Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-07 / 256. szám, kedd
16 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 7. www.ujszo.com TALAJKÍMÉLŐ TECHNOLÓGIÁK A hagyományos talajművelési eljárások mellett, amelyek alapelve a termőréteg megmozgatása, átforgatása, az utóbbi évtizedben immár nálunk is létjogosultságot szereztek és egyre nagyobb területeket hódítottak meg az ún. talajkímélő eljárások, amelyeket sokan leegyszerűsítve szántás nélküli technológiának is neveznek. A gazdálkodók elsősorban energiatakarékossági megfontolásból alkalmazzák őket, hiszen a talaj megmozgatására igénybe vett jelentős mennyiségű vonóerő kiváltásával a termelés gazdaságossága javítható. Általában kukorica és a gabonafélék termesztésénél alkalmazzák őket. A talajkímélő eljárás összefoglaló elnevezés, többféle művelési módot takar. Szántás nélküli vetés (No-till) Ennek a talajművelési eljárásnak a lényege, hogy az előző termésből visszamaradt tarlót megfelelő gépekkel felaprítják, a felaprított növényi részek a talaj felszínén maradnak, és az így mulcsozott talajba történik a vetés. Ezt a módszert elsősorban az USA-ban alkalmazzák. Sorbavetéses technológia (Ridge-till) A vetés előtt a talajt ennek a módszernek az alkalmazásakor sem művelik meg, a vegetáció alatt azonban szükség szerint mechanikusan keskeny sávokban bedolgozzák. Ezt az eljárást nálunk egyelőre nem alkalmazzák. Minimalizációs technológiák (Minimal-till) A hagyományosról a szántás nélküli termesztéstechnológiai eljárásokra való átmenet során különböző, ún. minimalizációs módszerek alkalmazása teijedt el leginkább. Lényegük a nélkülözhetetlen mechanikus eljárások és a talajművelés intenzitásának minimalizálása. Ezt elsősorban az egyes műveletek összevonásával érik el, például a vetés előtti talaj-előkészítést összekapcsolják a vetéssel, esetenként a tápanyagpódást is egy menetben oldják meg. A módszer lényege, hogy bizonyos talajműveleteket végeznek ugyan, de a szántóréteget nem forgatják meg, s a szármaradványok szintén a talaj felszínén maradnak. (w) E termesztéstechnológiai eljárás során a talajt sem a vetés előtt, sem pedig a vegetáció alatt nem művelik meg. A vetőmagot speciális vetőgéppel helyezik a talajba, egyúttal a szükséges műtrágyát is ezzel juttatják ki. A növényállomány védelmét vegyszeres kezeléssel oldják meg. Mulcsozásos technológia (Mulch-till) Az eljárás során ugyan nem szántják fel a talajt, de bizonyos művelési eljárásokat alkalmaznak. A vetőmagot (legtöbbször kukoricát vagy a szóját) ugyanabba a sorba vetik vissza, mint az előző évben. A sorközt azonban általában boronával megmozgatják, az előző évi szármaradványok felaprítva a talaj felszínén maradnak. Nálunk ezt az eljárást nem alkalmazzák, a világban sem teljed a módszer. Sávos talajművelés (Strip - till) A modern talajkímélő technológia alkalmazása Amerikából indult hódító útjára A kukoricatermesztésben vált be A modern talajkímélő technológiák alkalmazása a múlt században az amerikai Észak-Dakota államból indult hódító útjára. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A termelők elsősorban a talaj- eróziós problémák kezelése és a rohamosan emelkedő energiaárak érdekében kényszerültek rá a módszer bevezetésére. Ez gyakorlatilag abból állt, hogy az előző termény betakarítása után a talajt nem szántották fel, hanem a következő vetést közvedenül a meghagyott tarlóba végezték. A módszer és annak változatai fokozatosan terjedtek el, előbb Dél-Amerikában, majd Ausztráliában és Európában is alkalmazni kezdték. Az ezredforduló idején Amerikában a kukorica termőterületének több mint egyhar- madán alkalmazták a talajkímélő termesztéstechnológiát, az ún. minimalizációs technológiákkal a termőterület egyötödét művelték. Nálunk az előző évszázad ötvenes éveiben már szintén foglalkoztak a talajfogatás nélküli növény- termesztés lehetőségeivel, az ún. Malcev-módszer azonban nem vált be, és feledésbe merült. A hatvanas években a minimalizációs talajművelési eljárásokkal is kísérleteztek, de az akkori berendezések műszaki szintje nem tette lehetővé a hatékony alkalmazást. Komoly változás a kilencvenes évek elején történt, hazai növény- termesztési szakemberek amerikai látogatása után a hazai gazdaságokban is megindult a módszer tesztelése, és a rendelkezésre álló megfelelő termelőeszközök révén a technológia megvetette a lábát a mi termőterületeinken is. A hozzáférhető adatok alapján nálunk évente mintegy 130-150 ezer hektáron termesztenek kukoricát és kalászos gabonaféléket talajkímélő és minimalizációs termesztéstechnológiai eljárásokkal. A fenti módszerek elterjesztését, fejlesztését, valamint az ezek alapján gazdálkodók tevékenységét nálunk a Slovak No-till Club társulás hangolja össze. A Pőstyéni Növény- termesztési Kutatóintézetben szintén külön osztály foglalkozik az alternatív növénytermesztési eljárásokkal, a legújabb szakmai ismeretekkel és információkkal a módszer iránt érdeklődők kifejezetten erre a célra szervezett szakmai konferenciákon és bemutatókon ismerkedhetnek meg. A szármaradványok a talajon mulcsként megőrzik a talaj nedvességét (Képarchívum) A talajkímélő termesztéstechnológiák alapja az ún. szántás nélküli vetés, amelynek lényege, hogy egyrészt az előző termés betakarítása után a szármaradványokat a talajon szétterítve hagyják, ami a humuszképződést és a nedvességtartalom megőrzését segíti, a vetőmagot pedig az erre alkalmas vetőgéppel közvedenül a felszántadan talajba vetik. A termesztéstechnológia leginkább a kukoricatermesztésben vált be és terjedt el csaknem az egész világon. A módszer alkalmazásának kedvező és kedveződen hatásai is vannak. A külföldi és hazai tapasztalatok alapján a talajkímélő eljárások pozitív hatásai a következők: ♦ A felszántadan talajba való közveden vetés a hagyományos szán- tásos technológiához képest javítja a talaj vízháztartását, csökkenti a párolgás okozta nedvességvesztést, a talajon hagyott szármaradványok szintén javítják a vízgazdálkodást, megőrzik a nedvességet, lehetővé teszik a sekélyebb vetést és az egységesebb kelést. ♦ A szántás nélküli technológia alapja, hogy a meghagyott tarló jelentős mértékben csökkenti a talajerózió káros hatásainak érvényesülését. Ez elsősorban azokon a termőterületeken lényeges, ahol a talaj lejtésszöge miatt nagyobb az erózió veszélye. ♦ A szántás nélküli módszer alkalmazása nyomán megélénkül a talajélet, növekszik a talaj mikrobiológiai aktivitása, a giliszták száma stb. ♦ A talajkímélő technológiák kedvezően befolyásolják a talajszerkezet stabilitását és annak javítását szolgálják. ♦ A talajkímélő technológiák alkalmazásával csökken az alapvető talaj-előkészítésre és a vetés előtti előkészítésre fordított munkaidő, az összevont műveletek következtében jelentős mértékű üzemanyagfogyasztás, csökkenés érhető el. A szakirodalom alapján 38-80 százalékos megtakarítást eredményez. A gépi felhasználásban 50-75 százalékos, a munkaidő-felhasználásban 60-80 százalékkal, a termelési költségekben 20 százalék körüli megtakarítás érhető el. ♦ Ma már a szántás nélküli technológia alkalmazásával a technológia fejlesztésének eredményeként a hagyományos eljárással termesztett termények hozamaival összevethető hozamot biztosít, sőt a csapadékhiányos években meg is haladja azt, így a költségmegtakarításokkal komoly gazdasági előnyt biztosít. A technológiának azonban vannak hátrányai is, ezek: ♦ Az eljárások bevezetését és alkalmazását korlátozza a megfontolt és rendszeres gyomirtás szükségessége, a technológiát ugyanis kifejezetten a vegyszeres gyomirtásra alapozták, ennek elhanyagolása vagy az elkövetett hibák megnövelik a felhasználandó gyomirtó szerek mennyiségét, és lehetőséget adnak főleg az évelő gyomok elterjedésére. A gyomirtás szervezése alapjában véve nem különbözik a hagyományos termesztéstechnológiában alkalmazott módszertől, nem is követel nagyobb vegyszerfelhasználást, viszont fontos eleme az egyes gyomok pontos fel- térképezése, az irtásukra engedélyezett készítmények kiválasztása és megfelelő időben történő alkalmazása. ♦ A termesztéstechnológia fontos eleme, hogy a növényi szármaradványok a talajon maradnak, kedvező életfeltételeket biztosít az egyes károsító élőlények és károkozó betegségek számára. A talajon levő mules jó fedezéket nyújt a csigáknak, az egereknek, a drótférgeknek, kedvező körülményeket teremthet a gombás fertőzések kialakulásához. ♦ A talajon hagyott szármaradványok némely vetőgép esetében akadályozzák a folyamatos vetést. ♦ A talajon levő mules tavasszal lassítja a termőréteg felmelegedését, s ezáltal a termesztett növények kelését is. ♦ Az előző növényfaj szármaradványainak mulcsozott anyagai némely esetben gátolhatják az egyes kultúrnövények csírázását és kelését, ennek megállapítására további vizsgálatokat kell végezni. A talajkímélő termesztéstechnológiában elkövetett hibák a hagyományos módszerekkel összehasonlítva főleg a terméshozamokban járhatnak komolyabb kiesésekkel. (Forrás: Ekotech magazin) (Illusztrációs felvétel)
