Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-18 / 14. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 18. www.ujszo.com RÖVIDEN Találkozás Gágyor Péterrel Érsekújvár. Gágyor Péterrel, a jeles színházi rendezővel, drá­maíróval, kritikussal, műfordítóval találkozhat a közönség ma 18 órától a Peter’s Caféban (M. R. Štefánika 9.). Tavalyi drámakötete után Gágyor Péter egy megrázó naplóregénnyel jelentkezett. A Nap Kiadóban megjelent Ezek című regény cselekménye a szlová­kiai magyarok második világháború utáni jogfosztottságának ide­jétől a kommunizmus végjátékában kikényszerített emigrációig kí­séri végig az értelmiségi főhős életútját. A szerző beszélgetőtársa M. Csepécz Szilvia író, újságíró lesz. Közreműködnek a SZEVASZ művészei, Tóth Rita, Bodonyi András és Jakubecz László, (ú) Kína kitiltotta Scorsese filmjét Peking. Martin Scorsese A tégla című Golden Globe-díjas film­jét a kínai kormány nem engedi vetíteni az országban, mivel az egyik jelenetben arról van szó, hogy Kína katonai eszközöket akar vásárolni. A filmért, amelyben olyan szupersztárok játszanak, mint Jack Nicholson, Leonardo DiCaprio és Matt Damon, Martin Scorsese hétfőn átvehette a legjobb rendezőnek járó Golden Globe-díjat, és sokan úgy vélik, a thrilleréért az első Oscar-díjában is részesülhet. Egyelőre úgy tűnik, nincs esély arra, hogy a film megkapja a vetítési engedélyt, mivel az amerikai oldal nem hajlan­dó kivágni az ominózus részt. Ennek ellenére a kínaiak láthatják a filmet, hiszen az máris könnyen hozzáférhető kalóz DVD-n. (MTI) Kassán vendégszerepei a Miskolci Nemzeti Színház Ismét jön A kölyök JUHÁSZ KATALIN Kassa. Egy külvárosi csavargó és egy utcára kitett kisfiú az 1920-as évek amerikai nagyvárosában - egyedül nincstelenek, de egymásra találva életük értelmet kap. Ez Chaplin hues filmjének az alapmo­tívuma, és erre épül A kölyök című musical, amellyel ma és holnap es­te Kassán vendégszerepei a Miskol­ci Nemzeti Színház. A Halasi Imre rendezte előadás immár másod­szor látható a kassai Állami Szín­házban, két évvel ezelőtt ugyanis már volt egy nagy sikerű vendég- szereplés ugyanezeken a deszká­kon. Ezúttal azonban szlovák fel­iratok segítik a megértést, így nem csak a helyi magyarság érdeklődé­sére számíthat a látványos kiállítá­sú előadás, melynek zenéjét Nagy Tibor szerezte, a dalszövegeket pe­dig Bradányi Iván írta. „Chaplin akkor alkotta meg a fil­met, miután meghalt első gyerme­Seres Ildikó és Bakai László ke. Egy kisfiú. Pár napot élt csak. Chaplin utána elkezdte forgatni a filmet. Gyereket forgatott magá­nak. Erről már szólhat egy musical” - emlékezett vissza Pozsgai Zsolt, a darab írója a musical születésének körülményébe. A musical tehát nemcsak a Chaplin-fümet veszi ala­pul, hanem Chaplin magánéle­tének fájdalmas, fontos, kacagtató és elgondolkodtató epizódjait is fel­villantja. A régi némafilm szereplői megelevenednek, kiegészülnek az utca népével, csavargókkal, megej­tő és komikus figurákkal. „Édes­bús történet” - írta Chaplin a film elejére, és ezt a hangulatot követi a musical is, a műfaj törvényei sze­rint sok humorral, meleg emberi érzelmekkel, slágerekkel és sok-sok tánccal. A Miskolci Nemzeti Színház a kassai Állami Színházzal kötött együttműködési szerződés kereté­ben vendégszerepei hazánk máso­dik legnagyobb városában. (Fotó: MNSZ) Blanca Portillo előbb Pedro Almodóvarnál, majd Milos Forman új filmjében kapott szerepet Dupla öröm spanyol kiadásban Yohana Cobo, Blanca Portillo és Lola Duenas tavaly nyáron, Karlovy Vatyban (Zuzana Mináčova felvétele) Volver. Visszatérés. Pedro Almodovar új filmjében négy érett színésznő jutott jelentős szerephez. A négy közül három, Carmen Maura, Penélope Cruz és Lola Duenas forgatott már a spanyol mozi matadorjá­val. Blanca Portillo most került először a kiválasz­tottak közé. SZABÓ G. LÁSZLÓ Pedig ő sem tegnap kezdte a pá­lyát. A madridi Királyi Színművé­szeti iskola elvégzése után rögtön színházhoz szerződött, s ezzel le is maradt azok mögött, akik szaba­don küzdöttek egy-egy fümszere- pért. Várakozás helyett azonban a szakmáját gyakorolta. Minden es­te játszott. Az évek múlásával az­tán a filmrendezők is felfedezték. Doroteát, a szolgálólányt játszotta A kertész kutyájában, amelyet Lo­pe de Vega vígjátéka alapján for­gattak 1995-ben. Három évvel ké­sőbb A felhők színe című, Mario Camus rendezte filmben már olyan kiforrott alakítást nyújtott, hogy a legígéretesebb fiatal szí­nésznő kategóriában Goya-díjra jelölték. Az elismerést megérde­melte, de hogy éppen ebben a ka­tegóriában, azon még ma is moso­lyog. A jelölés idején ugyanis Blanca Portillo harmincöt éves volt. Tapasztalt, nagy tehetségű színésznő. Ahhoz viszont, hogy országos ismertségre tehessen szert, neki is egy nagy nézettségű tévéfilmsorozatra volt szüksége. Ezt követően került be az Enyém vagy! című szerelmi drámába, majd az Alatriste kapitányba, egy látványos történelmi kalandfilm­be. A nagy áttörés azonban még mindig váratott magára. Színház­ban főszerepek hosszú sorát ját­szotta már el, amikor bekerült Pedro Almodovar csapatába. S mintha az élet kárpótolni akarta volna azokért az évekért, ame­lyekben tehetségéhez méltó film­szerepekre várt, nem sokkal azu­tán, hogy végzett a Volverrel, Milos Formántól kapott szerepet a Goya szellemeiben. „Egyszer láttam egy darabban játszani - nyüatkozta róla Pedro Almodovar -, ami nagyon tetszett, ám álmomban sem gondoltam vol­na, hogy üyen csekély filmes hát­térrel üyen precíz, kifinomult és el­lenállhatatlan alakítást nyújt... Blanca megértette és magáévá tet­te szülőfalum összes jó szomszédjá­nak a természetét.” A Volver egy nőkből álló família dús története. A mama már a túlvi­lágról irányítja a családot, két lánya közül az idősebbiket faképnél hagyta a pátja, a másik munkanél­küli féijére és serdülő korú lányára dolgozik. Nagynéni is van, aki vá- radanul meghal, és jó lelkű szom­szédok is vannak, élükön Augus- tinával, aki ismeri a család szülte minden titkát. Őt, e különös női univerzum magára maradt min­dentudóját alakítja Blanca Portillo, aki az életben jóval fiatalabb, mint Almodóvar mozijában. ,Augustína nagyon fontos sze­mély a filmben vélekedik a rende­ző. Benne ölt testet a szomszédasz- szonyok összetartása. Rá mindig lehet számítani, megértő, segítő­kész ember. Blanca Portillo pom­pás alakítása még tökéletesebbé tette a karakterét.” Karlovy Vary tavalyi fesztiválján előbb Almodóvarról kérdeztem a mély hangú, energikus színésznőt, aki két Volver-beli kolléganőjével, Lola Duenasszal és Yohana Co- bóval vezette fel a filmet. Ők hár­man, plusz Carmen Maura és Pené­lope Cruz épp ebben a filmben nyújtott játékukért a legjobb női alakítás díját kapták Cannes leg­utóbbi mustráján. Nem volt furcsa, hogy a hu­szonegy éves Yohanával volt újonca Almodóvar csapatának? Én az elmúlt huszonöt évben több filmben is szerepet kaptam, de a spanyol közönség még mindig inkább színpadi színésznőként is­mer. Olyan sokat játszottam szín­házban, hogy nem is volt semmifé­le hiányérzetem. Elégedett vagyok azzal, amit eddig kaptam. Az meg sem fordult a fejemben, hogy egy­szer Almodóvarnál játszom. A tör­téneteit, a világlátását és az érzel­mi világát én is nagyon szeretem, de ha nincs az ügynökségem, ma­gamtól be nem állítottam volna hozzá, hogy de jó lenne egyszer együtt dolgozni! A válogatásokkal meg úgy vagyok, hogy ha sikerül, örülök, ha nem, nem pusztulok be­le. A színpad mindig visszavár. Carmen Maura nagy kedvence Pedrónak, Penélopével is dolgo­zott már többször, Lolával csak egyetlenegyszer. Yohana annyira fiatal, hogy még nem is találkoz­hattak, így valóban különös hely­zetben éreztem magam, amikor már ott álltam előtte. Szülte pilla­natok alatt eldőlt a sorsom. Elol­vastatott velem néhány sort a szö­vegből, és már ki is mondta, hogy melyik figurát szánja nekem. Ilyen gyorsan talán még nem is kaptam meg filmszerepet soha. A felvételek során milyen instrukcióval vezette Almodó­var? Műidig csak azt hallottam tőle, hogy „Úgy mondd, Blanca, ahogy a szíved diktálja!” És végig úgy mondta? Ha nem tudtam valamit, kértem, hogy segítsen. Hatalmas energia árad a lényéből. Ha nem is beszél, akkor is érzi az ember, hogy ott áll mellette. Pedro műidig pontosan fogalmaz. Röviden és lényegre tö­rően. Élmény vele dolgozni. Sem­mit sem hagy a véletlenre. Variálni a próbák során lehet csak nála. A felvétel során már ragaszkodik a megbeszéltekhez. Érzelmileg nem köti meg a színészt, szóbeli impro­vizálásra azonban nincs lehetőség. Ön személy szerint miben látja a Volver varázsát? Abban, hogy pozitív alkotás. Hogy még a halálról is nyugodt hangnemben beszél, és úgy jeleníti meg, mint az élet elválaszthatatlan tartozékát. Nála minden olyan ter­mészetes. A történetet gyerekkori élményei szövik át. Pedro körül csupa nő volt. A férfiak vagy dol­goztak, vagy valahol szórakoztak. Az életét a nők irányították. Ezért szereti és ezért tiszteli őket olyan mélységesen. Bármelyik filmjét nézzük is, mindegyikben van egy erős nőszemély, akit tekintély és csodálat övez. Á Volverben műiden nő ilyen. Milos Forman új filmjében, a Goya szellemében is jelentős feladatot kapott. Ez a másik csoda az életemben. Hogy Almodóvar után vele dolgoz­hattam. Mária Lujza királynőt ját­szom a filmben. Szerintem ezt is a sors akarta. Ha Milos Forman nem jön el Madridba forgatni, soha az életben nem kerülök kapcsolatba vele. Amikor próbafelvételre hí­vott, madridi kollégám, Javier Bardem is ott volt, aki Lorenzo ba­rát szerepét kapta tőle. Nem tu­dom, melyikünk izgult jobban, én majdnem elájultam. A forgatáson hol szigorú volt, hol szórakoztató. Ha elkiáltotta magát, mindenki megrettent egy kicsit. Úgy figyel­tünk rá, mint gyerek az apjára. Almodóvar tudja, hogyan kell ke­zelni egy spanyol színészt, ismeri a vérmérsékletünket. Forman most dolgozott először spanyolokkal. Neki nehezebb dolga volt velünk, ráadásul nem is beszéli a nyelvün­ket. Egyvalamiben azonban mégis hasonlítanak egymásra: mindket­ten ki tudják préselni a színészből, amire szükségük van. Bölcs, felké­szült alkotók. Hálát adhat az Úr­nak, aki teljesíthette valamilyen kí­vánságukat. Én meg... gondoljon csak bele... a királynője lehettem Milos Formánnak. Fábri Zoltán életmű-kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában a 38. Magyar Filmszemle alkalmából Festmények, díszlettervek, portréfilmek ELŐZETES Budapest. Fábri Zoltán Kos- suth-díjas filmrendező festmé­nyeiből nyílik életmű-kiállítás a 38. Magyar Filmszemle nyitónap­ján, január 30-án Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában - kö­zölte Janisch Attila, a szemleta­nács elnöke. Idén Fábri Zoltán Kossuth-díjas filmrendező előtt tiszteleg a film­szemle. Az életmű-kiállításon az erede­tileg képzőművésznek tanult Fábri Zoltán (1917-1994) több mint félszáz festménye mellett fűmhez és színházhoz kapcsolódó rajzai, díszlettervei láthatóak, va­lamint portréfilmeket is vetítenek - fűzte hozzá Janisch Attila. A kiállítást Törőcsik Mari szín­művész és Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigaz­gatója nyitja meg. A tárlat a szem­lén vásárolt bármely mozijeggyel megtekinthető. Janisch Attila elmondta, hogy a kiállítás megvalósulását többen is támogatták: a Magyar Nemzeti Ga­léria ingyenesen bocsátotta a szer­vezők rendelkezésére a termet, az Országos Rádió és Televízió Testü­lettől (ORTT) kapott támogatásból pedig a rosszabb állapotú képek restaurálását végezték el. Fábri Zoltán 1917. október 15- én született Budapesten. A Képző­művészeti Főiskolán kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd a színiakadémiára iratkozott be, ahol 1941-ben szerzett oklevelet. A Nemzeti Színháznál kezdte pá­lyáját, amelyet a Vígszínházban, majd a Művész Színházban foly­tatott. 1949-ben az Úttörő Szín­ház igazgatásával bízták meg. 1950-től 1952-ig a Hunnia Film­gyár művészeti vezetője, majd rendezőként nagy sikerű filmek sorát vitte vászonra. Kiemelkedő rendezései voltak: Vihar; Déryné; Körhinta; Hanni­bál tanár úr; Édes Anna; Húsz óra; A Pál utcai fiúk; Isten hozta, őrnagy úr; 141 perc a befejezetlen mondatból; Az ötödik pecsét; Ma­gyarok; Fábián Bálint találkozása Istennel. A három Kossuth-díjon kívül több magyarországi és külföldi filmfesztivál díját is elnyerte, így például Karlovy Varyban, Moszk­vában, Új-Delhiben. A Pál utcai fi­úkat Oscar-díjra is jelölték. Szinte haláláig vezető tisztsé­geket töltött be a különböző szín­házi és filmművészeti szövetsé­gekben. 1993-tól tagja volt a Szé­chenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, 1970-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főis­kolán. Első filmjeiben még ő volt a díszlettervező is. 1984-től újra festett, több önálló kiállítása is volt. (MTI) 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 € I I 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom