Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-20 / 292. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 20. www.ujszo.com Elhunyt Joseph Barbera Hétfőn elhunyt a Tom és Jerry, a Frédi és Béni, s más világhírű rajzfilmfigurák megalkotója, Joseph Barbera. A Los Angeleshez tartozó stúdióvárosban található otthonában érte a halál a híres animátort 95 éves korában; felesége és előző házasságából származó három gyermeke gyászolja. Barbera 1957-ben, a tévézés elterjedésének kezdetén alapította meg a Hanna-Barbera Stúdiókat partnerével, William Hannával, aki 2001-ben hunyt el 90 éves korában. Első híres rajzfilmjük a Tom és Jerry volt, amely még a filmvásznon aratott hatalmas sikert. A két kőkorszaki szaki, Frédi és Béni történetének ötlete 1960-ban fogant meg, és a róluk szóló történet volt az első tévés rajzfilmsorozat az USA-ban, amelyet fő műsoridőben sugároztak, egyúttal az első, amelyben emberi alakok szerepeltek, és amelynek egy-egy epizódja hosszabb volt, mint az akkor szokásos 6-7 perc. A sorozatot ma is a világ 80 országában sugározzák a tévécsatornák. Aztán következett A Jetson család, majd a Scooby-Doo, a kutya, aki először a 70-es években örvendeztette meg a kicsiket és nagyokat a tévé- képernyőn, majd nagy sikerű film is készült a játékos eb kalandjaiból. A 80-as években a „hupikék törpikék” (The Smurfs), e pici, kék, emberszerű lények lettek a szerzőpáros legkedveltebb figurái. (MTI) A Kassai Polgári Klub is a kitüntetettek közt van Kisebbségekért Díjak KISS TIBOR NOÉ Magyarbődi táncokat kapott a Kengugró az Ifjú Szivektől születésnapja alkalmából A magyar folklór alkot hidat Sydney és Pozsony között A Kengugró tagjai főként a saját örömükre táncolnak (Képarchívum) Budapest. Idén tizenkettedik alkalommal adták át a Magyar Köztársaság miniszterelnöke által alapított Kisebbségekért Díjat. A parlamentben rendezett ünnepélyes díjátadáson a Kassai Polgári Klub is kitüntetésben részesült. „Ha bántják a szlovákot, azért, mert szlovák, akkor szlovák vagyok. (...) Van valami, ami egyetlen embertől sem vitatható el: hogy saját identitását maga válassza meg. (...) Úgy gondoljuk, hogy a mi büszkeségünk, a mi patrióta létezésünk nem bezár bennünket, hanem bátorítóan kinyit mások felé, akiknek válaszaik csak hasonlítanak a mieinkre, de nem azonosak. (...) Köszönjük mindnyájuknak, akik segítik élhetőbbé tenni ezt a furcsa, kesze-kusza Közép-Európát.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Kisebbségek napján rendezett ünnepséget a Parlamentben. December 18-a Magyarországon a kisebbségek napja, és a magyar miniszterelnök 1995 óta adja át minden év decemberében a Kisebbségekért Díjat, amelyet azok kaphatják meg, akik az élet különböző területein maradandót alkottak a kisebbségek érdekében. A rangos elismerést az elmúlt évtizedben olyan személyiségek kapták meg, mint a Kalyi Jag és a Vujicsics zenekar, Mezei István, a roma futball-válogatott létrehozója, Schöpflin György filozófus, Bogdán János, a Gandhi-gimnázium tragikusan fiatalon elhunyt alapítója vagy Beloiannisz, a görög nemzetiségi település és a Csemadok. Idén tizenkét személy, valamint két civil szervezet vehette át az elismerést Gyurcsány Ferenctől, de az eseményen részt vett Sólyom László köztársasági elnök, Szüi Katalin házeinök, valamint korábbi díjazottak is. Az intézményes díjak egyikét az 1998-ban alakult Kassai Polgári Klubnak is odaítélték, a régióban végzett közösségépítő, identitásmegőrző és kulturális tevékenységének elismeréseként: a klub az idei évben egyebek mellett II. Rákóczi Ferenc újratemetésének centenáriuma alkalmából szervezett rendezvénysorozatot. De díjat vehetett át többek között Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke; dr. Kállai Ernő, az MTA Kisebbségkutató Intézete Romológiai Kutatócsoportjának vezetője; Mol- dován Stefánia operaénekes. Az idei díjazottak: Hajdú István, Hevesi József, Dr. Karagics Mihály, Kasza József, Dr. Kállai Ernő, Mol- dován Stefánia, Mukics Ferenc, Mukicsné Koz'ár Mária, Dr. Pet- rusán György, Rézműves Melinda, Sója Dénes, Varga Ilona, Kassai Polgári Klub, Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága. Ausztrál táncosokkal és zenészekkel beszélgettem a minap Pozsonyban - magyarul. Mert a Kengugró tagjai a magyar néptánc és népzene nyelvén kívül többnyire a magyar nyelvet is elsajátították már. A csoport Sydneyben működik, idén éppen huszadik éve. Ezt az évfordulót jöttek megünnepelni Magyar- országra és az Ifjú Szivek Magyar Táncegyütteshez Pozsonyba. S hogy ne üres kézzel térjenek haza, magukkal vittek egy szelet Felföldet, magyarbődi zenét és táncokat. CSERNÁK ANNAMÁRIA Az együttes vezetője, Stopic Antal a csoportnak azon feléhez tartozik, amelynek vannak magyar gyökerei: „A szüleim és a nagyszüleim költöztek Ausztráliába, én már ott születtem. Édesanyám családja Sopronban élt, de inkább németek voltak, azaz burgenlandiak. Apám pedig szabadkai származású.” Nemzetiség - úgy igazán közép-európai módra. Anti táncol, de brácsán is játszik. Húsz éve annak, mesélte, hogy az ausztráliai magyar folkrajongók először jöttek Magyarországra táncot tanulni: „Ekkor jártunk először Kengugró néven Magyarországon. A név egy szójáték, a kenguru és az ugrós - ami ugye egy tánctípus - szavakból gyúrtuk össze.” Richards Mark a csapat „másik térfelén” játszik, azaz nem magyar származású. „Nekem inkább ír és angol őseim vannak - mondja -, egyébként meg franciatanár vagyok.” Ez engem is meglep. Hogyan kerül valaki ilyen háttérrel a magyar népművészet közelébe?! „Huszonöt évvel ezelőtt végeztem el az egyetemet - magyarázza Mark. - Szerettem volna Francia- országban továbbtanulni, de nem volt elég pénzem. Az újságban olvastam egy hirdetést, hogy valaki zenészeket keres, valami érdekes zenét játszani. Felhívtam, egy magyar brácsás volt, és egy zenekart akart összehozni. Azóta prímás vagyok. Az elején tényleg furcsa volt nekem ez a zene de most már nagyon szeretem.” Corry Sally története sem kevésbé összetett. Ő is ír származású. „Londonban hallottam a Muzsikás együttest zenélni - meséli nagyon megtetszett a zenéjük, ezért eljöttem Magyarországra, gondoltam, itt könnyen megtanulom. De ez nem volt annyira egyszerű. Miután hazamentem Ausztráliába, zenészeket kerestem, tanulni akartam. 1993-ban találkoztam a Kengugró együttessel, azóta velük zenélek.” Eredetileg hegedűn szeretett volna játszani, de mivel a Kengugróban épp brácsásra volt szükség, elkezdett brácsázni. Amióta pedig bőgős nélkül maradt a zenekar, Antival felváltva bőgőzik és brá- csázik. Az Ifjú Szivek Magyar Tánc- együttes és a Kengugró között régóta tart a barátság. Sally 1996- ban találkozott Hégli Dusánnal, az együttes vezetőjével egy magyarországi táborban. Aztán a Kárpát-medencében tett „tanulmányútjai” során Pozsonyba is ellátogatott néhány alkalommal. „2000-ben mi is csináltunk egy tánctábort Ausztráliában, és Du„Londonban hallottam a Muzsikás együttest zenélni, nagyon megtetszett a zenéjük, ezért eljöttem Magyarországra." sánt hívtuk meg tanítani. Aztán szerveztünk egy ausztráliai turnét az Ifjú Sziveknek. Akkor volt egy közös műsorunk is” - jegyzi meg Sally büszkén. Anti elárulta, a csoporttagok együtt döntötték el, hogyan akarják ünnepelni a Kengugró huszadik születésnapját: „Mindenféle ötlet felmerült, de kitűztünk egy célt is, mégpedig hogy hazaviszünk valamilyen táncot. Jöhettünk volna csak bulizni, de azt könnyen el lehet felejteni. Mi meg akartunk tanulni egy új táncot, és mivel felföldi táncot még nem ismerünk ott, Ausztráliában, ezért választottuk a magyarbődi táncokat.” Magyarbőd kelet-szlovákiai község, a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik. Szép népviselete, táncai és zenéje mellett leginkább a többszólamú éneklés teszi különlegessé. De vajon mit tudnak Magyarbődről az ausztrálok? „Keveset - vallja be Anti csak amit Dusán mesélt. De a csoportból már jártak is ott néhányan. Janie, akivel tanítok meg Sally és Tim, a cimbalmosunk.” Persze hogy Sally is ott van a felsoroltak között. Érdeklődése a magyar népzene iránt - nem félek kimondani - fanatizmus. De igaz ez a csoport többi tagjára is. Azt hiszem, másképp ezt nem is lehetne csinálni. Sally elmesélte, hogy már több éve foglalkoznak a magyarbődi zenével: „Amikor elkezdett érdekelni bennünket ez az egész téma, otthon nekifogtunk tanulni. Aztán a cimbalmosunkkal elmentünk Magyarbődbe és Póttá Gézához, meg Ádám Bélához, hogy közelről ismerkedhessünk meg ezzel a zenével.” Mark ugyan még nem járt Magyarbődben, de mielőtt Pozsonyba jött, cédáról megtanulta játszani a nótákat: „Most már csak javítgatjuk Gézával - ez nem jó, az nem jó. Koncz Gergő, az Ifjú Szivek prímása is sokat segít nekem.” Az Ifjú Szivek székházában több napon át tartó intenzív magyarbődi „kurzus” szereplője volt Póttá Géza is, a Népművészet Mestere címmel kitüntetett abaújszinai prímás, aki szintén közeli barátja az Ifjú Sziveknek. Tényleg minden feltétel adott volt a tanuláshoz. A Kengugró nem győzött hálálkodni. „Imádom azt, amit a Szivek csinál. És most itt lenni és látni, hogyan dolgoznak, hihetetlenül nagy élmény” - taglalta Mark lelkesen. „Mert ők tényleg szívből tanítanak - szól közbe Sally. - Az egész csoport. Érezzük, hogy őszintén akarnak segíteni.” Anti is örül, mert szerinte sokat tanult a csoport az elmúlt napokban, és ezzel még nincs vége, hiszen december végén Dusán és páija, Lépes Anikó utazik Sydneybe, hogy folytassák a munkát. „Ez egy táncszeminárium lesz - módja Sally -, de nem csak nekünk. Jönnek a többi magyar tánccsoportból, Perth-ből, Melbourne-ből, Camberrából is. Leszünk vagy nyolcvanan.” Körülbelül ennyi embert mozgat meg minden ilyen rendezvény - ez az úgynevezett mag, és ez a szám egyáltalán nem lehangoló. Arról kérdezem Antit, mennyire van a Kengugrónak utánpótlása: „Az a helyzet, hogy nem nagyon vannak előadásaink. Inkább saját örömünkre csináljuk az egészet. Húszéves a csoport, és most is vagyunk négyen az eredeti felállásból, de ha valakinek megtetszik az, amit csinálunk, akkor befogadjuk.” így volt ez azzal a szerb lánnyal is, aki nemrég került a csoportba. Magyarul ugyan még nem beszél, de a táncot nagyon élvezi. Vajon mennyi esély lenne ugyanerre mondjuk Belgrádban?... Pozsonyban ünnepelt tehát a Kengugró. Természetesen Sydneyben és Magyarországon is volt egy„Meg akartunk tanulni egy új táncot, és mivel felföldit még nem ismerünk, ezért választottuk a magyarbődi táncokat.” egy összejövetel, ahová mindenkit meghívtak, akinek valamilyen módon köze volt a csoporthoz. A zenészek pedig ezt megelőzően még Erdélyt is bebarangolták. Végre sikerült hárman együtt útra kelniük, tanulniuk, és nem'kü- lön-külön, ahogy eddig minden alkalommal. „Mérában találkoztunk egy zenésszel, aki egyszer nálam lakott Sydneyben. Szászcsáváson pedig ugyanazoknál az embereknél aludtam, mint 13 évvel ezelőtt. De a legjobb mégis Magyar- palatkán volt, mert az a kedvenc zeném” - osztotta meg velem élményeit búcsúzóul Mark. Bejárták szinte az egész Kárpátmedencét. Nem először voltak itt és nem is utoljára, mert felismerték, hogy inspirációt meríteni a lehető legközvetlenebb forrásból érdemes. Tartalmasán és méltón ünnepelték meg a csoport huszadik születésnapját. Remélhetőleg még sokáig lesz a magyar folklór híd a Kengugró és az Ifjú Szivek, Sydney és Pozsony közt. Szebb karácsonyi ajándékot aligha várhattak a cseh mozinézők: több mint 10 éves szünet után ismét új alkotással jelentkezett az Oscar-díjas Jifí Menzel. Bohumil Hrabal nagy ívű kisregényét, az Őfelsége pincére voltam című költői opust vitte filmszalagra. Menzel ezúttal sem okozott csalódást: a szakmai közönségnek hétfőn bemutatott filmje igazi remekmű. Képünkön: Ivan Barnev és Martin Huba. (Képarchívum) Csütörtökön regionális melléklet és adás-vétel a BÖRZÉBEN ( ( < i ( i i i i i ( i { ( ( ( i i
