Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-14 / 287. szám, csütörtök
vww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 14. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ 19 ezren haltak meg Csaknem 19 ezer ember, köztük megközelítőleg kétezer gyerek vesztette életét Szarajevó 1992 és 1995 közötti ostromában. Az ostromló szerb erők 14 milliárd eurónyi kárt okoztak a boszniai fővárosnak és lakosságának - közölte a héten a veszteségek felmérését végző szakértői csoport. Szinte folytonosan záporoztak Szarajevóra és 340 ezres lakosságára a tüzérség és a gépfegyverek lövedékei - mondta kedden a nyugati újságíróknak Duljko Hasic szakértő, aki tanulmányt írt a kérdésről az összegyűjtött adatok alapján. A 14 milliárd eurós összeg csak a közvetlen háborús károkat foglalja magába, a közvetetteket nem. Ugyancsak nem tartalmazza a leégett Nemzeti Könyvtár ritka és értékes könyveinek pusztulását vagy a Keleti Tanulmányok Intézetének megsemmisült régiséggyűjteményét. Hasic közlése szerint tanulmányának fő célja a tények megállapítása, de a mű esedeg hivatkozási alapja lehet kártérítési követeléseknek is. (m) Gyűrűzik a Siemens-botrány Tovább gyűrűzik, s egyre nagyobb méreteket ölt a Siemens-botrány. A müncheni hatóságok vizsgálati fogságban tartják a nagytekintélyű elektronikai cég igazgató tanácsának egyik volt tagját. Thomas Ganswindt ellen az a vád, hogy tudott a különböző fantomcégek létrehozásáról, illetve a megvesztegetési pénzek kifizetéséről, ám semmit nem tett ennek megakadályozásáért. Eközben a cég magyar leányvállalatát is érintő konszernnél folyó belső vizsgálatok kiderítették, hogy az úgynevezett „fekete csatornákon” keresztül, törvénytelenül kifizetett pénzek összege immár meghaladja a 400 millió eurót. A Siemens állítólagos adóhátraléka több mint 160 millió euró. A hatóságok a cég több mint tíz alkalmazottját vádolják azzal, hogy az elmúlt hét évben megrendelések elnyerése fejében megvesztegetési pénzeket utaltak át több európai, afrikai és ázsiai ország számára. Az átutalások elsősorban svájci, lichtensteini és osztrák bankszámlákon keresztül történtek. (MTI) Elrettentő atomfegyverek Simon Peresz izraeli miniszterelnök-helyettes szerint az arab országok nem akarnak „perzsa hegemóniát” a Perzsaöböl térségében. „Az arab országok, a szaúdiak, az egyiptomiak, a jordániaiak nem akarnak perzsa hegemóniát, ezt a törekvést csak két kétes csoport, a Hamász és a Hezbollah támogatja” - hangoztatta Peresz, hozzátéve, hogy „a perzsák egy évezreden át hiába próbálták erővel kitetjeszteni hatalmukat az öbölre”. Peresz, akit az izraeli nukleáris program atyjának tekintenek, egyúttal megerősítette: annak a ténynek, hogy egyesek félnek attól, hogy rendelkezünk nukleáris eszközökkel, elrettentő hatása van”, (m)- Miniszterelnök úr, akkor előbb mondja el, amit akar, aztán kitaláljuk hozzá a kérdéseket... (Peter Gossónyi rajza) Jövő évi költségvetés: nem a kiadások nagysága, inkább a struktúrájuk a gond Van miből osztogatni Robert Fico éveken keresztül ostorozta a Dzurinda- kabinet szerinte népnyűzó és őrült reformjait. Most ezen reformok kedvező hatásán lovagolva költekezhet, és építgetheti az általa ígért szociális államot. GÁL ZSOLT Szakállas bolgár vicc a rendszer- váltás idejéből: Todor Zsivkov az ország volt vezetője a diktatúra bukása után visszavonultan éli nyugdíjas napjait. Két nap után azonban elfogy a sajt a hűtőjéből, ezért elküldi a bejárónőjét vásárolni. A bejárónő hosszú órák után letörten tér vissza és közli, hogy sehol sem lehet sajtot kapni. Zsivkov erre kifakad: hallatlan, két napja vannak kormányon és már nem lehet sajtot kapni! A szlovák költségvetés elfogadását megelőző hétvégén Robert Fico miniszterelnök pártja, a Smer kongresszusán büszkén jelenti ki: a gazdaság növekszik, érkeznek a beruházók, és a kormány bebizonyítja, hogy a szociális állam és a szigorú fiskális politika igenis összeegyeztethető. Szlovákia nemzeti összterméke 2006 harmadik negyedévében valóban 9,8 %-kal növekedett az előző év hasonló időszakához képest. Ez az ország történetében rekordnak számít, és Szlovákiát gazdasági növekedés tekintetében az egész világ élvonalába emeli. Csakhogy Bulgáriában aligha azért voltak üresek az üzletek, mert két napja új vezetői voltak az országnak, s hazánkban sem azért növekedett rekordtempóban a gazdaság, mert Robert Fico két napja kormányfő volt. A példátlan mértékű gazdasági növekedés, a beruházók érkezése, a foglalkoztatottság növekedése és a munkanélküliség gyors csökkenése természetesen a megelőző Dzurinda-kormányok gazdaságpolitikájának a gyümölcse. Mindenekelőtt azoknak a reformoknak (egységes adó, elbocsátások megkönnyítése, a szociális juttatásokkal való visszaélések visszaszorítása, privatizáció, egészségügyi reform) a következménye, amelyeket korábban Robert Fico oly sokat szidott, és amelyek bírálatára építette populista kampányának tekintélyes részét. Paradox módon most a Fico-kabinet az általa kritizált reformok sikereit learatva osztogathat a Dzurinda kormány politikája következtében feltöltődött államkasszából. Sőt Ficónak még abban is igaza van, hogy a gondoskodó állam szociális kiadásainak a növelése ez esetben összeegyeztethető a költségvetési szigorral. Az állam adóbevételei ugyanis olyan gyors tempóban nőnek, hogy jelentősen meg lehet emelni a költségvetési kiadásokat, miközben csökkenthető a büdzsé hiánya. Ráadásul nőnek az uniós közös költségvetéséből érkező tételek is. A költségvetés méretével tehát nincs nagy baj, ezt az ellenzék is elismeri. Az adóbevételek a tavalyi 215 milliárdról 248 milliárd koronára nőnek. A pénzügyminisztérium még azt is megtehette, hogy 2,7 milliárddal megemelte az általános forgalmi adóból (DPH) várható bevételeket a kormánypárti képviselők által benyújtott módosító indítványok által okozott többletkiadás fedezésére. A központi költségvetés hiánya valószínűleg a tervezett 38,4 milliárd koronán belül marad, ez majd 20 milliárddal kevesebb az idei évre tervezettnél. A kiadások az idei évhez képest így is nőhetnek csaknem 20 milliárddal. Ha sikerül tartani a számokat, akkor a közszféra (állam, önkormányzatok és társadalombiztosítási alapok) összesített költségvetésének a hiánya a nemzeti összA Fico-kabinet most az általa kritizált reformok sikereit learatva osztogathat a feltöltött államkasszából. termék 2,9%-a (kb. 53 milliárd korona) lehet jövőre, és ezzel alatta marad a 3%-os uniós kritériumnak, ami az euróövezethez való csatlakozás feltétele. így tartható a közös európai pénz bevezetésének 2009-es céldátuma, és a visegrádi országok közül elsőként Szlovákia vezetheti be az eurót. Ez jelenleg már szinte természetesnek hangzik. Ha azonban valaki csak egy évtizede is ilyet állított volna - amikor Szlovákia szomszédjaival ellentétben nem kapott meghívót a NATO-ba és az uniós csatlakozási tárgyalások első körébe - akkor valamennyi, önmagára egy kicsit is adó elemző, hitetlenkedve csóválta volna a fejét. A 349 milliárd koronás költség- vetés méretével ellentétben annak összetétele már korántsem tekinthető ideálisnak. Főként a kormány prioritásaival van baj, egyrészt azokkal, amelyekre több pénzt adott, másrészt azokkal, amelyekre több pénzt ígért, de nem adott. A mezőgazdasági termelők uniós támogatásának kiegészítésére szánt összeg például 40%-kal emelkedik. S bár a Fico-kormány folyton a szociális igazságosságra hivatkozik, Szlovákiában mindössze a foglalkoztatottak 4%-a dolgozik az agráriumban. A költségvetés legnagyobb nyertese az egészségügy. Az ágazatba pumpált többletmilliárdokkal az a baj, hogy egy rossz struktúrájú rendszerbe áramlanak, amelyet ráadásul Rudolf Zajac reformjai után az új kormány megpróbál minél jobban visszaállamosítani. A jelenlegi egésszégügyi rendszerbe beletett újabb milliárdokat egyszerűen fekete lyukként nyeli el a rendszer, miközben sem az ágazat teljesítménye, sem a betegek és az ott dolgozók elégedettsége nem fog jelentősen javulni, sőt a kórházak adósságai valószínűleg tovább növekednek. Miközben az ország az agrárdotációkra és az egészségügyre szánt többletpénzt jórészt feléli, addig alig nőnek vagy egyenesen csökkennek a jövőbe mutató beruházásokra (felsőoktatás, kutatás-fejlesztés, tudásalapú társadalom, infrastruktúra) szánt összegek. A másik fő gond, hogy a kormány több irányba is elígérkezett, de a költségvetésbe nem tervezte bele ezeket a kiadásokat. Robert Fico jövőre is karácsonyi kiegészítő juttatást ígért a nyugdíjasoknak, de erre egy korona sem szerepel a költségvetésben. Az állam által biztosított polgárok után a kormány jelentősen megemelte az egészségbiztosítást. (Elvileg ebből kellene megemelni az egészség- ügyi dolgozók bérét.) Csakhogy egyelőre csak az első 3 hónapra van pénz, hogy útközben honnan varázsolnak elő újabb 4 milliárdot, rejtély. A vasútra vagy a bérlakásokra szánt többlet-százmilliókat is hiába keresnénk a büdzsében. A költségvetés rossz oldalait persze nem kell eltúlozni. Elég egy is kis nemzetközi kitekintés, hogy értékelni tudjuk a szlovák büdzsét. Elvégre nálunk még a Fico kormány viszonylag laza osztogatása is a nemzeti össztermék kb. 3%- ának megfelelő hiányt fog eredményezni. Eközben a szomszédos Magyarországon a „brutális megszorítások” után is több mint kétszer ekkora hiányt várnak. KOMMENTÁR Pótcselekvés MAL1NÁK ISTVÁN Csalódniuk kellett azoknak, akik azt várták, hogy a Baker-Hamilton bizottság jelentése valamiféle konszenzust teremt az iraki háború ügyében az amerikai politikában. Ellenkezőleg, jó ürügy volt arra, hogy a két tábor ismét egymásnak ugorjon, a konzervatív és a liberális sajtó leszedje egymásról a keresztvizet. Hiába volt kétpárti a bizottság, olyat is lehetett olvasni, hogy a jelentés nem is Irakról, hanem az amerikai belpolitikáról szól. A Ifié Washington Post pedig azt írta, Irak már nemcsak az amerikai politikai elitet osztja meg, hanem az egész nemzetet. Azt mindenképpen hangsúlyozni kell, az iraki síiták és kurdok is elutasítják a jelentés két kulcselemét. Az egyik a harcoló alakulatok kivonása 15 hónapon belül, a másik az iraki kormány megbüntetése, ha nem tudja fokozatosan átvállalni a rendteremtést. A harmadikban pedig már a nemzetközi politika főszereplői sem tudnak egyetérteni, ez a diplomáciai nyitás Irán és Szíria felé. Izrael ezt elveti, érthetően tart attól, hogy lényeges fordulat következhet be az USA közel-keleti politikájában. Blair brit kormányfő, aki eddig ingadozott ez ügyben, tegnapelőtt, a teheráni holokauszttagadó konferencia kapcsán már arról beszélt, hogy az Ahmadinezsád-féle Iránnal semmilyen tárgyalásokat sem lehet folytatni. Németország viszont támogatná a párbeszédet, s hajlandó lenne közvetítői szerepet is vállalni. Csak egy dologban ért mindenki egyet: Irakban a helyzet rendkívül súlyos. Bush és tanácsadói köre azt már elutasítja, hogy az iraki háborút végleg elvesztették. Mire lehet számítani? Bush az egész hetet az új iraki stratégiáról szóló szakértői tanácskozásokkal tölti. Legutóbb nyugalmazott tábornokok nem tanácsolták neki a csapatok csökkentését. Az elnök konzultálni kíván még az iraki katonai parancsnokokkal, s a Baker-Hamilton bizottságéhoz hasonló elemzést készíttet a Pentagonnal és a nemzetbiztonsági minisztériummal. Ennek alapján egyesek szerint még karácsony előtt körvonalazhatja a nyilvánosság számára az új Irak-politikát, mások szerint ez csak a jövő évben várható. Személy- cserékre is számítani lehet, többen sürgetik, az elnök alakítsa át nemzetbiztonsági kabinetjét, a Rumsfeld helyére került új védelmi miniszter, Robert Gates részéről pedig arra is számítani lehet, hogy új embert állít a vezérkari főnökök egyesített bizottságának élére. A Baker-Hamüton bizottság azért nem tudta teljesítem a csodavárók igényeit, mert Irakban már nincs jó megoldás, de legalább úgy festett a dolog, mintha valami történne. Érvényes a közmondás: ha valamit nem akarsz gyorsan megoldani, hozz létre egy bizottságot. JEGYZET Hús és hús NÉMETH ZOLTÁN Nem tudom, felfigyeltek-e arra, hogy kultúránkban mennyire felértékelődött a hús szerepe. Hogyan lehet a leginkább gyarmati sorban tartam például a nőket? Olyan szépségmintákat kell rájuk erőltetni, amelyeket „önként”’ fogadnak el, de amelyek szinte megvalósíthatatlanok. A női testeken a női hús átszabásának hatalmi mintázatait követhetjük, amelyeket a média, a divat, a reklámok világa erősít. És nemcsak mellnagyobbításról, ajakátszabásról, ráncfelvarrásról van szó, hanem egyre merészebb logikát Tcövemek az intimtájakon végezett plasztikai műtétek, vagyis a nemiszervek átszabásai és megregulázásai. A hús, vagyis a test így saját kultúránk hatalmi erővonalait képezi le: annak kérdését, hogy ki diktál kinek és milyen céllal. Nem tudom, felfigyeltek-e rá, hogy kultúránkban a hús túltermelése egészen hihetetlen méreteket öltött. Elhízott emberek, egyre elhízottabb gyerekek teste árulkodik a mozgás visszaszorulásáról és visszaszorításáról. Az ipar számára már csak azért is fontos az emberi hús túltermelése, mert az egyrészt magába fogadja az élelmiszeripar termékeit, másrészt pedig az egészséges életmódot reklámozó iparágazatok produktumait. Hogy micsoda óriási pénz van mindkettőben, arra szót sem érdemes vesztegetni - gondoljunk csak az utóbbi esetében azoknak a reklámoknak az óriási mennyiségére, amelyek különféle, újabbnál- újabb és hatékonyabb tornaszereket, fogyasztótablettákat, holtbiztos fogyókúraprogramokat kínálnak. Nem lennék meglepve, ha összeállna a három ágazat: reggel eladjuk neki az elhízáshoz vezető élelmiszert, délben megtömjük a fejét a tökéletes test médiaképeivel, este pedig megvetetjük vele a fogyasztótablettát és a hasizom-erősítő szobabiciklit. Eddig csak az emberi húsról volt szó. Manapság persze több szó esik arról a lejárt szavatosságú állati húsról, amelyet tonnaszámra címkéztek át, most pedig öntik ki, semmisítik meg. A lejárt szavatosságú hús kapcsán elsikkad a kérdés: ilyen óriási mértékű a túltermelés az állati húsból is? Állatok ezrei pusztulnak el értelmetlenül, csak azért, hogy dögkutakban, földhányások alatt végezzék? Ilyen a mi kultúránk, ez a civilizációnk? Jaj, hát persze, majdnem elfelejtettem! Nincs itt probléma. Futószalagon készült emberek ölnek futószalagon készült állatokat. Hús és hús. TALLÓZÓ THE GUARDIAN Kicsi és rosszul felszerelt az Irakban és Afganisztánban állomásozó brit kontingens - írta a londoni lap. Az újság szerint a brit alsóház védelmi bizottsága megállapította: az iraki és afganisztáni hadműveletek döntő szakaszhoz érkeztek, és a kitűzött célok elérését nem kockáztatja az ottani egységek állapota.
