Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-08 / 282. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 8. Vélemény és háttér 7 KRONOLÓGIA Híres temetések 1988. július 7. - Budapesten, a Farkasréti temetőben tisztelgők ezrei előtt végső nyughelyére kísérték Bartók Bélának az Egyesült Államokból hazahozott hamvait. 1989. június 16. - Nemzeti gyásznap keretében temették el Nagy Imrét és mártírtársait. Nagy Imre, Gímes Miklós, Maiéter PÁ1, Lo- sonczy Géza és Szilágyi József ravatalánál a Hősök terén 250 ezer ember vett búcsút a törvénytelenül kivégzettektől. 1989. július 14. - Budapesten eltemették Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt nyugalmazott elnökét. 1990. február 19. - Budapesten ezrek búcsúztatták a New Yorkban február 9-én elhunyt Karády Katalin színésznőt. 1991. május 4. - Az esztergomi bazilikában ünnepélyes gyászmisén és vüági megemlékezések mellett végső nyugalomra helyezték Mind- szenty József bíboros, hercegprímás Mariazellből hazahozott hamvait. 1993. szeptember 4. - A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kenderesen, a családi sírboltban újratemették Horthy Miklós egykori kormányzó és felesége Purgly Magdolna, valamint fiúk, ifjabb Horthy Miklós földi maradványait. 1993. december 18. - Budapesten a Fiumei úti temető Nemzeti Sírkertjében nemzeti gyásznap keretében - gyászolók tízezrei kíséretében - eltemették Antall József miniszterelnököt. 1996. november 30. - Kabos Gyulának, az 1941-ben az Egyesült Államokban elhunyt legendás színművésznek földi maradványait a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. 1998. november 6. - Tolnay Klári kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művészt a Farkasréti temetőben temették el. 2001. január 20. - Több ezres tömeg kísérte utolsó útjára a tragikus körülmények között elhunyt Zámbó Jimmy popénekest. 2001. február 2. - Sinkovits Imrét, a Nemzet Színészét helyezték végső nyugalomra az Óbudai temetőben. 2002. április 13. - Gyászolók ezrei kísérték utolsó útjára Hofi Géza Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt a Farkasréti temetőben. 2003. november 6. - Hatalmas részvét mellett temették el a Farkasréti temetőben Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívót. 2006. augusztus 25. Végső nyugalomra helyezték Zenthe Ferencet, a nemzet színészét, akit családtagjai, pályatársai és tisztelői kísértek utolsó útjára Budapesten, a Farkasréti temetőben. 2006. december 7. - a Szent István-bazilikában felravatalozták Puskás Ferencet, a világ egyik legjobb futballistáját, akitől december 9-én ugyanitt római katolikus gyászszertartással vesznek végső búcsút. (MTI)- Már alig várom, hogy áttérjünk az eruóra! (Peter Gossányi karikatúrája) A felsővezetők szerint nincs gazdasági válság Magyarországon Krízisben a gazdaság? Nem beszélhetünk válságról, de az államháztartás ugyancsak rossz állapotban van - vélik a Figyelő és a Szonda Ipsos közös kutatásában 2006. novemberében megkérdezett magyar vezetők. Az 500 legnagyobb árbevételű cég vezetőihez juttattak el on-line kérdőívet, akik közül 178- an válaszoltak. MTl-HÁTTÉR A cégirányítók optimistábban látják a gazdasági és politikai helyzetet, mint a lakosság. Az őszi események nem befolyásolják jelentősen Magyarország gazdasági megítélését, ugyanakkor a megkérdezettek csak alig 25 százaléka tartja elégségesnek a konvergencia-programban foglaltakat ahhoz, hogy a magyar gazdaság tartósan egyensúlyi pályára kerüljön, derül ki a kutatásból. A menedzserek közel fele a két párt közötti kiegyezést látja a legfontosabbnak, ám alig 4 százalékuk tartja kivitelezhetőnek ezt. A menedzserek körében a morális és a politikai válság egy 100-as skálán „csupán“ 53, illetve 54 pontot kapott, míg a lakosság között ez az arány 63, illetve 69. A két csoportnak az államháztartás válságos állapotáról alkotott véleménye között a legkisebb az eltérés, a válságindex a lakosság körében 78 pont, míg a vállalatvezetőknél 72 pont. A legnagyobb különbség ugyanakkor a gazdasági válságról alkotott vélemények között van: a lakosság 70 pontos értéket, a megkérdezett vezetők viszont 41 pontot adtak arra, hogy a magyar gazdaság az általános válság tüneteit mutatja. A jelenlegi magyar közállapotokról - beleértve a gazdaság, a morál és a politika világát is - a válaszadók között az átlagosnál kritikusabb véleményt fogalmaztak meg a vidéki és az évi 25 milliárd forintnál kisebb forgalmú cégek irányítói. A legnagyobb magyar vállalatok vezetői szerint a 2006os választási csatározások, a költségvetési hiányt csökkentő megszorítási intézkedések híre, ületve az utcai zavargások nem befolyásolták sem a külföldi tőke beáramlását, sem Magyarország hitel- minősítési besorolását. A megkérdezett cégvezetők 71 százaléka szerint a következő hónapokban lényegesen nem fog változni Magyarország hitelminősítése, sőt, 16 százalékuk úgy gondolja, hogy javulni fog a besorolás, míg 11 százalékuk számít leminősítésre. A hazai TOP 500-ba tartozó cégek vezetőinek 58 százaléka nem tartja elégségesnek a konvergencia-programban megfogalmazott törekvéseket, s csak alig negyedük tekinti kielégítő megoldásnak az abban szereplő elképzeléseket a magyar gazdaság tartós növekedési pályára állításához. Az állam- háztartás állapotát rendkívül kritikusnak ítélők 80 százaléka úgy véli, hogy a kormányprogram és a konvergencia-program együttesen nem lesz elég a magyar gazdaság talpra állításához, illetve a tartós növekedés megalapozásához. VISSZATEKINTŐ 15 éves a Független Államok Közössége MTl-HÁTTÉR Tizenöt éve, 1991. december 8-án közleményben tudatták a világgal Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország vezetői, hogy „a Szovjetunió mint a nemzetközijog alanya és mint geopolitikai realitás többé nem létezik”, egyben háromoldalú egyezményt írtak alá a Független Államok Közösségének (FÁK) megalakulásáról. A Szovjetunió 1922. december 30-án jött létre, amikor az I. szovjetkongresszus jóváhagyta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakításáról szóló nyilatkozatot és szerződést. Többszöri átalakulások, átszervezések nyomán 1961- re a Szovjetunió 15 szövetséges köztársaságból, 2Ö autonóm köztársaságból, 7 autonóm területből és 10 nemzetiségi körzetből állt. Az 1991-ben hatvankilencedik évét számláló birodalom összeomlása már évek óta érlelődött: a 80-as évtizedre nyilvánvalóvá vált, hogy a szocializmusként hirdetett társadalmi formáció kimerítette tartalékait, a gazdasági pangás, a hiánygazdálkodáson alapuló, tervutasításos gazdaságpolitika előbb- utóbb társadalmi kataklizmába torkollik. A rendszer társadalmi- gazdasági-politikai alapjainak megreformálására Mihail Gorbacsov tett egy utolsó kísérletet a peresztrojkának nevezett nagyszabású programjával, ám mint azt az 1991. augusztusi puccskísérlet és annak következményei mutatták, a konzervatív erőknek mindez túl soknak, a határozottabb, a nemzeti megújulást is sürgetők számára viszont kevésnek bizonyult. 1989-1991 között a szovjet szövetségi köztársaságok, valamint a keretükben létező autonóm egységek a nagyobb politikai-gazdasági önállóság kiépítésének igényével sorra szuverenitási nyilatkozatokat tettek. 1991. március 17-én a Szovjetunióban népszavazást rendeztek a föderáció jövőjéről. A185 millió választópolgárból mintegy 147 millióan járultak az urnákhoz, 76,4 százalékuk a szövetség fenntartása mellett. Hat tagköztársaság: a balti államok, Örményország, Grúzia és Moldova bojkottálták az össz-szövetségi referendumot. Az 1991. augusztusi puccskísérlet után a helyzet gyökeresen megváltozott. Gorbacsov - meg- mentője, Borisz Jelcin orosz elnök jóvoltából - ideig-óráig visszatérhetett a hatalomba, de szembe kellett néznie a megmásíthatatlan ténnyel: a központ (s vele az államfő) meghatározó szerepe a köztársaságokkal szemben végleg a múlté lett. Borisz Jelcin orosz, Leonyid Kravcsuk ukrán államfő és Szta- nyiszlav Suskevics fehérorosz parlamenti elnök 1991. december 8-án találkozott a fehéroroszországi Breszt mellett. Kimondták, hogy a Szovjetunió nem életképes többé, s kifejezték szándékukat, hogy helyébe egy hármas szövetséget hoznak létre minszki koordinációs központtal. Egyetértettek abban is, hogy bármely volt szovjet köztársaság vagy más állam csatlakozhat a nemzetközösséghez. December 21-én a kazahsztáni Alma-Atában a baltiak és Grúzia kivételével (később Tbiliszi is tag lett) az összes volt szovjet tagköztársaság csatlakozott a FÁK-hoz. A Szovjetuniónak a kegyelemdöfést Mihail Gorbacsov december 25-i bejelentése adta meg, amelyben lemondott szovjet államfői tisztségéről. KOMMENTÁR Üveggyöngyjáték S1DÓ H. ZOLTÁN Tegnaptól működik az újabb motorgyártó üzemegységgel bővülő Zsolna melletti KIA autógyár, a gazdaság idén 7 százalék feletti növekedést produkál, az átlagbérek az infláció ütemét meghaladóan nőnek, 8 éve nem tapasztalt mélységbe esett vissza a munkanélküliek aránya - ez az ország nyugati felének sikertörténete egyetlen nap alatt közzétett információinak tükrében. A lendület nem művi, nem statisztikai hókuszpókuszok eredménye, nem az államadósságot terhelő hitelinjekciók doppinghatása, hanem a korábbi kormányzati ciklus reformjainak lassan beérő gyümölcse. Az már más kérdés, hogy most egy másik politikai garnitúra gyűjtögeti a kötényébe az érett terményeket. Robert Fico hawaii-szigeteki hullámlovasként lovagolja meg a sikert, szörfdeszkáján egyensúlyozva osztogatja a vártnál gyorsabb gazdasági növekedés hozadékát. Az év vége közeledtével a 2007- es állami költségvetéshez tartozó törvények révén jóléti csomagot bontott ki, melyből hosszú idő után nem korbács és szénkocka hullott ki, hanem olcsóbb gyógyszer, nagyobb támogatás az első gyermek után, kedvezőbb feltételű jelzáloghitel a fiataloknak, valamint kiterjesztett hatósugarú lakástámogatás a rászorulóknak. És hogy a zsigerből irigykedők sokaságának is dobjon egy csontot, a parlamenttel elfogadtatta a távolról sem csak a milliomosokat sújtó, rögvest ügyeskedésnek teret adó milliomosadót. Ha tételesen megvizsgáljuk a Smer által kiötlött juttatásokat, akkor máris felfeslik a csillogó szövet. Az adócsökkentés révén kivitelezett olcsóbb gyógyszer évente átlagosan legfeljebb ha 50 korona könnyebbséget okoz a polgároknak, az alacsonyabb kamatú és szigorú feltételű jelzálog csak 5 évre szól, a milliomosadó pedig maximum 1 milliárd korona többletbevételt jelent - az is csak 2008-tól érződik. Ez bizony nem sok ahhoz képest, hogy Ján Pociatek pénzügyminiszter a minap belenézett az adóbevételek kasszájába, ahol számára váratlanul a tervezettnél 2,7 milliárd koronánál többet talált. Az osztogatások értéke tehát nem több, mint a hajdani gyarmatosítók bennszülötteket megtévesztő üveggyöngyeinek ára. A költségvetés eddigi vitájából kiderül, a kormánykoalíció korábbi vérbő elképzelései, pénzügyi szertelenségei a háttérbe szorultak, s bár a 19 százalékos egykulcsos adó némileg megsérült, a lendületes gazdasági fejlődésnek kedvező hátszelet biztosító Dzurinda-féle reformcsomagot nem szedték ízekre. Ha a most tapasztalható mértékletesség, visszafogott bőkezűség mögött tudatos koncepció húzódik meg, akkor a Fico-kormány átírja a Puskás Ferencnek tulajdonított, kis pénz, kis foci tételt a következőre: kis pénzért nagy népszerűség. JEGYZET Elmúlt? PUHA JÓZSEF „Elmúlt, hát elmúlt, viszlát jóbarát” - szólt a Megasztár első szériájának búcsúdala. A hétvégén elbukott polgármesterjelölteknek is el lehetne énekelni a slágert. Sőt, nekik kétszer egymás után. Ők a valódi vesztesek ugyanis, nem a kiesett megasztárok. A tehetségkutató műsorból való távozás - az idejekorán történt is - még hozhatott csodás pályafutást, az esetében viszont, aki a polgármesteri székért folytatott harcban maradt alul, a hőn áhított karrier négy évre meghiúsult. Hacsak nem lesznek előrehozott választások... Szóval a mi veszteseink a megasztárokkal ellentétben valóban veszítettek, és nem is keveset, hiszen jól tudjuk, a polgármesteri állás vonzó, és hovatovább egyre vonzóbb. A győztesek tehát elfoglalják széküket, a vesztesek pedig félreállnak, gondolom, szeretnék, ha álmukban sem jönne elő a csatavesztés. Azt tanácsolom, jobb, ha mi, választók is elfelejtjük a helyhatósági választást, az egész hercehurcát, nem jó a sok ígéretet eszünkben tartani, mert akkor tudni fogjuk, hogy mi minden nem valósul meg közülük. Csakhogy egy ideig még nem boríthatunk rá fátylat. A rengeteg billboard, a legelképesztőbb helyekre felragasztott plakátok feltehetően még hónapokig emlékeztetni fognak a választásra. Szülővárosomban például csak a közelmúltban távolították el a 2002- es voksolásra buzdító szórólapféleséget egy használaton kívüli fagyialtos bódé faláról, pontosabban a bódét távolították el. Egy bácsi előnytelen fotója volt rajta, a fotóval ijesztgetni lehetne a rosszcsont gyerkőcöket. Az idei helyhatósági választásokon szerencsére a fotókkal és öltözékkel már nem volt probléma - legalábbis szerintem -, valószínűleg mindenki szerzett magának profi fotóst, talán még stylistot is, a jelmondatokkal, szlogenekkel azonban annál több gond akadt. Csak egy épkézláb volt köztük. A legjobban az tetszett, amely tükörfordításban azt hirdette, hogy Pozsony város lesz az emberek részére. Miért, most nem az? Jobban belegondolva, néha tényleg olyan érzésem van, mintha emberszámba sem vennének. Egy másik hirdetésen egy pöffeszkedő úriember mellé azt írták, hogy Pozsony óvárosa jó polgármestert érdemel. Nem semmi - eldöntötte magáról, hogy ő a jó. Mint jeleztem, szerencsére akadt egy tökéletes jelmondat is, az egyik fővárosi autóbusz hátoldalán. Humoros volt, és előremutató. A polgármesterjelölt fotója alatt a következő mondat szerepelt: földgázzal működöm. (Jazdím na zemny plyn.) Feltételezem, hogy a felirat elsősorban a járműre vonatkozott, de a jövő bizonyára a földgázzal működő polgármestereké lesz. Ezt érdemes megfontolni a most veszített jelölteknek. Addig is, viszlát jóbarát, mert ugyebár elmúlt. Ennek megfelelően, tessék eltüntetni a plakátokat a közterületekről! Győztesekét, vesztesekét egyaránt.
