamatoz­tatni a tanultakat. Több-kevesebb sikerrel. Egy idő után rájönnek, hogy más országban sincs kolbász­ból a kerítés, és megfelelő nyelvtu­dás hiányában nem sok esély van az érvényesülésre. Nagy részüknek egy idő után honvágyuk lesz, és szép lassan be­leszürkülnek a hétköznapokba. Idővel elmúlik a láz, és megkesere­dett emberek válnak belőlük, kilá­tástalan helyzettel. Folyamatosan falakba ütköznek. Természetesen a mai oktatási rendszer is hagy némi kívánnivalót maga után. Az egyik magyar egyetem professzora sze­rint olyan szakembereket képez­nek, akik Európa bármely pontján megállják a helyüket. Mi a helyzet Szlovákiával? Ezzel nem is foglalkoznak. Tud­juk jól, milyen a szlovák nyelv ok­tatása a magyar iskolákban. Az if­júnak pedig nem marad más vá­lasztása, mint a jobb sors remé­nyében elhagyni a családját. Sta­tisztikai adatok szerint a középis­kolát végzetteknek 80 (!) százalé­ka próbál szerencsét Németor­szágban, Franciaországban, Ang­liában, de akadnak, akik a tenge­rentúlon. Szlovákia és általában Közép-Európa pedig fiatal értel­miségiekkel lesz szegényebb. Ah­hoz, hogy itt tartsák őket, szemlé­letváltásra lenne szükség. Kevés teret engednek a fiataloknak Eszményi lenne, ha nem a kort, hanem a szakmai tudást, az egyén felkészültségét vennék figyelembe a munkaadók. Szakemberek sze­rint erre szlovákiai magyarként ke­vés az esély, ugyanis többségében még mindig a letűnt korszak képvi­selői foglalnak el vezető pozíciót, akik kevés teret engednek a fiata­loknak. Természetesen nem az idősek el­len beszélek, hiszen szükség van rájuk, de tudatosítani kellene, hogy az ifjú tenniakarása, teherbírása és az idős tapasztalata, megfontoltsá­ga optimális esetben együtt gyü­mölcsöző kapcsolatot képes kiala­kítani. Ehhez azonban meg kell ta­lálni az egymáshoz vezető utat. Azt kellene nézni, ami összeköt min­ket, s nem azt, ami elválaszt. PÁLYÁZÓ A felvidéki kitelepítés, deportálás emlékezete családomban SZAMÁRFÜL Philip K. Dick: Különvélemény BÍRÓ SZABOLCS AJÁNLÓ A Kecskés László Társaság Ala­pítvány pályázatot hirdet a kö­zépiskolás és a felsőfokú tanul­mányokat folytató korosztály számára A felvidéki kitelepí- tés/deportálás emlékezete csalá­domban vagy lakóhelyemen címmel. A kiírók fontos célkitű­zésünknek tekintik, hogy a ma 14-24 éves fiatalok családjuk vagy a környezetükben élők tör­ténetén keresztül szerezzenek is­mereteket XX. századi történel­münk megpróbáltatásairól, a harmadik-negyedik generáció szembesüljön a történelmi/poli- tikai döntések emberi sorsokat meghatározó voltával. A pályázatokat maximum 5 ol­dal teljedelemben váiják (Times New Roman betűtípussal, másfe­les sorközzel) nyomtatott formá­ban és CD-n. Az elbírálás során előnyt élveznek azok a résztve­vők, akik a kitelepítés/deportálás dokumentumairól, családi fény­képekről készült másolatokat, megőrzött használati tárgyakról készült fotókat is mellékelnek. Ugyancsak előnnyel jár, ha köz- kinccsé tesznek egy-egy olyan családi hagyományt, vagy egy kedvenc étel receptjét, amelyet a Felvidékről hoztak. Amennyiben kellő számú szín­vonalas pályamű érkezik, az írá­sokat a 6. országos találkozóra kötetben is megjelentetik, kate­góriánként az első hármat a hon­lapon közzé teszik. Ezért kérik a pályázókat, hogy a pályaművel együtt mellékeljék hozzájárulá­sukat a könyvben/honlapon tör­ténő megjelenéshez. Pályadíjak Középiskolások kategóriája: I- 3. helyezett: 20 ezer forint, 4-10. helyezett: 10 ezer forint, II- 20. helyezett: 5 ezer forint. Felsőfokú tanulmányokat foly­tatók kategóriája: 1-3. helyezett: 20 ezer forint, 4-10. helyezett: 10 ezer forint, 11-20. helyezett: 5 ezer forint. A pályázat beadási határideje: 2007. április 30. Értékelés: 2007. május-június. Értesítés az ered­ményről: 2007. június végéig. Dí­jak átadása: A felvidéki kitelepí­tettek 6. országos találkozóján Komáromban - 2007 szeptembe­rében. A pályázatok postázási cí­me: Szombath Gáborné, 2900 Komárom, Liszt Ferenc u. 21., Magyarország, (ú) Nem tudom, a többség hogy van vele, de engem valahogy min­dig kiráz a hideg, ha olyan könyv­vel találkozom, amit egy film alapján írtak. Egyszerűen ódzko­dom az olyan „alkotásoktól”, mint például a Tomb Rider, a Pókem­ber, a Men in Black II vagy a Pearl Harbor. A Szűkíts könyvkiadó Si- kerfilmek-könyvsikerek című so­rozata pont erről szól, de szeren­csére azért itt-ott olyan könyv is bekerül a szériába, ami jóval ko­rábban született, mint szélesvász­nú testvére. Ilyen könyv a Külön­vélemény is, Philip K. Dick tollá­ból, 2002-es kiadásban. Bármily furcsának is tűnhet, a 141 perces mozifilm alapjául egy 47 oldalas novella szolgált, a kötet­ben e köré gyűjtöttek össze még to­vábbi kilenc novellát a különleges amerikai sci-fi-szerző tollából. Az írások Dick korai alkotásai, mind­egyik az .ötvenes évekből szárma­zik, s közülük többet is megfilmesí­tettek már: az Imposztort kétszer ültették át vászonra, és ugyan­ennyiszer gyártottak belőle filmso­rozatot. A Második változat szintén megszületett mind tévésorozat, mind film alakjában (Az elhagyott bolygó), de Steven Spielberg A.I. - Mesterséges értelem című filmjé­nek főhőse is e novella egyik sze­replőjére hajaz. Továbbá szerepel itt az Emlékmás című történet, ami szintén csak harminc-negyven ol­dal, mégis egy közel kétórás film alapjául szolgált, Arnold Schwar- zeneggerrel a főszerepben. A Dick történeteiből készült fil­mek zömével egyetlen baj van csu­pán: hollywoodi klisékkel teli ak- ciófümeket gyártanak belőlük, melyekből gyakran kiveszik az eredeti mondanivaló, s csak maga a száraz cselekmény marad fenn. A Különvélemény nagyjából meg­őrizte a lényeget, mégis jócskán átszabták a történetet, a főhős alakját még egy kis családi tragé­diával is megspékelték, hogy a né­ző szájába rágják: a főszereplő ki­fogástalan, száz százalékig pozitív figura! Pedig a könyvben nem így van, ahogy a Mester legtöbb köny­vében sincs üyen: ő azt mutatja meg, müyenek az emberek valójá­ban. A novella főszereplőjét a fűm­ben kettéválasztották: egyikük lett az abszolút gonosz, másikuk az abszolút jó - lényegében ez a gon­dom Dick fümadaptációival. És persze a jövőt látó lények sem olyan csodás teremtmények, mint amüyenek Tom Cruise-t körülvet­ték. A szerző így ír róluk: „A sötét­ben három nyáladzó, gügyögő idi­óta üldögélt’, akiknek vízfejük van, és nem tudnak normálisan kommunikálni, se mozogni. Azt hiszem, ez valahogy valósághűbb, mint amit a filmben láthattunk, így természetesen semmiféle hap­py end nem vonatkozik rájuk, ők mindössze mellékszereplők. Vége­zetül pedig: az a bizonyos külön­vélemény sem olyan, ahogy a mo­zivásznon szerepelt. A Különvélemény egy igazán jól sikerült novelláskötet, melyben az író alapos életrajza is helyet ka­pott. A fordítók, név szerint Ga­lamb Zoltán, Sántha Dávid, Szán­tai Zsolt és Szente Mihály mind ki­tűnő munkát végeztek, a novellá­kat igazi öröm olvasni. A film ké­peivel telerakott borító sajnos már nem olyan szívet melengető, s az sem, hogy vastag, piros betűkkel a Tom Cruise-felirat éktelenkedik rajta, de ez legyen vele a legkisebb probléma. nagyszuneff@ulszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom