Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-13 / 236. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 13. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ POLITIKA Mivel Oroszország hevesen ellenzi Koszovó függetlenné válását, könnyen lehetséges, hogy sem az ENSZ Biztonsági Tanácsa, sem az úgynevezett kontaktcsoport nem hoz határozatot a függetlenséget követelő szerb tartomány státusáról - írta diplomáciai forrásokra hivatkozva a Politika című belgrádi lap. Ebben az esetben az egyetlen, Koszovó leendő helyzetéről szóló dokumentum az a javaslat lenne, amelyet a státustárgyalásokat felügyelő Marni Ahtisaari ENSZ-megbízott az Egyesült Államokból, Franciaországból, Nagy-Britanniából, Németországból, Olaszországból és Oroszországból álló kontaktcsoport elé terjeszt. Az indítványról nem szavaznának, hanem a csoport tagjai azt egyszerűen csak tudomásul vennék. Az újság forrásai szerint ettől még megtörténhet, hogy valamely ország kétoldalú alapon elismeri Koszovó függetlenségét. A kontaktcsoport diplomatáitól az utóbbi időben nem hivatalosan egyre gyakrabban hallani, hogy tanulmányozásra érdemes a „ciprusi modell” - írja a csütörtöki Politika, emlékeztetve rá, hogy a szigetország magát függetlennek nyilvánító északi, törökök lakta részét kizárólag Törökország ismerte el. Ami Martti Ahtisaari javaslatát illeti, a lap a Roszbalt orosz hírügynökséget idézi, mely szerint az a legkülönbözőbb értelmezéseket lehetővé tevő ködös megfogalmazást tartalmaz Koszovó leendő státusával kapcsolatban, (m) FIGYELŐ Markó Béla nem volt szekus Tiszta múltúnak találta Markó Bélát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökét, romániai miniszterelnök-helyettest a Securitate Irattárát Vizsgáló Tanács (CNSAS) - jelentették csütörtökön román hírforrások. A Mediafax és a Rompres hírügynökség egyaránt az átvilágító bizottság meg nem nevezett forrásaira hivatkozva közli, hogy a testület sem Markó Béla, sem Radu Berceanu román közlekedési miniszter esetében nem támasztotta alá a volt kommunista titkosszolgálattal való együttműködés vádját. A vezető romániai magyar politikust augusztusban hozta gyanúba a román média azt sejtetve, hogy jelentéseket írt a kommunista hatalmat kiszolgáló hírhedt Secu- ritatenak. Markó azonban kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy őt megfigyelte és zaklatta az 1989 előtti romániai politikai rendőrség, ezért az áldozatokat nem szabad összemosni a hóhérokkal. Markó egyébként szeptember elején egy sajtótájékoztatón mutatta be a megfigyeléséről készült, több kötetet kitevő vaskos iratcsomót. Augusztusban több romániai magyar politikussal kapcsolatban is felmerült a besúgás gyanúja, de azóta Frunda György és Verestóy Attila RMDSZ-sze- nátor ártatlanságát is megállapította a CNSAS. (MTI)-Ennek ennyi! Nem bírta ki a nagy örömöt, hogy százhúsz koronával megemelték a nyugdíját. (Peter Gossányi rajza] Az atomhatalmak többé nem nagyhatalmak, a külföld tehetetlen Észak-Korea átrendezte a nemzetközi politikát Újabb atomhatalommal „gazdagodott” a világ. Ez tény, amin már nem lehet változtatni. Mihelyt egy ország atomhatalommá válik, nem lehet többé külső nyomással a történteket visszafordítani. Ez az észak-koreai atomkísérlet első tanulsága. ONDREJCSÁK RÓBERT A fentiekből viszont az következik, hogy amennyiben a nemzetközi közösség számára kifejezetten nem kívánatos, hogy valamely ország atomfegyverre tegyen szert, még akkor kell ellene fellépnie, míg az egész csak a tervezés fázisában van. Az elmúlt napok eseményeit követően egyébként az is végleg nyüvánvalóvá vált, hogy az „atomfegyverkezést” korlátozó nemzetközi szerződések teljességgel hatástalanok. Ha ugyanis egy ország igazán atomfegyvert akart, egy szerződés nem tarthatta vissza eddig sem. Egyszerűen nem írta alá, lásd India vagy Pakisztán esetét 1998-ban. Azonban az indiai és pakisztáni atomkísérleteket követően még volt némi idealista remény, hogy a nemzetközi rendszer legalább egy része megmenthető. Ezek után azonban ezt is felejtsük el. Az észak-koreai atomrobbantás azt is világossá tette, hogy nem érvényes többé a tétel, miszerint általában a nagyhatalmaknak vannak atomfegyvereik. Az öt hagyományos atomhatalom mellett ugyanis India is nagyhatalomnak tekinthető. Pakisztán már kevésbé, ám mégis egy geopolitikailag jelentős országról van szó, amely ráadásul nagyjából 150 milliós lakossággal rendelkezik. Észak-Ko- rea azonban gazdasági szempontból egy elmaradott, stagnáló kis ország bármiféle nemzetközi súly nélkül. Ha nem lenne egy straté- giaüag fontos régióban és nem zsarolná állandóan a fél vüágot, a világsajtó észre sem yenné. Nem minden racionalitást nélkülöző ugyanis az elmélet, mely szerint atomhatalmak csak a nagyhatalmak lehetnének. A nagyhatalmaknak ugyanis van globális víziójuk és felelősségtudatuk, amelybe az is beletartozik, hogy komoly konfliktus esetén sokat veszíthetnek. Ebbe a kategóriába az európai atomhatalmakon és az USA-n kívül természetesen Oroszország és Kína, sőt India is beletartozik. Az eltérő stratégiai érdekek és belpolitikai tényezők ellenére azonban senki nem gondolja, hogy e téren például Peking nem felelősségteljesen cselekszik. Észak-Koreának azonban, Kínától eltérően, semmiféle nagyhatalmi hagyományai nincsenek, amelyekből tapasztalatot és felelősséget meríthetne. És legfőképpen számolni kell a diktatórikus rendszerrel, amelynek alapvető logikája az irracionalitás. Észak-Korea esete tehát mindenképp precedenst teremtett, azáltal, hogy megmutatta: aki akar, a világ tiltakozása ellenére is rendelkezhet atomfegyverrel, legyen az bármüyen apró, fejletlen, diktatórikus ország. Éppen ezért most óriási felelősség nyugszik a nemzetközi közösség vállán. Az is bizonyos, hogy Phenjan legújabb húzása nem hagyja tétlenül a nemzetközi szereplőket. Dél-Korea az egyik Észak-Korea megmutatta: a világ tiltakozása ellenére is lehet atomfegyvere, legyen bármennyire fejletlen és diktatórikus. leginkább érdekelt, bár az északkoreai hagyományosfegyver-po- tenciál már eddig is komoly fenyegetést jelentett számára. Az új helyzetben Szöul minden bizonnyal szorosabbra fűzi kapcsolatait az USA-val és Japánnal, esetleg komolyabban bekapcsolódhat egy regionális rakétavédelmi rendszer kifejlesztésébe. A leginkább fenyegetett ország azonban Japán, az észak-koreai rakétakísérletek eddigi jelképes célpontja. Nagyon fontos, mondhatni meghatározó lesz Tokió reakciója az új helyzetre. Elméletileg két dolgot tehet, bár elképzelhető az is, hogy kombinálni fogja a lépéseket. Az egyik, ami minden bizonnyal megtörténik, hogy szorosabbra fűzi szövetségeit, beleértve a már jó ideje aktuális japán- dél-koreai együttműködést. A legfontosabb szövetsége azonban az USA-val áll fenn, amelyen belül minden bizonnyal sokkal intenzívebbé válik a rakétavédelmi rendszerek fejlesztése és a lehető leggyorsabb telepítése. A másik lehetőség saját atomerő kifejlesztése, amely, figyelembe véve Japán technikai fejlettségét, gyakorlatilag hónapokon belül megvalósítható. Ez a lépés Tokió részéről teljességgel logikus lenne, hiszen a diktatórikus Észak-Korea most már nem csak a az ország biztonságát, hanem de facto egzisztenciáját fenyegeti. A japán atomprogramot azonban valószínűleg még az USA is ellenezné, nem beszélve a borítékolható, rendkívül éles kínai reakciókról. Az észak-koreai atomkísérlet mindenképp az USA kudarca is. Washington mindvégig megpróbálta izolálni Phenjant, de a kínai álláspont miatt ez sohasem sikerült teljesen. Az amerikaiak ráadásul szinte minden energiájukat a Közel-Keletre összpontosították, elsősorban az iráni nukleáris program miatt. így az Észak- Koreával folytatott tárgyalások Kína pozícióját erősítették, míg az USA-nak minimális befolyása volt a történtekre. Nagyon kellemetlen helyzetbe hozta Phenjan egyetlen szövetségesét, Kínát is, amely szinte végig ellenezte az atomkísérletet. Mindez bebizonyította, hogy támogatása ellenére Pekingnek csak korlátozott a befolyása szövetségesére, ráadásul a helyzet stratégiailag is új, Kína számára kedvezőtlen fordulatot hozott. Eddig ugyanis Észak- Korea nem volt képes komoly konfliktust kirobbantani Peking segítsége nélkül, ami egyértelműen a kínai ellenőrzést erősítette Phenjan fölött. Mostantól azonban Észak-Korea elég komoly stratégiai autonómiával rendelkezik, ami minimalizálhatja a kínai befolyást és esetleg olyan konfliktusba ránthatja bele Kínát, amihez semmi érdeke nem fűződik. TÁRCA Fico rémálma MOLNÁR IVÁN Hol volt, hol nem volt, talán az üveghegyeken is túl, de Európa közepénél nem tovább, volt egyszer egy álom. Pocsolyának nagy, halastónak kicsi, algás, szürke és átláthatatlan. Csupán négy hal élt meg benne. A legnagyobb egy lengyel harcsa volt, árnyképe régi önmagának. Korábban a szomszédos nagy halastavak lakói is megcsodálták. Bátorságáról regéket zengtek, és szívesen látták volna a körükben. Mára azonban megkopott a dicsősége, kicsit magának való, kicsit túl maradi lett. Gyorsaságban és szemfülességben lekörözi a cseh csuka, amely rendszeresen belemar a szomszédaiba. Nem szívesen vállal közösséget velük, és ha tehetné, legszívesebben átugrana a nagy nyugati halastóba, ereje azonban nincs hozzá. A magyar ponty magának él. Valaha az egyik legszemrevalóbb hal volt, a változásoktól azonban irtózik. Csökönyösségének köszönhetően legszívesebben a halastó legmélyén portyázik, és csak a szerencséjének köszönheti, ha hamarosan a felszínre törhet. Az állóvíz legkisebb teremtménye mindig is a szlovák sügér volt. Fürge ám félénk, nem nagyratörő, ugyanakkor szúrós, ha a helyzet ezt kívánja. A többiek mindig is lenézték kicsisége és maradisága miatt. Úgy gondolták, hogy soha nem érhet a nyomukba. Egy szép napon azonban a kis sügér nagyot gondolt. Minden erejét összeszedte, és szédületes iramban kezdett úszni a felszín felé. Egy hatalmas ugrás, és a halacska elhagyta a vízfelszínt. Szállt, szállt a levegőben és úgy gondolta, hogy végleg elhagyja a piszkos halastavat. Ekkor azonban valami történt. A sügér bal úszószárnya hirtelen nőni kezdett. Nőtt, nőtt és a halacska elvesztette egyensúlyát. Hiába erőlködött, egyre nehezebb volt magasabbra szállnia. Nem zuhant még, de tudta, hogy hamarosan erre is sor kerül. Agysejtjei azonban továbbra is pozitív hangulatot gerjesztettek. Minden rendben, még nem zuhanunk, minden rendben, még nem zuhanunk... Minden rendben, még nem zuhanunk, minden rendben, még nem zuhanunk - ébredt fel ordítva Robert Fico. Mély lélegzetet vett, a másik oldalára fordult, és megpróbált valami pozitívra gondolni. A cseheknél és a lengyeleknél kormányválság van. Az álnok Gyurcsány és az egész magyar bagázs a béka segge alatt tanyázik. Sikerült visszaringatni mély szocialista álmukba a szlovákokat, elhitetve velük, hogy mindent értük teszünk. A médiasztár gazdasági elemzők dicshimnuszokat zengnek a jövő évre elfogadott költségvetési tervezetünkről. Minden szép és minden jó. Jó éjszakát, Robert Fico! Jó éjszakát, Szlovákia! JEGYZET ■ÉMHriMÉ ■ pillanat múlván, majd keze nyomán felkerült a táblára a feladat, s amikor befejezte a felelést, hanyag mozdulattal visszadobta a krétát a padlóra, nagyjából oda, ahol korábban feküdt. A tanárnő rászólt, vegye fel. Még mit nem?! „Annyira azért nem bírom.” Pirók ellenőrzőjébe így a jeles mellé bejegyzés is került. Amelyről tudjuk, általában mennyit ér manapság. Előhozakodhatnék most azzal, bezzeg a mi időnkben..., bezzeg ha mi hatodikosként ilyesmire vetemedtünk volna, olyan pofont kapunk a tanítónktól, hogy a tábla adja a másikat, a harmadikat meg otthon apánk, és rend van, de nem teszem, mert korántsem biztos, hogy ez a jó megoldás. Talán azon kellene el- gondolkozi inkább, ha már padlóra kerül egy kréta, miért marad ott mostanság. Miért nem mozdul senki? Súlyosabb jelekből, esetekből ítélve, mintha az iskola a tehetetlenségi nyomatéktói hajtva továbbra is vágná magát befelé, gyerekestül, egyre mé- - lyebbre a látszólagos szabadságot mutató, ám annál több veszélyt rejtő dzsungelbe. És nincs, aki fordítaná szekerének rúdját a valóságos szabadság és a valóságos demokrácia felé. Melynek törvényei mások, szigorúbbak. Csak a tilitoli folyik. Persze, itt e honban mindenekelőtt az iskolába vezető utat, sőt még előbb, ennek az útnak a környékét kellene rendbe tenni végre. A ledobott kréta BODNÁR GYULA A tábla alatt hevert, a padlón, írtak már vele, vagyis használták, de messze volt még attól, hogy a végét járja. Tehát nem lehetett nem észrevenni. Mégis, a huszonkét gyerekből senkinek nem bántotta a szemét. Elnézte, pontosabban elnézett felette a hetes is. Maradj csak, ahol vagy - gondolhattak valami ilyesmit mindnyájan, vagy semmit sem gondoltak, minek fáradnának fölöslegesen. Egy kréta miatt. Amúgy meg ki tudja, mi jár a gyermekfejekben, hiszen annyi „szép” és ,jó” és „követendő” példát látnak maguk körül a felnőttek világában, hátha így van ez rendjén a krétával is. Belépvén a tanterembe, először mintha a tanárnő tekintetének is a határán kívül esett volna. Talán ha az asztala felé vezető megszokott útján fehérük. Aztán mégiscsak megtorpant, amint elhaladt mellette. Felvegye? Ne vegye? Nem vette. Felelnek majd itt nemsokára úgyis. A táblánál. Melynek zöld mezejére Pirók hamarost írta is fel a példát, illetve írta volna, de azt mondta, nincs mivel. A tanárnő lefelé mutatott, ahol a kréta feküdt. Pirók csak állt, nem volt hajlandó lehajolni érte, kijelentette, nem ő dobta le. „Na jó, felveszem, de csak azért, mert bírom magát” - szólt mégis imigyen néhány
