Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-16 / 289. szám, szombat
Családikor 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 16. A meglepetésnek szánt jövevény számára megfelelő tartási körülményeket kell teremteni A természetből kapunk lakótársat A karácsonyi ajándéközön- be elsősorban a kisgyermekes családoknál gyakran az élő kisállatok is beletartoznak. Megvásárlásuk eldöntéséhez azonban nem elegendő az állatszeretet; a meglepetésnek szánt jövevény számára megfelelő tartási- és életkörülményeket is kell teremtem - méghozzá élethossziglan! ÖSSZEFOGLALÓ A díszállat-kereskedések kirakatai tele vannak szebbnél szebb, változatosnál változatosabb fajtájú állatokkal, és bizony, nehéz közülük választani. Az elhatározás általában gyorsan jön: meglátni és megszeretni egy pülanat műve. Azonban nem mindegy, kinek milyen állatot vásárolunk. Az állatvásárlás nagy felelősség: élő és érző lényt veszünk magunkhoz, akit nem szabad az ünnepek elmúltával kirakni, ha már meguntuk. Ha nem magunknak szánjuk őt, nem árt előtte egy kicsit tájékozódni: milyen nagy a lakás, ahová az állat kerül, van-e kertkapcsolat, van-e kisgyerek a családban, nincs-e olyan családtag, aki allergiás a szőrre, illetve a tolira. Melyikünk ne érzékenyülne el egy édes kis törpemalac, vagy egy mosómaci láttán, pláne ha egy szűk ketrecből meregeti ránk szomorú szemeit? Ha engedünk a szívünket mardosó érzésnek, bizony könnyen megeshet, hogy este már az új lakóval osztjuk meg otthonunkat. Ennek a segélyakciónak azonban van egy igen szomorú, sőt a ritka állatfajokra veszélyes árnyoldala is. Mégpedig az, hogy vásárlásunkkal önkéntelenül is hozzájárulunk ezen állatok eredeti lakhelyükről való kiszakításához, ösztönözve a további egyedek behozatalát, kereskedelmét. Pedig mi igazán csak jót akartunk. Ha mégis mindenáron ki szeretnénk lógni a hagyományos állattartók népes táborából, és eltökélt szándékunk, hogy állatkülönlegességet viszünk otthonunkba, nem árt, ha szem előtt tartunk néhány dolgot. A legtöbb ilyen állat sajátos tartási körülményeket igényel, így nagyon fontos, hogy mielőtt választunk, tájékozódjunk az állatkereskedőnél, vagy kéijünk tanácsot tenyésztőktől az adott állatfaj szokásaival kapcsolatban! Azok az édes kis házikedvencek... Különbözőek vagyunk, különböző anyagi lehetőségekkel. Ezt mindenképpen mérlegelni kell, mielőtt bárkit is meglepnénk egy új lakótárssal. Ne vegyünk például kisnyugdíjasnak bernáthegyit, mert szegényt kieheti a nyugdíjából, otthonülő kényelmesnek ne vegyünk foxit, mert nem lesz kedve a kellő mennyiségű sétához. Kis lakásba ne vegyünk újfoundlandit, mert hamarosan albérletbe költözhetünk, csendre vágyók pedig ne tartsanak pulit, mert hamarosan fülvédőre lesz szükségük. Az ajándék kiválasztásakor ne az (SITA/AP-felvétel) ára, hanem az legyen a döntő, hogy aki kapja, örüljön neki. A korábban oly nagy népszerűségnek örvendő aranyhörcsögök, tengerimalacok ma már egyre inkább háttérbe szorultak az egzotikus állatok mellett, így sokan divatból vásárolnak óriáskígyót, madárpókot, varánuszt, vagy éppen tengeri akváriumot népesítenek be különféle lényekkel. Ezek tartása nem egyszerű feladat, és nem is olcsó, ezért kétszer is gondoljuk meg, mielőtt belevágunk, arról nem is beszélve, ha nem úgy sül el a meglepetés, ahogy szerettük volna. Hogy ilyenkor mi is a teendő? Vagy megtartjuk az új jövevényt mi magunk, vagy visszavisszük oda, ahol vettük. Ez azonban csak akkor oldható meg, ha a vásárláskor számlát kértünk az üzletben, és tudakozódtunk arról, hogy gond esetén van-e visszavásárlási lehetőség. Célszerű arról is érdeklődni, hogy mennyi időn belül vihetjük vissza a megvásárolt ajándékot. Erről szinte mindegyik vásárló meg szokott feledkezni. Állatot általában a szülők szoktak venni gyermekeiknek. Ne felejtsük el azonban, hogy ha túl kicsi a gyerek, akkor még nem tud felelősségteljesen gondoskodni egy állatról, tehát annak gondozása mindenképpen ránk marad! De mit is vegyünk? Ha csendes lakótársra gondoltunk, vegyünk halat vagy teknőst. A halak közül az elevenszülők, mint a guppik, a plattik, a xiphók különböző színváltozatban kaphatók, viszonylag könnyen tarthatók, és szaporíthatok. Túl kis akváriumot ne vegyünk, mert azt gyakran kell tisztítani. Az 50 literes viszont már 8-10 kis halnak elegendő, ha levegőzte- tőt is teszünk bele. Célszerű elhúzható üveg- vagy műanyag tetővel kérni, így nem fog gyorsan párologni a benne lévő víz. Ha teknősre esett a választás, úgy szárazföldi görögteknőst vagy vízi ékszerteknőst vegyünk. Ez utóbbinak sárga, vagy vörös fülű változata is van. Vízmelegítő mindenképpen kell, mert ezek a kis állatok a 26-28 fokot igénylik. Nyers, fagyasztott csalihal, szárazeleség, tubifex a számukra megfelelő ele- ség; parízerrel ne is próbálkozzunk! Madarak esetében a kistestű, élénk, könnyen alkalmazkodó, könnyen tartható, fogságban is könnyen szaporodó hullámos papagájt, zebrapintyet, sirálykát, kanárit részesítsük előnyben! A nagyobb papagájok, a kakaduk, az arák már nemcsak drágábbak, de sokkal nagyobb igényeket is támasztanak tartóikkal szemben. Hetente egyszer mindenképpen takarítsuk ki a kalitkát! Ha este nem akarnak csöndben maradni, akkor takaijuk le őket vékony takaróval. Ha hüllőket (kígyót, gekkót) ajándékozunk, számukra megfelelő méretű terráriumot vegyünk, az altalajt mindig melegen tartó fűtőeszközzel. Ez a megfelelő tartás alapfeltétele. Nem hangosak, viszont szépek, és megfelelő ápolás mellett évekig gyönyörködhetünk bennük. (S. A.) Legtöbbször elsikkad a lényeg, elmarad a készülődés gyomorcsiklandozóan izgalmas érzése Ringassuk karácsonyi hangulatba gyermekünket! ÖSSZEFOGLALÓ Sokan panaszkodnak karácsony előtt arra: úgy érzik, a vásárlási lázban elveszik az ünnep meghitt hangulata. Elsikkad a lényeg, elmarad a készülődés gyomorcsiklandozóan izgalmas érzése. Az ünnepvárás szertartásai különösen a kisgyermekes családokban izgalmasak. Fontos, hogy a kicsik később se úgy tekintsenek a karácsonyra, mint egy újabb ajándékbegyűjtő alkalomra. Az advent hagyománya szerint a négyhetes felkészülés, azaz a gyertyagyújtás, a családdal töltött vasárnapok, a meghitt esték a ráhangolódást segítik a karácsonyra. A szülő legfontosabb feladata, hogy decemberben minél több lehetőséget teremtsen a közös tevékenységekre. Beszélgessünk a gyerekkel, meséljünk neki Mikulásról, a karácsonyfa történetéről, az ajándékozási szokásokról! Beszélgessünk veié olyan ajándékokról, amelyeket nem a boltokban lehet megkapni! A nagyobbacska gyerekeket érdemes bevonni a házimunkába, a nagytakarításba, a lakás és a gyerekszoba feldíszítésébe, az adventi koszorú elkészítésébe, illetve a süteménysütésbe. Ne próbáljuk semmire erőszakkal rávenni! Ne idegeskedjünk, ha az együtt készített karácsonyfadíszek nem sikerülnek tökéletesen. A közös játékok, a sok nevetés, a mézeskalács-kóstolás, a kellemes fenyő- és narancsillat teszi emlékezetessé ezeket a napokat, (-gg-) A lényeg az együtt töltött idő (Képarchívum) SZ0, Ml SZ0 Rekviem egy asszonyért KOPASZ CSILLA ■ Magas, sovány, fejkendős asszony. Gyűjtöget a Vág- ■ ' - I parton, madzaggal összekötött csomagokat cipel - a I vagyonát. Aki így látja, nehezen hiszi el, hogy egykor n ián jobb napokat látott. Magas, karcsú, elegáns nő volt va- ~ jB lamikor. Az ötvenes években a falusi színkör oszlopos ■ tagja vo^’ ° vo^ a leggazdagabb lánya. Férjhez & __ ment, született két lánya, aztán megromlott a házassá ga. Az okát ki tudja már? Rója a falut, motyog magában. Le-leül a kispadra valamelyik ház előtt, megszólítja a járókelőket, hajó a kedve. Ha rossz, szitkozódik. Koldulni sosem koldul. De néha kér. „Nem tudna valami ennivalót adni? Leesett a vércukorszintem.” S az ember ilyenkor magát okolja, hogy miért nem hord magával a táskájában üyen esetekre egy szelet nápolyit, egy tábla csokoládét. Pénzt kínál neki, hogy menjen a közeli boltba, vegyen magának ennivalót. Büszkén visszautasítja. De az újságot elfogadja. Szeret olvasni. Télen az egyik iskolatársnője vitt neki forró teát. Hálálkodva elfogadta. Nem veszi el akárkitől az ételt, attól fél, megmérgezik. A kivételek közé tartozik volt félje is, aki rendszeresen visz neki ennivalót. Tiszta pillanataiban ő kezdi a beszélgetést. Szépen fogalmaz. A gyerekkorából mindenre emlékszik, jobban, mmt az, akinek mesél az élményeiről. Házában, mert saját portája van, évek óta nincs víz, villany, fűtés. Az ablaktáblákban mutatóban sincs üveg. Az asszony mégis túlélte a tavalyi kemény telet. Pedig azt mondják, nagyon gazdag. Sok földet visszakapott, de a haszonbért sem veszi fél a szövetkezettől. Rója a falut, egy-két éve még a közeli városba is elgyalogolt, hogy mosakodjon a vendéglő előtti kútnál. Rója az utcákat, csomagot cipel. A keze vörös, dagadt. A falu aggodalommal figyeli. Meddig búja? Hiszen már nem fiatal. Elmúlt hetven. Aztán kora tavasszal sikerült rábeszélni, hogy jobb sora lesz egy szociális otthonban. A hírek arról szóltak, hogy jól érzi magát, egészen kivirult. Jó sorát nem sokáig élvezte. Az ősszel fogta a motyóját - utoljára -, és elment. Emberek, adakozzatok! TÓTH FERENC Emberek, adakozzatok! Adakozzatok, hisz adni jobb, mint kapni! Mert látnotok kell, hogy él itt közöttünk egy szerencsétlen sorsú csoport, mely hovatovább száraz kenyeret is alig tud éhező gyermekei szájába adni. A társadalom számkivetettjei ők. S mindez miképpen lehetséges a boldog és büszke 21. században? Mikor anyagi javakban tobzódunk, mi, az egész részvéden társadalom, míg ők lerongyolódva támolyognak rideg és mocskos külvárosi sikátorokban, ahol legalább a kukákból előkeresett konyhai hulladékkal remélhetnek jóllakni! Miért, kérdem én fölháborodottan még egyszer, arra az esetre, ha netán az elsőt nem hallottátok volna meg? Na majd én megmondom. Ily égre kiáltó igazságtalanság, e szégyenletes nyomor és nélkülözés azért sújtja e szerencséden nyomorultakat, mert ti, gőgös és felfuvalkodott népség, megkeményítitek szíveteket, és nem vagytok hajlandók adakozni. De ez még semmi. Mikor ezek a szerencsédének erejük végső megfeszítésével megpróbálnak saját sorsukon némiképp könnyíteni, akkor ez tinéktek még nem is tetszik! Igen, igen, arról van szó, amikor e szegény nyomorultak egy utolsó elszánással, lelki tartalékaik végső megfeszítésével megemelik saját fizetésüket. Hogy csak egy kicsit kevesebbet nélkülözzenek! Hogy ők is ehessenek végre napjában háromszor, mint mi, boldog többség, háládan életművészek, kik saját kétkezi munkánkból élünk tobzódva s pazarló jómódban! Adakozzatok, emberek! Adakozzatok képviselőink javára! Az elesettség fokozatairól LŐR1NCZ ADRIÁN Jó már nekünk - nyugtázom elégedetten a gazdasági tárca statisztikai jelentését böngészve, hiszen a 2000-es nyolccal szemben ma már több mint nyolcvan hiper-szupermarket üzemel az országban. Hát ezért jó nekünk... A nyugati kereskedelmi kultúra természetesen nemcsak az ország gazdaságilag fejlettebb, nyugati részében jelent meg, hanem olyan helyeken is, ahol az életszínvonal a 30-40%-os munkanélküliségi arány miatt enyhén szólva sem rózsás. Például Gömörben, megteremtve így a lehetőséget arra, hogy a sovány erszényűek is egy helyen, kulturált körülmények között verhessék el szerény jövedelmüket. A nagy bevásárlóközpontokkal egy időben jelentek meg a Hofi által csak „lumpen proletárnak” nevezett egyedek a gömöri járási székhelyeken. Ki tudja, hol voltak ez ideig? Városszéli félreeső kiskocsmákban múlatták az időt, kerülve a városközpontokat, ám a szinte nagykereskedelmi áron forgalmazott olcsó bornak - vagy ahogy errefelé nevezik: a csúcsúnak - nem tudnak ellenállni. Hevernek tehát a járdaszélen, aprót tarhálva, hogy néha valamelyikük felfrissíthesse a készletet. A vásárlóközönség pedig gondosan megkerüli őket, mert errefelé még mindig nem szokás csak úgy végiggázolni a lecsúszott egzisztenciákon... Jó hír a reménytelenségben, hogy az izmosodó harmadik szektor felvállalta azt, ami tulajdonképpen az állam kötelessége volna - hogy a társadalom minél kevesebb lecsúszott egzisztenciát termeljen ki. Ifjúsági és polgári társulások, közösségi intézmények sora gondoskodik arról, hogy a jobb sorsra érdemes vidéken ne az elesettség, a reménytelenség legyen az egyetien úr; s fáradozásaikat minősíti, hogy a Nyugatra történő kitántorgás helyett egyre - talán kalandvágyból? - kevesebb fiatal választja az itthon maradást. Olykor éppen ehhez kell több bátorság...
