Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-16 / 289. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 16. www.ujszo.com Nejrettegés szülte légútonállók Rablásnak hazudta biciklibalesetét egy férfi Németországban, mert túlzottan fél a feleségétől. A 30 éves férj ittasan kerekezett, amikor nekiment egy lámpaoszlopnak, és véresre sebezte arcát. Némi tanakodás után telefonált a rendőrségnek, és azt vallotta, hogy hat rabló támadt rá, akik közül kettővel derekasan elbánt, mire az összes elmenekült az út melletti bozótoson keresztül. A rendőröknek azután lett gyanús a történet, hogy a bozótos mögött drótkerítésre bukkantak. A férfi ezek után bevallotta, hogy feleségétől tartva találta ki a rablómesét. Most a bíróságtól is tarthat, mert a rendőrök feljelentették a hatóság félrevezetéséért, (m) Egyedülálló nők - gyerekkel Majdnem minden második amerikai bébi házasságon kívül született 2005-ben. Az amerikai egészségügyi hatóságok közlése szerint minden korábbinál több, tízből négy csecsemőt olyan nő szült, akinek nem volt férje. A házasságon kívüli szülések korábban a 10-17 éves serdülőkhöz voltak köthetők. A számadatok arról tanúskodnak, hogy az USA-ban egyre több fiatal halasztja el a házasodást. Tavaly 4,1 millió bébi született az országban, ami valamivel meghaladja az előző évi adatot. A házasság nélküli gyermekes párkapcsolatok száma 2005-ben meghaladta az 1,7 milliót, 1970-ben ez az adat még csak 200 ezer volt. (m) A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA ~ v:?.'""1 A tej föle Tejleves Forralt tejről leszedve jó főzővajat kapunk. Erre a célra már a konyhán átszűrik a tejet, és a megmaradt fölét egy bögrében hűvös helyre teszik. Ha elég föl gyűlt össze, habverővel addig verik, amíg összeáll, s mint a friss tejnél, különválik a savótól. Az így nyert főzővaj fehér, savanykás ízű, de húsok kisütésére, főzelék párolására kitűnő. Főleg betegeknek szoktak adni, akiknek nem szabad pl. húslevest enni. Negyed liter tejhez adjunk egy evőkanálnyi tiszta vagy fahéjas cukrot és kevés sót. Tíz percnyi főzés után kész a tejleves. Vannak, akik finomra reszelt mandulát tesznek bele a felfőzés előtt. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ 1. Hol született a kis Rákóczi Ferenc? a) Borsiban b) Munkácson c) Kassán 2. A népballada szerint: a) 32 b) 12 c) 22 kézműves tanakodott. 3. Akis herceg című regényt: a) Saint-Martin b) Saint-Saens c) Saint-Exupéry írta. A december 9-i rejtvény helyes megfejtése: „Karácsonyunk, az apró titkokból született örömnap” Az Új Szó ajándékait a jánoki Gombos László, az alsószeli Zéger Éva és a komáromi Köles István nyerte. Kedves Olvasó! Olvassa el magazinunk írásait, s jelölje meg a helyes válaszokat kérdéseinkre. A megfejtést levelezőlapon küldje el a Családi Kör címére - ne feledje el feltüntetni a saját elérhetőségét sem! Ha velünk játszik, az Új Szó aján-. dékát nyerheti meg. Beküldési határidő: december 20. NAGY EMBEREK KICSIBEN Rákóczi Ferenc, a legkisebb fiú Gyakori szereplője a magyar népmeséknek a harmadik, legkisebb gyermek, aki tengernyi veszélyes kaland után elnyeri a fáradalmai jutalmát, a szépséges királylány kezét és a fél királyságot. A való életben persze egészen másként játszódnak le az ilyen történetek, de ezek is bővelkednek valószerűtlen, fantasztikus fordulatokban. OZOGÁNY ERNŐ Kevesen tudják, hogy Rákóczi Ferenc is legkisebb, harmadik gyermek volt. Bátyja, György még csecsemőkorában meghalt, így csak ő és Julianna nővére érte meg a felnőttkort. A néphit szerint aranykanállal a szájában született, hiszen az ország legjelentősebb családjaihoz tartoztak szülei: Zrínyi Ilona és I. Rákóczy Ferenc gyermekeként 1676. március 27-én Borsiban látta meg a napvilágot (a családból egyedül ő írta a későbbiekben Rákóczinak a nevét). Csakhogy édesapja a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt hajszállal menekült csak meg a hóhértól. Mivel harmincegy évesen, 1676. július 8- án meghalt, úgy kívánta a kis Ferenc jövőjét biztosítani, hogy Lipót császárt jelölte meg végrendeletében gyámjának. Mondhatnánk: kecskére bízta a káposztát. Végül hosszas közbenjárásra sikerült a családtagoknak kijárniuk, hogy a főgyám mellett az anya, Zrínyi Ilona is gyámja lehetett. 1680-ban költöztek gyerekkorának legfontosabb helyszínére, a munkácsi várba. Korábban is megtették volna, csakhogy nagyanyja, Báthory Zsófia nem szívlelte menyét, őt okolta azért, hogy fia belekeveredett az összeesküvésbe a rebellis Zrínyiek és Frangepánok oldalán, ezért csak a várúrnő halála után foglalhatták el új otthonukat. Mondani sem kell, hogy anyja magyar hazafiságra nevelte őt, amit a szavak mellett tettekkel is kinyüvá- nított. A fiatal özvegy beleszeretett a magyar szabadságharc ifjú hadvezérébe, 1682 nyarán feleségül is ment hozzá. Felső-Magyarország nagy részét Thököly tartotta ellenőrzése alatt, a délebbi vidékek meg a török kezén voltak. A császár semmit sem tehetett e frigy ellen, mivel keze nem ér el Munkácsig. Csakhogy a szultán végzetes hibát követett el: 1683 tavaszán ostrom alá vette Bécset. Az ellentámadás gyors és határozott volt, olyannyira, hogy három év múlva Budát és Magyarország jelentős részét is visszafoglalták az oszmánoktól. így Lipót birtokába kerültek a Rá- kóczy-javak is - a Zrínyi Ilona által tartott vár kivételével. Még ugyanebben az évben megérkezett a két olasz tábornok, Caraffa és Caprara által vezetett hadsereg Munkács falaihoz. Zrínyi Ilona itt saját tetteivel mutatott példát gyermekének. A kis Ferenc sorban járta a bástyákat, lelkesítő beszédeket intézett a katonákhoz. A készletek fogytával, Thököly egyre reménytelenebb helyzetbe kerülésével Zrínyi Ilona kénytelen volt feladni a várat. De csak férfiasán kemény feltételek mellett adta meg magát: az árvák kapják vissza javaikat - érdemes megemlíteni, hogy a Rákóczyak és a Zrínyiek birtokában országnyi területek voltak-, szabad emberként bánnak vele, gyermekeitől nem szakítják el. A Habsburgok ezúttal is hűek maradtak önmagukhoz: ahogyan édesapját, Zrínyi Pétert és nagybátyját, Frangepán Ferencet tőrbe csalták, ugyanolyan hitszegő módon bántak vele is. Alighogy megérkeztek Bécsbe, elszakították őket egymástól. Soha többé nem látta gyermekeit. A császár ráadásul a hírhedt Kollonics bíborost bízta meg a tizenkét éves Ferenc gyámságával. Négy év múlva fordult jobbra a sorsa, mivel Julianna nővére, azt követően, hogy féijhez ment, elintézte új családja, az Aspermontok révén a császári pátens kiadását, amellyel Ferencet nagykorúsították. Közben elméje pallérozására beiratkozott a prágai egyetemre, ahol matematikát, természettant és hadtudományt tanult. Ekkor még maga sem sejtette, hogy mit hoz számára a jövő: pely- hedző állal nem a harcra, hanem családalapításra készült. Sógora, Aspermont Ferdinánd tanácsára a rajnai hadseregnél tett látogatását használta fel arra, hogy titokban eljegyezze Charlotte Amália hesseni grófkisasszonyt, akit hamarosan feleségül vett. Az ifjú félj alig múlt tizennyolc, felesége tizenöt. A titokban kötött házassággal annyira felbőszítette az uralkodót, hogy házi őrizetbe vetette őt. A teljes kiengesztelésre két év múltán került sor, amikor az ifjú Rákóczi az uralkodót kérte fel elsőszülött fia keresztapjául. Sőt még birodalmi hercegi rangra is emelte. Közben Thököly kurucai fellázadtak a császári önkény ellen, épp Rákóczi birtokain törtek ki a harcok. Ekkor a fiatal herceg Bécsbe sietett, amit az udvar a lojalitás jelének tekintett, a felkelők meg árulásnak minősítettek. Az összevont haderő hamarosan leverte a lázadást. Mint hamarosan kiderült, Rákóczi már ekkor is meg volt győződve arról, hogy vissza kell állítani Magyarország függetlenségét, csak még nem látta elérkezettnek az időt a harc megkezdéséhez. Ennek objektív és szubjektív okai egyaránt voltak: túl nagy osztrák haderő állomásozott az országban, illetve a magyar nemesség és a köznép gyanakvással szemlélte egymást, Rákóczi Ferenc pedig még alig lépte át a felnőttkort. A helyzet hamarosan gyökeresen megváltozott: kitört a spanyol örökösödési háború, amelyben a Napkirály ki kívánta szorítani a Habsburgokat Spanyolországból, ez egyidejűleg nagy katonai erőket vont el Magyarországról, valamint XIV. Lajos anyagi és fegyveres segítséget ígért a magyar szabadságharchoz. Ekkor Rákóczi és hű barátja, Bercsényi Miklós elérkezettnek látta az időt a szabadságharc megkezdésére. Csakhogy a francia királynak írt levelét elfogták, ezért 1701. május 29-én a császár Rákóczit elfogatta, a szabadságharc későbbi tábornoka pedig Lengyelországba menekült. Az ifjú herceget nővére ugyan figyelmeztette a veszélyre, csakhogy ő nem akarta magára hagyni beteg feleségét. Ennek eredménye az lett, hogy elfogása után Bécsújhelyre szállították, ugyanabba a börtönbe zárták, ahol harminc évvel korábban Zrínyi Péter kivégzése előtt raboskodott. Mondani sem kell, a Habsburgok ugyanazt tervezték Vele, mint nagyapjával: a magyar alkotmányt semmibe véve osztrák bírósággal halálra ítéltetni. Elképzelhető, mit érezhetett az emigrációban Zrínyi Ilona, hallva a hazájában történtekről, hogy apja után fiát is a hóhér kezére adják. Csakhogy Rákóczmé nem nyugodott bele a történtekbe. Egész családját riadóztatta, hogy megmentse férjét. A mainzi és a hannoveri követek egymásnak adták a kilincset Bécsben, minden eredmény nélkül. Ekkor döntő lépésre szánta el magát: bátyja segítségével megszöktette a börtönből Rákóczit, aki ezt követően Lengyelországba távozott. A legjobb helyre: a hű Bercsényi már várt rá. Azzal a hírrel, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell indítani a nemzet szabadságharcát. Erre végül is 1703- ban került sor. De ez már a történelemkönyvek legfényesebb lapjaira került. AZ ÉLET ÍRTA Anya, a Mikulás be van rúgva! GÁSPÁR MÁRIA Különös emberek élnek itt, a part menti faluban. Egykor génjeikbe hatolt, s nemzedékről nemzedékre átöröklődött a zöld folyó sze- retete. Mohák, gyógyító növények parányai laknak a lelkűkben. Ezek az emberek ismerik a csöndet. Értik a fülemüle énekét a titokzatos májusi éjszakákon. A vének a kertek alá járnak forrásvízért, s békességet visznek haza a csavaros flakonokban. Láthatatlan kötelek köldökzsinórja húzza-rántja ide vissza az elutazókat. Béla huszonöt évnyi távoliét után tért haza. Annak idején újdonsült asszonyával egy közeli kisvárosba költözött. Két jó eszű embert adott a világnak. Később házassága megromlott, hazajött. Úgy ítélte meg, ennyi jár neki: élni ott, ahol élni szeret. A szülői ház épp hogy megüresedett. Egy napon a szerszámos kamrában talált egy szűrcsizmát. A lábbelit alig viselték, ezért megsuvickolta. Munka közben apja járt az eszében: a csizma annak idején neki készült. Piros orrú, vidám öregember volt. Mókára, csínytevésekre mindig kész. Nevetve viselte az idő múlását, csak az esős napokat nem bírta: üyenkor iszonyú fejfájás tagiózta le. Elvonult a kamra mélyébe, hosszú órákon át ült szótlanul. Az öreg ’58 decemberének második felében tért vissza a hadifogságból. Béla tisztán emlékezett arra a délutánra. Akkor 12 éves volt. Éppen az udvar végében söpörte a havat, amikor zörrent, súrlódott a kiskapu alja a betonjárdán. Az embernek, aki belépett rajta, csontból volt az arca, meredt, szigorú a szeme. Béla nem üdvözölte, nem tartóztatta fel. Béniről visszafojtott zokogás hallatszott. „Hozz még vizet, fát, fiam!” - szólt ki neki az anyja. Buzgón szaladt is tüzelőért, mosdóvízért. A következő napokban a családfő valószínűtlenül soványan és szürkén feküdt az ágy nagy párnái közt. A szomszéd és az orvos leszegett fejjel érkezett hozzá, nem szóltak Bélához egy szót sem. Édesanyja gyakrabban járt be a tisztaszobába; a megvetett ágy sarkában ült, s folytak a könnyei. Apjának gennyes fekélyek borították a lábát, a fagyások hámló foltjai látszottak rajta. Felesége gondosan fürösztgette, ülatos dunyhával takargatta az aszott testet, úgy etette, ahogy a madarak táplálják a fiókáikat. Vízben kifőzött kóccal tekerte körül a keléseket, bojtorjánfőzettel borogatta a sebeket, disznózsírral kenegette az ottmaradt nyomokat. Eközben cérnára fűzött mézeskalács csillagokkal, angyalhajjal díszített ülatos fenyő állt a szoba sarkában. Az egyik szűrcsizmában diópálinkával teli üveg lapult. Az öreg már egy évtizede nincs itt; hosszú bőrköténye a szögre akasztva. Bárcsak megihatta volna még ezt - gondolta Béla. Nincs futár, aki utána vihetné. Elképzelte őt az égiek körében, hálóköntösben, sipkában. Piros orral, nevető fogatlan szájjal. Egy alkalommal visszarángatta a halál hídjáról a honvágy; másodjára, itthon megadta magát a halál unszolásának. Béla hamar végzett a csizma tisztogatásával. A kölcsönkért palást alig takarta a térdét, a hátán is feszült. Fejére fehér parókát húzott, vattacsomók mögé rejtette őszes bajuszát. Gyerekkori pajtása kérte meg, öltözzön Mikulásnak: hatéves csemetéjét kívánta meglepni. Béla anyjáé volt a puttonynak szánt kas; öreg rongyokkal tömte meg, azokra ezüstpapírba csomagolt édességek kerültek. Virgács gyanánt kis köteg rozsét használt. Az úton hangosan ropogott a lába alatt a hó. Mikor megérkezett, a patyolat konyhácskában már várta őt a kisfiú. Félszegen kihúzta magát, hogy a rég várt vendégre jó benyomást tegyen. A Mikulás kifaggatta őt, intelmekkel látta el. Meghatódott, ahogy a gyerek mutogatta a makulátlanul tiszta lábbelijét. Kiosztotta az ajándékokat, a kisfiú pedig buzgón ígérgette, hogy többé nem lesz rossz. Édesanyja jókat derült a könnyelmű kijelentésen; elégedett volt, műiden a forgatókönyv szerint zajlott. Béla-Mikulás jobbnak látta befejezni az alakítást, mert az úton elfogyasztott pálinka hatása a meleg konyhában felerősödött. A kapu felé vette az hányt, csakhogy az egyre távolodott, a járda viszont egyre csak szűkült, végül teljesen eltűnt. Töménytelen hó maradt a nyomában. A Mikulás nagyot terült benne, egy rejtőző farönkben a térdét is megütötte. Csúnya szit- kozódásba kezdett a vattabajusz alatt. A kisfiú anyja próbálta felsegíteni, de a nagydarab ember visz- szaereszkedett, ezúttal arccal a hóba. A kasból kifordultak a rongyok, a piros sapka messzire repült. „Anya, a Mikulás be van rúgva” - hallatszott a kisfiú hangja félénken, majd egyre harsogóbban, végül nagy kacagásban tört ki. A varázslat végképp megtörni látszott... már csak a ház falain belül maradt sértetlen. CSALÁDI KOR Szerkesztő: Agszer Krisztina Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 442, fax: 02/59 233 469
