Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-09 / 6. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 9. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Merkel az EU-alkotmányról Kompromisszumot sürgetett az európai alkotmány ügyében Angela Merkel német kancellár. Az Európai Unió elnöki tisztét betöltő Németország kormányának vezetője a ZDF közszolgálati televízióban arra figyelmeztetett, hogy alkotmányos szerződés nélkül az unió nem lehet működőképes. Szavai szerint ezért valamennyi tagország részéről nagyfokú kompromisszumkészségre van szükség. A kancellár asszony megerősítette: a féléves német elnöki tevékenység egyik legfontosabb célkitűzése az alkotmányozó folyamat felélénkítése, (m)- Eddig a kutyát sem érdekeltük. Most egyszerre vizsgálni akarnak, meg a kormányfőnek adnak ajándékba. Ebben valami disznóság lesz! (Peter Gossónyi rajza) Afganisztánban összeomlott a kormányzat, az al-Kaida által támogatott lázadók bevették az ország részét Pakisztán és az afgán modell Mióta Irak az elmúlt három évben káoszba süllyedt, a washingtoni döntéshozók gyakran Afganisztánt hozták fel példaként arra, hogy a terrorizmus elleni háborúban sikereket is el tudnak könyvelni. Még azok is, akiket aggaszt az afganisztáni helyzet, elismerik, hogy az Egyesült Államok és a NATO ebben az esetben a helyes stratégiát alkalmazza. MTl-ELEAAZÉS Afganisztánt az a veszély fenyegeti, hogy területén iraki mintára fejlődnek tovább az események. Az arab országban összeomlott a központi kormányzat, általános a zűrzavar, az al-Kaida támogatta lázadók pedig az ország nagy területeit vonták ellenőrzésük alá. Ráadásul az Egyesült Államok által követett politika a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető megfelelőnek. Washington egy „afgán stratégiát” követve próbálta meg kezelni Afganisztánt. Mára azonban világossá vált, hogy egyedül egy „pakisztáni stratégiával” lehet stabilizálni az országot - írta a Newsweek. Barnett Rubin Afganisztán-sza- kértő 2006-ban tett négy látogatása alapján úgy véli, az ország fordulóponthoz közeledik. A tálibok vezette felkelés egyre teljed. Egyes vidékeken a központi hatalommal párhuzamosan alakult tá- lib kormányok saját bíróságokat és közigazgatást hoztak létre. A lázadók - Afganisztánban példátlan módon - öngyilkos merényleteket hajtanak végre, és házi készítésű robbanószereket vetnek be. A tálibok dél-afganisztáni fellegváraiban az iskolák 35 százalékát bezárták. „A kormány ingatag legitimitása és gyenge hatalma következtében - írta Rubin az amerikai hetüapban - a nemzetközi katonai jelenlét külföldi megszállásra kezd hasonlítani, olyan megszállásra, amelyet az afgánok végül el fognak utasítani”. Hamid Karzai afgán elnök és pakisztáni kollégája, Pervez Mu- sarraf a nyilvánosság előtt vitázott a tálibok újbóli felbukkanásának okairól. Karzai Musarraf hozzá nem értését és gyengeségét okolja a történtekért. Ázzál érvel, hogy Pakisztán hallgatólagosan támogatja a tálibokat az afgánpakisztáni határ mentén és Pakisztánban is. Vezető nyugati kormánytisztviselőkkel és független megfigyelőkkel folytatott beszélgetések alapján úgy tűnik, hogy a „bizonyítékok súlya” Kabul javára billenti a mérleg nyelvét. Karzai ezt nyíltan a szemére is vetette a január elején Kabulban járt pakisztáni kormányfőnek, Saukat Azíznak, hangsúlyozva, hogy mélypontra süllyedt a két szomszédos ország viszonya. Ennek fő okát a kelet felől beszivárgó, majd visszamenekülő tálibok brutális akcióiban, ártatlan afgánok megölésében, iskolák felgyújtásában jelölte meg. Az amerikaiak szeretik azt hinni, hogy a jó dolgok együvé tartoznak. íme azonban egy beszédes példa arra, hogy ez nem mindig igaz. Musarraf valódi modernizáló, aki a siker útjára vezette hazáját. A kényszerű kompromisszumok ellenére a gazdaság, a jog, a vallás kérdéseit és a nők jogainak szavatolását tekintve is jóval előrelátóbbnak bizonyult, mint bármelyik pakisztáni kormány a 70-es évek óta. Az iszlámista szélsőségesekkel e kérdésekben szembekerült Musarraf a jelek szerint azonban úgy véli: az egyetlen terület, ahol nem szabad keresztezni az előbbiek útját, a szélsőségeseknek Karzai kormánya és annak nyugati támogatói ellen tervezett szent háborúja, a dzsihád. E magatartás része a hagyományos pakisztáni világnézetnek. Az iszlámábádi stratégiai elit - amely alapvetően a legmagasabb beosztású katonatiszteket jelenti - Pakisztán szempontjából döntő fontosságúnak véli az afganisztáni eseményekre való bizonyos befolyás megteremtését. E mechanikus látásmód a hidegháború idejéből ered - amikor India és Afganisztán a Szovjetunió felé hajlott - és azóta nyert teret, hogy India és Afganisztán egyaránt Amerika- barát politikára váltott. Iszlámábádban egyesek viszont úgy vélik, hogy e folyamatok ellensúlyozása végett Pakisztánnak segítséget kellene nyújtani a nyugati erők Afganisztánból való távozásának kikényszerítéséhez, sőt, Pakisz- tán-barát tálib kormányt kellene Kabulban alakítani. Iszlámábádban rendszeresen hangoztatják, hogy a tálibokat vissza kellene fogadni az afganisztáni politikai rendszerbe. Bush szeptemberben ebéden látta vendégül a két elnököt; Karzai ekkor nyersen őszinte volt, állítják fültanúk. Az afgán elnök figyelmeztetett: ha az Egyesült Államok kivonul Afgansztánból, Kabul szoros szövetségi viszonyt épít ki Indiával és Oroszországgal, ami nem áll Pakisztán érdekében. Musarrafot arra biztatta, hogy is- meije el: magának okoz fejfájást, ha támogatja a táliboknak a pastu nacionalizmussal kapcsolatos doktrínáját, hiszen Pakisztánban több millió elégedetlen pastu nemzetiségűéi. Az Egyesült Államoknak és a NATO-nak arra kellene ösztönöznie Musarrafot, hogy ismerje el: Pakisztánnak most nem az afganisztáni helyzetbe való beavatkozásra, hanem stabilitásra lenne szüksége. A pakisztáni gazdaság olajozottan működik, a hozzáértő Saukat Azíz miniszterelnök által felügyelt mélyreható reformprogramnak köszönhetően. Mivel India és Pakisztán gazdasága évente 8 százalékkal bővül, a szubkontinens mindkét országa nyertes helyzetbe kerülhetne, amelyben a béke és a jólét egymást erősítve mind nagyobb sikereket eredményez. Dél-Ázsia ekkor sokkal jobban hasonlítana Délkelet-Ázsiára, ahol a gazdasági növekedés csillapítja a történelmi sebeket, és tompítja a határviták élét. Az Egyesült Államok számára természetesen szintén létezik a sikerhez, de egyúttal a kudarchoz vezető út is. Amennyiben Washington nem tudja meggyőzni Musarrafot a tálibokkal való leszámolás szükségességéről, az elkerülhetetlenül elősegíti az al-Ka- ida újjászületését. Ez pedig nem csupán az Egyesült Államok hitelessége szempontjából vet fel problémákat, de az amerikai polgárok biztonságát tekintve is gondot okoz. Magyar romák tervezett amerikai és kanadai kitelepülése nyomán merült fel újra a kérdés Nem törlik el a vízumkötelességet MT1-1SMERTETŐ Nincs még időpont és nincs megállapodás sem arra nézve, hogy Kanadában visszaállítanák és az Egyesült Államokban bevezetnék a vízummentességet a magyar állampolgárok számára - mondta Polgár Viktor, a Külügyminisztérium szóvivője. „Nem mondhatni, hogy küszöbön állna a vízummentesség bevezetése akár Kanadával, akár az Egyesült Államokkal” - jelentette ki Polgár. Mint kiemelte, mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert egy-két hete a médiában terjedni kezdett annak a híre, hogy romák Kanadába és az Amerikai Egyesült Államokba készülnek, amikor nem lesz szükség vízumra a beutazáshoz. Polgár Viktor az előzményekről szólva elmondta: a kilencvenes években Magyarország és Kanada olyan egyezményt kötött, amely a magyar állampolgárok számára vízummentes beutazást tett lehetővé. Kanada azonban 2001. december 5-én visszaállította a vízumkötelezettséget, mivel 1998 és 2001 között jelentősen megnőtt azon magyarok száma, akik menekültstátuszt kértek, valamint illegálisan vállaltak munkát Kanadában - tette hozzá, majd kiemelte: ez alatt az idő alatt mintegy nyolcezer magyar állampolgár érkezett Kanadába. A külügyi szóvivő szerint a kanadai fél folyamatosan vizsgálja, hogy a magyar útiokmányok kellően biztonságosak-e, valamint vizsgálják a magyar migrációs helyzetet is. Kanada 2007-ben állítólag újra megvizsgálja a vízummentesség visszaállításának kérdését Magyarországgal kapcsolatban. Az Egyesült Államok és Magyarország vízummunkacsoportja idén tavasszal ül majd össze. Ha a két országba vízummentesen utazhatnak be a magyar állampolgárok, a tanuláshoz, a munkavállaláshoz, a letelepedéshez akkor is külön, arra a célra jogosító vízumra lesz szükség - hívta fel a figyelmet a szóvivő. Figyelmeztetett azonban: mindez nem jelenti azt, hogy Kanadába és az Egyesült Államokba ne lehetne beutazni, letelepedni és munkát vállalni. Most is sok magyar állampolgár tanul, dolgozik ebben a két országban. Polgár Viktor a romák tavaly novemberi, svédországi menekültkérelméről elmondta: 394 magyar roma nyújtott be menedékügyi kérelmet Svédországban, a kérelmek közül 143-at elutasítottak, 204-et visszavontak és több ügy még folyamatban van. KOMMENTÁR Energiaháború JARÁB1K BALÁZS Valamikor még az ezredforduló tájékán az akkor még „csak” miniszterelnök Vlagyimir Putyin egy cikkben vázolta fel az új Oroszország stratégiáját a volt Szovjetunió idején élvezett nagyhatalmi pozíció visszaszerzésére. Putyin elképzelése pofonegyszerű volt: tankok helyett Oroszország energiaforrásait ajánlotta az új politika alapjának. A Borisz Jelcin által anno elnöki utódnak választott Putyin megválasztása után rögvest neki is látott az új vízió megvalósításának. Kézi irányítása alatt a néhai szovjet energiaügyi minisztériumból 1992-ben alakult Gazprom gázipari vállalat lett az új stratégia sarkköve, illetve a földgáz, amelyből a jelenlegi adatok szerint éppen Oroszországnak van a legnagyobb tartaléka (legalább 30 trillió köbméter) a világon. A Gazprom, az orosz állam hathatós segítségével, igyekezett visszaállamosítani minden nem állami kézben lévő fejlesztési projektet. A módszer persze nemigen volt „kóser” és jogállamhoz méltó. Ám Putyin a KGB-ben megismert elvtársaira bízta a végrehajtást. Elnöksége alatt mintegy hatezerf!) volt, vagy aktív KGB munkatárs került (magas) orosz állami hivatalba. Tavaly az év első napján elzárták az Ukrajnába vezető gázcsapokat, miután a két ország nem tudott megegyezni a földgáz új árában. Ez az aktus, az első energiaháború, kihatással volt Európa gázellátására, és rávilágított az öreg kontinensnek az orosz energiától való függésére. Tegnap, igaz a vártnál pár nappal később, kitört a második energiaháború Oroszország és eddig legbizalmasabb európai szövetségese, Belarusz között. Bár a két ország - ahogy azt várni lehetett - két perccel az újév előtt megegyezett az új gázárakban, tegnap a Belaruszon keresztülhaladó, Lengyelországba és Németországba vezető olajcsőből mégis „kifogyott” a nyersanyag. Míg Európa, legalábbis stratégiagyártás és pár hétre elegendő energiatartalék szintjén, mára már védettebb, addig a nyugati sajtó által szinte kizárólag Európa utolsó diktátorának „becézett” Alekszandr Lukasenko új politikája alapos meglepetésekkel szolgál. Két perccel az újév beköszönte előtt elérte, hogy a földgázért fokozatosan fizet többet és 2011-re éri el az európai szintet. Ráadásul a Beltranszgazt, a fehérorosz földgázvezeték felét szintén négy év alatt adja el a Gazpromnak (ki tudja, mi lesz Moszkvában négy év múlva). Ám Lukasenko a konfliktust tovább élezi a fehérorosz kőolaj-finomítók által feldolgozott és rendkívül olcsón előállított, de Európának busás haszonnal eladott kőolajtermékek hasznáért. Ez a két, Moszkva által pénzelt tényező, a rendkívül olcsó orosz földgáz és az olcsó orosz nyersolajból előállított és exportált kőolajtermékek volt eddig „felelős” a belarusz gazdasági csodáért. Ám Lukasenko, aki szinte kizárólag blöffre építi a politikáját Moszkvával szemben, még ennél is tovább megy. Á főleg általa gerjesztett konfliktusból szeretné kihozni a lehetetlent: Belarusz Moszkva általi „fenyegetettségét” kihasználva akarja kicsikarni a Nyugat elismerését. Amennyiben ezután Európa szóba áll vele, nyert ügye van - tovább folytathatja Moszkva zsarolását immáron komoly, geopolitikai kártyával a kezében. Addig pedig marad az „energiaháború” Oroszországgal. Több vesztenivalója neki már nincs. JEGYZET Szebb új világ MISLAY EDIT Úgy tűnik, befuccsolt a Barátság. Mármint a kőolajvezeték. Legalábbis a hírek szerint tegnaptól Lengyelország és Németország felé nem áramlik a kőolaj. Az oroszok és a fehéroroszok ugyanis az olajvámon vitáznak. A többiek meg ihat- ják a levét. Nem vagyok gazdasági szakértő, annyi mindenesetre feltűnt már nekem is, hogy a kőolaj meg a földgáz körül mindig gondok vannak. A szakértők évek-évtizedek óta azzal riogatnak bennünket: a Föld kőolaj- és földgáztartaléka már csupán 35-40 évre elegendő. Ez nem túl biztató perspektíva. Főként - gondolom - azoknak az államoknak nem, akik ebből élnek. Méghozzá egyáltalán nem rosszul. Az olajlobbi keze erős és messzire ér. Kiváltságos gazdasági helyzetüket ki akarják élvezni az utolsó csepp kőolajig. Nem tudom, mendemonda-e vagy sem, de állítólag tudós agyak már rájöttek, miként lehetne a vizet járművek meghajtására felhasználni. Milyen szép is lenne... Elvégre a vizet nem kell nagy erőfeszítések árán a föld mélyéből kinyerni, van belőle elég a felszínen. Valamelyik rádióadón ismét csak egy tudós a közelmúltban arról beszélt, milyen alternatív energiaforrásokra támaszkodhatna az emberiség a jövőben. És mit mondott a tudós koponya? Hogy lenne kivitelezhető, nem is túl bonyolult megoldás: óriás napelemeket kellene felállítani a sivatagban (hely van bőven), s ezekkel az elemekkel a Nap energiáját össze lehetne gyűjteni és hasznosítani. Sőt, ami még érdekesebb: a tudós szerint a napelemek nem csupán energiát produkálnának, hanem a klímára is pozitív hatással lennének. Több lenne a csapadék. Na de akkor mi áll az útjában annak, hogy mindez megvalósuljon? Nem fogják elhinni, mi volt a tudós válasza. Az olajlobbi. Vannak tehát ötletek, lehetőségek arra, hogy valamilyen módon könnyebbé váljon sok-sok ember élete, s ha nem is köszöntene be mindjárt egy szép új világ, de azért esetleg elviselhetőbb lehetne... S mindez nem megvalósítható, mert sérti egy szűkebb kör gazdasági érdekeit. És ők diktálnak. Hogy is írta Szophoklész? „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmj csodálatosabb.”
