Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-16 / 289. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 16. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Fellebezik Bin Laden sofőrje Elutasította első fokon egy amerikai kerületi bíró a guan- tánamói amerikai támaszponton fogva tartott jemeni Szélem Ahmed Hamdannak - Oszama bin Laden terroristavezér volt sofőrjének - a keresetét. A bíró úgy találta, Hamdannak nincs joga polgári bíróságnál keresetet benyújtani fogva tartása miatt. Az amerikai legfelsőbb bíróság júniusban - Hamdan ügyében - nagy feltűnést keltve úgy döntött, nem folytathatja működését az a különleges katonai törvényszék, amelyet a guantána- mói foglyok ügyének elbírálására hoztak létre. A bíróság szerint ugyanis a katonai törvényszék rendszere és eljárási szabályai ellentétesek a nemzetközijoggal. A kudarcot követően a Bush-kormány októberre keresztülvert egy új törvényt az amerikai kongresszuson, amelynek értelmében az amerikai szövetségi bíráknak nincs hatáskörük a guantánamói foglyok kifogásainak elbírálására. Hamdan 2001 novemberében esett amerikai fogságba Afganisztánban, s 2002 júniusa óta tartják fogva Guantána- món. Ügyvédje jelezte, megtámadják az első fokú ítéletet. (MTI/Reuters/AP) Leállították a BAE-vizsgálatot Váratlanul leállították az utóbbi évtizedek legnagyobb nagy-britanniai korrupciós vizsgálatát, amely a BAE repülőgép- és hadiipari konszern feltételezett szaúdi megvesztegetési ügyletei után nyomozott. Lord Goldsmith angol-walesi főügyész kijelentette, Tony Blah brit kormányfő is azon a véleményen van, hogy a vizsgálat folytatása a brit nemzeti érdekek és a brit-szaúdi kapcsolatok súlyos sérelmét okozhatná. A vizsgálat tárgyát az képezte, hogy a BAE Systems még húsz évvel ezelőtt milyen körülmények között nyerte el a brit hadiipar eddigi legnagyobb megrendelését, egy 20 milliárd fontos, katonai gépekre szóló, szaúdi szállítási és szolgáltatási szerződést, amelynek örve alatt az utóbbi két évtizedben számos kapcsolódó megrendelést is kapott a brit cég. A szerződésláncolat összértéke akár 40 milliárd font is lehet. A brit sajtó azonban már két éve beszámolt arról, hogy a BAE Systems 1989 és 2002 között összesen 60 millió fontot költött a rijádi udvar befolyásos tagjainak megajándékozására, az üzlet megtartása érdekében. A The Guardian, a legnagyobb baloldali brit lap már egy évvel korábban azt írta, hogy a BAE Systems megvesztegetéssel próbált rábírni cseh politikusokat Gripen vadászgépek megvásárlására. A brit védelmi minisztérium akkor alaptalannak minősítette a vádat. A The Sunday Times néhány héttel ezelőtti értesülése szerint Szaúd-Arábia nemrég a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztésével, sőt megszakításával fenyegette meg Nagy-Britanniát, ha London nem hagy fel a szaúdi királyi családot közvetlenül érintő vizsgálattal, (m)- Ön nem a kormánygéppel megy, képviselőasszony? (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉGRE Róbert, az igazságos A Fico-kormányt nem különösebben szívlelő emberek többsége meg volt győződve arról, hogy az új koalíció által összeállított költségvetés egyenlő lesz a pokolba vezető úttal, ehhez képest végül Ivan Miklosék is csak annyit tudtak mondani róla, hogy nincs koncepciója. NAGY ANDRÁS Örülnünk kellene ennek, mert mi lett volna, ha a költségvetés mellé még koncepciót is gyártanak. Az, hogy nem jutott elég pénz az autópályákra, az oktatásra és az informatizációra, egyáltalán nem meglepő, valljuk be nyugodtan, az előző két kormánynak sem ezek voltak a prioritásai. Meg ez talán azt is jelenti, hogy a többi fontos dologra meg jutott. Mi lett volna például, ha már a jövő évi költség- vetésből kifizetik a BMG és a Horizont összes kárvallottját. Például. A költségvetési vita során azért néhány képviselőt homlokon csókolt a múzsa, így az ellenzék részéről volt, aki arról beszélt, hogy a kormány annak a fának szedi le a gyümölcsét, amelyet nem ő nevelt, mire a legalább ennyire bölcs válasz az volt, hogy a fát nem csak öntözni, hanem gondozni is kell, mert egyébként elrohad. A honatyák a héten a költségvetésen kívül egy csomó más törvénnyel is foglalkoztak, úgy tűnik, komolyan a lelkűkre vették a kritikát, hogy a választások óta alig dolgoznak. Ezért a karácsonyi hajsza után teljesen érthető, hogy a kormánygéppel utaznak majd haza a keleti képviselők. Nem is értem, egyesek miért állnak elő azzal a kritikával, hogy ez milyen drága, meg ha repülni akarnak, akkor miért nem mennek egyszerűn valamelyik légitársasággal. Hát ezeknek a mindenbe belebeszélő, a kákán is csomót keresőknek üzenjük, hogy ha nem értenek hozzá, ne szóljanak bele. Látszik, hogy a kritizálok régen nem utaztak repülővel, így nem tudják, hogy a klasszikus járatokon már csak legfeljebb 15 küó- nyi csomagot lehet magunkkal vinni. Egy tisztességes honatyának pedig legalább 4-5 öltönye van, amit azért haza is kell vinni kitisztíttatni így karácsony táján. Ha tehát visz belőlük legalább hármat, meg a kéziszámítógépét (merthogy egy tisztességes honatya ünnepekkor is dolgozik), meg is van a 15 kiló. És akkor az ajándékokat majd az angyalpostán küldi? Talán a kereszténydemokraták ezt még előadhatják, de a többieknél nyüván igazi haddelhadd kezdődne, ha üres kézzel érkeznének haza. Tegyük a kezünket a szívünkre: Szeretnénk ezt? így karácsony környékén? Szomorúságot és viszályt vinni a családokba? Hát nem. Ezért kívánjunk csak szépen jó utat. Talán csak egy esetben nem lett volna igazuk a honatyáknak. Ha közbelép igazságos Róbert király. De nyüván így karácsony idején neki is meglágyult a szíve. Hiszen valamennyire mégis a sajátjairól van szó. Antiszemitizmussal vádolják Jimmy Carter volt USA-elnököt új könyve miatt Izraeli apartheid HOFER LÁSZLÓ Antiszemitizmussal vádolja egy befolyásos amerikai zsidó vezető Jimmy Carter volt amerikai elnököt, aki Izrael ciszjordániai politikáját az egykori dél-afrikai apartheidnél is rosszabbnak minősíti új könyvében. „Azt hiszem, ez már antiszemitizmus” - mondta csütörtökön Abraham Foxman, az antiszemitizmus ellen küzdő Rágalmazásellenes Liga (ADL) vezetője. „Egy ilyen képességű és intelligenciájú ember részéről azt állítani, hogy Izrael és a Közel-Kelet kérdéseit azért nem lehet megvitatni, mert a zsidók és a cionisták kizárják a vita lehetőségét, egyszerűen antiszemitizmus” - mondta a nagy port kavart könyv kapcsán, amelynek a volt elnök a „Palesztina - béke, nem apartheid” címet adta. Cáriért az utóbbi napokban sok támadás érte az Egyesült Államokban Izrael-barát elemzők, Közel- Kelet-szakértők és könyvkritikusok részéről, akik szerint a szerző egyoldalúan és több tényt illetően is tévesen elemzi a közel- keleti konfliktust. Az egykori amerikai elnök - akinek a nevéhez fűződik az Izrael és Egyiptom közötti 1979-es békemegállapodás és az ahhoz vezető Camp David-i egyeztetéssorozat - egyebek mellett azt állítja, Izrael-barát csoportok akadályozzák a nyüt vitát arról, hogy az Egyesült Államok müyen Közel- Kelet-politikát folytasson. Carter az izraeli rádiónak a napokban adott interjújában azt hozta példaként az apartheid-hasonlatra: a Jordán folyó nyugati partján olyan szabályok vannak érvényben, hogy az ottani több mint 200 zsidó települést összekötő utakon nem haladhatnak keresztül palesztinok. Ez szerinte az egykori dél-afrikai apartheid politika legkirívóbb eseteire emlékeztet. A 82 éves Carternek ez a 21. könyve, amely már a 7. helyre lépett előre a héten a The New York Times bestseller listáján. David Harris, az Amerikai Zsidó Bizottság nevű szervezet ügyvezetője arra figyelmeztetett: Izrael és az apartheid társítása nyomán felerősödhetnek azok a hangok, hogy az izraeli lobbi eltéríti az amerikai nemzeti érdekektől a washingtoni külpolitikát, és elfojtja az ennek hangot adó véleményeket. Kenneth Stein Közel-Kelet- szakértő, az atlantai Carter Központ munkatársa, volt igazgatója, a könyv megjelenése után lemondott. Azt állította, a könyv elferdíti a valóságot, tények hiányoznak belőle, ráadásul Carter több részt máshonnan emelt be tanulmányába, vagyis plagizált. Nem minden zsidó szervezet állt be a Cartert bírálók táborába. Michael Lerner rabbi, a Tikkun Közösség vezetője meghökkentőnek nevezte a kritikákat. Szerinte Carter nem nevezi Izraelt apartheid államnak, csak a ciszjordániai állapotokat jellemzi így. A volt amerikai elnök - aki korábban úgy nyilatkozott, hogy az amerikai közvélemény az Izra- el-barát nézeten kívül nemigen hall más álláspontot a Közel-Keletről - a kritikákra válaszolva azt mondta, továbbra is nagyra értékeli, hogy Izrael demokrácia, de vállalja, amit leírt, könyvét pedig vitaindítónak szánta. A szerző az MTI tudósítója , KOMMENTÁR Elszigetelődés LAKNER ZOLTÁN Nem telik el nap, hogy a magyar miniszterelnök ne hívná meg a politikai, gazdasági, társadalmi élet valamely fontos szereplőjét. A Fidesz és a KDNP nem vesz részt a megbeszéléseken, mert nem akarják kiengedni az elszigeteltségből a kormányfőt. Gyurcsány Ferenc többek között tényleg azért küldi sorra a meghívókat, hogy igazolhassa: az őszödi beszéd ellenére tárgyaló- partnerekre talál, nem mindenki szerint beteges hazudozó (Orbán Viktor a regnáló miniszterelnök nevét se ejti ki, csak ezt a minősítést). Az igazolási kísérlet nem eredménytelen. A Fidesz kissé lemaradt: szó sincs arról, hogy Gyurcsányt elszigeteltségben lehetne tartani, ugyanis egyáltalán nem elszigetelt. Találkozott a legkisebb parlamenti ellenzéki párt vezetőivel, a munkavállalók és a munkaadók küldöttségével, a legfontosabb határon túli magyar szervezetek elnökeivel. A megyei jogú városok polgármesterei és a megyei közgyűlések elnökei is elmentek hozzá. Inkább megmosolyogtató, mint komolyan vehető annak hangoztatása, hogy nem fideszes politikusokként, hanem önkormányzati vezetőkként mutatkoztak a kormányfő társaságában. A Fidesz nemzetközi téren is tehertételnek tekinti Gyurcsányt. Azonban a miniszterelnök megjárta az EU- és a NATO-csúcsot, az európai szocialisták portói kongresszusát, s nem omlott össze a magyar külpolitika a kritikák terhe alatt. Félreértés ne essék: ettől nem lesz jobb vagy rosszabb a hivatalban lévő magyar kormány, s a Fidesz továbbra is a legnépszerűbb párt Magyarországon. Ám a szereplők magatartása egymásra és egymás helyzetére is hat. Az, hogy a Fidesz irreális célt - azonnali kormánybuktatást - tűzött maga elé az önkormányzati választás után, végső soron hozzájárult a koalíció helyzetének stabilizálódásához. A tavaszi szocialista szavazók egy része visszamenekült pártjához, Gyurcsány alkalmassági mutatói felfelé kúsznak. Nincs kormányváltást követelő általános népharag. A kisebb pártok helyzetének megszüárdulása azt jelzi: az elégedetlenségnek, csalódottságnak se a Fidesz az egyetlen megjelenítője. • A magyarországi politika a kormány reformterveiről szól, amelyekre a Fidesz csak reagálni tud. Vagy még csak nem is reagál: például a román és bolgár állampolgárságú munkavállalók ügyében egyelőre nem ismert az álláspontja, de az egészségügyről se mond annál többet, hogy több pénzt kellene rá költeni. A kormány reformjairól kiderülhet, hogy rossz felé visznek. Ám az őszi események ismeretében a miniszterelnök sikernek könyvelheti el, hogy a reformok gyakorlati kipróbálására egyáltalán sor kerül. Orbán viszont lecövekelt. Előbb a történelmivé előléptetett önkormányzati választástól várta, most a népszavazástól vátja a kormány összeomlását. Pedig a Fidesz önkormányzati pozíciói révén már most jelentős befolyást gyakorolhat az országos politikára. Kényelmesen és különösebb kockázat nélkül nekifoghatna egy új program kidolgozásának, az árnyékkormány felállításának, hogy felkészülve várja az újabb parlamenti választást - legyen az bármikor. Újra vonzóvá válhatna a pártblokkok között tébláboló szavazók számára, ahelyett, hogy elszigetelődne tőlük. JEGYZET Tánclépésben előre TALLÓSI BÉLA Bosszankodtam az elején. Miért kell engem sújtani ezzel a rendkívül kiélezett konkurenciaharccal? Két fél közül az egyik biztos nyer, de én, a néző mindenképpen veszítek. Az én szempontomból érthetetlen, és dühít, hogy miért kell két hasonló műfajú műsort ugyanazon az estén sugározni. Miért nem enged az egyik fél, hogy nekem, nézőnek jó legyen? Hogy figyelemmel kísérhessem mindkét táncműsort, amelyeknek - akárha mindkettőben ugyanazokat a táncokat lejtik is - különböző a karakterük és a koncepciójuk. Az egyik sorozat ifjú tehetségeket kutat fel, nekem pedig megadja a lehetőséget, hogy részről részre felfedezzem, milyen kifinomult mozgással megáldott fiatalemberek, érzékeny, alázatos, szerény és kitartással küzdő táncosok vannak ebben a picike kis országban meg a határain túl, Marcelhá- zán is. Ettől a műsortól megkaptam a lehetőséget, hogy hétről hétre meghatódhassak azon: ez az érzékeny és lírai Dávid gyerek (Baranya Dávid) másfél-két percben egy fergeteges balett-eclogában kap szárnyakat a színpadon, s hogy ettől a gyönyörű repüléstől talán néhány emberrel több fogja azt mondani, nocsak, a balett nem is olyan nézhetetlen, aminél ki kell kapcsolni a készüléket. A másik műsor bulvárorien- táltabb: sztárokra építve azzal szórakoztat, hogy a még oly botlábú, darabos mozgású kedvencekből is heti gyúrással mit tud kihozni egy profi táncos. És itt nekem a profi táncos a fontos, nem pedig a táncra felkért, ismert személyiség, trendi szóval, celebrit teljesítménye. A profi táncos, aki nemcsak a reflektor- fényben bemutatott produkcióval nyűgöz le, hanem táncpedagógiai rátermettségével is, ahogy a próbateremben „betöri” a nem profikat. S azzal, ahogy ezzel az iszonyatos strapával, ami a tánc, megküzd. Sokat vesztenénk vele, ha a műsor lefutása után a képernyőről eltűnnének olyan, nemzetközi versenyeken is előkelő helyeken végző táncosok, mint Angyal András, Südi Iringó vagy Faluvégi András. Még valamiről szólnak számomra ezek a táncműsorok. Arról a kisugárzó gyengédségről, arról a szemlátomást erősödő rajongásról, amellyel ezek az egymás számára az elején ismeretlen táncosok adásról adásra közelebb kerülnek egymáshoz. Ve- télytársakként - hiszen versenyről van szó - is képesek társulattá kovácsolódni. De ez már csak így van a tánc vüágában.