Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-06 / 280. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 6. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Toleránsabbak a románok A határon túli magyaroknak nyújtott magyarországi támogatást illetően egyre több román viszonyul pozitívan - állapítja meg egy romániai közvélemény-kutatás. A felmérés szerint Románia lakosságának 56 százaléka már felismeri, hogy saját kultúrájának van alternatívája, más közösség kultúrájában is jól érezheti magát. A felmérés szerint a kedvező jelenségek közé tartozik, hogy nem gyarapodott számottevően a kisebbségek iránt előítéletekkel viszonyulok száma. Ugyanakkor kiderült, hogy magas Romániában a homoszexualitást elutasítók aránya, (m)- Híreink röviden: a kormány visszavonta a kritizált jelölteket. További lépésekről a holnapi sajtóvisszhang alapján dönt. (Peter Gossányi rajza) Fennáll a veszélye, hogy a vajdasági magyar pártok széthúzásuk miatt elveszíthetik magyar választóikat Homokóra és iránytű Lassan befejeződik ez az esztendő is, idő viszont alig marad a számvetésre, hiszen bő másfél hónap múlva parlamenti választásokat tartanak Szerbiában. Eredményük akár sorsdöntő lehet az ország számára. S1NKOV1TS PÉTER Az EU, mindenekelőtt pedig az USA szemmel láthatólag eltökélte magát, hogy e balkáni térségben erőteljes segítséget nyújt a demokratikus erők stabil hatalma érdekében. A polgárok számára is világos jelzésként emiatt halasztották el a Koszovó tartományjövőbeli státusát meghatározó döntés nyilvánosságra hozatalát, ugyanakkor - némi meglepetésre - nyitva hagyták Belgrad számára a NATO-békepart- nerséghez való csatlakozás esélyét is. Mindez máris érezhetően hátrányos helyzetbe hozta a radikálisokat (a lakosság egyharma- da támogatja őket), valamint a Milosevics nevével fémjelzett szocialistákat. Nem véletlen, hogy a cirkuszolásra mindig hajlamos Seselj csetnikvajda is éppen most tartja látványos hágai éhségsztrájkját... Az itt élő magyarság közszereplőinek e viszonylagosan kedvező pillanatban kellene az alapvető érdekeinek megfelelő pozíciókért megküzdenie, ám a hosszabb ideje kísértő problémákon ez alkalommal sem sikerül túllépni. A közveüen előzmények sorából említsük meg, hogy ez év tavaszán a vajdasági magyar civil szervezetek egyesülése már megpróbálta egy asztalhoz ültetni magyar pártjainkat, de a kísérlet sikertelenül zárult. Hasonlóképpen az a szellemes akció is, mely szerint a „civilek” néhány hétre rá lejárt homokórákat postáztak a pártvezetőknek. Mindez azért felettébb zavarba ejtő, mert mindenki számára világos, hogy egyrészt az itteni kisebbségi intézmények működéséhez szükséges anyaországi támogatások az elkövetkező időszakban alaposan megcsappannak, másfelől pedig nyüvánvaló az is, hogy az új szerbiai alkotmány minimális szalonképességére mégis ügyelő Belgrad további többletjogok megadására nem lesz hajlandó. A vajdasági magyar közvélemény joggal várta el, hogy ebben a szituációban pártjaik a közös nevezőre hozható ügyekben összehangoltan lépnek fel, ám a közelítés kényszere nem mutatkozott elégségesnek. Ez annál is inkább megdöbbentő, mert a pártprogramok között alig található lényeges eltérés. Jobb képlet -híján ezért hajlamosak vagyunk eme összeférhetetlenségben személyi okokat látni. A Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) évek hosszú sora óta Kasza József irányítja, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot (VMDP) Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét (VMDK) Páll Sándor, a pártként tevékenykedő, de csak szövetségként bejegyzett Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ) pedig a Magyarok Világ- szövetsége vezetőségében is szerepet vállaló Rácz Szabó László. Tényleges (országos szinten is mérhető) erőt közülük csak a VMSZ képvisel, amely viszont veszített önkormányzati pozícióiból. A VMDP markáns (és követA vajdasági magyarok mind többen szimpatizálnak az európai nyitást propagáló más (nem magyar) pártokkal. kezetesnek mondható) politizálása ellenére képtelen jelentősebb tömegek megmozgatására, míg a VMDK-nak inkább csak Óbecsén, az MPSZ-nek pedig Zentán lel- hetőek fel támogatói. Ha e szét- szabdaltsághoz hozzáadjuk még, hogy az elektorok által megválasztott Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) megbízatási' időszaka is éppen lejárt (ez időtájt már csak „meghosszabbított munkaidővel” és megcsonkult jogkörökkel működik), akkor különösebb jóstehetség nélkül megállapítható, hogy az itt élő magyar népesség iránytű nélkül maradt. Ezt az űrt - jól-rosszul - egyelőre a sokat bírált, s a pártok nyomásával szembeszegülni próbáló Magyar Szó tölti be. (Egy napilap persze alakíthat közvéleményt, de politikát már nem.) Közben pedig sorjáznak a furcsaságok, a VMDP például továbbra is keményen bírálja az MNT legitimitását, de nem okozott számára problémát, hogy a tanács sajtóbizottságában megüresedett helyet a párt egyik vezető tagja töltse be. Most persze mindenkit az érdekel, hogy mi fog történni. Nos, prognosztizálható, hogy a január 21-én megtartandó parlamenti választásokat követően a VMSZ-nek négy-öt képviselője lesz a szerb szkupstinában, így akár kormányzati tényezővé is válhat. A kampányban kettes szövetségként induló VMDP és VMDK szinte teljesen esélytelen. Később azonban helyhatósági választásokat is tartanak Szerbiában, s komolyak a kételyeink, hogy az egykoron nyolc magyar önkormányzatot magáénak tudó VMSZ megőrzi-e a jelenlegi négyet, vagy tovább veszíti befolyását. Mert ne feledjük, hogy a (magyar) pártok teljesítőképességében igencsak csalatkozó, meg az összefogásukat bírálóan hiányoló vajdasági magyarok közül mind többen szimpatizálnak az európai nyitást meg a tartományi többletjogokat propagáló más (nem magyar) pártokkal. A holland védelmi miniszter az egykor Srebrenicában szolgáló katonákat méltatta Kitüntetés Srebrenicáért MTl/REUTERS-ÉRTESÜLÉS Henk Kamp holland védelmi miniszter hétfőn kitüntette azokat az egykor a boszniai Srebrenicában szolgáló katonákat, akiknek kivonása 1995-ben az ENSZ által védett övezetből 8000 muzulmán lemészárlásához vezetett. Kamp a hollandiai Assen városában méltatta az egykori Dutch- bat zászlóalj 500 tagjának tevékenységét. Emlékeztetett arra, hogy „rendkívül nehéz” körülmények között szolgáltak, és éveken át igazságtalanul őket vádolták azért, ami a muzulmán enklávé- ban történt. A miniszter egyben emléktáblát leplezett le az asseni laktanyában. Az 1992-95-ös boszniai háború idején Srebrenicát egy ENSZ- mandátum alatt szolgáló 850 fős holland egység őrizte. A könnyű fegyverzettel ellátott holland katonák, légierő-támogatás híján, arra kényszerültek, hogy átadják az enklávét a boszniai szerb erőknek, akik ezt követően végrehajtották a második világháborút követő időszak legszörnyűbb európai tömeggyilkosságát. A hivatalos vizsgálatok felmentették a holland katonákat az ügyben. Boszniában értedenséggel és megdöbbenéssel fogadták a holland katonák kitüntetését. A szarajevói kormány hivatalos tiltakozást adott át a holland nagykövetnek. Haris Süajdzic, a boszniai elnökség muzulmán tagja szerint a holland zászlóalj kitüntetése nyomán úgy tűnik: hiába halt meg Szlobodan Müosevics, Jugoszlávia egykori szerb elnöke, az ő elképzelései tovább élnek és kezdenek törvényessé válni. Karadzsics volt boszniai szerb vezető portréjával tiltakoztak a Srebrenicában szolgáló holland katonák kitüntetése ellen. (CTK/AP-felvétel) KOMMENTÁR Mindent a közjóért! NAGY ANDRÁS Robert Fico olyan mértékben testesíti meg a populista politikus prototípusát, hogy azt iskolában kellene oktatni. Próbáljuk csak meg egyszerűen végigfutni az elmúlt pár nap legfontosabb politikai eseményeit és azt, hogyan vélekedett róluk a kormányfő. Ezekből is pü- lanatokon belül kiderül, hogy Fico számára a kormányzás nem más, mint a tömegek elvárásainak való megfelelni vágyás. Az emberek nem szeretik azt hallani, hogy külföldön katonáik halnak meg egy olyan országban, melyhez gyakorlatilag semmi közünk sincsen. Robert Fico érti a nép szavát, ezért ő sem szeretné, ha Afganisztán déli területeire irányítanák át a szlovák aknamentesítő egységet. De annyi mersze már nincs, hogy ezt meg is metje mondani a stratégiai partnereink állam- és kormányfőinek. Éppen ezért sunyi módon az államfőt küldi maga helyett Rigába a NATO-csúcsra, magyarázkodjon a partnereknek ő, a miniszterelnök inkább egy bányász temetésén vesz részt. Aztán itthon mindenkinek elmondja, hogy NATO ide vagy oda, katonákat sehova nem küldünk. Az állami vállalatok felügyelő- és igazgatótanácsainak tagjait a gazdasági miniszter nevezi ki. Ebben az országban nem sokan akadnak, akik elhinnék, hogy Robert Fico nem tud ezekről a személyekről. Persze, nem mindig az ő emberei, de nyüván kap mindenkiről egy káderlapot. Ő meg inkább kivár. Hagyja, hogy megválasszák őket, aztán utólag majd az alapján nyilatkozik, hogy befogadta-e az illetőt az emberek gyomra és a média. Ha igen, akkor nem szól, ha nem, ő a leghangosabb. Mást márt be, vagy a koalíciós partnerre mutogat. Neki ez a legjobb módszer. A hosszú távú célokat simán beáldozza a rövid távú sikerekért. Azzal dicsekszik, hogy megakadályozta a villamos áram árának januári emelését, de arról nem beszél, hogy a közel 400 milliós hiányt az Énei nem ingyen nyeli le. Az olasz vállalat- csoport elnöke jelezte, hogy jóindulatuk jeleként ezt a veszteséget most vállalják. De műiden épeszű ember tudja, hogy egy ekkora vállalatnak nincsen jóindulata. Robert Ficónak viszont jobb ez, mert tudja, az emberek nem örülnek az áremelésnek. Ugyanúgy nem akarnak majd több pénzt fizetni az üzemanyagért, a gázért, kevesebbe kerüljön a tej, legyen magasabb a nyugdíj, több a segély, szebb a jövő, melegebb a nyár és hidegebb a tél. Vajon ezt is bevállalja nekünk Robert Fico? JEGYZET tette a telefont. A testvér újra hív, Józsi most már mérgesen szól bele, újra szlovákul: Ved’ som ti povedal, ze teraz nemőzem, vagyis hogy mondtam már, hogy most nem lehet, és már rakja is le a telefont. A testvér megdöbben, egyszerűen nem érti, Józsival mindig az anyanyelvén beszélgettek, mi történhetett vele. Ázon- nal hívja a szülőket, akik kétségbeesnek, fiuk minden bizonnyal emberrablók fogságába esett, de legalábbis drogozik, próbálják hívni, de a telefon ki van kapcsolva. Józsi este jelentkezik. Bocs, mondja, elfelejtettem hívni, új munkahelyem van, új csoportba kerültem. Na de miért szlovákul beszéltél? Túdjátok, ezek mind románok, utálják a magyarokat, azt hiszik, szlovák vagyok, nem ajánlatos magyarul beszélni előttük, mert még átkattan nekik, aztán megnézhetem magam. Na ugye, azért mi, keleteurópaiak is képesek vagyunk a meglepetésekre! Hiszen az álom, nyugati álom egyre több keleti munkavállaló számára érhető el. Csak egy kis szerencse, s az ember a jólét és tolerancia világában találja magát, amely átformálja az előítéletek fogságában tévelygőt. A sokszínűség, a kultúrák együttélése, a nyelvek keveredése olyan pozitív világról tudósítanak, amely az európaiság legjobb hagyományait követi... Kulturális csere NÉMETH ZOLTÁN Az álom, a nyugati álom egyre több keleti munkavállaló számára érhető el. Egy kis nyelvtudás, hozzáértés és szerencse, s máris egy nyüzsgő, óriási munkaerőpiac kellős közepén találja magát az ember. Ja igen, persze, ezek a személytelen struktúrák azért nem így jelentkeznek: mindennek emberi arca van. Munkásszállók, közösen bérelt szobák, marokkói, észt, lett, török, afgán, orosz vendég- munkások, kultúrák és nyelvek keveredése. Fábián Nóra A nagyváros meséi című novellás- kötetének helyszíne ez: egyszer sokszínű, izgalmas mikrotársa- dalom, máskor a kicsinyes bosszúállások vüága. Legyen az alábbi történet főszereplője József, azaz Joe, a fiatal szlovákiai magyar munkavállaló, aki körülbelül két hónapja dolgozik Londonban, de már egy hete nem adott életjelet magáról szüleinek, testvéreinek. Az egyik délután aztán az egyik testvér felhívja Józsit, mi van vele, de az megdöbbenésére szlovákul szól a készülékbe: Teraz nemőzem hovorit’, vagyis hogy most nem beszélhetek. Mire első meglepetésében szólni tudna az illető, Józsi már le is FIGYELŐ Rosszul írjuk ? Az Európai Központi Banknak az új tagországok „euro-érettsé- géről” közzétett értékelésében azt is jelzi, hogy Lettország és Magyarország nem úja helyesen az euro nevét. Lettországban a közös pénzt eiro-nak, Magyarországon eurónak úják, vagyis hosszú ó-t használnak. Az EKB szerint ez elfogadhatadan. Ha a két ország nem változtat ezen, az még az eurózónába (vagy euro- zónába?) történő bejutásuk elé is akadályt gördíthet, (m)
