Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-16 / 12. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 16. Vélemény és háttér 7- Anyácska, ahogy ezt a tévét nézem, nyolc évvel fíatalabbnak érzem magam! (Peter Gossányi rajza) Lukasenko kiegyensúlyozatlannak látja az orosz-belarusz szövetség tervét Minszk Moszkvától tart FIGYELŐ ■MüMÉrf*l#ÍU_ 1 '1 1 '""ľ Petefészken aluli ütés Condoleezza Rice szerint egy gyermektelen nő is megértheti az iraki háború okozta szenvedéseket; az amerikai külügyminiszter arra a szenátusban őt ért támadásra reagált, hogy neki úgymond nem kell aggódnia gyereke elvesztése miatt. Barbara Boxer kaliforniai demokrata szenátor szegezte a kérdést a külügyminiszterasszonynak: hogyan képzeli, hogy gyerektelen nőként megértheti a háború következményeit. Az 52 éves Rice, aki egyeden gyerekként született, szülei már elhunytak, a Fox News konzervatív hírcsatornán később elismerte, meglepte a személyeskedő támadás. Az amerikai internetes fórumok és rádiós beszélgetős műsorok egyik központi témájává vált az utóbbi napokban a Rice elleni demokrata támadás. Rush Limbaugh neves konzervatív politikai elemző „petefészken aluli ütésnek“ nevezte a kaliforniai szenátorasszony akcióját. A külügyminisztert Tony Snow fehér házi szóvivő a női egyenjogúság terén nagy visszalépésnek nevezte Boxer megjegyzését. Charmaine Yoest, a Családi Kutatási Tanács nevű tudományos intézmény szóvivőnője szerint Boxer megjegyzései sértőek arra a több millió amerikaira nézve, akinek nem szolgál közveden hozzátartozója Irakban. Sértő azt sugallni, hogy ezeknek az embereknek nincs közük azokhoz a férfiakhoz és nőkhöz, akik katonaként az életüket kockáztatják Irakban, (m) Újra Klaust választanák Újra Václav Klaust szeretné látni a köztársasági elnöki tisztségben a csehek több mint kétharmada - derült ki abból az országos felmérésből, amelynek eredményét tegnap hozták nyilvánosságra. Klaus öt éves megbízatása a jövő év elején jár le, s a politikus a Mladá Fronta Dnes című lapnak nyilatkozva jelezte: Nem kíván távozni a politika vüágából, nem érzi még magát sem fáradtnak, sem öregnek, hogy nyugdíjba vonuljon. Az SC&C ügynökség felmérése szerint a megkérdezettek 67 százaléka tartaná kívánatosnak, hogy továbbra is Klaus legyen a köz- társasági elnök. Ugyanakkor 33 százalék azt szeretné, ha Klaus távozna a Hradzsinból. A baloldali választók körében a mai államfő támogatottsága szintén magas, 54 százalékos. Mandátumának meghosszabbítását a baloldali választók 46 százaléka ellenzi. Bár Klaus támogatottsága és népszerűsége a lakosság körében tartósan magas, megválasztása a jövő év elején egyáltalán nem biztos. Csehországban ugyanis az államfőt a parlament két háza választja meg együttes ülésen, ami azt jelenti, hogy az elnök személye a pillanatnyi parlamenti erőviszonyok és a háttéralkuk függvénye. Kla- usnak az lenne a legjobb, ha polgári demokrata-szociáldemokrata nagykoalíció alakulna, ami biztosíthatná a többséget a jövő évi elnökválasztáson. (MTI) Alekszandr Lukasenko szerint Oroszország rá akarja kényszeríteni Fehéroroszországot a függetlenségéről való lemondásra. „Fehéroroszország első elnökeként nem akarom eltemetni az ország szuverenitását és függetlenségét” - mondta, azzal vádolva a Kremlt, hogy egyszerűen be akarja olvasztani országát az Oroszországi Föderációba. PALOTÁS LÁSZLÓ Az uniónak az egyenjogúság elvére kell épülnie - jelentette ki a belarusz elnök, különbséget észlelve a közös állam minszki és a moszkvai felfogása között az Oroszországgal vívott olajkonfliktust lezáró megállapodás aláírása utáni első kommentárjában. „Nem lehet szó unióról akkor, ha Oroszországnak hatalmában áll, hogy tetszése szerint zárja vagy nyissa a szövetségesét ellátó gáz- és olajcsapot” - háborgott a fehérorosz tekintélyuralmi vezető, de ennek ellenére azt ajánlotta, hogy még az idén hozzák létre a szövetségi államot. ,»Akarják önök a közös államot, az egységes irányítási rendszert, az egységes gazdaságot? Ha önök készen állnak rá, akkor hozzuk létre még ebben az évben” - indítványozta Lukasenko, emlékeztetve, hogy Oroszországban hamarosan parlamenti, majd elnökválasztások lesznek (ez év végén, illetve a jövő Döbbenten olvastam Barak László legutóbbi kommentárját az Új Szó hasábjain, melyben arról értekezik, miféle „maguk kreálta, tökfölöslegesen moralizáló, vegytisztán demagóg” határozatot próbál az MKP ráerőszakolni Bastrnák Tiborra, Komárom polgármesterére, az MKP parlamenti és megyei képviselőjére. Az MKP Országos Tanácsa ugyanis azt a határozatot hozta 2005. április 23-án, s megerősítette 2006. február 11-én a parlamenti képviselők jelöltállítási feltételeinek meghatározásakor, hogy egy személy egyszerre csak két választott tisztséget lásson el. Bizonyos vagyok abban, hogy az idézett sorok írója lenne az első az Új Szó kommentátorai közül, aki követ verne ránk, ha - más, talán számára kevésbé érzékeny témában - a párt testületéi saját határozatukat tekintenék „vécépapírnak”. Amikor ugyanis ez a határoév márciusában). Megfigyelők megjegyezték: egyes oroszországi erők azzal a gondolattal játszadoznak, hogy még az orosz elnökválasztás előtt összekovácsolják a közös államot. Ez módot adna új alkotmány elfogadására, ami lehetővé tenné Vlagyimir Putyin elnök hatalmon maradását. Mindamellett az olajkonfliktust lezáró péntek esti megállapodás inkább arra utal, hogy Oroszország józanul, a gazdasági alapoktól igyekszik újra felépíteni politikai integrációját Fehéroroszországgal - vélték moszkvai elemzők. Az olajexportvámokról szóló megállapodás - amely szerint Oroszország továbbra is olcsón (bár nem vámmentesen) szállít nyersolajat Fehéroszországnak, cserében viszont lefölözi az abból készült olajtermékek európai to- vábbexportálásából befolyó vámbevételek oroszlánrészét - a vámuniós séma helyreállítására irányul. Lukasenko azonban rámutatott, hogy az orosz nyersolajexport vámmentességének megszüntetése visszalépés a vámunió létrehozásának útján. „Az Oroszország által bevezetett (belső) olajexportvám tönkreteszi a vámuniód’ - szögezte le. Egyúttal ecsetelte, müyen értékes szolgáltatásokat nyújt Fehéroroszország a területén lévő orosz bázisokhoz vezető tranzit biztosításával. „A légvédelmi rendszerek, a katonai létesítmények sokba kerülnek” - utalt egy esede- ges díjemelésre. Alkupozíciójának további javítása végett Lukasenko zat született, még jóval a megyei választások előtt voltunk és az sem volt véleden, hogy a határozat 2006. december 31-i határidőt állapított meg annak teljesítésére, hogy az érintettek még e posztokért való harcba szállásuk előtt, e határozat ismeretében hozzák meg döntésüket. Bastrnák Tibor tehát már több, mint egy éve tudta, hogy ez á határozat a párt minden tagjára érvényes. A tisztelt publicista hányában jegyzem csak meg, hogy az MKP-ban nem Bastrnák Tibor vagy további „egyesek” miatt születnek határozatok. Amikor ez a döntés megszületett, annak próbáltunk elébe menni, hogy az MKP politikusait funkcióhalmozással, pénzsóvársággal, túlzott hatalmi ambíciókkal, a pártot pedig bezárkózással vádolhassa meg a közvélemény. Ez volt tehát az elsődleges ok. A másik valóban az - s ezt mindannyiunk tapasztakijelentette, hogy „még a nyugati ördöggel is hajlandó cimboráim” Fehéroroszország energiabiztonságának szavatolására. Európa és az Egyesült Államok rendesen viselkedtek (az olajkonfliktus alatt), és- támogatást ígértek. Fehéroroszország ezt nem felejti el - jelezte Lukasenko, méltányolva Azerbajdzsán megértő magatartását is. Ha Európa kész együttműködni, Fehéroroszország belemegy bármilyen együttműködésbe - mondta. Lukasenko egyébként a Guinness Rekordok Könyvébe való ostobaságnak bélyegezte az Oroszországot a Balti-tenger alatt Németországgal közvedenül összekötő gázvezetéktervet. „Ki tudja, mi történhet ezzel a vezetékkel, amelyet (fel nem robbant, vüághábo- rús) lövedékek halmazára fektetnek” - kondította meg a vészharangot a fehérorosz vezető, aki még mindig reálisnak ítélte a (Nyugat-Szibériából Fehéroroszországon és Lengyelországon át Németországig nyúló) Jamal-Eu- rópa vezeték második ágának megépítését. (Ezt az ágat az orosz Gazprom Szlovákia felé kanyarí- totta volna Lengyelország déli részén át.) Mindamellett a Kremlben bóknak fogták fel Lukasenko bírálatát, ami csak még inkább alátámasztja a Balti-tenger fenekén tervezett vezetéképítés szükségességét -jelentette az Interfax egy magát megnevezni nem akaró forrásra hivatkozva. A szerző az MTI tudósítója latából állíthatom -, hogy nem lehet tisztességgel ellátni egyszerre három üyen választott tisztséget. Ráadásul Bastrnák Tibor esetében nem Piripócsról, hanem egy majd negyvenezres nagyváros polgár- mesteri posztjáról van szó. Félreértés ne essék, számomra is, ahogy az MKP elnöksége számára is öröm, hogy Komáromnak rátermett, magyar polgármestere van, aki ráadásul - a szerencséden előzmények után - még így is az MKP polgámestere. A határozatok azonban mindenkire érvényesek. A magam részéről pedig az elkövetkezőkben is ragaszkodom ahhoz, hogy a párt határozatait, írott és íradan belső szabályait mindenki tekintse a maga számára kötelező érvényűnek. Enélkül ugyanis nincs értelme egyeden valamirevaló szervezet létezésének sem. Bugár Béla az MKP elnöke VISSZHANG Ad: Az MKP favágói (Új Szó, 2006. január 15) A határozatok mindenkire érvényesek , KOMMENTÁR . Sötétség a lámpa alatt CZAJL1K KATALIN Bekövetkezett, amit sokan vártunk. Štefan Hríb, a közszolgálati tévé legnívósabb műsorának frontembere minden bizonnyal távozik a képernyőről. Tudtuk mindnyájan, tudta nyilván ő maga is, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni, így elébe ment sorsának. A műsor legutóbbi adását váratlanul, idő előtt fejezte be azzal, hogy nincs értelme - mintha misem történt volna - az eredetileg tervezett témáról diskurálni, mindaddig, amíg nem tisztázódnak a viszonyok az STV-ben. Nos, tisztázódtak. E hét csütörtökén már Hríb nélkül készül, ha készül egyáltalán, a Lámpa alatt. Tény, hogy a műsorvezető kissé ügyedenül járt el, kistányéron tálalva menesztésének ürügyét a tévé új igazgatójának. Annak a Ra- dim Hrehának, akinek megválasztásakor a HZDS fizetett ügynökségi hírben nevezte őt a Smer emberének, s aki érkezése óta egyebek közt baloldali szemléletű hírigazgatót nevezett ki, valamint menesztette a Riporterek című műsor főszerkesztőjét, a Smer szemében régóta szálkának számító Eugen Kordát. Kétségtelen tehát, hogy hamarosan Hríbnek is mennie kellett volna. Ő azonban nem volt hajlandó asszisztálni a személye eltávolítását célzó szánalmas színjátékhoz, így arra késztette a tévé vezetését, öntsön tiszta vizet a pohárba. Bátor és tisztességes lépés volt. A Szlovák Televízióról Hreha kinevezése óta folyó vita során, melynek Hríb menesztése újabb impulzust adott, a Smer részéről ismételten hangzik el az érv, hogy a mostani váltások csupán az előző két kormánykoalíció által (ideológiailag) deformált helyzetet állítják helyre. Tény, hogy Richard Rybníček, a tévé volt igazgatója, a KDH embere volt, Branislav Záhradník, egykori jobbkeze, pedig SDKÚ-s. Ahogyan az is nyilvánvaló, hogy a közszolgálati televízió kisajátításának szándéka Szlovákia valamennyi eddigi kormányának a sajátja volt. Mégsem lehet egyenlőségjelet vonni a késő mečiari, Kubiš-féle agitprop, és a Rybníček fémjelezte köz- szolgálati tévé közé. Az előző idején ugyanis a kiegyensúlyozott híradás nem csak hogy nem létező műfaj volt az STV-ben, de az, amit a két csatorna a nézőnek kínált, nem nevezhető másnak mint az aktuális politikai garnitúra teljességgel kritikátlan, ízléstelen és végtelenül primitív kiszolgálásának. Rybníček idején a közszolgálati híradás talán nem egészen profivá, mindenesetre kiegyensúlyozottnak mondhatóvá nőtte ki magát. Štefan Hríb esete sajátságos. Az ő politikai értékrendje közismerten jobboldali-konzervatív, amit - sok egyéb újságírótársától eltérő módon - nem is rejt véka alá. Az is köztudott, hogy Hríb szak- maüag az egyik legjobb politikai újságíró az országban, amit sokéves munkásságával bizonyított. Személyisége az STV siralmas presztízsén javított valamelyest: a Lámpa alatt indulása óta a hazai médiapiac messzemenően legnívósabb publicisztikai műsora volt. Ha valaki azt hiszi, hogy mindezt tovább lehet folytatni egy baloldali szemléletű műsorvezetővel, vagy bárki mással, téved. Ahogyan fatálisán téved az is, aki úgy gondolja, minden politikai garnitúra kénye-kedve szerint alakíthatja a köztévét. Hríb távozása a közszolgálati televízióból egy koncepciótlan, gyenge, a politikai hatásoknak behódoló STV-t vetít elénk. Sajnos, ez a fejlemény az utóbbi hónapok történései után már senkit nem lep meg. Vesztes győztesek JARÁBIK BALÁZS Ahogy az Kelet-Európábán szokás, két ország közötti konfliktusban nincsenek vesztesek. így van ez az Oroszország és Belarusz közötti vitában is. Tulajdonképpen mind a két fél győzött: Alekszandr Lukasenkónak - rövid időre - sikerült megtartania az eddigi példátlan orosz támogatások egy részét, amivel elodázta a biztos gazdasági összeomlást, valamint közelebb édesgetni Európát. Oroszország pedig tovább folytatta az energiafegyver tökélesítését, és az ezzel együtt járó energiabevételek növelését. Mindazonáltal a konfliktus tartogatott jókora meglepetéseket is. A Kreml például először szembesült azzal, hogy eddigi szövetségese (mint tranzitország) éppen az energiafegyvert használja ellene sikeresen. Ennek ellenére nem lehet teljesen elvetni azt a teóriát sem, hogy az egész egy jól szervezett színház volt - mindkét félnek megvolt rá az oka, hogy a Nyugatot az orránál fogva vezesse. Mindesetre Lukasenko ezzel a végkifejlettel „uralkodása” legnagyobb kihívása előtt áll - nagyjából 3 milliárd dollárral kevesebb orosz támogatásból kell most neki a belarusz gazdasági csodát tovább folytatni. Mivel ez a belarusz költségvetés majdnem tíz százaléka, nem nehéz megjósolni, hogy ez a mutatvány képtelenség gyökeres gazdasági reformok nélkül. Akármüyen (gazdasági) liberalizáció pedig az eddigi hatalmát bebiztosító szinte teljes politikai ellenőrzés fokozatos feladását jelentené az elnök számára. Mivel ez felettébb valószínűden, Lukasenko „papa” (ahogy magát népével szereti becéztetni) vagy a Nyugatot fogja - Oroszországgal - zsarolni extra bevételért, vagy szépen visszamegy az orosz térfélre focizni. Közben még az is lehet, hogy megbukik, bár ahhoz Moszkvának ténylegesen a belarusz gazdaság összeomlására kellene játszani. Ami Oroszországot illeti, a konflitus tovább rontotta amúgy sem rózsás nyugati imázsát és egyéb nyersanyag-források felé nyomja majd Európát. A legnagyobb vesztesek azonban mi vagyunk: rövid távon ugyanis az uniós országok, köztük Szlovákia, továbbra is a keleti energiától függnek. Oroszországot ugyanis nem lehet csak úgy lecserélni. A norvég földgáz-lelőhelyek kifulladóban, további földgáz- és olajlelőhelyek pedig a Közel-Keleten vannak túlnyomó- részt. Ezért, még mielőtt az orosz helyett az arab nyelvet kezdjük el gyakorolni, nem ártana legalább egy tanulságot levonni, és a Szlovákián keresztülhaladó vezetékeket visszaszerezni. Legalább egy valamirevaló lapunk legyen ebben az energia-játszmában.
