Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-14 / 237. szám, szombat
10 Kópé ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 14. www.ujszo.com Kedves Gyerekek! Nem véletlen, hogy újra gereblyével láttok itt állni, hiszen nem csupán az őszi, sárguló, lehulló leveleket kell mostanság összegereblyézni, hanem, bizony, végre a postámban is hasznát veszem ennek a munkáeszköz- nek. Úgy látszik, itt-ott Rátok kell gorombítani, s akkor összeszeditek magatokat, és úgy dolgoztok, mint a szorgos méhecskék. Pedig én azt hittem, hogy dicsérettel, szeretettel, jutalomma} többet lehet elérni. No, de ha csak ez kell! Fogok én ezentúl úgy irgumburgumozni, hogy nem győztök majd leveleket írni nekem. Erről jut eszembe: láttátok-e már Huncutkát a Vasárnapban? És mit szóltok hozzá? Ugye, nektek is tetszik? Úgy örül, olyan lázban van most pontosan, mint hat éve én. És arra ugyan ki emlékszik még? Aki erről tud írni pár sort, annak külön ajándékot küldök, nem akármilyet, meglepetéscsomagot! Gyorsan cselekedjetek, mert ki az, aki Titeket lankadatlanul szeret? Hát: HŰSÉGESEIM Szia, kedves Kópé! Be kell vallanom, hogy amikor a szünet előtt megemlítetted Robinsont, nem sok kedvem volt az olvasáshoz. Mindig is azt hittem, hogy valami unalmas könyv. Aztán el is feledkeztem róla az egész szünetben. Most viszont, amikor elolvastam, hogy csak egy beszámolót kaptál a könyvvel kapcsolatban, elszégyelltem magam. És még aznap (szombaton) nekiálltam a könyvnek, és abba sem hagytam a feléig, másnap mihelyt felkeltem, tovább folytattam az olvasást, és ebéd után már a nagymamának meséltem az érdekes kalandokat. A könyv rádöbbentett arra, hogy mennyi mindenre képes az ember, ha önmagára van utalva. És ha van ideje, mint Robinsonnak, akár asztalt vagy széket is meg tud csinálni, persze több hónap alatt, de szerszámok nélkül. Bár önmagát tudatlannak tartotta, én egyetértek a kis vademberrel, Péntekkel, hogy Robinson nagyon sok mindent tudott, hisz ott, a semmi közepén, a Reménytelenség szigetén (mint ahogy ő nevezte) egyre ügyesebb lett. És mi is nagyon sok mindenre meg tudnánk tanítani egymást, mindenféle szakmai ismeretek nélkül is: szeretette, békességre és az egymás iránti tiszteletre. Sok szeretettel: Fodor Csilla, 13 éves, Izsa KÓPESKODJ! A nagycsalomjai Villant Dávid húzogatósa Húzzátok ki a megadott szavakat, s a megmaradt betűkből egy értelmes szót olvashattok öszsze L I V K S O L r A M P Z S A A N A A E N S I K A K K Z T Y S K H T A L M A A Az aláhúzottak derékszögben megtörnek: VTT.I.A. KANÁL, SZÉK, ASZTAL. ITAL. ALMA, LÁMPA. KÉS. LAKSA, PÉK. Nagy Szimonka szemtornáztatója Találjatok legalább 4 különbséget a 2 eb között! DICSÉRETBEN RÉSZESÜLTEM Kedves Kópé! Szeretném elújságolni neked ezt a szép hírt, mely engemet érint. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a nagykaposi Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába járhatok. 2006. szeptember 28-án igazgatói dicséretben részesültem, amiért a tanításon kívüli munkából is kivettem a részemet. Például azért, hogy mindig írok neked, így az újságban szerepelek. Nagyon szépen köszönöm, hogy létrehoztad ezt a gyermekrovatot! Hű barátod: Kusnyír Melinda, 14 éves, Mátyóc Ugyanez a megtiszteltetés érte a mátyóci Jakab Veronikát is, aki 6. osztályba jár. Az ő levelét legközelebb olvashatjátok. Most mind- kettejüknek szívből gratulálok. Büszke vagyok Rátok, Barátok! ISKOLASDI A nagyölvedi iskolások csendélete Bényi Bianka, 6. osztály Lebocz Anikó, 7. osztály Szalma Zsófia, 5. osztály Baka Annamária, 6. osztály Bohák Szandra, 9. osztály Balázs Zsuzsanna, 7. osztály Szalma Barbara, 6. osztály Víg Viktor, 7. osztály Desat Norbert, 7. osztály Urbán Bernadett, 7. osztály
