Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-16 / 289. szám, szombat

Családikor 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 16. A meglepetésnek szánt jövevény számára megfelelő tartási körülményeket kell teremteni A természetből kapunk lakótársat A karácsonyi ajándéközön- be elsősorban a kisgyerme­kes családoknál gyakran az élő kisállatok is beletartoz­nak. Megvásárlásuk eldön­téséhez azonban nem ele­gendő az állatszeretet; a meglepetésnek szánt jöve­vény számára megfelelő tartási- és életkörülménye­ket is kell teremtem - még­hozzá élethossziglan! ÖSSZEFOGLALÓ A díszállat-kereskedések kiraka­tai tele vannak szebbnél szebb, vál­tozatosnál változatosabb fajtájú ál­latokkal, és bizony, nehéz közülük választani. Az elhatározás általá­ban gyorsan jön: meglátni és meg­szeretni egy pülanat műve. Azon­ban nem mindegy, kinek milyen ál­latot vásárolunk. Az állatvásárlás nagy felelősség: élő és érző lényt veszünk ma­gunkhoz, akit nem szabad az ünne­pek elmúltával kirakni, ha már meguntuk. Ha nem magunknak szánjuk őt, nem árt előtte egy kicsit tájékozódni: milyen nagy a lakás, ahová az állat kerül, van-e kertkap­csolat, van-e kisgyerek a család­ban, nincs-e olyan családtag, aki al­lergiás a szőrre, illetve a tolira. Me­lyikünk ne érzékenyülne el egy édes kis törpemalac, vagy egy mo­sómaci láttán, pláne ha egy szűk ketrecből meregeti ránk szomorú szemeit? Ha engedünk a szívünket mardosó érzésnek, bizony könnyen megeshet, hogy este már az új lakó­val osztjuk meg otthonunkat. En­nek a segélyakciónak azonban van egy igen szomorú, sőt a ritka állat­fajokra veszélyes árnyoldala is. Mégpedig az, hogy vásárlásunkkal önkéntelenül is hozzájárulunk ezen állatok eredeti lakhelyükről való kiszakításához, ösztönözve a további egyedek behozatalát, ke­reskedelmét. Pedig mi igazán csak jót akartunk. Ha mégis minden­áron ki szeretnénk lógni a hagyo­mányos állattartók népes táborá­ból, és eltökélt szándékunk, hogy állatkülönlegességet viszünk ott­honunkba, nem árt, ha szem előtt tartunk néhány dolgot. A legtöbb ilyen állat sajátos tartási körülmé­nyeket igényel, így nagyon fontos, hogy mielőtt választunk, tájéko­zódjunk az állatkereskedőnél, vagy kéijünk tanácsot tenyésztőktől az adott állatfaj szokásaival kapcso­latban! Azok az édes kis házikedvencek... Különbözőek vagyunk, különbö­ző anyagi lehetőségekkel. Ezt min­denképpen mérlegelni kell, mielőtt bárkit is meglepnénk egy új lakó­társsal. Ne vegyünk például kis­nyugdíjasnak bernáthegyit, mert szegényt kieheti a nyugdíjából, ott­honülő kényelmesnek ne vegyünk foxit, mert nem lesz kedve a kellő mennyiségű sétához. Kis lakásba ne vegyünk újfoundlandit, mert hamarosan albérletbe költözhe­tünk, csendre vágyók pedig ne tart­sanak pulit, mert hamarosan fülvé­dőre lesz szükségük. Az ajándék kiválasztásakor ne az (SITA/AP-felvétel) ára, hanem az legyen a döntő, hogy aki kapja, örüljön neki. A korábban oly nagy népszerűségnek örvendő aranyhörcsögök, tengerimalacok ma már egyre inkább háttérbe szo­rultak az egzotikus állatok mellett, így sokan divatból vásárolnak óri­áskígyót, madárpókot, varánuszt, vagy éppen tengeri akváriumot né­pesítenek be különféle lényekkel. Ezek tartása nem egyszerű feladat, és nem is olcsó, ezért kétszer is gondoljuk meg, mielőtt belevá­gunk, arról nem is beszélve, ha nem úgy sül el a meglepetés, ahogy szerettük volna. Hogy ilyenkor mi is a teendő? Vagy megtartjuk az új jövevényt mi magunk, vagy visszavisszük oda, ahol vettük. Ez azonban csak akkor oldható meg, ha a vásárlás­kor számlát kértünk az üzletben, és tudakozódtunk arról, hogy gond esetén van-e visszavásárlási lehető­ség. Célszerű arról is érdeklődni, hogy mennyi időn belül vihetjük vissza a megvásárolt ajándékot. Er­ről szinte mindegyik vásárló meg szokott feledkezni. Állatot általá­ban a szülők szoktak venni gyerme­keiknek. Ne felejtsük el azonban, hogy ha túl kicsi a gyerek, akkor még nem tud felelősségteljesen gondoskodni egy állatról, tehát an­nak gondozása mindenképpen ránk marad! De mit is vegyünk? Ha csendes lakótársra gondoltunk, vegyünk halat vagy teknőst. A halak közül az elevenszülők, mint a guppik, a plattik, a xiphók különböző szín­változatban kaphatók, viszonylag könnyen tarthatók, és szaporítha­tok. Túl kis akváriumot ne ve­gyünk, mert azt gyakran kell tisztí­tani. Az 50 literes viszont már 8-10 kis halnak elegendő, ha levegőzte- tőt is teszünk bele. Célszerű elhúz­ható üveg- vagy műanyag tetővel kérni, így nem fog gyorsan páro­logni a benne lévő víz. Ha teknősre esett a választás, úgy szárazföldi görögteknőst vagy vízi ékszerteknőst vegyünk. Ez utóbbinak sárga, vagy vörös fülű változata is van. Vízmelegítő min­denképpen kell, mert ezek a kis ál­latok a 26-28 fokot igénylik. Nyers, fagyasztott csalihal, szárazeleség, tubifex a számukra megfelelő ele- ség; parízerrel ne is próbálkoz­zunk! Madarak esetében a kistestű, élénk, könnyen alkalmazkodó, könnyen tartható, fogságban is könnyen szaporodó hullámos pa­pagájt, zebrapintyet, sirálykát, ka­nárit részesítsük előnyben! A na­gyobb papagájok, a kakaduk, az arák már nemcsak drágábbak, de sokkal nagyobb igényeket is tá­masztanak tartóikkal szemben. Hetente egyszer mindenképpen ta­karítsuk ki a kalitkát! Ha este nem akarnak csöndben maradni, akkor takaijuk le őket vékony takaróval. Ha hüllőket (kígyót, gekkót) ajándékozunk, számukra megfele­lő méretű terráriumot vegyünk, az altalajt mindig melegen tartó fűtő­eszközzel. Ez a megfelelő tartás alapfeltétele. Nem hangosak, vi­szont szépek, és megfelelő ápolás mellett évekig gyönyörködhetünk bennük. (S. A.) Legtöbbször elsikkad a lényeg, elmarad a készülődés gyomorcsiklandozóan izgalmas érzése Ringassuk karácsonyi hangulatba gyermekünket! ÖSSZEFOGLALÓ Sokan panaszkodnak karácsony előtt arra: úgy érzik, a vásárlási láz­ban elveszik az ünnep meghitt han­gulata. Elsikkad a lényeg, elmarad a készülődés gyomorcsiklandozó­an izgalmas érzése. Az ünnepvárás szertartásai külö­nösen a kisgyermekes családokban izgalmasak. Fontos, hogy a kicsik később se úgy tekintsenek a kará­csonyra, mint egy újabb ajándék­begyűjtő alkalomra. Az advent hagyománya szerint a négyhetes felkészülés, azaz a gyertyagyújtás, a családdal töltött vasárnapok, a meghitt esték a rá­hangolódást segítik a karácsony­ra. A szülő legfontosabb feladata, hogy decemberben minél több le­hetőséget teremtsen a közös tevé­kenységekre. Beszélgessünk a gyerekkel, meséljünk neki Miku­lásról, a karácsonyfa történetéről, az ajándékozási szokásokról! Be­szélgessünk veié olyan ajándékok­ról, amelyeket nem a boltokban le­het megkapni! A nagyobbacska gyerekeket érdemes bevonni a há­zimunkába, a nagytakarításba, a lakás és a gyerekszoba feldíszíté­sébe, az adventi koszorú elkészíté­sébe, illetve a süteménysütésbe. Ne próbáljuk semmire erőszakkal rávenni! Ne idegeskedjünk, ha az együtt készített karácsonyfadíszek nem sikerülnek tökéletesen. A kö­zös játékok, a sok nevetés, a mé­zeskalács-kóstolás, a kellemes fe­nyő- és narancsillat teszi emléke­zetessé ezeket a napokat, (-gg-) A lényeg az együtt töltött idő (Képarchívum) SZ0, Ml SZ0 Rekviem egy asszonyért KOPASZ CSILLA ■ Magas, sovány, fejkendős asszony. Gyűjtöget a Vág- ■ ' - I parton, madzaggal összekötött csomagokat cipel - a I vagyonát. Aki így látja, nehezen hiszi el, hogy egykor n ián jobb napokat látott. Magas, karcsú, elegáns nő volt va- ~ jB lamikor. Az ötvenes években a falusi színkör oszlopos ■ tagja vo^’ ° vo^ a leggazdagabb lánya. Férjhez & __ ment, született két lánya, aztán megromlott a házas­sá ga. Az okát ki tudja már? Rója a falut, motyog magában. Le-leül a kispadra valamelyik ház előtt, megszólítja a járókelőket, hajó a ked­ve. Ha rossz, szitkozódik. Koldulni sosem koldul. De néha kér. „Nem tudna valami ennivalót adni? Leesett a vércukorszintem.” S az ember ilyenkor magát okolja, hogy miért nem hord magával a táskájában üyen esetekre egy szelet nápolyit, egy tábla csokoládét. Pénzt kínál neki, hogy menjen a közeli boltba, vegyen magának ennivalót. Büsz­kén visszautasítja. De az újságot elfogadja. Szeret olvasni. Télen az egyik iskolatársnője vitt neki forró teát. Hálálkodva elfogadta. Nem veszi el akárkitől az ételt, attól fél, megmérgezik. A kivételek közé tar­tozik volt félje is, aki rendszeresen visz neki ennivalót. Tiszta pillana­taiban ő kezdi a beszélgetést. Szépen fogalmaz. A gyerekkorából mindenre emlékszik, jobban, mmt az, akinek mesél az élményeiről. Házában, mert saját portája van, évek óta nincs víz, villany, fűtés. Az ablaktáblákban mutatóban sincs üveg. Az asszony mégis túlélte a ta­valyi kemény telet. Pedig azt mondják, nagyon gazdag. Sok földet visszakapott, de a haszonbért sem veszi fél a szövetkezettől. Rója a fa­lut, egy-két éve még a közeli városba is elgyalogolt, hogy mosakodjon a vendéglő előtti kútnál. Rója az utcákat, csomagot cipel. A keze vö­rös, dagadt. A falu aggodalommal figyeli. Meddig búja? Hiszen már nem fiatal. Elmúlt hetven. Aztán kora tavasszal sikerült rábeszélni, hogy jobb sora lesz egy szociális otthonban. A hírek arról szóltak, hogy jól érzi magát, egészen kivirult. Jó sorát nem sokáig élvezte. Az ősszel fogta a motyóját - utoljára -, és elment. Emberek, adakozzatok! TÓTH FERENC Emberek, adakozzatok! Adakozzatok, hisz adni jobb, mint kapni! Mert látnotok kell, hogy él itt közöttünk egy szerencsétlen sorsú csoport, mely hovatovább szá­raz kenyeret is alig tud éhező gyermekei szájába adni. A társadalom számkivetettjei ők. S mindez miképpen lehetséges a boldog és büszke 21. században? Mikor anyagi javakban tobzódunk, mi, az egész részvéden társadalom, míg ők lerongyolódva támolyognak rideg és mocskos külvárosi sikátorokban, ahol legalább a kukákból előkeresett konyhai hulladékkal remélhetnek jóllakni! Miért, kérdem én fölháborodottan még egyszer, arra az esetre, ha netán az elsőt nem hallottátok volna meg? Na majd én megmondom. Ily égre kiáltó igazságtalanság, e szé­gyenletes nyomor és nélkülözés azért sújtja e szerencséden nyomo­rultakat, mert ti, gőgös és felfuvalkodott népség, megkeményítitek szíveteket, és nem vagytok hajlandók adakozni. De ez még semmi. Mikor ezek a szerencsédének erejük végső megfeszítésével megpró­bálnak saját sorsukon némiképp könnyíteni, akkor ez tinéktek még nem is tetszik! Igen, igen, arról van szó, amikor e szegény nyomorul­tak egy utolsó elszánással, lelki tartalékaik végső megfeszítésével megemelik saját fizetésüket. Hogy csak egy kicsit kevesebbet nélkü­lözzenek! Hogy ők is ehessenek végre napjában háromszor, mint mi, boldog többség, háládan életművészek, kik saját kétkezi munkánkból élünk tobzódva s pazarló jómódban! Adakozzatok, emberek! Ada­kozzatok képviselőink javára! Az elesettség fokozatairól LŐR1NCZ ADRIÁN Jó már nekünk - nyugtázom elégedetten a gazdasági tárca statisz­tikai jelentését böngészve, hiszen a 2000-es nyolccal szemben ma már több mint nyolcvan hiper-szupermarket üzemel az országban. Hát ezért jó nekünk... A nyugati kereskedelmi kultúra természetesen nemcsak az ország gazdaságilag fejlettebb, nyugati részében jelent meg, hanem olyan helyeken is, ahol az életszínvonal a 30-40%-os munkanélküliségi arány miatt enyhén szólva sem rózsás. Például Gömörben, megte­remtve így a lehetőséget arra, hogy a sovány erszényűek is egy he­lyen, kulturált körülmények között verhessék el szerény jövedelmü­ket. A nagy bevásárlóközpontokkal egy időben jelentek meg a Hofi ál­tal csak „lumpen proletárnak” nevezett egyedek a gömöri járási szék­helyeken. Ki tudja, hol voltak ez ideig? Városszéli félreeső kiskocs­mákban múlatták az időt, kerülve a városközpontokat, ám a szinte nagykereskedelmi áron forgalmazott olcsó bornak - vagy ahogy erre­felé nevezik: a csúcsúnak - nem tudnak ellenállni. Hevernek tehát a járdaszélen, aprót tarhálva, hogy néha valamelyikük felfrissíthesse a készletet. A vásárlóközönség pedig gondosan megkerüli őket, mert errefelé még mindig nem szokás csak úgy végiggázolni a lecsúszott egzisztenciákon... Jó hír a reménytelenségben, hogy az izmosodó harmadik szektor felvállalta azt, ami tulajdonképpen az állam kötelessége volna - hogy a társadalom minél kevesebb lecsúszott egzisztenciát termeljen ki. If­júsági és polgári társulások, közösségi intézmények sora gondosko­dik arról, hogy a jobb sorsra érdemes vidéken ne az elesettség, a re­ménytelenség legyen az egyetien úr; s fáradozásaikat minősíti, hogy a Nyugatra történő kitántorgás helyett egyre - talán kalandvágyból? - kevesebb fiatal választja az itthon maradást. Olykor éppen ehhez kell több bátorság...

Next

/
Oldalképek
Tartalom